Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-04 / 155. szám
Szél Péter is az úgságbói fsadlga Király B. visszakozott HA BÖRTÖN JÁR ÉRTE, NEM LESZNEK ÖNSYÍLK0SOK A VASI HÚSOSOK öt ember döntött, de ki akart fáklya lenni? Ma délután tárgyalja az MDF parlamenti frakciója Király B. Izabella abonyi képviselő indítványát, amelyben Csapody Miklós és Szél Péter visszahívását kezdeményezte a külügyi bizottságból. Az ügy, mint ismeretes, hétfőn került terítékre a képviselőcsoport etikai bizottságán. Az ott hozott eredményről azonban hírzárlatot rendeltek el. 9 Szél Péter, szentendrei képviselőtől kérdeztük, mégis, hogyan döntöttek a tárgyaláson? — Korábban el kellett jönnöm, igy én is csak az újságokból tudom, hogy Király B. Izabella visszavonta az indítványát. • Tulajdonképpen mire vonatkozik a hírzárlat? — Fogalmam sincs. Meghallgattak bennünket a bizottság előtt, majd mint olvastam, a képviselőnő visszakozott. Nem értem, mi az, amit még titkolni lehetne. 9 Szükség van még ezek után a frakció döntésére is? — A végső szót a frakció mondja ki, bár nem igazán tudom, mi a dolgok rendje. Hiszen nincs sem etikai szabályzatunk, sem eljárási szabályzatunk ... 9 Csapody Miklós azt nyilatkozta lapunknak nemrég, hogy ha végül elejtik az ügyet, szeretné, ha a vádak visszahullanának a vádló fejére. — Én azt szeretném, ha béke lenne végre, s foglalkozhatnánk a munkánkkal. — Állítólag a „piszkos ötvenkettekből” többen fontolgatják, hogy átülnek a függetlenek padsoraiba. — Nem, én ilyesmiről nem tudok. Bennem ez föl sem merült. j. a. (Folytatás az I. oldalról.) vágyakat, panaszokat tartalmazott, hiányzik mindennemű koncepció. Bebizonyosodott, hogy az üzem vezetőinek szakmai felkészültsége hiányos. A közgazdasági számítások szerint ahhoz, hogy a lerobbant gyár akár csak időlegesen is önállóan működni tudjon, legalább 100 millió forintos tőkére lenne szüksége. Mivel e költséget pillanatnyilag senki sem hajlandó állni, a bizottság levélben fordult a gyáriakhoz, időt kérve a megnyugtató megoldáshoz. Az üzemi kollektíva a választ nem fogadta el, és bejelentette: két hét múlva sorshúzás alapján kijelölendő, egyik dolgozójuk Budapesten, a Parlament előtt tiltakozásként felgyújtja magát, ameny- nyiben addigra sem születik kedvező döntés. — A Szolidaritás Szak- szervezet váci vezetése visszavonja a nyilvános önégetésre vonatkozó kezdeményezését, és deklarálja, hogy senkit nem akar rábírni erre — szögezte le az első percben Pintér Sándor, a Szolidaritás gyári ügyvivője, de sietve hozzátette : Amikor szándékunkat nyilvánosságra hoztuk, nem tudtunk róla, hogy ez öngyilkosságban való közreműködés lenne, amely öt évig terjédő börtönnel sújtható. De ennél többet nem óhajtok mondani erről! — Felmentést adunk mindenkinek — tette hozzá Fördős Attila —, mert itt bárkire rásüthetnék akkor, hogy közreműködött. Mindenki azt tesz, amit jónak lát... De mi háromszáznegyven embertől kaptunk felhatalmazást, hogy a gyár önállósodását valósítsuk meg, és mi ezt a feladatot vállaltuk. Talán túlzásnak hat, de az életünk árán is! Annyi bizonyos — állítja az FM főosztályvezetője —, akárhogyan is alakul az üzem sorsa, a létszám- leépítés és a vezetésváltás elkerülhetetlen. — Nem igaz, hogy elvesztettük piacainkat, sőt, új piacokat szereztünk, naponta negyven-ötven viszonteladó vásárol nálunk, bérvágásokat csinálunk. A vágásnál csaknem elértük kapacitásunk határát, a késztermék-előállítás a kétszeresére nőtt május óta. Az irodából már többen lejöttek, hogy a termelésben dolgozzanak. Mindennek ellenére, a lehetőségektől akarnak elzárni bennünket ... Arról, hogy hogyan értékelik utólag a nagy nyilvánosságot kapott nyilatkozatukat, Pintér Sándor csak annyit jegyzett meg: — Nem szerepelni akartunk, de a figyelmet fel kellett hívnunk arra, hogy tovább így nem mehet! Hogy az önégetésről szóló döntést kik hozták meg, arra Várkonyi Zsombortól, a Szolidaritás helyi csoportjának harmadik ügyvivőjétől kaptuk meg a választ: — Az öttagú ügyvivői testület — Szabó Péterné, Fördős Attila, Pintér Sándor, Varga István és jómagam — három-kettő arányban döntött a felhívás közzététele mellett. Hétfő reggel fél kilenckor munkásgyűlésen ismertettük a döntést. Csak ismertettük, nem kértünk sem beleegyezést, sem ellenvetést. A felhívás visz- szavonására viszont azért kerül sor, mert beavattunk minden dolgozót az elhatározásunkba, és ezzel bűnrészessé tettük volna őket... Az egész beszélgetés során kimondatlan, ám kimondásra váró kérdést Várkonyi Zsombornak tettem fel: vajon ő hajlandó lenne adott esetben felgyújtani magát, vállalni az áldozat szerepét, és áldozattá tenni saját családját is? — Odáig nem jutottunk el, hogy miként válasszuk ki az elsőt! De ha egyszer igent mondunk valamire, akkor vállalnunk kell. Nincs kiút. Nekünk meg kell tartani a szavunkat! Vajon miként vélekedik a döbbenetes ultimátumról dr. Rasskó György, a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára? — Számítottam arra, hogy valami látványos akció következik, de erre a szörnyűségre azért nem gondoltam. Ennek ellenére közlöm, hogy a Földművelésügyi Minisztérium nem hagyja zsarolni magát. Akkor, amikor az emlékezetes májusi éhségsztrájkakciónak sikerült véget vetni, arra kértük a gyár vezetését, hogy tekintettel az önállósulási szándékukra, feketén-fehéren vázolják fel elképzeléseiket. Konkrétan miként kívánnak a jövőben ebből a veszteséges üzemből egy eredményesen gazdálkodó egységet teremteni? Mind ez ideig nem juttattak el hozzánk erről semmit. Az a véleményem, hogy a váciak alkalmatlanok a menedzselésre. — Mekkorák az üzem jelenlegi veszteségei? — A június 30-i mérlegadatok szerint elérik a 30 millió forintot. — Szándékában áll lemenni Vácra? — Nem! Viszont ígéretet tettem arra, hogy mindent elkövetek a privatizáció meggyorsítására. Pályázat útján meghirdettük a váci húsüzemet, s akár a dolgozók is alakíthatnak részvénytársaságot, egészen jelképes összeggel. — Mi a véleménye az öngyilkossági fenyegetőzésekről? — A történtekről tájékoztatni kell az illetékes hatóságokat. (Bsrgó—Gyócsi) Bruttó jövedelméből — munkanélküli-járulék Ma nekem, holnap neked Aligha örülnek a magyar munkavállalók annak a hírnek, hogy első ízben júliustól — gyakorlatilag az augusztusi fizetéstől kezdve — bruttó havi fizetésükből mindig levonnak fél százaléknyit munkanélküli-járulék címén. Az idén márciusban életbe lépett foglalkoztatási törvény és az Országgyűlés döntése alapján az így levont összeget a Munkanélküliek Szolidaritási Alapja kapja, amely az állástalanokat ezzel a pénzzel is támogatja. Ez az intézkedés. hozzávetőleg 430 000 Pest megyei aktív keresőt, körülbelül 2500 munkaadót és nagyjából 10 000 Pest megyei munka- nélkülit, tehát voltaiképpen a megye lakosságának többségét érzékenyen érinti. A józan megfontolás azt diktálja, hogy a munkavállalóknak nem kell berzenkedniük ez ellen az intézkedés ellen, hiszen a folyamatosan növekvő munkanélküliség őket is fenyegetheti. A Munkanélküliek Szolidaritási Alapjába ily módon összegyűjtött pénzre ma nekem, holnap neked alapon bárki bármikor rászorulhat. A Parlament döntése alapján a járulékot ez év júliusától, ténylegesen az augusztusi kifizetéstől kezdve kell a munka- vállalóknak fizetniük. A foglalkoztatási törvény júliustól nemcsak a munkavállalókat. hanem a munkaadókat is megadóztatja. ' Munkanélküli-járulók címén nekik szintéin az augusztusi kifizetéstől kezdve a bruttó keresetük másfél százalékát kell havonta az Alapnak befizetniük. A munkavállalók járulékának összegét a munkaadó vonja le és fizeti be az adóhatóságnak, amely azt átutalja a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjába, amelyet az Országos Munkaügyi Központ kezel. A munkavállalók járuléka adómentes, vagyis ezután a dolgozóknak nem kell személyi jövedelemadót fizetniük. Másodállás, másodfoglalkozás után nem kell járulékot fizetni, viszont részfoglalkozású munkaviszony után igen. Több részfoglalkozás esetén meg kell határozni, melyik számít főállású munkaviszonynak. Munkanélküli- járuíékot valamennyi munkavállaló köteles fizetni, kivétel az a külföldi dolgozó, aki külföldi részvétellel működő gazdasági társasággal áll munkaviszonyban. Ugyancsak nem kell járulékot fizetnie annak, aki öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának folyósítása mellett létesít munkaviszonyt. A járulék összege a bruttó keresettől függ, és vonatkozik a bér jellegű juttatásokra. Részletezve: a munka-, az idő-, a teljesítmény- és a havibérre, valamint a különféle bérpótlékokra, a természetbeni bér jellegű juttatásokra, a prémiumra, a jutalomra, a jutalékra, az év végi részesedésre, a szövetkezeti tagok osztalékára, az átképzési támogatásra is. A járulékot a munkanélküliek attól függő mértékben kapják, hogy a munkanélkülivé válásukat megelőző négy évben mennyi ideig fizették az Alapba a járulékot. Mivel a befizetés csak most júliustól — vagyis az augusztusi kifizetéstől — kezdődik, 1995 júliusáig átmenetileg az azt megelőző négy éven belüli ténylegesen fennálló munkaviszony — munkaköte- lezettséggel járó szövetkezeti tagsági, bedolgozói jogviszony — időtartamát kell figyelembe venni. —kk— Megkeresi T úlzás lenne azt állítani, ezek már kánaáni állapotok. Az viszont kétségtelen, a korábban jellemzőekkel nehezen vethetők össze. Alapvető változást jelez ugyanis, hogy egy olyan helyen, mint amilyen Pilisvörösvár főútvonala, rövid távon is három kft. hirdesse szolgáltatását, az ún. komplett lakásfelújítást. Amiben minden benne van, amire csak a tulajdonos gondolhat, a vízcsövek cseréjétől a fűtés legkorszerűbb módjáig — az etázskazános padlófűtésig —, a festés-mázolástól a faburkolat készítéséig, falszigetelésig, a rejtett világításig. A pilisvörösvári helyzet szerencsére. nem számít kivételesnek. A megye bármely nagyobb településén, a városokról természetesként téve említést, kisszervezeteknek a sora bukkant fel a legutóbbi egy, másfél esztendőben az építőipari tevékenységek, elsőként is az ún. szak- és szerelőipari munkák terepén. Ez utóbbiak közé tartozik a lakásfelújítás is, amint ide sorolódik az a, korábbi gyakorlat tükrében tüneményként értékelhető eset is. amikor három-négy hét alatt készülnek el kisszervezetek üzemcsarnokai, bemutatótermei, üzletei. A megyében az általános visszaesés közepette — az építőipar termelése, területektől függően 15-30 százalékkal csökkent — egyedül a szak- és szerelőipar volt az, amely képesnek bizonyult tevékenysége bővítésére tavaly is, az idén is. Ennek az előbb említett bővítésnek a mértéke jelentős — szakterületektől függve 30-60 százalék i—, azaz tagadhatatlanul piaci reakcióval van dolgunk : a kínálat megkereste/si azt a területet, ahol fizetőképes keresletre, azaz pénzszűke idején is megmaradó szükségletekre talál. A megyében egy év alatt megkétszereződött azoknak a mikrováila- •latoknak (húsz fő alattiak) a száma, amelyek az építőipari szak- és szerelőmunka területén kívánják megkeresni tagjaiknak, alkalmazottaiknak a kenyeret. A vállalkozások nincsenek híján a kockázatnak. Ma ugyanis erőteljesen visszaesett a beruházási kereslet, az azonban bizonyos, hogy akik ma már a piacon vannak, azok holnap, amikor a kereslet élénkülésére lehet számítani, előnyben lesznek. A Kupa-programként ismert kormányzati feladattervben az olvasható, hogy „az építőipari termelés hatékonyságának jelentős növekedése várható a kisvállalkozások számának szaporodásával ...”, ami jogos várakozás. Csak éppen az kell hozzá, hogy a kormányzat rábízza a piaci viszonyokra ezeknek a kisvállalkozásoknak a boldogulását, s ne óhajtson olyan agyonszabályozott viszonyokat teremteni — holott észlelhetők erre törekvések —, amelyek közepette éppen az a reflex bénul meg, amelyik a legfontosabb. Az, hogy a tőke megkeresse az elfogadható és hosszú távon biztonságos hozamok lehetőségét. L elni persze kedvezőtlen, figyelmeztető jeleket is. Csupán egyet emlitve. Elvétve találkozhatni a megyében versenytárgyalások alapján megkötött kivitelezési szerződésekkel. Ami pádéul az önkormányzati megbízások esetén sokféle szóbeszédre ad alkalmat, olykor nem is alaptalanul. Tíz megbízás közül ha egynél versenyeznek a kivitelező vállalkozók, s ez bizony nehezen elfogadható arány. Az ilyen vagy a hasonló negatívumok azonban nem feledtetik a bizakodást. A bizakodást abban, hogy végre kínálati piac jön létre a megyében, s nem csak a töke keresi meg a neki vonzó területet, hanem a megrendelő is megkeresheti a neki legmegfelelőbb vállalkozót. Mészáros Ottó ÖNÉGETŐK Döbbenetes. Az volt már maga a hír is, hogy a váci húsosok érdekvédelmi szervezetének vezetői egymás után felgyújtják magunkat, ha a földművelésügyi miniszter nem követi meg őket, nem privatizál, s nem zarándokol térden csúszva Vácra. A hír akkor so mindennapi, ha a váci húsosoknak — követeléseiket illetően — tökéletesen igazuk van. Mert nagyon ki van velük tolva. S azért is, mert jobb kapitalizmust akarnak, mint amilyen szocializmusban volt részük. Az persze mindezek ellenére nehezen érthető, hogy az egyébként nem megoldhatatlan problémák orvoslására miért csak olyan eszközöket látnak jónak a húsosok, mint az éhségsztrájk, meg az önégetés vagy a zsarolás. Mondhatná erre persze a szóban forgó üzem bármely ik szakszervezeti funkcionáriusa, hogy mit tegyen ugyebár a proletár, ha más eszköze nincs, hát zsarol. Vagy égeti magát. Most úgy tűnik, ez utóbbiról van szó. A váciak égetik magukat. Sőt kollégáikat, szakszervezetüket, mozgalmukat. Az öttagú ügyvivői testület — Szabó Péterné, Fördős Attila, Pintér Sándor, Varga István és Várkonyi Zsombor — döntött úgy, hogy nincs más hátra, égetni kell. Embereket. Munkatársunk kérdésére mondták el, tagságukat nem kérdezték meg, maguk 3-2 arányban döntő etek. Arra a kérdésre azonban már nem válaszoltak, kit öntöttek volna le először benzinnel, s kit gyújtottak volna fel másodszor. Hogy maguk közül választottak volna áldozatot, vagy inkább henteseket, esetleg a bélmosó asszonyokat gyújtották volna fel szívesebben. Hentes, mészáros, szakszervezeti ügyintéző a szó valódi értelmében persze most már nem fog égni. Megtudták ugyanis, hogy az önégetéssel való fenyegetőzés büntetendő cselekmény. Börtönt lehet kapni érte. Erre persze nagyon megszeppentek. A börtön — pláne Vácon — félelmetes. Azonban csak annak, aki félti az életét. De hogy a váciak mitől ijedtek meg, amikor már úgyis elszánták magúkat a halálra, nehezen érthető. Vagy a szó átvitt értelmében égő. Mármint; az, hogy most már rajtuk mosolyog a fél ország. (Cs. A.)
