Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-03 / 154. szám
HÍRES MAGYAR VAG(U. Nagy karrierek Napjainkban a hazai polgárosodás új és reményeink szerint immár törések nélküli korszakát éljük. Azok közül, akiket a köznyelv finom eufémizmussal ma vállalkozóknak nevez, már látszanak kiemelkedni az elkövetkező korszak nagy gyárosai, pénzemberei, ök azok, akiknek mai sikersztorija az előttünk álló évtizedek magyar valóságát jelentősen befolyásolni fogja. De mit tudunk a régiekről? Az elmúlt évszázad híres magyar gyárosairól, bankárairól? Keveset, hiszen az elmúlt évtizedekben ezek „kizsákmányolok” voltak csupán a történelemkönyvekben, és sokkal ritkábban esett szó az általuk felépített vállalatokról és bankbirodalmakról. Lánczy Leó 1852-ben született, egyszerű kereskedőcsaládból származott, mama is kereskedőnek készült. A rokonszenves, jó fellépésű pesti fiatalember a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után egy nagy kereskedelmi vállalathoz került gyakornoknak. Ám őt nagyobb ambíciók fűtötték, elhatározta, hogy művelt kereskedő lesz. Azt az angol kereskedőt tekintette példának, aki nemcsak gyakorlati áruismerettel, pénzügyi műveletekkel és ügyletekkel van tisztában, hanem aki klasszikus műveltséggel rendelkezik, beleértve ebbe a közgazdaság-tudományt is. A környezetükből kitörni akarók és tudók nagy elszántságával vetette bele magát a közgazdaság és a politika tanulmányozásába. Rengeteget tanult, olvasott és valóban korának egyik sokoldalúan képzett, elismerten művelt embere lett. A kiegyezés utáni években járunk. Ez idő tájt bonyolították le Európa-szerte az oly jelentős pénzügyi tranzakciókat. Az európai hitelélet ekkor került olyan új, modern alapokra, amelyeken keresztül a szabadkereskedelmi gondolat jegyében megindulhatott — a hitelélet megszervezése alapján — az új világkereskedelem. Lánczy Leó felismerte, hogy Magyarország csak akkor kerülhet be az európai fejlődés irányvonalába, ha itt is létrejön — az akkor még teljesen hiányzó — tőkepiac. Elhatározta, hogy ennek szenteli az életét. Ezért felhagyott a gyakorlati kereskedői pályával és bank- tisztviselőnek állt. Még nagyon ifjú ember, de máris jelentős megbízásokat kap, többször utazik Londonba üzleti kiküldeBOLDGGTANYÁN VALAMI KÉSZÜL &KMwfa®$@§g@k' — ingatlannal Négyszáz ágyas rehabilitációs központ épül Szentendre Boldogtanya területén — áll a Világgazdaságban megjelent hirdetés élén. Tudatják a hirdetők, hogy tulajdonostársakat, befektető tőkéstársakat keresnek, hogy mikor és hol ismertetik a terveket, pénzügyi részletezést, s ott a telefonszám is, csak épp az nem, kié. Tárcsázunk hát. Néhány kapcsolás után már vonalvégén is az illetékes, az Építőipari Komplex Fővállalkozó Szövetkezet elnöke, Gyetvai Béla. # Gyetvai úr, beavatná olvasóinkat a titokba: miről is lenne szó? — Nem titok. A terület a mi tulajdonunk a 25-ös kilométerkőnél, a hegyoldalon 22 ezer négyzetméternyi. Két régi épület is van a telken, mely valaha szőlősgazdaközpont volt. 9 S most mi lesz? Tényleg rehabilitációs központ? — Az a lényege. Tavaly Ausztriában láttam három hasonlót, hazánkban még nem, innen az ötlet. Nyitottak vagyunk a kezde- nényezésekre, lehetne itt többféle magánorvosi rendelés, szeretnénk kialakítani egy komplett diagnosztikai központot is. A szállás fele részben hotelzerű lenne, fele részben pedig összkomfortos két és tél szobás lakásokból állna, amelyeket a tehetősebb hazaiak és külföldiek meg is vásárolhatnának. © Tehát afféle bentlakó sanatorium? O^HÍnn — Olyasmi, éjjel-nappali orvosi ellátással. Kifejezetten a szív- és érrendszeri betegeket, közülük is elsősorban az ingatlannal, Lakással rendelkező időseket várnánk, akik egyedül maradtak, de nem szeretnének valamelyik öregek otthonába kerülni. & No és a tervek készek? — A szakmai és építési engedélyezés még tart. De vannak konkrét elképzeléseink, előterveink. Létesülne itt még strandszerű uszoda, 50 méteres, azután tenisz-, tollaslabda-, teke- és minigolfpálya, sétálóösvény, fedett autóparkoló, s lennének játéktermek is a kártyázáshoz, sakkhoz, biliárdhoz. 0 Mibe kóstálna mindez? — Az egész létesítmény mai áron 1,2 milliárd forintba kerülne. 1993-as az építési határidő, így idén a tulajdonosok társaságának meg kellene alakulnia. # És vállalkozói alapon működtetnék a központot? — Igen, a szövetkezet részesedése 51 százalék lenne, a többin osztoznának a tulajdonosok, közöttük számítunk rá, hogy a társadalombiztosítás is, melynek érdeke a rehabilitáció. Van némi gyakorlatunk az ilyesmiben, ugyanis a helyszíntől 500 méterre már üzemeltetünk egy 120 ágyas panziót — a SZOT építőmunkás-üdülő átalakításával, 12 éves bérlettel — s ugyanitt jövőre megnyitunk még egy hasonló méretű hotelt, a hármat össze is lehetne hozni. V. ©. P, tésekbe. Ott alkalma nyílik arra, hogy közvetlenül is megismerje a fejlett angol hiteléletet. Csupán harmincöt éves, amikor már nagy tapasztalatú bankszakemberként a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatója lesz. Voltaképpen innen indul a bankfejedelem sikerekben egyre gazdagabb pályafutása. A pénzintézet élén megvalósította a törekvéseit és követhette a gyakorlatban azokat a példákat, amelyeket a nyugateurópai piacokon látott. Kitűnő szervezőképességével, széles látókörével, rendkívüli tehetségével hozzálátott az ország nagyipari hitelének megszervezéséhez, a kereskedelem-, a közlekedés- és iparfejlesztéshez. Azt vallotta, hogy egy ország ipar nélkül, egy megteremtett ipar hitel nélkül, egy ipari termelés megfelelő és jól működő kereskedelem nélkül, s a termelés értékesítése modern közlekedési hálózat nélkül elképzelhetetlen. Nevéhez fűződik a magyar iparosítás, a hitelélet, a közlekedés korszerűsítése a magyar kereskedelem bekapcsolása a világkereskedelembe, és nem utolsósorban Budapest világvárossá fejlesztése. Lánczy Leó, a kiegyezés utáni korszak legjellegzetesebb és legkiemelkedőbb pénzügyi személyisége 1921- ben hunyt el. Takács Ilona dr. Tele HMer, Sztálin, Mao feje A részegítő táncosnő Bár a nagyközönség nem ismeri — üzemi területen lévén nem nyitott mindenki előtt —, mégis van olyan, hogy Likőripari Múzeum. Egyetlen az országban Angyalföldön, a Forgács utcában található, a Budapesti Likőripari Vállalat Angyalföldi Gyáregysége irodaépületének emeletén. Létrejötte e gyár igazgatójának, a szó legjobb értelmében megszállott likőripari szakembernek, Gelencsér Emilnek köszönhető. Ö kalauzolt bennünket e páratlan tárlaton. Mielőtt beléphettünk volna a tulajdonképpeni kiállítás jókora termének ajtaján, egy előtéren kellett áthaladnunk, ahol nem mindennapi látvány fogadott bennünket. A falak mentén körben üvegezett szekrények sorakoztak, és bennük több mint négyezer minipalack, kétcentestől a féldecisen át az egydecisig, a világ minden tájáról. Az ember csak kapkodta a fejét, azt se tudva, hova nézzen. Mert ha giccses is, azért a formai gazdagság, a leleményesség «mégis érdekes. Láttunk ott cipőforma, villanykörte alakú, táncosnőt formázó, kicsinyke be- főttesüveget mutató, görög amforákat idéző és még fel- sorolhatatlanul sokféle csöppnyi üvegecskét. Némelyek nem is üvegből készültek, hanem porcelánból. Ezek közül a legbizarrabbak az emberfej formájúak voltak: Hitler, Sztálin, Mao Ce-tung, János Pál pápa és mások arca kifestve és kiégetve, a belsejükben alig deciliternyi itallal. A szokatlan látványból felocsúdva beléptünk a múzeumba. A gyár elődje a Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyár Részvénytársaság. Természetes, hogy ennek történetét idézi meg tárgyak, dokumentumok, képek segítségével a kiállítás első része; a telek megvásárlásától napjainkig. Egy kisebb területen a szakma már nem élő, egyik jelentős személyiségének — aki évtizedeken át kötődött az angyalföldi gyárhoz —, Kupái Sándornak állítottak emléket, bemutatva tárgyait, laboratóriumi eszközeit, amelyekkel és amelyek között italok egész sorát „alkotta meg”. De emléket állítottak a nagy italgyártó cégeknek is az államosítás előtti időkből; mint például amilyen a Zwack, a Dreher, a Braun és a többi volt. S nem feledkeztek meg a kicsikről sem. Abban az időben Magyarországon a nagy likőrgyárak mellett körülbelül 250 kisüzem is termelt szeszes italt. A tárgyak, képek, dokumentumok mellett ott sorakoznak természetesen az eredeti palackok is, nagyobb részükben az akkor gyártott ital található (a többit csak üresen állították ki). Van olyan, amelyet még a század elején töltöttek meg a szorgos kezek. A sok között, az utóbbi évtizedekben gyártottak közül, volt néhány palack, amelyeket ma már nem láthatunk az üzletek polcain. D. A. KA KE! Láfni Nincs sok választási lehetőség. A városban két optikus készít szemüveget, de az egyik most betegség miatt zárva tartja az üzletet... A nehezen mozgó idős embernek az útja tehát ahhoz az egyetlen optikushoz vezet. Aki udvarias is, kedves is, csak éppen semmi biztatót nem tud mondani. Keret ugyan még lenne (az a bizonyos „SZTK- keret”), de lencse... Illetve. Van lencse, a világhírű, határon túli gyár terméke. Erre a lencsére azonban a vény nem érvényes. Az idős ember a botját markolja, már-már rábólintana, legyen akkor az a lencse, ám szerencsére megszólal benne az óvatosság. Kiderül ugyanis, hogy az a lencse 1740 forintba kerül. Nem egy pár, hanem egy darab. A két lencse 3480 forint lenne... Lenne, de nem neki! Amikor elmondja a történetet, nem vágom rá, na ne. Hiszen piacgazdaságban élünk, a minőséget, az extrát, a luxust meg kell fizetni. Ha az kell valakinek... Csakhogy! A megyében a szemészeti szakorvosi rendeléseken negyedmillió ember fordul meg egy esztendő alatt! Döntő többségük szemüvegért (annak cseréjéért) keresi fel az orvost, azaz... a kis ügy ebben a pillanatban tízezrek ügyévé növi ki magát. S amikor azt hallom, sajnos nem számít ritkaságnak a lencsehiány, akkor azt mondom, na ne! Lehet, sőt kell is választási lehetőséget kínálni az embereknek, bár rejtély előttem, miért kerül annyiba (miféle vámok, illetékek, áfák terhelik ezt a ,,luxus”-cikket) az a bizonyos lencsepár. Ha azonban a nincs és a van így áll szemben egymással, ha nincs az olcsó(bb), de van a méregdrága, akkor kinek a látásával van baj...?! (m) Drága a belépő, tisztább a viz Strandra jár a Köjál, de nem fürödni Vajon a rakoncátlan, szeszélyes és kiszámíthatatlan időjárás teszi, vagy a megemelt beléptidíjak miatt van így, de csökken a strandokon szerzett fertőzések száma. Dr. Hídvégi Margittól, a Pest Megyei Járványügyi Állomás tele-' pülés-egészségügyi főorvosától kértünk felvilágosítást. — Még az elmúlt nyár tikkasztó forróságában sem volt példa arra, hogy bármelyik strandunkat teljes egészében lakat alá kellett volna vétetnünk. Tavaly is csak egy-egy meleg vizű ülő- vagy gyerekmedence fertőtlenítését és alapos kitakarítását rendeltük el. — Melyek a leggyakoribb kórokozók? — Szerencsére kórokozókat nem találtunk. Baktériumokat fedeztünk csak fel minden esetben. Az időszaki medencezárlatok oka edidig az volt, hogy a gyerekek intézik el előszeretettel kisdolgukat a vízben, de nemritkán lelünk fekália eredetű baktériumokat is. Tudnunk kell: még a legalaposabb tisztálkodás után is származhatnak bőrünkről és testnyílásainkról különféle bacilusok. Zsúfoltságban, megtelt lavórokban nagyobb eséllyel termelődnek egészségkárosító bajkeverők. Lehetőleg kerüljük a dugig tett meleg vizű medencéket. — Milyen gyakran ellenőrzik a strandokat? — A meleg vizeket 3, míg a hidegeket 4 hetenként vizsgáljuk. Minden esetben a helyi tisztiorvosok vesznek vízmintát, s azt továbbítják nekünk. A mi laboratóriumunk végzi el a vizsgálatokat, s ha kell, intézkedünk. Valamennyi strandról egy szezonban 3-6 esetben kapunk anyagot. Elmondhatom, állandóan nagyító alatt tartjuk a fürdőket (fekete)
