Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-29 / 176. szám

I. ÉVFOLYAM, 10«. SZÁM 1991. JÜLIUS 29., HÉTFŐ D A BAS I MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZEKDAN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Merre tart a nyomda? (II.) Piád viszonyok között Ha Dabasi Nyomda meg akarja tartani régi jó hírét és talpon akar maradni a piacon: akkor hamarosan lépnie kell! Vajon milyen okok miatt szorul háttérbe a nyom­dai termékek iránti kereslet? — sorozatunk második ré­szében erről is olvashatnak. Beszélgetőpartnereink to­vábbra is a Dabasi Nyomda gazdasági igazgatóhelyette­— Mi az, ami után még mindig van kereslet? Vagy megfordítva a kérdést: mi az. amiből a nyomda még „élni” tud? — Inkább a szakjellegű és speciális kiadványokra van igény és kereslet. — Nálunk három éve tudatos elhatározás, ha úgy tetszik, gazdasági elő­relépést megcélzó politika — mondja Trost László gazdasági igazgatóhelyettes —, hogy az egyre szűkülő belföldi piac mellett az ex­portot bővítjük. A színes, idegen nyelvű bibliáktól kezdve a legkülönfélébb külföldi folyóiratokig, a gyermekhavilapokig min­dent elvállalunk. A gé­peink, a szakembergár­dánk, a technikai felké­szültségünk konvertálható. A különböző nyugati egy­házak vagy német tan- könyvkiadók számára ugyanúgy készítünk köny­vet, mint ahogy tőlünk ke­rül ki az orosz nyelvű Bib­lia is. — Régóta hallani azt a vádat a kiadók és a ter­jesztők részéről, hogy az egész könyvszakmai össze­omlás alapja ott kezdődik, hogy a kiadóknak nincs ön­álló nyomdájuk. Ha lenne — bármilyen kicsi — saját nyomdájuk, sokkal rugal­masabban tudnák követni az olvasói, a fogyasztói igé­nyeket. — Ezt a sarkos véleményt mi is ismerjük — válaszol­ja Trost László, a Dabasi Nyomda gazdasági igazgató- helyettese —, de van egy alapvető probléma, amit egyelőre mi sem tudunk ki­kerülni. Ez a probléma pedig az, hogy ha itt nálunk, a Dabasi Nyomdában kör­benéz, akkor látja, hogy gyakorlatilag német, angoi, svájci gépekkel dolgozunk, és nyilvánvaló, hogy német, angol és svájci árakon. Az általunk felhasznált úgyne­vezett segédanyagok me­gint csak nyugati gyártmá­nyúak. Következésképpen ezeknek az ára megint csak világpiaci. A felhasznált papírok egy része közvetle­nül vagy közvetve import, következésképpen világpia­ci árral. De lassan a magyar papírok sem olcsóhbak. Ehhez képest Magyarorszá­gon a könyvek ára, figye­lemmel a fizetőképes ke­resletre, lényegesen alacso­nyabb, mint Nvugaton, DABASI HÍRLAP Vetető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Fachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 Aráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. VIII. kér., Somo­gyi B. u. 6. sí. Pf.: 311. ír. sz. 14«. Telefon: 138-2399/283 akkor tulajdonképpen a csata eldőlt. Hiszen messze nem annyiért adják el ma Magyarországon a könyve­ket, mint amennyiért kí­nálják a nyugati szomszé­dainknál. Következéskép­pen nagyon szűk az az ösz- szeg, amit a nyomda, a ki­adó és a terjesztő mint költségfedezetet képes rea­lizálni ... — Régen, a háború előtt hogyan volt? Hiszen legen­dákat mesélnek a Cserép­falvi vagy a Révai Kiadó tevékenységéről. — Nézze, lehet úgy is számolni — kapcsolódik a beszélgetésbe Gémes Lász­ló kereskedelmi igazgató, —, hogy ha nekem saját nyomdám lenne, akkor eze­ket a költségeket ugyanúgy meg kellene fizetni, és jó­szerivel ugyanott tartanánk. Véleményem szerint a gond ott van, hogy a magyar jö­vedelmi viszonyok nem vi­selik el azokat a könyvára­kat, amiket ezek a költ­ségviszonyok indokolnának. Mutatok magának egy konkrét kiadványt: ez egy hollandoknak készült szí­nes gyerekfüzet, négy hol­land forintba kerül kint. Az durván számítva százhat­van magyar forint. Mi ha negyven magyar forintért kínálnánk ezeket a kiad­ványokat, a mi gyerekeink­nek, akkor sem biztois, hogy elkelnének. — Az valóban igaz — mondja Bundás Ferenc, műszaki igazgató —, hogy régen a Révaiék kinyomtat­tak egy nagyobb példány­számot, aztán a kereslettői függően bekötöttek ezret, kétezret a könyvből és ez így mehetett évekig. De ak­koriban húszezer, igencsak jelentős példányszámnak számított. Ma viszont az a •baj, hogy a kiadók még azt sem fizetik ki, amit már el­adtak ... — Ha nem szakmai titok, akkor elárulná, hogy a kö­zelmúltban melyik volt az a magyar könyv, amely a legnagyobb példányszám­ban kinyomtatásra került? — Utoljára Claire Ken­neth könyvét nyomtattuk ki száznyolcvanezer példány­ban. Ügy tudjuk, hogy még van belőle ... — Azt azért el kell mon­danunk — veszi vissza a szót Gémes Ferenc keres­kedelmi igazgató —, hogy most, a nagy gazdasági át­alakulások kezdetén a könyvszakma volt az első, ahol piaci viszonyok kezd­tek előretörni a nyomtatás­ban és a terjesztésben is. Ha öt esztendővel ezelőtt egy szerzőnek valamely ki­adónál nem fogadták el a kéziratát, akkor hazavitte, és az meg nem jelenhetett. Most viszont számtalan le­hetősége van a szerzőnek. Tehát hogy szélesebb kör­ben és választékban tud megjelenni valami, az na­gyon jó. Abból a szempont­ból is jó, hogy számummá is bővül a piac. Mi valami­kor dolgoztunk hét-nyolc nagy kiadóval, és ha neta­lán konfliktusba kerültünk, kölcsönösen lehetetlen Hely­zetbe hoztuk egymást. Ma a megrendelőkörünk hetven­nyolcvan cégből tevődik ki. — A gazdasági szakembe­rek éppen arra panaszkod­nak, hogy bár nőtt a meg­rendelők száma, mégis egy­re többen nem fizetnek. — Valamelyikük azért mégiscsak fizet... És mon­dok én valamit: ha maradt volna a hét-nyolc nagy ki­adó, akkor az már rég pad­lóra küldte volna a Dabasi Nyomdát. Deák Attila (Folytatjuk.) Harmincszázalékos túljelentkezés Fektetik a vezetéket Megkezdődött a gázveze­ték fektetése Inárcson. Jú­lius 17-én, szerdán láttak munkához az Innoterv dolgozói. Várnagy József, a gázbekötés ügyintézője sze­rint várhatóan október vé­gétől indulhat meg a gáz­szolgáltatás. — Hogy a határidőt tar­tani tudjuk, meg kellett gyorsítani a szervezést, mert 30 százalékos a túlje­lentkezés az előzetes fel­méréshez képest. — Mennyibe kerül a be­kötés? — Lakásonként egysége­sen 40 ezer forint, mely­nek 15 százalékát vissza­térítik. Ha a kedvezményes OTP-kölcsönt veszik igény­be, most csak 12 ezer fo­rintot kell befizetni. Né­hány kivételesen nehéz helyzetű család számára az OTP teljes összegű köl­csönt adott. Megközelítően hatszázan tették le a 40 ezer forintot készpénzben. — Igen, de legkésőbb az adott szakasz munkálatai­nak megkezdéséig. Az OTP csak a teljes utca beszer­vezése után utalja át a kölcsönt, de a gép sem tud visszafordulni, ha el­hagyott egy telket az árok miatt. Az utólagos rákap­csolás legalább kétszer olyan drága, mert a nyo­más alatt álló csövet csak kézi erővel szabad kiásni és a csonk beforrasztását is bonyolultabb módszer­rel végzik. Várnagy József számárg most nincs órához kötött ügyfélfogadás, a legkülön­bözőbb időpontokban állí­tanak be hozzá a jelent­kezők. A beszélgetésünket megelőző napon este 9-kor kereste fel lakásán az utolsó ügyfél. Ezt azonban nem panaszolja. A gáz bevezetése pillanatnyilag a falu legfontosabb ügye. — er — — Mennyi ideig készül egy szakasz? — Attól függ, hányán jelentkeztek. Az első sza­kasz bekötése várhatóan 25 napot vesz igénybe, s 15 napig lesznek feltúrva az utcák. Ebből 8 nap a nyo­máspróba. — Még lehet jelentkez­ni? Meeeptre Némelyik nyári napon szinte fudoklunk a hőség­től é3 nincs más vágyunk, mint egy alapos fürdő. A folyók, tavak közelében la­kók szerencsések, a stran­dok is jobbak a semminél —, de mit csináljanak azok, akiknek se strand, se ter­mészetes víz nem jutott? A dabasi körzet települé­seinek zömében nincs strandolási lehetőség. Per­sze akad néhány bányató, ahol elvileg tilos fürödni —- ennek ellenére megkockáz­tatják —. de a legtöbb úsz­ni, fürdeni kívánkozónak 40—50 kilométert kell utaz­nia. Budapestre, Kecske­métre, Albertirsára járnak. Már akinek ideje engedi. Mert ott a fólia, az állatok, s a folyamatos munka nem enged meg olyan „luxust”, mint a strandolás. És a reparálásról még nem is szóltam. Hernádi Gyula egyszer összefüggésbe hozta az ön- gyilkosságok magas számát a tenger hiányával. Egy pszichológus leírta, hogy a víz csobogása — például egy patak csörgedezése —, jótékonyan hat a kimerült idegekre. Ügy tűnik tehát, hogy egy-két nap (vagy hét) valamelyik kies víz­parton nem luxus, sőt ide­gesség ellen receptre kéne felírni! (er-ed) Korcsolya és labda Kézilabdapálya készül a újlengyeli általános iskol udvarán. Nemrég fejeztél be a földmunkákat, mos a betonozás, majd a bitu men terítése következik Ügy tervezik, télen sen marad kihasználatlanul i pálya, ha fagyosra fordul a: idő, a pattogó labdákat su hanó korcsolyák váltjál föl. SZEPTEMBERTŐL DzsesszMett Ha valaki megfelelő kondíciónak örvend és szeretne táncolni, minél előbb jelentkezzen az inárcsi klubkönyvtár szeptembertől induló dzsesszbalett-tanfolya- mára. A jelentkezés nincs se nemhez, be korhoz kötve. Bárki ki­próbálhatja, fejlesztheti ritmusérzékét, hajlé­konyságát. Limbarg után Zdnka Radóczy Mária tűzzománcai 8 > A MAGYARSÁG leg­ősibb foglalkozásai közé tartozik, hiszen a méh, mézodú, „méhlaikás”, ereszt (rajzik) finnugor eredetű szavak is erre utalnak. Már a XI. száza­di források is megemlékez, nek olyan falvakról, illetve családokról, melyek uruk­nak mézzel szolgáltak. Ugyanebből az időből a nyelvterület északkeleti szögletében megmaradtak az ún. kőkaptárok, melye­ket sziklába vájtak, és ab­ban tartották a méheket. Számos falunév: Méhes, Fedémes a nyelvterület nagy részén a XI—XIII. századtól kezdve jelentős méhészetről tanúskodik. A méhtartás legkezdetle­gesebb formája ugyancsak gyűjtögetés jellegű. A mé- héc kimegy az erdő szé­lére, és egy szaruból vagy fából készült edénybe vi­rágokon legelő méheket fog össze. Mikor már ele­gendő dong benne, kienged egyet és gondosan megfi­gyeli repülésének irányát. Addig megv utána, amed­dig látja. Ekkor újra kién­Rajzanak a méhek ged egyet, és ezt is követi. Ezt a műveletet addig végzi, míg el nem ér addig az odvas fáig, ahol a mé­hek tanyáznak. Ekkor füst­tel lefojtja az egész csalá­dot, és elveszi tőle a mézet. Igazi gondozásban csak úgy lehetett a méheket ré­szesíteni, ha egy helyen, a méhesekben tartották őket. Ezeket nyugodt, csen­des helyre építették, hogy ne zavarja semmi a szor­galmasan gyűjtögető csalá­dokat. Így sokszor erdő­ben, lápos-mocsaras vidé­keken egy-egy szigetre emelték a méheseket, de leggyakrabban mégis a te­lepülésen belül, a kertek elkerített részében szakí­tottak helyet számukra. A legegyszerűbbek az ún. méheskertek, melyeket ke­rítés vesz körül, és a méh- lakások a földön vagy ala­csonyabb lábakon állanak. Nyáron megindul a mé­hek rajzása, amikor az új család felkerekedik, és messzebb igyekszik új ott­hont találni. Ilyenkor os- torpattogással, kerepléssel, vízpermetezéssel, ruhada­rabok felhajításával igye­keznek megállásra bírni a rajt. Ha egy fán megtele­pednek, akkor hosszú rúd végére kast kötnek, és ab­ba rázzák őket, majd visz- szaviszik a méhesbe, és a végleges kasba helyezik el a családot. A magyar parasztméhé­szetben nagyon sokáig a rajt tartották meg a követ­kező évre, míg az anyacsa­ládot lefojtották, és úgy vették el tőle a mézet. Ké­sőbb a tele kasra egy má­sikat borítottak, és a mé­hész addig veregette az al­sót, míg a méhek a zajra a felsőbe át nem húzódtak, így a szükséges mézmeny- nyiséget a család megsem­misítése nélkül el tudták venni. Ősszel jelentek meg a mézkereskedő barkácsok, akik léppel együtt szedték ki a mézet, hordóba gyö­möszölték, és úgy szállítot­ták el a piacra. A MÉZ mint édesítőszer rendkívül nagy szerepet játszott a magyar paraszti konyhában. A mézeskalá- csosok nélkülözhetetlen alapanyaga, de készítettek belőle sört is. A viaszt el­sősorban gyertyakészítésre használták. Mikor e funk­ciói jelentősen korlátozód­tak, csökkent a méhtartás, de azért még ma is csak­nem minden faluban a modern méhészet mellett a paraszti hagyományos eljárásokat is megtaláljuk. D. A. Gyálon élt és alkotott évekig a 70-es időszakban. Rajzolt és bankokat készí­tett eredeti hangvétellel népmeséi forrásokból me- rítkezve, a népdal ösvényén járva. Tagja volt ekkor a Nagy István Csoportnak, önálló kiállítása nyílt Szentendrén és Martfűn — ezt a tevékenységet folytat­ta Százhalombattán is. Változtatott életén. 1986- ban elvégezte a Képzőmű­vészeti Főiskolát, és áttért a tűzzománcra. Ez techni­kai újdonságot jelentett, világa azonban csak rész­ben módosult. Még érzéke­nyebb, még tisztább lett vonalvezetése, színei is fi­nomodtak, a népköltészet örök témái is új értelme­zésben jelentek meg. E tűz­zománcnak komoly sikere volt nemrég a németorszá­gi Limburgban. Most Ra­dóczy Mária újakra készül azzal az önkéntes szolgálat­tal is, hogy idén júliusban Zánkán gyermekek sokasá­gának tanítja a rajz rejtel­meit, a batik, a grafika és a tűzzománc törvényeit. U M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom