Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-29 / 176. szám

ÜNNEPI SZENTMISE A HOSOK TÉRÉN Hazánk büszke j elképe A Hősök tere 1985-ben az Itt élned s halnod kell című történelmi játéknak volt díszlete II. János Pál pápa ötna­pos magyarországi kőrútjá­nak befejezéseként hazánk nagy ünnepén, Szent Ist­ván király napján a buda- dapesti Hősök terén ünne­pi szentmisét mutat be, így véve búcsút az ezer eszten­deje keresztény útra tért nemzettől. Talán nincs még egy olyan helye az országnak, amely alkalmasabb lenne erre a ceremóniára. Ez a tér egyszer már sikerrel szolgáit hasonló nagyszabá­sú ünnepség színteréül: 1938. május 25-én, amikor itt nyitották meg az eucha­risztikus világkongresszust. (Az eucharisztikus kong­resszus fényes, rendkívüli ünnepség az oltáriszentség tiszteletére. Az egész kato­likus világ ünnepe, amelyet általában minden második évben megtartanak. Az első eucharisztikus világkong­resszust a franciaországi Lille-ben rendezték 1881- ben. 1905-től — akkor volt a római — a pápa kü­lön legátust küld minden eucharisztikus világkong­resszusra, hiszen az állam­fői világutazások csak az utóbbi évtizedben jöttek szokásba.) A Hősök tere valóban méltó és pompás helyszíne volt a budapesti eucharisz­tikus világkongresszusnak, nagyszerűségében semmi­vel sem maradt el az ad­digi legimpozánsabb bécsi vagy chicagói hasonló ren­dezvénytől. A méltán Eu­rópa egyik legszebb sugár­útjának nevezhető And- rássy út tengelyében elhe­lyezkedő millenniumi em­lékmű oszlopának tetején a keresztet magasba emelő Gábriel arkangyal (Zala György alkotása), a honfog­laló vezérek ércalakjai im­pozáns együttest alkottak. Az oszlop mögött emelke­dett a római Szent Péter- bazüika főoltárának, és a föléje boruló baldachinnak 29 méter magas másolata. A tér nem véletlenül vált ilyen egységes és szép együttessé. Nem csupán az uralkodókkal díszített ez­redéves emlékművet ter­vezte Schickedanz Albert, hanem a Szépművészeti Múzeumot (1900) és a Mű­csarnokot is (1895) Her­zog Fiilöppel közösen. A tér 1932 óta viseli a Hősök tere elnevezést, miután — 1929- ben — felavatták a honfog­laló vezérek szobra előtt fekvő nemzeti hősök em­lékkövét, az első világ­háborúban hősi halált halt katonák jelképes sírkö­vét, amelyet azonban a második világháború után kicseréltek. Az eredeti fel­irat helyére („1914—1918, Az ezeréves határokért") 1950-ben „A hősök emléké­nek, kik népünk szabadsá­gáért és nemzeti független­ségünkért áldozták életü­ket” szöveg került. Ugyan­így lecserélték öt Habsburg- uralkodó szobrát és az alat­ta lévő reliefeket is. He­lyükre Bocskay István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobrai ke­rültek. Az eredetiek meg a kicseréltek helyére állított szobrok és domborművek a kor legkiválóbb művészei­nek (Zala György, Kisfa- litdi Strobl Zsigmond, Se­nyéi Károly, Teles Ede, Köllő Miklós és mások) al­kotásai. Az eucharisztikus világ- kongresszuson kívül a Hő­sök tere csaknem folyama­tosan az érdeklődés köz­pontjában áll. Talán nincs olyan Budapestre látogató külföldi, aki ne keresné fel ezt a nagyszerű, impozáns teret, amely egyik büszke jelképe nem csupán a fő­városnak. hanem hazánk­nak is. 1929-től a külföldi államfők, kormányfők és hivatalos, magas rangú vendégek itt helyezik el a protokolláris ünnepségeken koszorúikat. Végezetül álljon itt né­hány adat az ezredéves emlékmű méretéről: az osz­lop magassága 36 méter, az oszlopcsarnok által bezárt félkörív szélessége 85 mé­ter, a hét vezér szobrainak magassága 4,5 méter, az uralkodók és szabadsághő­sök 2,8 méter magasak. A Hősök tere impozáns rendezvények méltó kere­téül szolgáló épületegyütte­sét napjainkban is felhasz­nálják. 1985. március 31-én például a téren felépített hatalmas színpadon adták elő Kolíay Gábor rendezé­sében az „Itt élned, s hal­nod kell!” című zenés tör­ténelmi játékot. Két évvel ezelőtt a ma­gyar történelem valóságos drámája játszódott le a Hő­sök terén. 1989. június 16- án itt búcsúzott el a nem­zet méltósággal gyászolt 1956-os hőseitől, közöttük Nagy Imrétől és az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom hőseitől. Dr. Csonkaréti Károly Fesztivál Szombathelyen Vasárnap fejeződött be Szombathelyen a hónap kö­zepén kezdődött nemzetkö­zi Bartók-fesztivál. Az idén 25. alkalommal megrendezett rangos zenei eseményen 25 országból 200 hallgató vett részt a kurzu­sokon, amiket olyan pro­fesszorok vezettek, mint például Kocsis Zoltán, Rohmann Imre, Perényi Miklós, Eötvös Péter, Som­fai László vagy Marco Strop­pa francia zeneszerző. Az Interart Fesztivál Központ igazgatója, Klénjánszky Ta­más elmondta: a szakmai műhely — melynek záró­napjain jelen volt a pári­zsi Modern Zenei Kutató Központ igazgatója, Lau­rent Bayle is — Közép-Ke- let-Európa egyetlen ilyen rendezvénye. Itt egyértelmű közönségsiker mellett a programok jól integrálódtak a város kulturális életébe. Magyar gyerekek sikere Japánban A hét végén Hamama- cuban hét ország tizenhá­rom kórusának részvételé­vel megkezdődött a gyer­mekkórusok világfesztivál­ja. Négy japán kórus mel­lett két osztrák és egy-egy dán, dél-koreai, egyesült államokbeli, szovjet, észt, jugoszláv és magyar együt­tes vesz részt a rendezvé­nyen, amelyre két éve ké­szülnek a házigazdák. A megnyitóünnepségen Kizu Fumihiko professzor, a világfesztivál kezdemé­nyezője és Kurihara Ma­szaru, Hamamacu polgár­mestere köszöntötte a kó­rusokat. A magyar színeket képvi­selő Budapest Gyermekkó­rus, Botka Valéria és dr. Csányi László együttese vasárnap adta elő gálaprog­ramját, amelyben madrigá­lok, Bartók- és Kodály-mű­vek mellett japán dalok is szerepeinek. A kórus eddi­gi koncertjei nagy sikert arattak, a gyerekek már a fesztivál előtt újabb meg­hívást kaptak egy jövő nyá­ri koncertkörútra. Talán a Suzuki cég elnökénél tett látogatás nagy japán sajtó- visszhangjának is köszön­hető, hogy egy tokiói kon- certszervező cég telexen je­lezte: képviselője részt vesz a fesztiválon, hogy a ma­gyar kórus japán mene­dzselése érdekében felve­gye a kapcsolatot az együt­tes vezetőivel. A Zwinger ikertestvére A világhírű drezdai kép­tárnak, a Zwingernek a jö­vőben „ikertestvére” lesz Japánban. A Dresdner Morgenpost című lap értesülése szerint egy bizonyos Hiroyosi Aoki nevű japán üzletember a barokk építészet remeké­nek tökéletes mását akarja felépíttetni Saga japán pre- féktúra területén. A „japán Zwinger” — a tervek sze­rint — egy létesítendő szó­rakoztató kombinát köz­pontja lesz. Az eredetihez hasonlóan a japán „iker­testvér” is helyet ad majd porcelángyűjteménynek. A költségek aligha szá2 mítanak — Aokinak ugyan­is erőművek, tartályhajók és egész autópályák képezik a tulajdonát. Európában az­zal keltett feltűnést, hogy egymásután vásárolt szállo­dákat, például er hamburgi „Vier Jahreszeiten" (Négy évszak) hotelt. A drezdai Zwingert 1710 és 1732 közt építették Matt- haeus Daniel Pöppelman építész és Balthasar Pernio- ser szobrász tervei szerint. A tévé háza td Tanuljuk Nap mint nap szembe­sülünk azzal az igénnyel — bármi is volt, mit eddigi életünk során tanultunk —, hogy képezni kell magun­kat. Üj idők új szele fújdo- gál. Kell a más, változik a világ, változnak az ismeret­követelmények. Tanulni kell a maffiát is. Amit eddig erről a témáról megtudhat­tunk, vagy akár a Bosnyák tér környékén tapasztalhat­tunk, elégtelen eljövendő életünk számára, A legújabb történet for­gatókönyvét Andre G. AHOL NEM LEHET TABUTÉMA A megismerés örömétől a kifejezés gyönyörűségéig 4 hírlap Csaknem két évtizede élte virágkorát a hazai amatőr színjátszó mozgalom. Akkoriban vállala­tok, üzemek, szövetkezetek szervezésében, egymás­sal versengve, egyre-másra alakultak a különböző együttesek. S noha ezeknek az együtteseknek ak­kor sem volt felvállalt céljuk a „művészelőkép­zés”, mégis sok, ma már neves színészünk első ízben ilyen csoport tagjaként lépett színpadra. S mit adott azoknak, akik később nem művészi hivatást választottak? Iro­dalmi szemelvények közös ízlelgetésének emlékét, sok-sok színházi élményt, nagyobb nyitottságot, érzé­kenységet a világ dolgai iránt s olyan máig tartó barátságdkat, amelyek a hasonló érdeklődésű fiatal­emberek közös tevékenysé­ge nyomán bontakoztak ki. Mostanában .kevesebb szó esik erről a mozgalomról. Többet hallunk a gyermek színjátszókról, az úgyneve­zett drámajátékokról és a gyermek bábjátszókró1!. Iskolák és művelődési há­zak tartják fenn ezeket a csoportokat, vezetőik pedig többnyire pedagógusok. Szakmai irányításukat az Országos Közművelődési Központ látja el, amely módszertani kiadványokkal és továbbképzésekkel támo­gatja a Pest Megyei Mód­szertani Központot is. Így egyre több megyei települé­sen — például Cegléden, Dunakeszin, Foton, Vácott — rendszeresen folyik dra- matikus nevelési program. Bizonyára sokan teszik fel a kérdést, valójában mit is jelent a drámajáték kifejezés, és mi a célja? A szakemberek és a művelő­dési házak vezetői, de a pe­dagógusok is egyértelműen vallják, hogy a cél: eljut­tatni a gyermekeket a meg­ismerés örömétől a kifeje­zés gyönyörűségéig. Nagyon szomorú, hogy sok gyereket ma egy íztelen, szagtalan, előre csomagolt másodlagos világ vesz körül. Ezek a gyerekek homályban élnek a rengeteg „porló” informá­ció között. Ezért nem ké­pesek „fényképezni”, meg­állítani a pillanatot, s így emlékeik szórványosak, töredezettek lesznek, hiszen pontatlan, lanyha az érzé­kelésült. Nem látnak ké­pekben, pedig ez a zenei, az irodalmi s általában bár- miiyen művészeti nevelés­nek az alapja. Sajnos erre szoktatja őket a képregény és a televízió is. Legnagyobb gond, hogy szinte mindvégig a velük egykorúak csoportjában él­nek. Jó volna, ha még több lenne az ilyen szülő, fel­nőtt, aki személyiségét vál­lalva, kellő humorral, vi­szonylagos harmóniával rendelkezve, szakítana rá időt, és képes lenne meg­tanítani a gyerekeket fi­gyelni, találkozni a világ­gal, majd magával és a többi emberrel. A drámajáték szorgalma­zói igyekeznek arra nevel­ni a diákokat, hogy olyan­nak ismerjék meg a vilá­got, amilyen a valóságban. Hogy meglegyen bennük az örömszerzés képessége, de legyenek felkészülve a konfliktusokra, a szomorú és az igazságtalan dolgok­ra is. Persze ennek több útja van: mindegyiket igyekez­nek közösen végigjárni. Ez is a drámajáték egyik jel­lemzője. Nem a dicsérgeíés, az egyes gyerekek dédelge- tése a fontos, hanem ma­ga a feltárt jelenség. így válik a drámajáték közös üggyé. Elsőként tehát meg­ismertetik velük a ráeso- dálkozás, a felfedezés örö­mét; legyen az egy érdeke­sen erezett kő, egy sün­disznó, egy illát vagy akar különböző tapintású' anya­gok. Ez azonban csak az egyik oldal, mert csak el­fogadni valamit nem elég. Meg kell tanulniuk bizo­nyos dolgokat visszautasí­tani. vagy akár nem meg­bocsátani. S erre az élet­helyzeteket feltáró impro­vizációs játékok — amelyek során felszínre kerülnek a gyerekek negatív és pozi­tív élményei — kiválóan alkalmasak. Számolniuk kell azonban azzal, hogy ha „beengedtük” a világot, ak­kor együtt jelenik meg a jó és a rossz, s ezt kezel­ni kell. A drámajátékban isme­retlen a tabu téma. Éppen emiatt óriási hatása van a személyiségfejlődésre. Nem jövendő művészek nevelése a cél. Nem is lenne helyén­való, hiszen egy gyerek­nek gyakran változékony a tehetsége. Nemcsak fejlő­dik; előfordul, hogy meg­akad, visszaesik. De az a cél, hogy mindazt, amit megismert, képes legyen közvetíteni más emberek­nek. Azt szeretnénk, ha a gyerekek közösség nélkül és közösség előtt is ki tudnák fejezni magukat. Ezért az első hetek, hónapok közös játékait, improvizációs gya­korlatait követően előadá­sokra is felkészülhetnek az egyes csoportok. S ezáltal a kitárulkozni vágyó tehetsé­gesebbek lehetőséget kap­nak arra, hogy kiéljék ma­gukat, a szólni nem tudó­kat pedig szólásra késztes­sék. Hogy miért tartják fontosnak, hogy megszokják a nyilvánosság előtti szereplést? Comaniust szok­ták idézni: „Minden, ami nyilvánosság előtt ját­szódik, olyan, mint a színház, éppen ezért mind­azokat, akiket a közéletbe küldünk, arra kell ne­velni, hogy ezt el tudják viselni.” D. A. a maffiát Brunelin és Claude Barma írta. Az utóbbi vállalkozott a rendezésre is. A cselek­mény legfontosabb helyszí­ne Marseiile. Itt él tisztes jó­módban főhősünk, Caesaré, a hatvan év körüli sikeres üzletember. Nem mindig élt Marseille-ben, és nem mindig volt sikeres. Talán ez is oka annak, hogy a maffiózók azt gondolhatták, benne aztán készséges segí­tőre lelnek. Mint sejthető, nem így történt. A gonosz, rossz emberek Dél-Ölaszországból jöttek. El kellett menekülniük, mert mint kábítószercsem­pészekre lecsapott rájuk az FBI. Tevékenységük új helyszínéül Marseiille-t vá­lasztották, s hozzáláttak, hogy partnereket keresse­nek. Neki is fogtak jól be­vált, gyöngéd eszközeikkel. Főhősünk először nemet mondott, de elrabolják ke­resztfiát, aztán megzsarol­ják. Egyik építkezésén fi­gyelmeztetőül megrongál­ják a nagy értékű torony- darut, egyik tulajdonában levő autóbuszt a szakadék­ba lökik. A meggyőzés ilyen szolid eszközeinek nem lehet ellenállni. Caesaré enged, de csak lát­szólag. így tanúi lehetünk a rendőrség és a maffia összecsapásának. Termé­szetesen tette nem marad bosszuiatlanul, majdnem életével fizet. A filmsorozat bővelkedik izgalmas eseményekben, de ugyanakkor azt is el kell mondani róla, hogy a mű­faj nemesebb hagyományait követi. Nyoma sincs benne a Polip kérlelhetetlenségé- nek és az amerikai rend­őrsorozatok keménységé­nek. A kifejezetten véres jelenetek ritkák, bemutatá­sukra akkor kerül sor, ha ezeket az érthetőség meg­követeli. A cselekmény kü­lönben sem csak a maffiá­val kapcsolatos történések­re szorítkozik. Átélhetünk tehát ezen a hat estén mindent, mi szemnek, szívnek kellemes, mi zsigereinkben bizserge- tő, Vonzó a szereplők névso­ra. Caesaré Manotte Victor Laroux, magyar hangja Kristóf Tibor. Jeane Ma­ncsé Orosz Helga, Daniele Duvalé Jakab Csaba. Lát­hatjuk a hatvanas évek szívtipróját, Jean Soréit (magyar megszólaltatója Fülöp Zsigmond) - s a bá­jos Marie Jósé Natot And­re sz Katalin hangjával. Józsa Agnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom