Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-27 / 175. szám

1. ÉVFOLYAM, HD. SZÁM 1991. JÚLIUS 27., SZOMBAT B U DA-VI D E KI BUDAÖRS • ÉRD • SZAZHALOMBATTA O PILISVORÖSVAR • BUDAKESZI 9 B1ATOR- BAGY • TÖRÖKBÁLINT 9 PILISCSABA • PATT « ZSAMBÉK • SOLYMÁR Q TÁRNOK • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ 9 PERBAL • TÖK, O TINNYE • ÜRÖM A sírgyatázók bezzeg nem sírnak Törni-zúzni könnyebb? A Pilis egyik legbájosabb települése a kétezres lélek­számú Csobánka. Az ínyencdidülők jól tudják ezt, hiszen a vadregényes hegyormok közé ékelt kisközség az ideá­lis nyaralóhely valamennyi előnyével rendelkezik. Csön­des is, kicsi is, viszonylag közel van a fővároshoz, a le­vegője harapnivalóan tiszta, a romantikus környező er­dőbe pedig jókat lehet kirándulni. Tüntetők és bámészkodók Perbálon Több táborra szakadt a falu Az utcán az önkormányzatról Egy szépséghibája sajnos akad. talán éppen erényei­ből, csöndes háborítatlan­ságából fakadóan. Csobán- kán mostanában nem éppen rózsás a közbiztonság. Mindössze egyetlen rend­őrük van. az is csak félig- meddig. mert Szentendre és Csobánka között osztja meg a fogadóóráit. Jó szimattal valószínűleg éppen ezt a gyenge pontot használták ki azok a hely­béli fiatalkorúak, akik ban­dába tömörülve a minap végigtarolták a csobánkai temetőt. A nem éppen rossz anyagi háttérrel eleresztett vandálok törtek-z áztak, amit értek. A községháza jegyzői asztalán csinos kis halomra való törött lámpa­üveg, mécstartó és fémke­reszt jelzi, „derekasan” mű­ködött a csobánkai ifjúsá­gi brigád. A jegyzőnő. Sza­bó B. Krisztina igencsak gondterhelten tekinget a bűnjelekre, előtte tekinté­lyes Vastagságú paksaméta. A papírhalmaz a vétkesek rendőrségi és ifjúságvédel­mi jegyzőkönyveiből áll. A községházán nemigen tud­nak mit kezdeni ezekkel a fiatalokkal. Mivel az álta­luk okozott temetői kár nem érte el á bűnvádi el­járás alapjául szolgáló 2000 forintot, a rendőrség visz- szaküldte nekik a papíro­kat. Nem tennénk szóvá a csobánkai sírrongálást, ha csupán egyszeri esetről len­ne szó. Sajnos ebben az évben ez már a harmadik, így társadalmi veszélyessé­Sóhajtozunk, fanyalgunk, hogy fokozatosan eldurvult a világ körülöttünk. Meg­szoktuk — talán a tanács­uralom hajbókolásra, ke­nőpénzre és hiánygazda­ságra alapozott filozófiája nyomán —, hogy jogainkat a hivatallal szemben csak veszekedés, hadakozás árán vívhatjuk ki. A kérés, a halk szó hovatovább fehér hollóvá vált az elmúlt év­tizedekben. De még a fe­hér hollók közt is legfehé­rebb, ha valaki, akinek a hivatal elintézi az ügyes­bajos dolgát, veszi a fárad­ságot, és visszamegy azt megköszönni. Márpedig a legfehérebb holló járt tegnap a solymá­ri községházán, amikor oda beállított a Rózsika utca gét tekintve, már nem me­hetünk el mellette közöm­bösen. Meglepő, hogy a há­rom idei sírrongálásból a második elkövetői nem azonosak.a.mostanival, sőt azokat meg sem csípték. A mostaniakat is csak azért, mert a rendőrség a sarká­ra állt és lesett rájuk. A három esetből számos ta­nulság levonható. Az egyik az, hogy a sírrongálás ho­vatovább társadalmi jelen­séggé kezd válni, nem csu­pán egyetlen helybeli el­fajzott banda kiváltsága többé. Sírokat tönkretenni nem a leggusztusosabb dolgok közé tartozik. Még gusztus­talanabb az, hogy az előző elkövető csoport nem kala­páccsal, doronggal esett ne­ki a holtak nyughelyének. Az ő fegyverük rafináltabb, finomabb műszer, a csavar­húzó volt, jelezve, az eny­veskezű csavarhúzós brigád új magyar üzletágra spe­cializálta magát. A lesze­relt fémkeresztek, cizellált figurák és egyéb értékes sírtartozékok igencsak jól fizetnek, ha akad sírkőké­szítő, aki csukott szemmel veszi át tőlük a lopott árut. Mit lehet tenni, hogy vé­ge szakadjon a sírrcimibo- lásoknak és .lopásoknak? A jegyzőnő a kérdésre csak tehetetlenül széttárja a ke­zét. Hogy megerősítsék a helyi rendőrséget, arra em­berhiány miatt mostanában nemigen számíthatnak. A mindössze tizenöt helyi te­lefonvonal se túl biztató szám a bűnüldözés számá­3.-ban lakó dr. Gál Csilla kisfiával és férjével, hogy megköszönje a polgármes­ternek, két hete beköttette náluk és a környéken a vízellátást javító új át­ereszt. Ez az új vezeték Solymár magasabban fek­vő részei — így a Rózsika utca számára is — azt je­lenti, ezentúl nincs víz­hiány, mint eddig. Dr. Gál Csilla szerint annak- előtte gyakran 48 óráig is hiába csavargatták a víz­csapot, egy csöpp se jött belőle. Mondanom se kell, ez mennyire kényelmetlen­né tette az ott lakók éle­tét. A víz ezentúl, ha nem is zubogva, de csendesen folydogálva érkezik az új átereszen Szentendre felől. A Rózsika utcai dr. Gál Csilla ezt jött megköszön­ni. Talán mégse durvultunk el annyira, mint hisszük? — kk — ra. Igaz, Csobánkán van polgári őrség, de vajon mit kezdhetne az éjszaka leple alatt kalapáccsal operáló elvetemült vasdorongos sír­rablókkal vagy az alkohol­tól gátlástalanná vált bra- hizó, feketemisére járó tinikkel vagy a szúrni se rest, csavarhúzós profikkal szemben? Néhány hónapja a Belügyminisztérium újból engedélyezte az önkéntes reiidőrség felállítását Ma­gyarországon. Talán, ha a polgári őrség önkéntes rendőri alakulattá vedlene át. ez már megfelelő ellen­súly lenne a szabálysértő fiatalkorú sírrablókkal szemben. Csobánka erre tö­rekszik. Egyelőre túl sok gátló té­nyező akadályozza a ron- gálók megfékezését. Ezek közül csak az egyik, hogy a rendőrség emberhiánnyal küszködik. Legalább akko­ra akadály, hogy a meg­csúszott intézeti vagy gyűj­tőintézeti fiatalokat össze­fogó társadalmi háló gyen­ge. lyukas, szakadozott. Az erőtlen GYIVI lazán és igen korlátozott mértékben képes megfogni a lejtőn el­indult fiatalokat, sokszor még az őrzésükkel — a po- mázi gyűjtőintézet sokat tudna erről mesélni — se képes megbirkózni. A be­gyűjtött intézeti sokszor már órák múlva lelép, mert gyengén őrzik és visszaszö­kik a régi helyére, a régi környezetébe, a rossz cim­borák közé. K. K. Amikor Pregitzer György, Perbál polgárin‘'sere lemon­dott tisztségéről, a maga részé­ről befejezettnek tekintette az ügyet. Nem így a falu lakóinak egy része. Tollat ragadtak, s levelet írtak többek között szerkesztőségünknek is. A nyil­vános-ág segítségét kérve üzentek polgármesterüknek: maradjon hivatalában. A levél — leszámítva azt az „aprósá­got”, hogy a lemondás jogerős, tehát kötelező új választást ki­írni — szépséghibája: Szabó Antalné és Baumgártner Dezső nevű állampolgár, mint utóbb tudomásunkra jutott, nem la­kik Perbálon. Csütörtök estére demonstrációt hirdettek azok, akik Pregitzer Györgyöt akarják továbbra is polgármes­ternek. Minden házba eljuttat­ták azt a felhívást, amiben ki­fejezik c szándékukat, s kérik a lakótársakat, hogy jöjjenek el tüntetni csütörtökön este a posta elé Pregitzer György mellett. Kevesen gyülekeztek a két transzparens alatt. A többség a túloldalról figyel­te az eseményeket. Ötös-ha­tos csoportokba verődtek az asszonyok és a férfiak. Szinte minden ház előtt ült, állt bámészkodó. És külö­nösebben faggatni sem kel­lett őket, áradt belőlük a szó, szenvedélyesen: — Rendes ember a pol­gármester, nekem különben sem volt semmi bajom vele. De ha már egyszer lemon­dott, most minek jelölteti magát újra? Ez a cirkusz a mi zsebünkre megy! — rep- likázik Bódt Sándorné. — Bólogató Jánosok nem kel­lenek a testületbe, de ha baja volt a polgármester­nek, miért nem hívta össze a falugyűlést? Mi erősza­koltuk ki annak megtartá­sát aláírásgyűjtéssel. Hát majd oda elmegyünk, de mellette nem tüntetünk — helyeselnek a körülötte állók is. — Felbolydult a falu, most boldog-boldogtalan polgármester akar lenni. Pénzért veszik a cédulákat, egyesek csak azért adják oda, hogy teljen belőle ital­ra — mondja Székely Lászlóné. — Ha már így van, mondjon le a testület is! Nem értenek semmihez, nem ismerik a paragrafuso­kat. Nem történt itt sem­mi a választások óta, csak a vita, meg a vita volt — vág közbe egy másik asz­szony. — Igenis van a je­löltek között valaki, aki al­kalmas, majd megválaszt­juk őt! A két mankójára támasz­kodó férfi bedobja á volt tanácselnök, Kemencei Kálmán nevét, de az asz- szonyok lehurrogják. A tüntetést szervező Bá­nyász Béla azt mondja, hogy a régiek akarnak új­ból hatalomra jutni, mert revánsra vágynak. Tönkre­tették a községei, kompro­mittálták magukat, de nem nyugszanak, ők szervezked­nek Pregitzer György ellen. Előre megírt szöveget nyom a kezembe. Többek között az olvasható benne, hogy mondjon le minden olyan képviselő, aki nem a község érdekeit tartja szem előtt, de álljanak ki az emberek a demokráciát képviselő, megbízható, tanult, régi polgármester mellett. Ne válasszák meg a volt ta­nácselnököt, s mást se a je­löltek közül, mert nem akar a falu diktatúrát. Akar vi­szont pártoktól független községházát — mint aho­gyan azt a transzparens is hirdeti. A tüntetés i észtvevői — harmincan-negyvenen van­nak — a művelődési ház­ban hallgatják, miért is mondott le Pregitzer György. Mert nem akart statisztaszerepet vállalni, mert a testület nem azt a jegyzőt választotta meg, akivel ő dolgozni tudott vol­na, mert nem értették meg, . hogy Perbálon társadalmi megbízatású polgármester elegendő a hivatali mun­kára. — Végül mégiscsak az a jegyző jön, akit én az első pil­lanattól fogva alkalmasnak véltem — mondja. — S ha a testület elfogadja, hogy heti 12 órában tanítok a zsámbéki iskolában, s társadalmi megbí­zatásban látom el a polgármes­teri tisztet, elfogadom a jelö­lést, újra Indulok a választáson augusztus 11-én. Nem akarok • egzisztenciális függőségbe ke­rülni a testülettel, hiszen az gyakorolja a munkáltatói jogo­kat. Ugyanakkor nem tartom etikusnak, hogy a képviselők ingyen dolgoznak, miközben én fölveszem a fizetést, ami a társadalombiztosítási járulékkal együtt évente több mint hat­százezer forint. A tisztcletdíj — társadalmi megbízatás esetén — lényegesen kisebb megterhe­lést ró a költségvetésünkre, rá­adásul oly kevés az iskolai el­foglaltságom, hogy amellett képes vagyok vinni a falu ügyeit. — Miért nem tisztázták ezeket a dolgokat egymás között? Miért nem kérte meg a testületet, hogy azt a jegyzőt válassza meg, aki­vel tud is együtt dolgozni? — kérdezte az asszony. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. & Munkatársak: Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. @ Fo­gadónap minden hétfőn Il­lő óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1116. Telefon: 138-1761, 138- 4067. — Nem akartam befolyásol­ni a képviselőket, nem akar­tam arcul csapni a demokrá­ciát ... — A lakosság bizalommal választotta meg polgármes­terét, s elvártuk volna, hogy ezt a bizalmat mi is élvez­zük. Miért nem hívta össze a falugyűlést, miért nem mondta el a problémákat? A Pest Megyei Hírlapból tudtuk meg, hogy lemon­dott ... És egyáltalán: azok a képviselők, akiket mi ugyancsak bizalommal vá­lasztottunk, miért nem se­gítették a polgármestert, miért nem próbálták meg lebeszélni szándékáról? — kérdezték többen is a meg­jelentek közül. — Ügy látom, mindenért a testületet hibáztatják — szól közbe Stein János kép­viselő —, pedig többen is kértük a polgármestert, ne mondjon le. Harc, kitartás kell ezen a poszton, ami hiányzik belőle. Pregitzer György (Vimala Károly felvételei) — Biztos, hogy mi is hi­báztunk, de igenis, kértük, hogy maradjon, én még az általa kiválasztott jegyzőt is megszavaztam volna, ha szól — állítja Faragó József képviselő. — Az országban több tu­cat polgármester lemondott, de egy sem jelöltette magát újra — pattant föl helyéről Sándor Tibor, akire többen tettek személyeskedő meg­jegyzést, lévén, neki is gyűj­töttek ajánlócédulákat. Töb­beknek is az volt a véle­ménye, hogy a falu élére tanult ember kell, nem pe­dig nyolc általánost végzett vagy gyorstalpalón érettsé­gizett személy, s nem is ér­tik, hogy van egyáltalán bá­torságuk kiállni. Perbálon még nem volt ily népszerű a polgármesteri poszt. Heten indulnak a megmérette­tésben. Az emberek azt mond­ják, egyesek csak virtusból. Mások meg azért, mert a régi rendszert óhajtják vissza. An­nak képviselői, illetve támoga­tói pedig igen jó eredménnyel gyűrik a lakosságot. — Mi annak idején elértük, hogy rendszerváltozás legyen Perbálon — mondja az egyik képviselő. — Félő, hogy most újra fordul majd a kocka .., Fazekas Eszter Harapják és viszik Nehezebb az aratás a hegyoldalban, a lar.kás dombolda­lakon Püisvörösvár halárában A közel kétszáz hektáron termelt búzát a Vörösvár Kft. dolgozói aratják, és egyenesen a táti raktárakba szállít­ják. (Erdő&i Ágnes felvételei) Köszönő rózsák a Rózsika utca 3.-ból Mint a fehér holló

Next

/
Oldalképek
Tartalom