Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
ÜJL vonaóoU i Te jó ég, harminc nyár múlt el már azóta! Akkor indítottam a fenti címmel egy sorozatot ebben a lapban. A faluról városvilággá induló kamasz szorongó sutaságával kopogtattam a szerkesztőség ajtaján. A Tessék!-re majdnem elfutottam. Bent összevont szemöldökkel mért végig a rövid ujjú ingén széles nadrágtartót viselő (nekem akkor még) bácsi. Egy hajtincs — Karinthy Frigyes portréjára emlékeztetőén — homlokára hullt. Szólni nem mertem, nem tudtam, csak átadtam az írkalapra fogalmazott „bátorkodásomat’’. Nagyokat szusz- szantott olvasás közben, néha már attól féltem, hogy azonnal elfúj innen. Ujjaival dobolt az íróasztalon, ezzel kísérte szavait: „Marad a cím. Azt írja meg, diák uram, amit a gyufaláng lobbanása- kor lát. Elövillanó képeket, gondolatokat, hangulatokat. Érti? Két nap múlva várom. Isten áldja!’ Mintha már mosolygott is volna ... Nemrégen ott vitt el autóutam, a temető mellett, ahol nyugszik Rossi Károly, RiK — a legendás ceglédi publicista. De nyilván nem pihen ő „odaát” sem, remek stílusú tárcákat ír a Mennyei Hírlapba. Elemezni, összegezni kellene, méltó helyére tenni munkásságát! Megismertetni a maiakkal élctmély gondolatait, kellemes aromájú humorát. Otthon papírt vettem elő, s mintha tőlem függetlenül íródott volna le ez a régi-új sorozatcím. O Van ám már Ceglédnek sétálóutcája! — Jenő, ennyi csak a férfiasságod? — Ha a ceglédi korzóra ráfoghatják, hogy az... 1 O Valamikor foci volt Cegléden (Csernai, Kökény, Csontos...), azután labdarúgás, ma már csak labdarugdosás. O Játszik a szél. Mint a szüleitől szabadult gyerkőc, ide-oda futkos, a Rákóczi út egyik oldaláról a másikra. Belekap az emberek hajába, ruhájába, s nevetve szalad tovább. Fiatalasz- szony jön, karján néhány hónapos babájával. Könnyű, lebbenő szoknyájára virágokat szórt a nyár. A szemtelen szél először körbetáncolja őt, s mint fátyollepel alatt a görög istennői szobor, kirajzolódik szép, szabályos márványalakja. Majd a szél-hámos megcibálja a szoknyát, s diadalmasan fellebbenti. Az asszonyka a női szemérem első ijedelmével utánakap, de aztán az anyai ösztön parancsára még szorosabban öleli magához gyermekét, két kézzel. Zavartan, majd köny- nyülő léptekkel haladt, hosszú combján énekelt a napfény. Az áhítatos képbe csak egy kamasz tekintete ágaskodott bele. O Találkozás, nyaralóhelyen. — Maga ceglédi? — Honnan tudja? — Késik az órája... O Beszélgettem egy új városi vezetővel. öt hallgatva jutott eszembe: ha a politika maga alá gyűri a szakértelmet, az olyan, mintha az elefánt ülne rá — költés végett — a galambtojásokra. Költői Adum Kedvezmények A ceglédi húsáruház kifogástalan választékkal fogadja a vásárlókat, hiszen termékeiket a helyi húsüzemből kapják. Ám az emberek általános elszegényedése miatt a tavalyi első félévhez viszonyítva idén mintegy 20 százalékkal csökkent a forgalom. E tény pénzben kétmillió forintot jelent. Cseh Márton, az agilis üzletvezető elmondotta, hogy bár csehül állnak, tízért igyekeznek a vevők kegyeit elnyerni. Minden kedden valamilyen áruféleséget féláron kínálnak. A legutóbbi kedd azok számára nem bizonyult a bibliai húshagyó keddnek, akik felkeresték a húsáruházát, és féláron jutottak füstölt oldalashoz. A karajt, a tőkehúst 40-50 forinttal olcsóbban adják, mint másutt. A töltelékáruknál csak 15-20 forint a különbség. Augusztusban újabb árengedményes akciót tartanak az alig két éve megnyílt húsáruházban. (r.) Leálltak Abonyban is egyre nagyobb gondot okoz a fokozódó munkanélküliség, amelyre gyógyírt igazából még a polgármesteri hivatalban sem találtak. Mind gyakoribb tapasztalat, hogy az eddig országosan jó eredményeikről ismert termelőszövetkezetek egyre-másra zárják be melléküzemeiket, és elbocsátják alkalmazottaikat. A tagságnak is jobbára csak az előírt munkaidőre tudnak feladatot adni. Két hónapra bezárt a téglagyár. Munkásai letöltve szabadságukat, amelyre teljes fizetést kapnak, utána csak nyolcvanszázalékos bérkifizetésben részesülhetnek. A vállalatnak ez még mindig kisebb veszteség, mintha raktárra gyártanák az egvre eladhatatianabb téglát. Alkalmi munkát, közmunkát csak korlátozott mértékben tudnak adni a községházán. Próbálkoznak, de még nem találtak igazi megoldást. CEGLÉDI Kz/tMan XXXV. ÉVFOLYAM, 175. SZÁM 1091. JÜLIUS 27., SZOMBAT A hívek toronyórávalharanggal akarják Kápolna épül Örömmel hallottuk a hírt, hogy Csemö íaluköz- pontjának fejlődése — a jelen nehéz anyagi viszonyok között is — folytatódik. A községháza, az iskola, az óvoda, a kis ABC mellé római katolikus kápolna is épül. Az előkészületekről Kiszel Mihály ceglédi esperesplébánossal beszélgettünk. A főtisztelendő úr elmondotta, hogy Zöldhalomban ugyan van egy kápolna, melynek épületére annak idején a hívek adták össze a pénzt, s ez fennmarad a továbbiakban is, ám azok, akik a központban vagy annak közelében telepedtek le, szeretnék, ha igazi temploma lenne a községnek. Miután a váci püspök is terepszemlét tartott a kiválasztott teleknél, amelyet a képviselő-testület ellenszolgáltatás nélkül enged át az egyház tulajdonába, megkezdődött a tervezés. ;j5íj _ A kiváló műemlékvédelmi szakembert, Dragonits Tamás építészt kérték fel a tervek elkészítésére. Vele már a ceglédi katolikus templom külső és belső renoválása idején kiváló munkakapcsolat alakult ki. A napokban elkészültek az engedélyezési tervek, illetve az alapozás költségvetési tervezete. A földmunkákat befejezték, kivágták az útban levő fákat, elegyengették a terepet. A helyszínre szállítottak több mint százezer téglát. Ösz- szel elkészítik az alapot, és jövőre hozzákezdhetnek a falazáshoz. Tekintettel a homoktalaj laza szerkezetére, körültekintő cölöpalapozásra van szükség, ami növeli a költségeket. A tervezőtől azt kérték, hogy hagyományos formájú templomot konstruáljon, amelyiknek tornya is zesblokk tartozik még a melléképülethez. A meny- nyezet jóval a falak síkja fölé emelkedik, a konzolos tartószerkezet jóvoltából kitágul a tér. Száz ülő- és ugyanannyi állóhely lesz a kápolnában. Az előtér fölött kap helyet a kórus. A templomépület külső magassága 10,7 méter lesz, a torony a kereszttel vagy húsz méterre magasodik a falu fölé. A hívek ragaszkodnak hozzá, „Móricz Zsigmond volt a keresztapám " Leányfalui emlék Csöndes júliusi falusi délután. Ember, állat nehezen birkózik az izzó nap hevével. Kőhajításnyira a községházától az egyik porta előtt az utcán virágok. Ez a kiskert különbözteti meg a többitől. Mutatóban megcsillant valamit az itt lakotok lelkivilágából. Biztató jel, ha valaki Móricz Zsigmond keresztlányát, Móricz Mar- gitot keresi. Jöttünkre ősz hajú, barázdált arcú, barnára sült asszony nyitja a kaput. Csak úgy mezítláb van, s emiatt szabadkozik. Éppen a frissen száradt ruhákat hajtogatta odabenn az egyetlen szobában. Szeme derűs, barátságos tekintete figyelmesen végigpásztáz. Beszédét ízes szavakból szövi, valahol a Nyírségben ringathatták a bölcsőjét. Minden érdekelte Dávid Sándorné a negyedik urával három hónapja költözött Csemőbe. A kis faluban hamar híre ment, hogy a nevezetes író volt a nagybácsikája. Arcvonásai nagyon hasonlítanak a fényképfelvételekről ismert Móricz-képmásra. A hatvanhét esztendős asszonyt kérdezzük: — Margit néni, mit tud Móricz Zsigmondról? — Kislánykoromban szinte a két unokatestvéremmel nevelkedtem, a Li- livel meg a Virággal. A vakációt Leányfaluban töltöttem. A nagybátyám nagy határjáró volt, mindig vele voltam, mert nagyon szerettem menni. Olyan helyekre jártunk, ahol arattak, cséplőgépnél dolgoztak. Köszönt, bemutatkozott, mindig az intézőt, az ispánt, a gazdát kérte, adjon egy kis szünetet az embereknek. Akkor leültünk, és arra biztatta a parasztbácsikat, hogy mondják el az életüket, öt minden érdekelte, még egy fának a növése is. Sokat jegyezgetett, nagy spirálfüzetei voltak, azokba raj- zolgatott is. Ahogy az emberek megnyíltak előtte, néha kérdezgetett is: — Nem lehetne a helyzetükön változtatni? — Szerette a keresztap- jaf — Mindenki azt hitte, hogy a saját kislánya vagyok. Én afféle fickándozó gyerek voltam, ő meg gondterhelt volt. Hol ezt, hol azt nézegetett. — Már m°gint min gondolkodok mit nézel? — faggattam, miközben egy kis gallyal játszott. „Na futás, megyünk tovább” — válaszolta. Arra tanított, hogy minden érdekeljen, meg hogy nem szabad fölvágni. Ö mindent nagyon tudott értékelni. Az eltűnt kabát — Hogy teltek a napok a leányfalui házban? — Móricz nagyon szerette a kertet, a természetet, a jószágokat. Ott keveset volt a dolgozószobájában. Inkább kinn dolgozott a szabadban. Annyira le volt sülve — kalap nélkül járt, egy szál .rövidujjú nyári ingben —, hogy a közelebbi ismerősei cigánynak mondták. A család harmonikus életet élt, a keresztapám nagyon finom ember volt. Sohasem káromkodott. Református lelkész lett volna belőle, csak n»m tellett a taníttatására. így aztán országiáró lett. állandóan úton volt. — Milyen emlékeket őriz ezekről a nyarakról? — Akkoriban tíz-tizen- két éves lehettem. Nekem az volt a nevezetes, ha erdőben, réteken mentünk, kiültünk a Duna-nartra. vagy hatóval mentünk a kedvemért. Minden gvere- ket szeretett. Az utolsó pengőjét is nekik adta. Aztán faggatta őket, hogy mit vesznek rajta. Milyen a tanító úr? Szeretnek-e iskolába járni? Mik lesznek, ha felnőnek? Pontosan megjegyzett mindent. Egyszer azt mondta nekem: „Ha férjhez mégy, kislányom, egy hétig tart a lakodalmad.” De azt már nem érhette meg. Nagyon szerettem az apámat, de mégsem tudtam mást elképzelni a szüreteire, csak őt. Egyszer az egyik kabátját rám adta, igaz, hogy nagy volt nekem, mégsem akartam visszaadni. Az aztán nálunk maradt, de valahová később eltűnt. — Olvasta-e a könyveit? . — Többet is kaptam tőle. A Rózsa Sándorra, a Légy jó mindlíaláligra máig emlékszem. Sokat elvittek és nem hoztak visz- sza, a gyerekeimnél is van belőlük. Meg talán ha szétnézek a padláson, még ott is találok valamit a csomagokban. Jó levegőn — Hogyan kerültek Csemőbe? — A férjemnek rokonai laknak itt. Egyszer látogatóba jöttünk, és az én súlyos beteg párom úgy érezte, hogy itt neip fojtja a levegő. Otthon eladtunk mindent, itt megvettük ezt a kis házat. Két szoba bútor a padláson van, de nem bánjuk. Megszerettük a községet — hallgattuk Móricz Margit történetét. Tamasi Tamás van, és jól illeszkedik az alföldi tájba. A kereskedelemben megvásárolható anyagokból legyen felépíthető, és olyan műszaki megoldással lehessen kivitelezni, amelyre egy jó képességű mesterember alkalmas. Mindezek a szempontok a költségekkel való takarékoskodást szolgálják. Az Ybl-díjas tervező ennek figyelembevételével oldotta meg feladatát. Rajzasztalán olyan tervek születtek, amelyek egy jó arányú, viszonylag olcsón kivitelezhető istenháza emelését teszik lehetővé. A 10X14 méteres belső teret a 3X6 méteres szentély zárja le. Az előtér 3 méter széles lesz. A csatlakozó oldalszárnyban kap helyet a sekrestye, egy 4,5X6 méteres terem a kisebb összejövetelek, ifjúsági foglalkozások számára. Gyón- tatóíülke, papi pihenőszoba, raktár, tüzelőtároló, viKépviselői fogadóóra Július 29-én, hétfőn délután 4-től 6 óráig a városháza aulájának az 1-es szobájában a 13-as választó- körzetben élő polgárok részére Lovas Ottó képviselő tart fogadóórát. hogy toronyórájuk és harangjuk is legyen idővel. Kihelyezett lelkészség lesz, amelynek papi szolgálatát belátható ideig Ceglédről látják el az atyák. Valószínű, hogy a régi és az új kápolnában felváltva miséznek, s ezzel a hozzávetőleg 1800-2000 katolikus igényeit kielégítik. (t. t.) KÖZLEMÉNY köszönetnyilvánítás. Ezúton fogadják szívből jövő köszönetlinket mindazok a rokonok, ismerősök, barátok, akik szeretett férjem, édesapánk, nagyapánk, testvérünk ERDŐS FERENC temetésén részt vettek, elkísérve utolsó útjára koszorúval, virággal együttérzésüket fejezték ki. Külön mondok köszönetét a Pesti úti Tüzép vezetőinek és dolgozóinak, valamint a Pásztor utca lakóinak megjelenésükért és a küldött koszorúkért. Felesége és a gyászoló család. (64 999/2K) CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munka* társ: Rozgonyi István. • Postacím: Cegléd, Pf. 1». 2101. Telefax és telefon: (20) 11-400,-' • Telex: 22- 6353. • Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Telefon: (20) 10-763.
