Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-25 / 173. szám
SZERKESZTŐSÉGÜNKET SZELÍD SZÓVAL FENYEGETTÉK Ürömi olajszennyezés — feltételes módban Csarnok start csütörtökön Nyit a nagybani piac Egy ásónyomra való ürömi föld a környezetvédelmi kiküldött jóvoltából. A jelentés majd csak később készül el (Erdősi Ágnes felvételei) (Folytatás az 1. oldalról.) egy két hónap óta ott dolgozó új munkatárs mondott el néhány dolgot, de több ízben hangsúlyozta, ő nem nyilatkozik, és nem szeretné, ha az Agrounió- ról bármi megjelenne a lapban, mert esetleg beperelnék a szerkesztőséget. Érezhetően, körülbelül negyven százalékkal visz- szaesett a szobi határátkelőhely forgalma a nyár első felében. Az igazi turistaszezon voltaképpen két- három hete kezdődött, amikor a nyugati diákok iskolai éve befejeződött. Idén nyáron főként Észak-Euró- pa hátizsákos fiataljai választják úti célul Magyar- országot. Svédek, norvégok, finnek, hollandok és németek érkeznek elsősorban, de szép számmal lépik át itt a határt amerikai és angol diákok is. Újdonság, hogy Latin-Ameri- kából és Távol-Keletről is megjelentek a látogatók, Dél-Korea, Hongkong is elküldi turistáit. Csökkent o lengyel, a csehszlovákiai és a kifelé utazó magyarok száma, ami az életszínvonal romlásának, a dráguló vonatköltségeknek a számlájára írható. A visszaeső forgalom a csempészetre is hatott. Míg korábban a szobi vámőrök számos, pulóverrel, kötöttáruval, bőrkabáttal és műbőr kabáttal átosonni akaró személyt csíptek fülön, ma ezek is szinte teljesen elmaradtak. Dar- vadoznak a cigaretta- és a kábítószercsempészek is, hál’ istennek legalábbis Szobon, hírük sincs manapság. Az embercsempészet az egyetlen, ami továbbra is megtartotta régi pozícióit. Mostanában főleg Romániából akartak Magyarországon át szökve távozni olyanok, akik végcéljuknak Németországot választották. Nekik a vonattetőn lapulva, tehervagonokban, büfékocsikban megbújva is megfelelt volna az utazás. Természetesen a határ- és a pénzügy- őrség emberei őket is lefülelték, és visszaküldték oda, ahonnan indultak. Nem jártak másképp azok az afgánok és pakisztániak sem, akik nekivágtak a magyar határnak. Az infláció, úgy látszik, jó időre betette a kaput a bevásárlóturizmusnak is. A nyár első időszakában szinte csak mutatóba járnak át a csehek, a szlovákok és a magyarok meg a németek egymáshoz vásárMivel a megfélemlítésnek vagy a vélemény belém- fojtásának még ezt a sze- lídebb formáját sem szívelhetem, természetesen megígértem az Agrounió munkatársának: de még mennyire, hogy írok az ügyről, ám csak feltételes módot használok az olaj- szennyezés okozójának kilétével kapcsolatban. Nos, feltételes módban: Az Agrouniónak a Petőfi utcai lakók szomszédságában levő telephelyén föld alatti gázolajtárolója vagy tárolói vannak. Az Agrounió „készséges” munkatársa még azt sem árulta el, egy vagy több tárolóról van-e szó. Azt sem mondta meg, milyen űrtartalmú az az egy vagy több. Mindössze azt szögezte le, de többször is: a gázolajtartály vagy tartályok ez év lás kedvéért. A cseh tornacipőnek, a szlovák tréningruhának és a magyar szaláminak befellegzett. A szobi vámőrség parancsnokhelyettese szerint ezekért az egykori kedvelt árucikkekért ma a kutya sem indul útnak külföldre. Ennek ellenére az év első felében csinos kis summa gyűlt össze különféle kifelé és -befelé irányuló más csempészárukból. A szobi átkelőhely az említett időszakban összesen több mint négymillió forint értékű csempészárut foglalt le. O rlai Ibolya százados, Dunakeszi eddig volt megbízott rendőrkapitánya pakol. Rendbe teszi ügyeit, lezárja a folyamatban levő aktákat, hogy tisztességesen adhasson át mindent utódjának. De ahhoz, hogy valamelyest megnyugodva hagyja el élete nagy vereségének eme Pest megyei színhelyét, magának, kollégáinak, családjának még tartozik egy vallomással. Kérésének megfelelően ezt vetettem papírra. A történet úgy kezdődött — lapunkban is megírtuk — hogy — alighanem elsőként az országban — személyében először javasolt a testület, a megye rendőrfőkapitánya nőt városi rendőrparancsnoknak. Nem azért, mert a szebbik nemhez tartozik, hanem annak ellenére. Értette a mesterségét. Ügy ismerték, mint talpraesett, éles eszű, eredményes bűnügyi szakembert. A kinevezésnek van hivatalos meg nem hivatalos útja. A hivatalos az, hogy esetében a három nagy település, Dunakeszi, Göd és Főt polgármesterei voltak jogosultak dönteni a kinevezésről, arról, hogy ki lesz a rendőrkapitány. A nem hivatalos pedig az, hogy mielőtt ideiglenesen megbízták volna a vezetői tiszttel Orlai Ibolyát, megkérdezték az elöljárókat, van-e személye ellen valamilyen kifogás. áprilisa óta üresek, illetve üres. A kínos párbeszédnek szerencsére szakember hallgatója is volt. Ottjár- tunkkor éppen helyszíni vizsgálatot tartott a Kö- zép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség képviselője. Ö — bár számos szóbeli észrevételt tett — kérte, véleményét ne tekintsem véglegesnek, mert ezt csak a körülmények teljes vizsgálata után, írásban készíti el. Annyit azonban kijelentett az izgatottan váró károsult szomszédok, a polgármesteri hivatal képviselője és az Agrounió munkatársa előtt, hogy a tárolók — vagy tároló — közelében a talaj olajjal erősen szennyezett, az attól öt-hat méterre levő gázcsőfektetési árokban levő talaj és talajvíz kevésbé. Úgy tűnik, hosszú és kemény környezetvédelmi meccsre van kilátás Üröm községben. Az Agrounióval szemben lakó Mizsei István szerint itt 50 méteres körzetben egy idő óta erősen pusztulnak a gyümölcsfák, a talaj pedig olajszagú. Az Agrounió gyártótevékenységet állíAkkor még nem volt. S aztán egyszer csak lett. A három polgármester végül is országos meglepetésre nem adta áldását a kinevezésre. Bizalmas információkra, önkormányzati titokra hivatkozva tagadták meg a választ, mi az oka a fordulatnak, kitől és mit tudtak meg, ellenőrizték-e valóságtartalmát annak, amit hallottak. És persze kezdődött a találgatás. Ugyan mit követhetett el ez az asszony? Az, hogy a múlt rendszerben is rendőr volt, korábban sem volt titok, hiszen másként hogyan is lett volna bűnügyi szakember. Netántán az alvilággal lett volna valamilyen meg nem engedett kapcsolata? Ez sem lehetséges, hiszen, ha ilyesmiről a rendőrség nem tud, hogyan is jöhetne rá három civil, újdonsült polgármester. Orlai Ibolya sorsa eldöntetett: nem lesz Dunakeszi rendőrkapitánya. Törvényesen döntöttek így az ügyben illetékesek, de dönthettek-e úgy is, hogy ok és indok nélkül kérdőjelezzék meg a becsületét, tólag nem folytat az utcára néző telephelyén, a gázolajat pedig kizárólag a saját telephelyi épületeiben használja fel. Történt-e környezet- szennyezés Ürömben, a Petőfi utcában? S ha igen, mekkora mértékű, milyen veszélyes és mekkora a hatósugara? Ezekre a kérdésekre csak a szakértői vélemény megszületése után adhatunk végleges választ. Annyi azonban a szemmel látható és orral érezhető jelekből máris megállapítható: naná, hogy szennyezett a talaj és a talajvíz. Az elkövető egyelőre homályban van, kilétére majd a gondos vizsgálatnak kell fényt derítenie, sőt arra is választ kell adni, illeti-e kárpótlás az ott lakókat. Hogy némi öröm legyen az ürömben, a környéken vezetékes víz is van, tehát az ivóvíz nem lehet olajos. Az egyéb módon szervezetbe jutó olaj azonban ettől függetlenül meglehetősen veszélyes lehet a helybeliek egészségére. És ez éppen elegendő indok arra, hogy megszellőztessük az ügyet — még ha feltételes módban is. Kocsis Klára szakmai és asszonyt hitelét. Orlai Ibolya egyre erőszakosabban követelte, mondják meg az okot, mi az, amit hallottak róla. A három polgármesterek bujkáltak előle, kerülték még a hivatalos találkozást is. S aztán egyikük, a dunakeszi elunta a dolgot, s tanúk előtt jelentette ki, az ok nem szakmai s nem is (nemi?) erkölcsi természetű. Inkább politikai. Állítólag valaki, aki korábban ismerte, megmondta nekik, hogy a múlt rendszerben Orlai rendszeresen tájékoztatta a pártbizottságot a folyamatban levő bűnügyekről. — De hát ez több, mint nevetséges — mondja a volt rendőrkapitány. — Mert nemcsak nem igaz a pletyka, hanem értelmetlen is. A bűnügyekről, sőt mindenféle természetű ügyről a mindenkori rendőrkapitány napi és hivatalos jelentést, beszámolót volt köteles írni pártbizottságnak, tanácsnak. Ennél többet a bűnügyi osztály- vezető sem tudott volna súgni. Súgni? Besúgni? Bemártani. Névtelenség mögé A hét a fővárosban a piacnyitások jegyében telik el. Csütörtökön nyitja meg kapuit a Rákóczi téri vásárcsarnok, amely három éve égett le, s a kivitelezők mintegy 600 milliós költséggel varázsolták újjá. Az itt árusító zöldségesgyümölcsös standok gazdái pedig a hét végén már akár a budapesti nagybani piacon — amely a híreshírhedt Bosnyákot váltja fel — is beszerezhetik portékájukat. Mint már arról lapunkban is beszámoltunk, a 800 millió forint értékű beruházás megvalósításában a gyáli Szabadság Tsz — földapporttal —, valamint a Fővárosi Csarnok- és Piacigazgatóság és a Mélyépítő Vállalat is részt vett. Az ideális közlekedési helyen — a Nagykőrösi úton épült nagybanin — az ígéretek szerint már kulturált, európai körülmények között találkozhatnak a termelők és kereskedők. Sokan remélik, hogy a Bosnyák bezárásával a zöldség-gyümölcs bújva feljelenteni. Lehet ezt? Persze hogy lehet. Nagy hagyományai vannak nálunk az ilyesminek. Amikor a (fasiszta) német hadsereg megszállta Magyarországot, néhány nap alatt annyi névtelen feljelentést kapott a Gestapo, hogy nem győzték feldolgozni. S aztán a személyi kultusz idején, az ötvenes években. Ismét csak önként, erőszak nélkül jelenthettük fel egymást az ávónál. Bírósági ítéletek sokasága született 56 után is, ugyancsak névtelen feljelentések nyomán. Mindig volt, aki feljelentett, s olyan is, aki kihasználta az emberi gyengeséget. Orlai Ibolya pakol. Iratait és életét rendezgeti. Mondja, a sok rossz mellett azért jó is történt vele Dunakeszin. Képviselők, polgárok mentek oda hozzá, hogy nem tartják tisztességesnek az eljárást. Korrektül viselkedtek munkatársai, beosztottjai is. Sőt melléálltak. z a csalódott ember most elmegy Pest megyéből. Kéri, tegyük közzé, nem volt ellene se szakmai, se erkölcsi kifogás. Nem lopott, nem volt örömlány. De akkor mi a bűne? Tulajdonképpen mi történt? Csak egy névtelen feljelentés. S ez ellen Orlai Ibolyát — és senki mást — nem lehet megvédeni. (csulák) forgalmazó centrumon a maffiák már nem fognak működni. II. É. Ő MONDTA Impotens Nagy tisztelői vagyunk az őszinte szónak. Akkor is, ha az őszinteség kiábrándító dolgokat tudat. Mint most, a Beszélő (91/29.) lapjain. Ahol „1956 legendás nemzetőrparancsnoka, Nagy Imre katonai tanácsadója, Somogy megye 1. választókörzetének országgyűlési képviselője”, azaz Király Béla szólalt meg. Nyersen, nyíltan, a helyzetet nem szépítve. A képviselő, aki egyben bizottsági tag is az Országgyűlés legfontosabb ilyen testületeink egyikében, úgy látja: „Ebben a honvédelmi bizottságban még komoly kérdésről vita nem folyt egy év alatt!” Ami önmagában is elég szomorú, hiszen a törvényhozói és a végrehajtói hatalmi ágak közötti alig valamilyen, avagy semmilyen kapcsolatokra utal. Csoda-e, ha K. B.-nek a véleménye szerint „a honvédelmi bizottság tökéletesen impotens." Holott bizony lenne miben potensnek lenni, hiszen kicsiny hazánknak meglehetősen sokba került és kerül a hadserege. Szidhatjuk tehát a hatalmat, ámde K. B. mondott mást is, nevezetesen azt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ sem sok ügyet vet az ö szakmai véleményére, „számára az egyszerűen nem létezik”. Van tehát egy impotenciára kárhoztatott országgyűlési bizottság, amelynek a cselekvőképtelensége a jelek szerint sem a koalíciót alkotó pártokat, sem a legnagyobb ellenzéki erőt nem zavarja, sőt... Esetleg ínyükre való? Meglehet. Meglehet, hogy a formális demokrácia kulisszái mögött hozzák meg a valódi döntéseket? S ha igen, akkor kik? Ha az ügyben legilletékesebb parlamenti bizottság impotens, akkor kik a potensek?! S miben azok? S mi zajlik szó szerint valamennyiünk bőrére itt?! KLIENS Csendes napok a szobi határállomáson Takarékon a csempész Tanácstalan szomszédok a Petőfi utcából. Az árok mé- ■ kk — lyén szép szivárványos a víz Orlai Ibolya elvesztett tisztessége
