Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-22 / 170. szám

I. ÉVFOLYAM. 96. SZÁM D A BAS I 1991. JÜLIUS 22., HÉTFŐ Ez a kutya nem az a kutya A rockvell megkerült Blökisors MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON ...hogy lássanak valami mást is.r9 Ősztől már ismét összeszövődnek Papp Ágit azon a neveze­tes, monstre falugyűlésen Ismertem meg, amikor Öcsa népi hagyományainak őrzését hiányolta, község­voltát védte a várossá nyil­vánítás igényével szemben. Örök ellenzéki hírében áll. Három gyereket nevel, el­vállalta a hitoktatást a gimnáziumban, a SZÜLE (Szülők Egyesülete) elnöke, és a Népművészeti Egyesü­let gazdasági vezetője. Az öregfalu egyik felújí­tott háza előtt üldögélünk. A ház az önkormányzaté, bérbe adta a Népművészeti Egyesületnek, Ágiék hozták rendbe. A fényképek tanú­sága szerint igencsak le­robbant állapotban vették át. Fillérekből állították helyre, maguk falazták, a tetőt is jóformán önerőből tették rá. A belső munkák­ban német ácsok is részt vettek. Ha a pesti házak így lennének aládúcolva! — Németh céhes „gyere­kek” voltak. Mint régen, kosztért, kvártélyért dol­goztak — meséli Ági. — Pénzt nem is fogadhattak el. Járják a világot, hogy minél több stílust, mester­fogást, épületszerkezetet Papp Ágnes dött a házban. A résztve­vők két éve nádkunyhót építettek, zsindelyeztek az udvaron, tavaly a falu há­zait mérték fel. Ági másik működési te­de való igaz, a szülőknek nincs, sok beleszólásuk az iskola dolgaiba, — Az első számú nevelő én vagyok, nem a pedagó­gus. ö segít nekem a gye­rekeim felnevelésében, és nem fordítva! Most a de­mokráciában, amikor több­féle szemlélet is békésen megférhet egymás mellett, még inkább fontos, hogy ne hatvan tanár formáljon jo­got ezer gyerek világképé­nek kialakítására. ősztől újra összefonódik — illetve, jelen esetben összeszövődik — a két egyesület működése. Szövő­tanfolyamot szerveznek, hogy az ócsaiakat egy ki­csit félrázzák, „hogy lássa­nak valami mást is”, ne csak kiábrándultságot és érdekharcokat. (pachner) így dúcolnak kosztért, kvártélyért megtanuljanak, ök dacol­ták alá a gerendát, mi in­geket varrtunk nekik. Mesteri illesztékeket al­kalmaztak, s a fába befa­ragták a magyar címert és az évszámot is: 1989. Az udvaron fazekasko­rong, égetőkemence, a ház­ban szövőszékek. Ócsaiak azonban, Ágin kívül, nem jártak erre egészen a leg­utóbbi időkig. Javarészt pestiek ápolják a népi ha­gyományokat. Ági azonban, mint a — tavaly alakult — SZÜLE elnöke, együttműködési szerződést kötött a Népmű­vészeti Egyesülettel. A gye­rekek újból ismerkedhet­nek a népi mesterségekkel. Bevezetésképp már festet­tek tojást, gyöngyöt is fűz­tek, gyertyát is öntöttek. Ha a gyerekek megtapasz­talják, mi mindent lehet itt csinálni, előbb-utóbb talán a felnőttek is ideszoknak. — Tavaly és tavalyelőtt például épitésztábor műkő­8 &£írlan rülete, a SZÜLE nyáron szünetet tart. Bárki — ócsai — tagja lehet, az alapszabály csak azt rögzí­ti, hogy a jelentkezőnek óvodás vagy kisiskolás ko­rú gyereke legyen. Létrejöttének két alap­vető indítéka volt. Az egyik konkrét: két általános is­kolai tanárnő körül kiala­kult botrány, a másik el­méletibb: a szülők jogai­nak elismertetése a neve­lésben. — A két tanárnő lehető­séget kapott rá, hogy alsó tagozatos osztályait végig­vigye elsőtől negyedikig, a második év végén azonban másképp döntött az igaz­gató. A szülők hiába tilta­koztak, gyerekeik új taní­tónőket kaptak. Amikor én bekapcsolódtam, a többiek már sztrájkkal fenyegetőz­tek. Ági, temperamentuma el­lenére, türelemre intette a többieket. — Talán nem kellett volna — mondja, inkább magának. Bármilyen elkeserítő helyzet is váltotta ki a SZÜLE megalakulását, jó, hogy létezik. Nem mintha bárki is tanárellenes volna, Az ember tudatosan, az állat ösztönösen igyekszik az utódjait nevelni, oktat­ni, hogy ezzel is megköny- nyítse a beilleszkedését az életbe. A gyáli Raffael családban is ezt teszik, komoly, érté­kes tanácsokkal látják el a 11 éves Péterkét. Legutóbb például arra oktatták ki, hogyan kell egy kutyát szakszerűen elkötni. Az még rejtély, hogy Raffael anyuka honnan szerezte a kutyák pedigré- jét itlető szakértelmét, az viszont tény, a helyi sin- térteiep legdrágább lakó­jára irányította a kisfiú fi­gyelmét. Egy 21 ezer forin­tot érő rockvellre. A négy­lábú előkelőséget megőrzés céljából adták be a telep­re, amíg a gazdi elment nyaralni. S mivel a gyepmes- terd tevékenység felügyele­te az önkormányzat hatás­körébe tartozik, a rockvell eltűnését a polgármesteri hivatal jelentette be június 20-án reggel. A helyszínen hamar ki­derült, valaki kivágta a te­lep drótkerítését, s így ha­tolt be a bokszokhoz, de előbb spray-vel kivonta a forgalomból a telepet őrző vérebet. Ez a valaki volt R. Péterke, aki a sprayt az anyukától kapta, a haszná­lati tudnivalókkal. A gyerek — életrevalósá­gát igazolandó — már út­közben megvált a kutyá­tól, éladta egy orgazdának 5000 forintért. A tranzak­ciónak ‘ akadt egy tanúja, így aztán a rendőrök ha­mar bekopogtak Raffaelék ajtaján. A gyereket elrej­tették, de ígérték, amjnt előkerül a gézengúz, azon­nal visszavitetik vele a ku­tyát a telepre. Ügy látszik, Raffaelné nemcsak a kutyák fajtáját ismeri, de azt is számon tartja, ki milyen „típusú” kutyát tart a községben. A rendőrök távoztával előhív­ta Péterkét, s most egy Szent István úti házhoz küldte él, ahol szintén rookvellje van a gazdinak. A srác ez alkalommal is eleget tesz a megbízatás­nak. Kivágja itt is a drót­kerítést és pórázra fogja a blökit, majd elráncigálja a rendőrállomásra, és leadja. A telepről ellopott rockvei] helyett. — Ez a kutya nem az a kutya — méltatlankodik később a telepvezető. Ér­veléséből az derül ki, hogy az álrockvell ősei meza- lianszot követtek el, piebs vér került a kék vérbe. Magyarán: a Szent István úti eb korcskutya. Az állí­tást könnyű volt igazolni, a vitatott négylábú füléről hiányzik a törzskönyvi te­toválás, mely a nemesség bizonyítéka. A sajátja mindenkinek kedves, függetlenül a törzs­könyvtől. Amiért is időköz­ben a zabikutya gazdája is befutott. A gazdi szavak­ban, a blöki farkcsóválás­sal fejezte ki örömét. Azóta a lompos őrgróf is megkerült, újra a telep la­kója. A több napig tartó nyomozást a gyáli rendőr­ség lezárta, s mivel Péter­ke kiskorú, egyrészt mint gyámot, másrészt mint fel­búj tót, vádlottként Raffael- nét idézi majd meg a daba- si bíróság. (—maiul a—) Most mondják meg, kérem! A gazdám elment üdülni, pancsol a Balatonban. En­gem meg itthon hagytak a házra vigyázni. Hol itt a demokrácia, s az oly sokat hangoztatott változások?! Én ebből nem érzek sem­mit. Láncon tartanak, akár csak régen, nappal futko­sok (amíg a lánc engedi), éjjel meg ugatok. Napi egy tál kajáért. Szabadság sem­mi. Sem nyáron, sem télen. A fene érti! Épp ideje, hogy valaki megalakítsa az Ebek Érdekvédelmi Szövetségét. Biz’ isten nyomban belé­pek! (— gye —) A diákolimpián Remekeltek! Az idén Lengyelor­szágban rendezték meg a 23. nemzetközi diákolim­piát. Ezúttal 30 ország csapata vett részt, köztük a magyar gyerekek, akik kiváló eredményt értek el. A csapat a harmadik helyen végzett. Az őcsai- ak közül Virágh István az európai mezőnyben első lett, az olimpián a harmadik helyezést érte el. (Két kínai diák előz­te meg.) Az ugyancsak ócsai Drahos László ezüst oklevelet kapott. Gratulálunk! Égetőkemence a Népművészeti Egyesület házának udvarán (Petényi István felvételei) Kertészkedőknek Mindkettő megvédhető A hagymalégy évek óta nagy gondot okoz a házi­kertek gazdáinak (persze régebben is volt, de az utóbbi 3-4 évben rendsze­resen és igen nagy mérték­ben pusztít). A hagyma- légytől megtámadott hagy­ma levelei először fényüket vesztik, aztán ellankadnak, majd sárgulnak, végül el­pusztulnak. Ez a rovar ta­vasztól őszig veszélyeztet, mert egy évben 2-3 nem­zedéke is van, ezek közül az első már megtette a ma­gáét az újhagymában, a második nemzedék lárvái mostanában kelnek ki, és ha az elsők hagytak még ép hagymát, a maradékot a második nemzedék elpusz­títja. Ha a nyakban elrothadt hagymát kiássuk a földből (kihúzni nem lehet, mert az elrothadt nyaknál bele­szakad), és kettévágjuk, vagy a hagyma leveleit lehámozgatjuk, fehér kis nyűveket találunk benne, amelyek amellett, hogy el­pusztítják a hagymát, gusz­tustalanok is, és bizony, ha nem vagyunk eléggé figyel­mesek, belekerülhet az ételbe is. A hagymalégy a házilégyhez hasonló — annál valamivel nagyobb ■, szintén sötét színű, ne­héz megkülönböztetni attól. A biokertészek azt ajánl­ják. hogy a hagymalégy el­riasztására a hagymát és a sárgarépát vegyesen ves­sük, ugyanis a hagymalégy ki nem állhatja a sárgaré­palevél szagát, ezért mesz- szire elkerüli a sárgarépa közé vetett vagy ültetett hagymát. Ennek a mód­szernek kettős haszna is van, mert a sárgarépának is van egy hasonló kárte­vője, a sárgarépalégy, amelynek nyűvei a répa­gyökérben rágnak kanyar­gós járatokat. Ez a légy vi­szont a hagymalevél szagát utálja, tehát vegyes vetés­sel mindkét zöldségféle megvédhető a legyektől. Tapasztalatom szerint azonban a hagymalégy első rajzása idején a sárgarépa­levél még olyan kicsi, hogy annak nincs megfelelő illa­ta, és a légy vígan röpköd körülötte. Jobban tesszük, ha a vegyes ültetés mellett még kéthetenként Bi—58- cal megpermetezzük a hagymákat. A Bi—58 fel­szívódó rovarölő szer, így a már lerakott petéket és a hagymában furkáló lárvá­kat is elpusztítja. Amennyiben a hagyma­légy lárvái már belerágtak a hagymába, az már nem tárolható. A jövő évi ter­més védelmében a fertő­zött hagymákat és hagyma­szárakat szedjük össze, és égessük el, mert ezekben is lehetnek nyűvek, amelyek a talajban bebázodónak, és átteielnek. Jó védekezési módszer, ha a megtiszított hagymaföldet beszórjuk műtrágyával (pétisó, káli­só), és jó mélyen felássuk. A lárvák a műtrágyával érintkezve elpusztulnak, a kiszórt műtrágyát pedig a következő növény értékesí­ti, így az sem vész kárba. Széli László tapiömenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. O Munkatárs: Deák Attila. 0 Fogadónap minden csütörtökön lá—M óra között Nagykátán a művelődési központban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom