Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-22 / 170. szám

MOZART-É V AUSZTRIÁBAN Híre gyorsabban járt a postakocsinál Az egykori csodagyerek, a zeneszerző-zseni halálá­nak bicentenáriumára em­lékezik Bécs, Salzburg, Ausztria. Világszerte fényes koncertsorozatokat tervez­tek Wolfgang Amadeus Mo­zart halálának 200. évfor­dulójára. Az osztrákok re­mekül értenek az ünnepsé­gek, programok — és a pro­paganda — szervezéséhez. A Mozart-év erre kitűnő le­hetőséget kínál, óriási vonz­erőt jelentenek a Mozart nevével fémjelzett esemé­nyek, s az idegenforgalmat is növelik. Bár Mozartot Becs nem tudja kisajátíta­ni, a zene metropolisa jog­gal tart igényt a legjelentő, sebb műsorok méltó meg­rendezésére. A csodagye­rek éveken át utazott az apja, az anyja, a nővére kí­séretében, hogy eleget te­gyen a meghívásoknak; pá­ratlan tehetségének híre gyorsabban járt a postako­csinál, kastélyok, paloták föurai, nemesi házak gaz­Hagyománya van immár Galgahévizen a faluszépítő egyesület nyári táborainak. A helybeli egyesület a népi értékek iránti szeretetet, megbecsülést akarja át­plántálni az iskoláskorú nemzedékbe. Negyedik al­kalommal rendezik meg számukra azt a tábort, ahol falubeli népi iparmű­vészektől tanulhatják meg a kézműves mesterségeket. Ezeket a táborokat eddig a művelődési házban tar­tották, de úgy, hogy csak reggeltől estig voltak fog­dái, zenei társaságok ver­sengtek érte. A császári ud­varban is adott koncertet a Mozart család, a kisfiú vir. tuóz zongorajátéka, 5 éves korában szerzett első me­nüettje elragadtatta Mária Teréziát. A zene óriása élete leg­hosszabb szakaszát, 10 esz­tendőt, Bécsben töltött. A Figaró-ház az egyetlen meglévő lakás abból a 18- ból, melyben Mozart Bécs­ben lakott. A Domgasse 5. — itt komponálta a Figaró házasságát — ma emlékház. A két operaház, a Staats, oper és a Volksoper, a hang­versenytermek műsorukra tűzték a nagy zeneszerző legjelentősebb alkotásait. Sir Georg Solti, Zubin Mehta, Jehudi Menuhin, Claudio Abado világhírű karmesterek állnak a Bécsi Filmharmoniikusok és más neves zenekarok élére. A világ legkitűnőbb szólistái, köztük Anne-Sophie Mut­lalkozások. A gyerekek azonban úgy érezték, hogy ez így nem az igazi, ha minden este haza kell menni. Az idén a település határában honvédségi sát­rakat vernek fel számukra. Harminchét diák lesz a la­kója július 22-től egy hé­ten át. Íme, ennyit tesz a gyer­meki lelemény. Olyan ez, mint Mátyás király és az okos leány történetében a kívánság: hozz is meg ne is. Mégis mindenki jól jár. (v. a.) tér, Gideon Kremer tolmá­csolják Mozart muzsikáját. A zenerajongók számára meglepetésekkel is szolgál, nak, alig ismert operák (mint például Thamos, Egyiptom királya) bemuta­tásával. Nagy várakozás előzi meg Lucio Sttlarnak, a 16 éves Mozart szerzemé­nyének a színre vitel ét. A bécsi palotákban, a város­háza boltíves udvarában rendezett koncertek' egy- egy témához kapcsolódnak: „Mozart és a nők”, „Mozart contra Salieri”, „A Mozart- ház barátai és ellenségei”. Az augarteni porcelán­manufaktúra palotájában — hol egykor Mozart, Beethoven, Schubert lépett fel — kamarakoncerteket rendeztek, és porcelánfestő- bemutatókat tartanak. Parádés szereposztásban játsszák operáit: a Varázs­fuvolát, a Don Jüant, a Szökteté:s a szerájbólt, a Figaró házasságát, a Cosi fan tutte-t, a Titust, az Ido- meneót. A schönbrunni kastély színházában, nyáron hetente kétszer mutatják be a Varázsfuvolát. A Jó­zsefvárosi Színházban Peter Schaffer híres Amadeusát viszik színre, Maurice Be­járt koreográfust is meg­ihlette Mozart zenéje, új al­kotásának, a „Mozart á Vienne”-nek az ősbemuta­tóját Bécsben tartják. Bemutatja kincseit Auszt­ria leggazdagabb levéltára is, Mozart-korabeli hang­szerek, eredeti kották, ze­neművek tekinthetők meg. Kongresszusok, szimpóziu­mok is zajlanak, témáik, például a zene és az orvos- tudomány közti kölcsönha­tás, vagy a zene hatása a nevelésre. Sálorozók a határban Faluszépítők Pótfelvételi és pólát jelentkezés Háromezerrel több jelentkező Az idén az egyetemek, főiskolák nappali tagozatá­ra 52 és fél ezer érettségi­zett fiatal jelentkezett. Számuk háromezerrel több, mint az előző tanévben je­lentkezettek száma. Sta­tisztikai adat még az is, hogy az idén éppen há­romezerrel több — 23 ezer — fiatalt vesznek fel. Az eddig megtartott felvételi vizsgák után még mintegy ezer fiatalnak van lehető­sége arra, hogy pótfelvéte­livel, pótátjelentkezéssel bejusson valamelyik egye­temre, főiskolára. A felvé­teli vizsgák tapasztalatai­ról kérdeztük Bakos Ká­rolyt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főmunkatársát. □ Milyen szakokon volt túljelentkezés és hová je­lentkeztek kevesebben? — Továbbra is nagy az érdeklődés a művészeti felsőoktatás iránt. A Szín­ház- és Filmművészeti Fő­iskolán harminchatszoros, a képzőművészetin tizen­kétszeres, az iparművésze­im nyolcszoros, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főis­kolán pedig három és fél­szeres volt a túljelentke­zés. Meglepetést keltett, hogy a Rendőrtiszti Főis­kolára hatszoros volt a túl­jelentkezés. Érdekes az is, hogy nem a hivatásos rendőrök körében lett nép­szerű ez az oktatási forma, hanem a most érettségi­zett, „civil” fiatalok kér­ték nagyobb arányban fel­4 <%»riflP vételüket. Ugyancsak foko­zódott az érdeklődés az ELTE Bölcsészettudományi Kara iránt, ahol az idén már egyszakos felvételre is lehetőség nyílt. Ennek kö­vetkeztében háromszor annyian — hatezren — je­lentkeztek, mint tavaly. Átlagosan hatszoros volt a túljelentkezés, de egyes szakokon tízszeresre is nőtt. Megfigyelhető évek óta, hogy sokan jelentkez­nek közgazdásznak, jo­gásznak. Az ELTE Jogi Ka­rán négyszeres, a Buda­pesti Közgazdasági Egye­temen háromszoros volt a túljelentkezés. Hasonló je­lentkezési arányok voltak a különböző gazdasági fő­iskolákon. — Csökkent viszont az óvó- és tanítóképző főisko­lákra jelentkezettek szá­ma. Tizennyolc intézmény­be hatezer fiatal jelentke­zett. Itt már látszik, hogy a végzettek elhelyezkedési gondokkal küszködnek. Megcsappant az érdeklő­dés az agráripari felsőok­tatás iránt is. A csökkenés 10—15 százalékos a tavalyi számhoz képest. Megle­pően hangzik, de az egész­ségügyi intézményekbe is kevesebb a jelentkező. □ Sokan bírálják a fel­vételi rendszert. A közép­iskolai bizonyítványoknál az a gond, hogy a gyen­gébb iskolák „feltupíroz­zák” az eredményeket, az erős gimnáziumok szigorú mércéje miatt viszont ke­vesebb pontot visz magá­val a jó képességű fiatal. Mi erről a véleménye? — 1988 decemberében jelent meg jogszabály a felvételi vizsgák rendjéről. Ez a szabályzat vélemé­nyem szerint a mai viszo­nyoknak is tökéletesen megfelel. Semmiféle kivé­telezést nem ismer el. Egyetlen mérce: a tudás. Köztudott, hogy százhúsz pontos az értékelő rend­szer. A jelentkező hatvan pontot hozhat magával a középiskolából, és maxi­mum hatvanat szerezhet a felvételin. A középiskolai érdemjegyek megadásánál valóban szubjektív hatások is érvényesülnek, de úgy gondolom, nagyjából a fel­vételin ezek az eltérések kiegyenlítődnek. A „feltu- pírozott” érdemjegyű ta­nuló gyengébben szerepel, társa viszont bizonyíthat. — Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy már vannak olyan intézmé­nyek, ahol nem felvételiz- tetnek, nem szelektálnak, a középiskola eredményét fogadják el. Az említett jogszabály erre is ad lehe­tőséget. Mintegy 50 olyan felsőoktatási intézmény van, amelyikben bizonyos keretek között már ez a gyakorlat. Például a Gö­A magyar nép hagyományos kultúrája Falun és városon Végre, fél évszázad múl­tán, újra látható állandó kiállítás a fenti címmel a budapesti Néprajzi Mú­zeumban. A kiállítás a magyar parasztság min­dennapjainak és ünnepei­nek tárgyi világát kívánja bemutatni a XVIII. század végétől az első világhábo­rúig. A népi kultúra gaz­dag anyagából természete­sen csak válogatást tud adni, de igyekszik annak minden fontosabb terüle­tébe bevezetni az érdeklő­dőt. Elsőként a Kárpát­medence népeinek etnikai, nyelvi és vallási megosz­lását ismerteti meg a láto­gatókkal, majd a XVIII. században a polgárosodás útjára tért parasztság kul­túráját az etnikai és táji különbségeket magukon viselő népviseleteken ke­resztül mutatja be. Ezt kö­veti a paraszti élet kere­téül szolgáló intézmények­nek: a falunak, az urada­lomnak, a mezővárosnak, a tanyának, az iparosvá­rosnak és az egyháznak egymással összefonódó kap­csolatrendszerének szemlél­tetése. döllői Agrártudományi Egyetemnek vannak olyan fakultásai, ahol mindenkit a középiskolai eredmények alapján, felvételi nélkül rangsorolnak, és a legjob­bakat felveszik. A műszaki felsőfokú intézményeknek több mint a fele nem tart szóbelit. A matematika, a fizika írásbeli eredményét kettővel szorozzák, és en­nek alapján értékelnek. □ Van-e még lehetőség az idén pótfelvételire? — Igen, van. Pótfelvé­teli vizsga három helyen lesz: a Miskolci Egyetem angol és német nyelvtanári szakán, az Erdészeti és Faipari Egyetem Földmé­rési és Földrendezői Főis­kolai Kar (Székesfehérvár) nappali tagozatán, vala­mint a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanár­képző Főiskola levelező ta­gozatán, ahol általános szociális munkás szakra hirdetnek pótfelvételt. Je­lentkezési lapot a pótfelvé­telit meghirdető intézmé­nyek tanulmányi osztályán lehet kapni. Beküldési ha­táridő: július 26. A felvé­teli költsége 800 forint. Pótátjelentkezésre 30 in­tézmény 55 szakán nyílik mód, ezzel újabb 900 fia­talnak adnak tanulási le­hetőséget. A kérelmezők az újonnan választott egye­temre, főiskolára a koráb­bi elutasító határozat be­küldésével pályázhatnak. Az egyetemek, főiskolák a már elért pontszámok alapján rangsorolják a ké­relmezőket és döntenek felvételükről. Fontos tudni, hogy csak egy intézmény­nél lehet pótátjelentkezés­re pályázni. Kiss György Mihály A kiállítás ‘rendezői nagy teret szenteltek a paraszti munka sokoldalúságának és tárgyi eszközkészletének a bemutatására, szembeál­lítva azt a táji és törté­neti eltérést, ami az euró­pai típusú, középkori ere­detű, belterjeseitb gazdál­kodás és a török pusztítá­sok után kialakult alföldi szilajpásztorkodás és kül­terjes, tanyás földművelő gazdálkodás közölt kiala­kult. Mindezt a dolgozó pa­rasztság életkörülményei­nek, társadalmi helyzeté­nek a hétköznapi ruháza­tuk által és személyes tár­gyaiknak a szemléltetésé­vel érzékeltetve. A XIX. században meg­induló kapitalizáció hatá­sáról, a kertkultúra ki­alakulásáról a háziipari és kézműves technikai újítá­sok is vallanak. Az ön­ellátásra berendezkedett paraszti gazdálkodásban meghatározó szerepet ját­szott a nyersanyag-feldol­gozás. Ezek közül a hús-, a tej- és a gabonafeldolgo­zásról kap képet a látoga­tó. A paraszti munkához kapcsolódó kézművesmes­terségek közül a kiállítás bevezeti a látogatót a fa­faragás, az ács- és aszta­losipar, a kovácsmesterség, a fazekasság, a textilesség, a posztóművesség, a szűr­szabók és a szűcsmesterek munkáinak a rejtelmeibe. E mesterségek meghatáro­zóan hatottak a népvise­letre és a paraszti lakás- kultúrára. Ezt két múlt századi, egy őrségi füstös- és egy sárközi tisztaszoba érzékelteti, s egyben a pa­raszti lakáskultúra két pó­lusát is jelzi. Az első ugyanis a középkori életkö­rülményeket, míg a másik a gazdag parasztság lakás­berendezési divatját repre­zentálja. Külön teret szenteltek a rendezők a falu és a vá­ros, a parasztság és a kéz­művesség találkozási szín­helyeinek, a piacnak és a vásárnak a bemutatására. A kalendáriumi ünnepek adják a kiállítás utolsó nagy témáját. Képet kap a látogató az egyházi és a gazdasági évhez kapcso­lódó népszokásokról, azok kellékeiről, jellegzetes moz­zanatairól. Az új állandó kiállítás operatív vezetője dr. Sel- meczi Kovács Attila, a Néprajzi Múzeum igazga­tóhelyettese, a belsőépíté­szeti terveket Fekete György készítette. CzöveJk Judit Értékrendetlenség Hosszú hetek óta alig van nap, hogy nem olvashatunk valami pikáns, botrányos, elkeserítő vagy gúny ka­rajt fakasztó hírt a Magyar Televízió viselt dolgairól. Olykor saját maga adja közre ezeket a híreket saját képernyőjén, biztosítva ezzel a teljes, a nyomtatott sajtó­nál sokkal, de sokkal szélesebb körű nyilvánosságot. A cécó a televízió körül igen mulatságos is lehetne, ha nem volna mélyen elkeserítő. Mulatságos lehetne, mi­lyen rabulisztikus szó-, kifejezés- és ténymagyaráza- tokkal védenek ki egyébként kivédhetetlen megállapí­tásokat (például az Állami Számvevőszék jelentésének adatait, fizetésekről, jutalmakról, jövedelmekről közölt listáit) a televízió vezetői. Azon is mulathatCLánk, hogy miközben képernyőről történő nem is nagyon elegáns zsarolással igyekeznek több pénzt kicsikarni a műsorok számára, a kevés pénzből mennyi jut nem is egyesek­nek, hanem nagyon sokaknak a tévében, s hogy e sok pénz mily kevéssé látszik meg a műsorok, a tévéste­vékenység színvonalának emelkedésén. Nagyon jót de­rülhetnénk a bőven osztogatott (és bőséges javadalma­zással járó) mindenféle új posztokon, melyek úgy el­szaporodtak, hogy lassan már kívánatosán eszményi ál­lapotnak tűnnek a pár év előtti idők, melyeket pedig annak idején agyba-főbe szidtak a túlburjánzott bürok­rácia és a túlméretezett adminisztratív apparátus miatt a televízió háza táján is. Mulathatnánk a nyilatkozatok, ellennyilatkozatok, vá­daskodások, feljelentések, sanda célzások, ravasz ma­nőverek, fúrások és viszontfúrások aranyos történet- kéin is. Kapunk ezekből bőséges szemelvényeket, no­ha bizonyos, hogy ami a nyilvánosság elé kerül, az cse­kély töredéke mindannak, ami e téren valójában tör­ténik. Szóval sok mindenen mulathatnánk a televízió ügyeit illetően — de egyre kevesebb kedvünk van mulatni. Nem csak azért, mert ezek a mulatságok végső soron a mi zsebünkre mennek (mint miniden ebben az ország­ban). Nem is csak azért, mert ez a folyamatos hacacáré napról napra unalmasabbá válik. Hanem (főleg talán) azért, mert ez az egész tévészűrzavar súlyos értékrendet­lenséget eredményez. A televíziós botrányok értékükön és jelentőségükön messze till emelkedőén vannak jelen mindennapjainkban. Azt a tévképzetet keltik, mintha a televízió körül forogna az ország kereke, mintha a leg­fontosabb belügy az lenne ma Magyarországon, hogy lesznek-e alelnökök, hányán, kik, vagy hogy ki felelős az eltűnt autókért, a füstbe ment milliókért. A Magyar Televízió fontos intézmény. De a botrányai­nál és zavaros belügyeinél azért fontosabb néhány mil­lió magyar állampolgár számára, hogy miképp áll az infláció vagy a munkanélküliség ügye, hová kúsznak az árak, mi lesz a bérekkel, mi történik a határainkon kí­vül élő magyarokkal — hogy csak néhány valóban élet­be vágó kérdést említsek. A dolgokat a maguk értékrendjén kell kezelni. És ha így teszünk, akkor kiderül: a Magyar Televízió nem el­sődleges, alapvető és meghatározó része a" életünknek, az életünk rendjének — még akkor sem, ,_a különböző hatalmi, érdek- és pozícióharcok terepe, (takács)

Next

/
Oldalképek
Tartalom