Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-20 / 169. szám

125 éve indult az első pesti lóvasút

Ha a lóvasút történetéről írunk, vissza kell mennünk az időben. 1662-ben Párizsban jött létre az első omnibuszvállalat, a nagynevű francia matematikus és filozófus, Blaise Pascal ötlete nyomán. A világ első omnibuszutasa XIV. Lajos francia király volt. De hogy ki volt 170 évvel később, 1832-ben az első pesti társasági kocsi első utasa, erről nem maradt fenn feljegyzés, sőt a kocsiról sem található pontos leírás. Csupán annyit tudunk e fontos közlekedési eszközről, amit egy 1883- ban megjelent német útikönyvből fordítottak. Címe : Az idegen Pesten — és így ír az első magyar omnibuszról:

Éjjel az omnibusz

tetején

„Társasági kocsi. A pesti Városliget' bérlője, Kra- tochwill úr 1832. július 1- jétől három ilyen kocsival lepett meg bennünket, amelyek nemcsak elegánsait, hanem helyáraik jutányos volta miatt is ajánlhatók az idegennek. Egy hely ára 6 krajcár. A kocsik minden órában indulnak, most még csak a Városligetig és vissza közlekednek, várakozó helyük a lipótvárosi i tőzsdeépület előtt van. A pesti bérkocsistestület is beállított két, még elegánsabb megjelenésű kocsit, amelyeknek várakozó helye a magyar Király Szálloda előtt van, ezek is úgy vannak berendezve, mint az előbbiek, a hely ára 6 krajcár, ezek a kocsik minden félórában indulnak.”

Fejlődése igen gyors volt, és a pest—váci vasút üzembe helyezésével egy időben. 12 év múltán, 1846- ban már az „indítóudvar” és a belvárosban lévő szállodák között is közlekedett a társasági kocsi. 1860-ban pedig már mintegy 100 omnibusz közlekedett a pesti utcákon.

Az omnibusz — amint azt a neve is mutatta — mindenkinek rendelkezésére állott. Érdemes néhány

mondat erejéig^ e kocsik szabályrendeletének egy- egy fontos' pontját visszaidézni. A szabályzat 43. paragrafusa kimondja: „A kocsivezetök és kocsisok kötelesek a közönség irányában illedelmesen és előzékenyen viselkedni, nem szabad egymással lármás beszédet folytatni vagy feleselni, sem pedig illemsértő szavakat használni.”

A kocsivezető kötelességei közé tartozott a 44, § b. pontja szerint: „Nőknek és gyerekeknek, topábbá olyan egyéneknek, akik előrehaladott koruknál vagy beteges állapotuknál fogva támogatást igényelnek. úgy a be- és kiszállásitól segédkezet nyújtani.”

A jobb erkölcsöket kívánta szolgálni a 45. § c. pontja: „Tilos a tetőülésre nőnek ülni!”

Az omnibusz népszerű- közlekedési eszköz volt, dalok, versek énekelték- meg. Arany János Epilógus című költeményében szintén megemlékezik az omnibuszról, amely többek között a később róla elnevezett Fő utcán is közlekedett. „Az életet már megjártam / Többnyire csak gyalog jártam / Gyalog bizony ... / Legfeljebb, ha omnibuszon

__”

A lóvasút

nem omnibusz

Az omnibusz azonban nem azonos a sínen haladó lóvasúttal. 1863-ban Károlyi Sándor gróf és társai előmunkálati engedélyt kaptak a pesti Széna térről (ma Kálvin tér) az Ország úton ( ma Múzeum körút, Károly körút és Bajcsy-Zs. út), a Váci úton át újpestig vezető ló- vontatású vasút építésére. Ezzel megalakult a Pesti Közúti Vaspálya Társaság.

125 éve, 1866. augusztus elsején indult a járat, amely az elsők közé tartozott Európában. (Párizs 1854-ben, Birkenhead 1860- ban, Koppenhága. 1863-ban, Berlin és Bécs 1865-ben indított lóvasutat).

„A hely ára 6 krajcár”

Már az első lóvasúti vonal üzembe helyezésekor kitűnt, hogy az új közlekedési eszközre nagy szükség volt. A közönség szívesen utazott rajta, a vállalkozás minden várakozáson felül kitűnően jövedelmezett. A viteldíj az első osztályon 20 krajcár, a második osztályon 15 krajcár volt. Az első nap bevétele 130 forintot tett ki. s az első 17 hónapos üzletévre a társaság a 200 forint névértékű részvények után 40 forint osztalékot fizetett. Az üzemet eleinte bérelt lovakkal bonyolították le, de később a társaság a fogatozást saját kezelése alá vette, s 1868-ban már 177, 1870-ben pedig 495 lova volt.

Évtizedek óta villamos

A budai vonalakra az alkotmányos kormány adott engedélyt gróf Festetich Bélának és társainak 1867 júliusában, ök alapították meg a Budai Közúti Vaspálya Társaságot, s ez a társaság — amely a kon- eesszióért évi 1000 forintot ígért Buda szabad királyi városnak — építette a budai Lánchídfőtől Óbudáig és a katonai élelmezési raktártól a Zugligetbe vezető lóvasúti vonalat. Ugyanekkor épült a margitszigeti lóvasút is. amely túlélte a közúti vasúti közlekedésnek ezt a régi rendszerét. Budapest utcáin már évtizedek óta villamos járt, amikor a Margitsziget évszázados fái alatt még mindig vidáman kocogott a lóvonat.

A Pesti Közúti Vaspálya Társaság 1878-ban 110 000 forintért megvásárolta a budai lóvasutat. és a két vállalat egyesüléséből alakult meg Í879-ben a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT). amelynek működési engedélyét 1917- ig. majd a lóvasúti vonalak villamosítása után 1948-ig meghosszabbította a főváros.

Pap János

Szólásmondások — történelmi háttérrel

Van-e elég sütnivalónk?

Napjainkban az újságok elég gyakran írnak cser- benhagyásos gázolásról, tehát olyan esetről, amikor a gázoló autós elmenekül a helyszínről, és cserbenhagyja áldozatát. Valóban cserbenhagyja? Az ügyes emberről gyakran mondjuk hogy kivágta a rezet, a dicsekvő rázza a rongyot, a kötözködő ujjat húz valakivel, a bátor és szókimondó nem tesz lakatot a szájára.

A szólásmondások között számos olyan van, amelyik egy-egy régi mesterség, szakma szókincséből maradt ránk. A cserbenhagy szó is ilyen, a régi tímármesterség egyik fontos munkafázisát jelölő szakmai kifejezés. A cserfa kérgéből készített savas levet a nyersbőr kikészítéséhez használták. A cseresgödörben két-három hónapig is áztatták a bőröket, s előfordult, hogy az átláthatatlan sűrű cseriében egy-egy bőr tönkrement, használhatatlanná vált, a cserben maradt. Ebből a cserben marad alakból lett a cserbenhagy kifejezés, amelynek több jelentése .is van. Például: bajban magára hagyja az áldozatát, elpártol valakitől, de esetenként az emlékezete is cserbenhagyja az embert. Eredetileg a tímármesterségből származik egy másik kifejezés is: a benne van a csávában. A jelentése is más: legtöbbször azt jelzi, hogy valaki kínos, kellemetlen helyzetbe került. Hasonló jelentése van a pácban van kifejezésnek is. Ez utóbbit a szakácsmesterektől kölcsönöztük, hiszen a pác főleg vadhúsok ízesítésére használt, többféle összetételű lé.

A régi falusi életből is számos szólás került nyelvünkbe. A nincsen sütniva- lója szókapcsolat a Dunántúlról ered. A kenyér ke- lesztésére használt komló- és korpakeveréket sütniva- lónak nevezték, és a kifejezés azokra az asszonyokra vonatkozott, akik nem készítettek ilyen keveréket, akiknél gyorsan elfogyott a készlet. A kifejezés máshol is elterjedt, megváltozott jelentése’ pedig azt jelzi,

hogy valakinek kevesebb az esze, mint amennyit elvárnak tőle.

A legények kocsmai erőpróbái, vetélkedései közé tartozott, hogy a kakaskodó fiatalok Ujjat húztak egymással. Lehetett állva avagy asztalra könyökölve — a jobb kéz középső ujjá- nak az összeakaszt ásóval — eldönteni, hogy ki az erősebb. Tulajdonképpen a napjainkban oly divatos szkanderezés régi-régi változatáról van szó.

Az igazságszolgáltatás is rengeteg kifejezést hagyott meg nyelvemlékeink között. A tűzbe teszi érte a kezét szólás a középkori istenítéletekre vezehető vissza. A lopással vádolt szolgának, ha nem tudta ártatlanságát bizonyítani, tűzbe kellett tartania a kezét. A középkor embere ugyanis hitt abban, hogy az ártatlan embernek még a tűz sem árthat. Erre utal, hogy , a középkori boszorkányperekben a gyanúsítottat rendszeres tüzesvasp-ó- bának vetették alá. Tüzes vasat nyomtak a kezébe, így kellett bemennie a templomba. A procedúra után a kezét bekötötték, majd három nap múlva — az égésnyomok alapján — megállapították, hogy kiállta-e a próbát.

Itáliában is emelkedik a betöréses lopások száma, a rendőrség azonban új szövetségest kapott a megelőzéshez egy dühös plébános személyében. Pavia közelében egy kis faluban a vasárnapi nagymisén a következő szavakkal fordult a hívekhez Don Giorgi: „Ha van 2 millió lírátok, abból X milliót költsetek hasznos dolgokra. A másik millióért pedig vegyetek puskát, hogy megvédjétek magatokat a banditáktól.” Hogy miért választotta Giorgi plébános úr a szószék magaslatát fegyverbe szólító felhívásához? „Azért folyamodtam ehhez a papok körében szokatlan hanghoz, mert így akartam jelezni, hogy a nép féleA pálcát tör valaki felett szólás egy régi német jogszokásból ered. A halálos ítélet kihirdetésekor a bíró egy pálcát háromfelé tört, s azt a következő szavaklcal dobta az elítélt elé: „Isten segítsen, én már nem segíthetek!” A pálca eltörése jelezte, hogy a halálos ítélet megfellebbezhetetlen. A szólást németből fordították magyarra.

A történelmi, kultúrtörténeti érdekességeket hordozó szólásmondásokat, szókapcsolatoKat még sokáig sorolhatnánk. Gazdag irodalmuk van, a nyelvészek szívesen kutatják eredetüket, mert sok furcsaságot, kuriózumot tárnak fel segítségükkel. Mert milyen vásári portéka lehetett az a bizonyos zsákbamacska, ki volt Hűbele Balázs, akire a meggondolatlanság, a kapkodás jelzője ragadt, s miért mondják a szerencsés emberre még ma is, hogy ördöge van? Kortársaink már nem mindegyik szófordulat, szólás, szállóige eredetét ismerik. Viszont a szólást szívesen használják, mert színesebbé lesz tőle az élőbeszéd, az írás, gazdagszik általa nyelvünk eszköztára.

Kiss György Mihály

lemben él. Ez nem keresztény magatartás? Meglehet. De végül is, nem kell megölni senkit, elég, ha a levegőbe lövünk. így nem vétünk az ötödik parancsolat ellen sem, amelyik azt mondja: Ne ölj! Viszont a tizedik úgy hangzik, hogy másnak jószágát ne kívánd! A hetedik meg egyenesen azt mondja: Ne lopj! És a banditák egyiket sem tartják be. S minthogy a bíróságok rendszeresen enyhe ítéleteket hoznak, a hívők pedig félnek, nos én úgy gondoltam, hogy a vigasztaló szó már nem elég” — nyilatkozta a jámbor plébános. Aki egyébként nem vett puskát, noha háromszor is kirabolták.

FEGYVERKEZZÜNK, KEDVES HÍVEIM!

ISMERJÜK MEG A BIBLIÁT (19.)

AZ ÚJSZÖVETSÉG ISTENKÉPE

Az Ószövetségben a magát kinyilatkoztató Isten képe Izrael évezredes üdvtörténeti tapasztalatában rajzolódott ki. Az Újszövetségé Jézus Krisztustól ered, aki azonban semmit sem törölt el az ószövetségi isteneszméből, ellenben tökéletesítette azt. Jézus különleges melegséggel, és az Ószövetségben nem ismert közvetlenséggel beszélt Istenről, aki atyaként fordul az emberekhez, és úgy kell szólítanunk, hogy Atyánk (Mt 6,9). Ez a megszólítás feljogosít arra is, hogy magunkat Isten gyermekeinek, fogadott fiainak tekintsük. Isten és ember kapcsolatában ezért a személyesség legértékesebb vonása, a szeretet és bizalom érvényesül.

Jézus hasonlatokban és példabeszédekben mutatta be, miben is nyilvánul meg Isten atyasága. A hegyi beszédben azt tanítja a mennyei Atyáról, hogy mindenkit gyermekének tekint, gondoskodása a jókra és a gonoszokra egyaránt kiterjed (Mt 5,45). Gyermekeinek csak jót ad (Mt 7,11), és különleges, személyes gondja van az elhagyatottakra, szerencsétlenekre, az élet számkivetettjeire és a bűnösökre (Mt 18,12— 24). örömét találja az emberekben, főként azokban, akik az élet

különböző helyzeteiben távol kerültek tőle, de végül visszatalálnak hozzá. Azokban, akik reménytelennek látják életüket.- de Isten országához térve, atyai házra találnak. Jézus példabeszédei az eltévedt de megtalált bárányról (Mt 18,12—14), az elveszett és megkerült drachmáról (Lk 15,8—10) beszédesen tanúskodnak arról, hogy mit tesz Isten az elveszett emberért és mekkora öröme van megtéréséljen.

Isten szeretelét a legmegha- tóbb színekkel a tékozló fiúról mondott példabeszéd ecseteli (Lk 15,11—30). Egy apa két fia közül a fiatalabb kikéri örökségét, mert a maga útját akarja járni. Az apai házat maga mögött hagyva, mindenét elpazarolja. Nyomorúságos helyzetében rádöbben tettének helytelenségére és elhatározza, hogy hazatér.

Minthogy fiúi jogait már eljátszotta, megelégedne azzal is, ha apja befogadná a béresek közé. ö azonban kész mindent felejteni, visszaállítja jogait, s fia hazatértén érzett örömében nagy lakomát rendez, mert mint mondja: „o fiam meghalt, de feltámadt, elveszett, de megkerült”. Az apa viselkedése az irgalmas Istent példázza, aki nem gondol

a sértésre, mert csak a megtévedt és szenvedő embert látja. A megtérő mindig jobbik énjével állhat eléje, s számíthat arra, hogy Isten visszafogadja. Nem kell más, mint hogy őszintén keresse Istent, ismerje be gyarlóságát és hagyatkozzék atyai irgalmára.

Az Újszövetség istenképéhez tartozik az is, amit Jézus önmagáról mondott. Tanítása szerint Isten atya, altit az embernek „mi Atyánknak” kell szólítania. Ugyanakkor ő — megkülönböztető módon — az „én Atyámnak” mondja Istenit, és vele kapcsolatban a „Fiúnak” állítja magát. Míg apostolait imádkozni tanítja, ő nem velük imádkozik, hanem egyedül, tőlük félrevonulva. Utal arra, hogy amikor Istent Atyjának szólítja, akkor őt erre az jogosítja fel, hogy maga is az isteni élet részese: .,ahogyan az Atyának élete van önmagában, úgy megadja a Fiúnak is. hogy élete legyen önmagában” (Jn 5,26), sőt a legszorosabb egységben vannak: „én és az Atya egyek vagyunk” (Jn 5,30). Amikor az emberek hozzá közelednek. Isten erejével, hatalmával, szeretetével kerülnek kapcsolatba, hiszen mint mondja, „aki engem lát, az

Atyát látja” (Jn 14,9). És fordítva is igaz: amikor Jézus Isten országát hirdeti, testvéri érzelmekkel fordul a betegekhez, szegényekhez és bűnösökhöz, az Atyát akarja megismertetni velük. Ezért Jézus tanítása Istenről, Isten atyaságáról, nem marad elméleti igazság, mert egész élete róla tanúskodik. Az apostoli levelek ezt így fejezik ki: „ö (Jézus mint Isten Fia), a láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15), „Isten dicsőségének kisugárzása, s lényegének képmása” (Zsid. 1,3).

Az Újszövetség istenképét lezárja az, amit Jézus a Szemtlélek- ről tanít. A Szentlélek valóságos személy, 6 teszi teljessé Jézus művét a földön.

Jézus az utolsó vacsorán megígéri, hogy elküldi a Szenttelket az Atyától, de azt is mondja, hogy az Atya küldi őt a Fiú nevében (Jn 14,26; 15,26). Az újszövetségi írások tehát az Atyát, a Fiút és a Szenttelket következetesen Istennek mondják, róluk

külön-külön sajátosságokat állítanak, de emellett a legnagyobb hangsúllyal csak egy Istenről beszélnek. Maga Jézus is megismétli az Ószövetség tanítását: „Halljad Izrael, az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Űr!” (Mt 12,29). A bibliai szóhasználat szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek az Isién. Ha az egyes személyeket egyenként Istennek is mondja, azért mindegyik ugyanazon Is-j ten. Az egyetlen isteni természet három személyben, az Atyában, a Fiúban és a Szentiélekben él.

Az újszövetségi istenkép felülemelkedik az elméleti tanítás szintjén. Amikor ugyanis a kereszténység Istenről beszél, mindig hivatkozik Jézus Krisztusra, akiben az egyetlen, világfeletti, személyes és üdvözítő Isten valóságát megtapasztalta.

Rózsa Huba, a budapesti Róm. Kát. Hittudományi Egyetem tanára