Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-16 / 165. szám

Regionális szeméttároló A gyömröi önkormányza­ti képviselő-testület leg­utóbbi ülésén — sok min­den egyéb fontos dolog mellett — szóba került a település szemétbányája, illetve annak telítettsége is. Mint ismeretes, a Farkaséi út melletti lerakóhely las­san megtelik szeméttel és a szennyvízzel. A polgármesteri hivatal­nak már eddig is sok erő­feszítésébe tellett, amíg normalizálni tudta a hely­zetet. Először megalakult a betéti társaság, amelyben az önkormányzat is részvét nyes. Nemrégiben — több A maglódi Aradi úti óvo­da a két háború között épült. Korosztályok tették meg falai között az élet­be vezető első lépéseket. Karbantartására keveset költöttek, mára bőven megérett a felújításra. A közeli patak magas víz­szintje, de még a saját emésztőgödür szennyvize Is siettette a rongálódást. Beázott, falai megrepedez­tek. Mementőjává vált a hanyagságnak, nemtörő­désnek. A képviselők egyhangú­lag döntöttek felújításáról, igen helyesen. Pályázatot írtak ki. melyet a Galyas Kft. nyert meg. Az óvodai szünetben, június hetedi­kén kezdték el a munkát, volt rá talán háromhét- nyi idejük. A kitűnően szervezett és irányított cég a munkakezdésre nagy erőkkel vonult fel, hiszen szorította őket a rövid ha­táridő és az ígéretük is. Megerősítették az épület falait alábetonozással, kül­ső homlokzatfelújítást vé­geztek. Zárt, betonozott és szigetelt, emésztőt készítet­tek. Kifestették a terme­ket, a különböző helyisé­geket. Megcsapolták az ud­varban levő fúrt. már nem használt kutat. Ezáltal el­mint 80 ezer forintért — ki­tisztították a Farkasöi litat, amely már járhatatlanná vált. Ezért a tsz-től kapóit földterületen egy új, mur­vával terített utat építettek a szemétbányához, így sá­ros időben is • megközelít­hető a depó a gépjármű­veknek. Vásároltak egy lánctal­pas masinát is, amellyel fo­lyamatosan egyengetni tud­ják a kupacokat a szemét­telepen. Ám még így is fé­lő, hogy a szemétbánya ha­marosan betelik, követke­zésképp gondoskodniuk kell a távlati megoldásról. Ez­kerülhető a talajvíz szint­jének emelkedése, ami az épület életkorát növelheti jelentősen. A felújítás tehát határ­időre elkészült. Nagy örö­mére gyermekeknek, óvó­nőknek egyaránt. Az előt­te folyó patak medrének rendezése után nagyszerű környezetben játszhatnak az apróságok. A szakembe­rek szerint hosszú ideig nem lesz gond az épület­tel. Szolgál tanulsággal Is ez a három hét: megfelelő emberekkel, a megfelelő helyeken könnyebben ju­tunk előre. Verni László Gombán kedden az au­tós kertmoziban 21.30-tól: Boszorkán3rok (színes, szinkronizált amerikai ka­landfilm). Gyomron a Strand kert­moziban 21.15-től: Nőfaló férfiak (színes, szinkroni­zált amerikai vígjáték). Mendén 15-től 19-ig könyvtári órák, 16-tól test­építő-, 18-tól ifjúsági klub­foglalkozás, 17.30-tól aero­bic. zel kapcsolatban a : szom­szédos maglódi önkormány­zattal folytattak megbeszé­léseket az utóbbi - hónapok­ban. Regionális szellemben kívánják a szemételhelye­zési kérdést megoldani, így ez érinti Üllő és Ecser tele­püléseket is. Az eredeti szándék sze­rint a gyömrőiek intéznék a szennyvíz-lerakót, Mag­lód a szeméttelepet, míg Üllőre a gáz- és a telefon­ügy folyamatos intézése há­rulna. A képviselők egy ré­sze kifogásolta, hogy a maglódiak elég lassan inté-' zik a leendő szeméblerikó ügyét, pedig erra 10 millió forint támogatást is kap­tak. A legutóbbi közös megbeszélésen azonban is­mét új ötlettel álltak elő, következésképp időarányo­san nem nagyon halad a dolog. Felhívták a polgármester figyelmét, hogy tárgyaljon maglódi kollégájával, s ha lehet, gyorsítsák meg a maglódi szemétlerakó hely építésének, kialakításának minél előbbi elkezdését. Er­re annál is inkább nagy szükség lenne, mert a sze­métbánya Maglódon szintén hamarosan belelik, s a költ­ségek rohamosan emelked­hetnek. Ez pedig szinte le­hetetlen helyzetbe hozhatja az érintett négy települést. Száz szónak is egy a vé­ge, jó lenne — hangoztat­ták a gyömrői „község- atyák” —, ha a maglódi (közös) szeméttároló minél előbb megépülne. G. J. Monoron 14-től Hadifog­lyok Baráti Szövetségének összejövetele, 16-tól funky- klub foglalkozása és a gaz­dakör összejövetele, az au­tósmoziban 21-től: Ász (szí­nes, szinkronizált olasz víg­játék). Pilisen bútorkiállítás és -vásár. Sülysápon 17-től KRESZ- tanfolyam, 18-tól virágkötő tanfolyam. Rekordidő alatt Megóvták az óvodát Kulturális ajánlatok Családok vakvágányon Zavarba jönnék, ha hir­telen össze kellene számol­nom, hány, arra hivatott szerv foglalkozik a csalá­dokkal. Hogy krízishelyzet­be kerülvén mentsék, ami még menthető, megelőzzék, ami esetleg jóvátehetetlen. Papíron legalábbis. Mert, ha az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy szemben ül vele egy 15 éves gyerek, akinek nagy, kék szemeiből folynak a könnyek, s aki azt kéri, se­gítsen az újságíró, hogy ál­lami gondozásba kerülhes­sen, hát rögvest felágas­kodnak a kérdőjelek: hol is vannak a „hivatalosak”, vagy hol voltak eddig? Olvasóink talán még em­lékeznek egy tavaly meg­jelent riportra, amelyben MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. % A szerkesztőség vezetője: Vcreszki János. # Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. ^ Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig 8-tdl 11-ig. 6»€%ir?ap lakást kerestünk egy ötgye­rekes, utcára került család­nak. Legkisebb gyerekük egyhetes volt. Köztereken, állomásokon éjszakáztak, forró vizet a bisztróból kér­tek, hogy a csecsemőnek el­készíthessék a tápszert. So­kan mozogtak akkor az ügyben, és kiderült, milyen nagylelkű tud lenni még a vadidegen ember is, ha ad­ni kell. A városi öregek otthonának egy munkatársa például otthonába fogadta őket, míg albérlet után sza­ladgáltak. De persze min­denki feltette azért a kér­dést: nem felelőtlenség-e la­kás, munkahely nélkül újabb és újabb gyereket vi­lágra hozni, s az életben maradás feltételeit mások­tól várni. Magam úgy vol­tam a dologgal, mint akik születve naivak: nem léte­zik, hogy ha valakinek sín­re teszik az életét, s mert tulajdonságainál fogva nyil­vánvaló, hogy figyelemmel kell kísérni további életvi­telét, az arra hivatottak jó­indulatú ellenőrzése mellett azontúl is lépten-nyomon kisiklik. Nem létezik — mert hát számos szerv, li­ga, egyesület van, amelyik a szeme előtt tarthatja. -Hi­szen öt gyerek sorsáról van szó legelsősorban! Monoron a hivatal úgy állította vágányra az Sz. család ügyét — mely két­ségkívül igen bonyolult volt, megtűzdelte még rend­őrségi eljárásokkal is —, hogy kiderítette: az asz- szony tulajdonképpen fővá­rosi lakos, igazolványa sze­rint legalábbis, utazzanak hát Pestre lakásért. Utaz­tak. És önkényesen beköl­töztek másfél szobába. Ott is. Nem tették ki őket. Mo­noron egy ideig még mo­zogtak az ügy hullámai, Sz.- ék az itt hagyott felhőssé- get — a korábbi albérletből eltulajdonított tüzelőért, Körösinévsl való pereske­désüket. melyet az itteni rendőrség azzal zárt le, hogy Körösiiné vétl-an, nem bizo­nyítható, hogy valóban el­XXXIII. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1991. JÚLIUS 16., KEDD VECSÉS VENDÉGEI VOLTAK (II.) Ne szakítson, ne taszítson Vasárnap délelőtt Nagy. Mihály széki, este pedig Faragó Ernő ördögfüzesi, erdélyi lelkipásztorok hirdették az igét Vecsésen. A szertartások az erdélyi szokások sze­rűit folytak. A gyülekezet — melynek mintegy fele a nagy érdeklődés miatt a templom előtt mikrofonok se­gítségével hallgatta az igehirdetést — az ,,Egyedüli re­ményem, óh Isten csak te vagy” kezdetű 276. dicséretet énekelte, s ennek volt jelképes szerepe is. Ugyanis az er­délyi, s egyáltalán a széki gyülekezet egyedüli remény­sége, fegyvere, egyben a magyarságot, anyanyelvet meg­tartó ereje a romániai elnyomás évtizedei alatt valóban csak az erős Istenbe vetett hite volt. S ezt a hitet a Tő­kés László által adott bizonyságtétel csak tovább mé­lyítette bennük. Nagy Mihály mondta, az a nép, amely a történelem kegyetlen fintora miatt — anélkül, hogy szülőföldjé­ről akár csak a szomszéd falvakig vándorolt volna is — az anyaország határain túlra került, s szájáról a nehéz megpróbáltatások nem tudták a zsoltárt, az imádságot száműzni, annak a népnek a hajója a ki­sebbségi lét ellenére sem süllyedhet el. — Mi sok álmatlan órát töltöttünk az ideutazás alatt. A mi utunk, az er­délyi magyarok útja mégis azért volt hosszú térben és az időben is — mondta a széki lelkész —, mert ar­ra kellett sok évtizeden át várni, amíg magyar földön magyarként ölelhettük szí­vünkre a magyar testvé­reinket. De végül is — Is­tennek hála — elérkezett ez a pillanat. Bár nekünk egy hazát adott az Isten, a mi szeretett Erdélyünket, most mégis otthonról ha­zajöttünk : az Óhazába, ahol olyan kedves a fo­gadtatás, hogy álmodni se mertünk ilyen gondosko­dásról. Nem fizetségként, inkább cserébe kincses Ko­lozsvár mellől hoztuk sze- retetünket, ahol a mi né­pünk poriik, mint a szikla, de van erős hite, megtar­tó Istene. Imádkozzon a vecsési gyülekezet is, hogy a végeken ne hagyjon végképp elveszni bennün­ket. Aztán Szék nehéz törté­nelméből ismertetett rész­leteket, s a Mózes II. könyve 17. részének 15. és 16. verse alapján állította össze prédikációját. Szem és zsebkendő nem maradt szárazon, mikor az édes­anyjáról énekelt szép bal­ladát egy széki fiatalasz- szony, majd szavalatok, konfirmáción túljutott szé­ki lányok, legények felejt­hetetlen műsora követke­zett. Az előadók, csoportok ugyan nem voltak művé­szek, de tisztán formált énekükből, szavalataikból a bizonyságtétel szólt. Az előadott Remenyik Sándor-vors sorait kölcsö­nözve nem avatatlanul nyúltak a magyar anya­nyelv tárházához, s oly tisztán beszéltek, énekel­tek, mintha imádkoztak volna. Ima is volt ez, a II. magyar református vi­lágtalálkozóhoz méltó hit­vallásról, szeretetről, meg­váltásról, jelképes hídépí­tésről. Népek között, más vallásúak felé, hogy a pénz és az eltérő érdek ne szakítson és ne taszítson el senkit egymástól. S er­ről a székiek — akik éle­tükben először adhattak vette volna Sz.-ék több ezer forintot érő holmijait a cse­rébe állítólag ígért lakha­tási lehetőségért — leráz­ták magukról, mint a vizet. S aki csak kapcsolatban volt velük, igyekezett felej­teni. Elfelejtettem volna őket én is, ha most nem jelenik meg a legnagyobb lányuk, Tímea. Tessék segíteni — mondta. S amit még mon­dott, attól kezdtem úgy érezni magam, mint aki a napról a jégesőbe került. — Miért jöttél éppen Mo­nor ra? — Nem tudom ... Itt még vannak ismerősök, gondol­tam, valaki segít. Az első „valaki”, akit tanácstalan- ságában felkeresett, épp a család „ellensége”, Kőrösi­né volt, aki megetette a gyereket, és hozzám kísér­te. — Nem akarok hazamen­ni. Mindig vernek. — Csavarogsz? Fiúzol? Vagy mi a baj? — Nem adom haza mind a pénzt, amit keresek. A Nyugatiban napszemüveget árulok. Tamás meg egy kocsmában dolgozik. Ö ha­zaadja, amit keres. Öt nem bántják. — Dolgoznak a szüleid? — 'Ö!k nem. Otthon ül­nek. — Egész nap? — Igen. Ülnek a konyhá­ban. — Miből éltek? — A családi pótlékból: Meg amit mi adunk. — Állami gondozásba akarsz kerülni? — Igen. Szeretnék. Nem megyek haza. A múltkor egyszer már hazavittek in­nen a rendőrök. De inkább a vonatokon alszom, nem akarok már többet haza­menni. Szűkszavú volt. És köz­ben hullottak a könnyei. Aztán míg Kőrösinével meghánytuk-veteittük a le­hetőségeket, oldalra csuk- lott a feje, s a fotelben aludt el a kimerültségtől. S amíg Tímeák vannak, addig én nem hiszek sem a családvédelemben, sem a családgondozásban, sem a felelősségre vonásban. Csak az egymásra tologatott fele­lősségben és a hivatalos ha­tározatlanságban hiszek. Mert az van. Az szemmel látható. K. Zs. anyáik nyelvén, magyarul, szülőföldjük határán túl és a nacionalizmus megbé­lyegző vádja nélkül mű­sort — nemcsak szavak­ban, tettekben is példát adtak. Szerencsére a veesésiek, gyömrőiek, péceliek között •is az önzetlen segíteni aka­rás munkálkodott. A szál­láshelyeken, az ellátáson túl sokan ajánlották lel a székieknek fölösleges ru­háikat, könyveiket, hímző­cérnát, ajándékaikat. Sőt, volt, aki a világtalálkozó­ra emlékeztető fehér zász­lót varrt a vendégeknek, közepén a kálvini bárá­nyos zászlóval, Krisztus vérét jelképező hímzéssel, s alá az Ó- és Újszövet­ségeket szimbolizáló bib­liákat hímzett. Nem alap­talanul mondta az ördög­füzesi református lelkész, hogy az imádság, a zsol­tár, szeretet sem ismerhet államhatárokat. Még kény­szerből sem, mert az a nép, aki erre törekszik, önmagát szegényül meg. Ezért volt emlékezetes az erdélyországi, kárpátal­jai, felvidéki és valameny- nyi magyar református gyülekezetek számára szé­les e világon, határokon innen és túl a II. magyar református világtalálkozó. Lehet, hogy némely politi­kai sakkozók az egymás­nak feszülő indulatokkal, acsarkodással, a lelket szennyező játszmákkal to­vábbra is megpróbálják megakadályozni a népek, testvérnépek önmagukra és egymásra találását, de az bizonyos, hogy erős hit és szeretet nélkül nincs, nem vezethet út Európába sem. Orosz Károly (Vége) Régi Tegnapi lapunkban „Jegyzőbér” címmel kö­zöltük dr. Kapási Pál monori városi jegyző fi­zetésének mértékét. A képviselő-testület nem most, hanem már a ki­nevezéskor (február 7-én) megállapította a jegyző úr havi járandó­ságát. A hír igaz, de ré­gi, ezért az érintettől el­nézést kérünk. Kereskedők! Megnyitottuk nagykereskedelmi raktáráruházunkat .Élelmiszerek, vegyi áruk, italok gazdag választékban. Magánvásárlókat is kiszolgálunk. IN—VO Kft. Mende, Fő út 3. KÖZLEMÉNYEK Lakható kis tanya Monorier- dőn, 900 négyszögöl zártkerttel eladó. Víz van. Irányár: 550 ezer forint. Érdeklődni: Mono- rierdő, ősz u. 14., Bartáné. (62 971/3K) ___________ S imson Enduro 4 ezer kilomé­terrel eladó. Monor, Kinizsi u. 24.Barta. (64 085/2K) _______ E ladó kisbálás lucerna 450 Ft/ mázsa. Monor, Esze T. u. 29, (64 087/2K)

Next

/
Oldalképek
Tartalom