Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-15 / 164. szám
INKUBÁTOR A MENTŐKOCSIBAN Néhány száz grammos életkék sorsa Garázsba kalauzolnak. Egy ágy, egy picike íróasztal, néhány keskeny szekrény, meg egy hűtő. Az I. sz. Női Klinika Baross utcai udvarán barakkban található a Cerny-ala- pítvány. Az" osztrák üzletember kát évvel ezelőtt speciális mentőautót és életveszélyben levő koraszülöttek szállítására kialakított inkubátort ajándékozott Magyarországnak. Azóta nem sok szó esett a sorsukról. Csupán kiragasztott matricákat láthatunk itt-ott a városban: Ha ön segít, mi is tudunk... A képen mosolygó kisbaba és egy MHB-222-12948-as számlaszám. — Hazánkban minden harmadik megtermékenyült élet egyáltalán nem születik meg, minden nyolcadik pedig nagyon kis súllyal, 1500 gramm alattival lát napvilágot, Az évenként átlagosan 120— 130 ezer újszülött közül 4500 idő előtt hagyja el az anyaméhet. Így hát a világstatisztikák szomorú ranglistáin nemcsak a sikeres öngyilkosságok évi 5 ezres nagyságrendje miatt szerepeltünk előkelő helyen — állapítja meg dr. Rónaszéki Ágoston, az alapítvány egyik orvosa. Két éve, egyetlen mentőautóval kezdték. Azóta újabb kocsit és még egy inkubátort szereztek ehhez, saját zsebükből. Egy feljavított, de még jól szupe- ráló tartalékot is vásároltak. Azóta 953 sima eset- szállításra és 755 sürgősségi mentésre vonultak ki. A páciensek 500 és 4000 gramm közötti súllyal született csecsemők. Nemegyszer előfordul: még világra sem jött a baba, de mivel tudják, állapota kritikus, ezért már a születés pillanatában helyszínen a Cerny-fé le mentőkócsi, speciálisan képzett szakápolónő, műszaki érzékkel megáldott sofőr, és 24 órás ügyeletét akár havonta 25-öt is ellátó, megszállott orvosok várják a piciket. Gépek, műszerek, monitor, vérgázmérő, EKG, EEG. lélegeztetőgép, mini infúziós felszerelés és még sok minden más azért áll készenlétben az autóban, hogy a kezdetben halk, nyöszörgő sírás minél erősebb legyen ... Azután indulhatnak is. Vákuumos matrac védi a parányi testet, óvja a picike fejet á kezeket-lá- bakat az út közbeni rázkódástól, a zötyögtető honi u tokán. A kis utasok közül leggyakrabban a légzészavarban szenvedőket, szállítás közben is légzéstámogatásra szorulókat visznek, ők mindenképpen p erinatális intenzív centrumba kerülnek. A többiek: a sebészi beavatkozást, a sürgős konzíliumot igénylők, az azonnali szívműtétre szorulók, a nem kórházban születettek, (s emiatt veszélyben levők), és a bármilyen ok miatt életveszélyben levő babák abba a kórházba kerülnek, ahol a betegségüknek legjobb szakértői várnak rájuk. — Hasznosak vagyunk, de nagyon drágák — állapítja meg Rónaszéki doktor. Az alapítvány pénze ugyanis fogyóban. Bár jó néhány intézmény csatlakozott a támogatók népes táborához, mégsem tudják fenntartani magukat. Egy köldök- kanul 1400 forint, s akkor még hol vannak az egyszer használatos eszközök, melyekből minden esetben a legjobbat, a legdrágábbat kell venniük. Átlagosan 32 ezer forint egy-egy problémákkal világra jövő újszülött azonnali ellátási költsége. Ha azonban ehhez az indulóösszeghez hozzáadnánk az esetleges szövődmények miatt hosszadalmasabb kórházi kezelések árát, valamint a nemegyszer súlyosan sérült gyerek egész életén át állandó kezelést és ápolást igénylő számláját, bizonyosan tetemes ősz- szeget kapnánk. — Vannak még csodák — állapítja meg dr. Nobilis András, miközben végigkalauzol az I. Női Klinika koraszülöttrészlegében. Inkubátorokkal zsúfolt kórtermek, babasírás, a folyosókon szülők várnak fehér kölcsönköpenyre, hogy bejuthassanak kicsinyükhöz. A 750 grammos „nagylány” parányi öklét rágja, rúgka- pál. A 800 grammos kisfiú már jól van. kék lámpa ég pici fülkéjében, pálcika vékonyságú lábal kalimpálnak a hatalmasnak tűnő pelenkában. A kicsik némelyikének orrába csövek vezetnek, oxigént kapnak, egy gép segítségével pedig óránként 3 ml folyadékot kell szervezetükbe juttatni. Központi képernyőn ellenőrizhető valamennyiük állapota, ha bármi gond van, a gép jelez. A koraszülöttekkel foglalkozó orvosok nemegyszer érzik csodának mégis, ha egy pár hónappal azelőtt újraélesztett, súlyos szövődményeken átesett csecsemőt a szülei végre hazavihetnek. Hazánkban már legalább négyezer alapítvány kér, kilincsel, könyörög támogatásért. Bizonyára nehéz a tehetős vállalatoknak is eldönteniük: kinek segítsenek? Közülük csak egy a Cerny-alapítvány, de újszülöttek intenzív életmentésével kizárólag ők foglalkoznak. Az Országos Mentőszolgálat sincsen felkészülve újszülöttek mentésére, más meg nemigen tartja ezt fontosnak. A Cerny- alapítvány megszállottjai pihenőidejükben, saját pénzükből indulnak kunyeráló körútra. Kalapoznak a BNV-n, kórházakból kérin- csélnek nélkülözhetetlen eszközöket. Ismertető matricákat nyomatnak és saját kezűleg ragasztgatják fel, összedobják a sofőrjeik késlekedő fizetését, de úgy tűnik, hiába. Már egy éve egyezkednek a Társadalom- biztosítási Főigazgatósággal, ötszázezer forintot kaptak eddig, ami semmire sem elég. Mintha az államnak nem lenne fontos a koraszülöttek megmentése... Sajnos, az alapítvány dolgozóinak nincs idejük ennél intenzívebb menedzselésre. Ha megszólal a telefon, indulnak a következő kis utasért. Fekete Ildiké Darnel-féle reSorms&úmíam Nem tréning, elismeré kell a rendőröknek Senki sem vádolhatja Christian Daruéit, hogy kettőig sem tud számolni. Sőt inkább az a gondom vele, hogy csak kettőig tud. Legalábbis ez derült ki abból a régebbi ajánlatából, miszerint személyiség- fejlesztő tréningjén két azaz két(!) nap alatt megtanítja a magyar rendőröket, hogyan nyerjék vissza elillant önbizalmukat. A Pest megyei rendőrök közül intézményes formában egy sem vett részt a Darnei-féle tréningen, tudtuk meg a megyei rendőrkapitány-helyettestől, Horváth Andrástól. (Taián azért nem, mert a rendőrök önmagukat ismerve kétkedéssel fogadták Darnel ígéretét? Talán gyanúsan rövidnek, valószínűtlennek tűnt nekik a kétnapos átszabási határidő? Vagy az üdvözítőt tartották sarlatánnak? Netán a részvételi díj volt irreálisan magas? Ki tudja.) Mindenesetre, aki valaha járt például a Pest megyei Csömörön vagy a megye déli tanyavilágában, aki tapasztalta, hogy él a homoki tanyák népe, annak azt is tudnia kell, hogy a legmostohább körülmények közé vetett körzeti rendőrbiztosok és a falusi rendőrök csak óriási erőfeszítések árán képesek fenntartani a rendet, megőrizni a közbiztonságot. Bár a fővárost övező ÚJ IDŐK NYERSANYAGA A mosogató ledarálja Egy valamirevaló amerikai vagy nyugat-európai háztartásban má már általában három szemétkosarat tartanak. Az egyikbe dobják a műanyagokat, a másikba a fémdobozokat, a harmadikba az üveget. Az már természetes, hogy a konyhai szerves hulladékot a mosogató ledarálja, vagy hogy a papírt külön összegyűjtik. Nem kétséges, hogy előbb-utóbb nekünk is meg kell tanulnunk a nyugati világban a leggyakoribbak közt használt angol szót, a recyclingot, amely visszaforgatást, újrahasznosítást jelent. A fejlett országokban egyes növekvő mennyiségben keletkező háztartási hulladék lerakása részben a magas szállítási költségek, részben környezetvédelmi problémák miatt egyre nehezebb, ezért a jövőben mind több hulladékanyagot használnak fel különféle célokra. Esetenként elképesztő ötletek is születnek. Van, aki lakóházát üdítőitalos fémdobozokból építette föl, vannak, akik műalkotásokat készítenek olyan anyagokból, amelyeket mások kidobtak. Larry Fuente kaliforniai szobrászművész például kizárólag szemétlerakó helyeken, strandokon, használt cikkeket áruló üzletekben szerzi be nyersanyagait. Műveit egyébként több ezer dollárért is megveszik. A VAKOK VILÁGA TAPINTHATÓ, OLVASHATÓ Fehér bottal az életben Talán nincs értelme azon vitatkozni, vajon kinek is jobb. A vakon születettnek, vagy annak, akinek tevékeny életét törte derékba a megmásíthatatlan valóság, a szeme világa elvesztése. Tizennyolcezren élik mindennapjaikat az országban egyáltalán nem, vagy csak alig látva. A fehér botosok ők, akikről mintha nem vennének tudomást. Bár néhány közlekedési lámpánál, már sípoló hang jelzi r.ekik, átkelhetnek a zebrán, de ennél sokkal több segítségre ma még nem számíthatnak. A Vakok Világa szerkesztőjével a cukorbetegek világnapján találkoztam. Bartha Zsuzsanna középiskolai tanár volt, szövődményes betegsége miatt kellett pályáját elhagynia, most fordító, s nyelvórákat ad, gondozza a lapot és boldog családanya. Az ő példája sajnálatosan ritka, mert a sorstársai közül nagyon sokan képtelenek elfogadni helyzetüket. Lapjukat hiába keresnénk standokon. Csak előfizetésre kapható, a terjesztés költségeit nem tudnák kifizetni. Tötbb mint fél évszázada, 1938-ban indult útjára az első szám, a felszabadulás után kizárólag pontírásos változata jelent meg. Az 50-es évek közepétől pedig már a látóírá- sú variációt is kézhez kaphatták. Azért indokolt mind a kétféle kiadása, mert azok, akik betegség miatt és csak jóval a születésük után vesztették el a szemük világát, nehezen tudnak megbirkózni a pontírással. Inkább megkérik a családtagokat, hozzátartozókat a felolvasásokra. Ezért tehát havonta egy alkalommal látóírással — nagy betűikkel, jókora számokkal és sok-sok képpel — jelenik meg. Míg pontírásos változata — mivel ennek terjedelme körülbelül kétszerese a hagyományos betűikkel szedett cikkeknek — havi két alkalommal kerül az előfizetőhöz, de tartalmában azonos. Előbbi 120, míg utóbbi évi 50 forintért kapható. E jelképes előfizetési díj természetesen semmiképpen som fedezi az előállítási költségeket. A Vakok Szövetsége kap állami támogatást és egyéni adományokat, ezekből most még futja újságra. Mint ahogy Pinviczki Györgytől, a szövetség budapesti és Pest megyei titkárától megtudtuk, megyénkben Vácott, Cegléden, Nagykőrösön és Érden tartanak klubfoglalkozásokat, a vakoknak alkalmanként még Pilisvörösváron is szerveznek találkozókat. Az országos gyűlést pedig évente egy alkalommal rendezik meg. A Pest megyei szervezet gondjai között elsődleges megoldható feladat a tagság részére munkahelyeket teremteni. Bár az országos átlagnál jobb eredménnyel tevékenykednek, néhány társukat mégsem sikerült még munkába állítani. A fővárosi Kefe- és Seprűgyár dolgozóinak 96 százaléka a tagjaik közül való, számos Pest megyei is ott dolgozik. Ezen a szerény lehetőségen kívül a csökkentlátókra portási, őrzőszolgálat, Vácott például biciklimegőrző státus várhat, s a megszokott telefonközpontosság; esetleg kézbesítés. Ügy tapasztalják, hogy azoknak az értelmiségieknek nehéz másmilyenként beilleszkedniük egy másfajta munka- és életrendbe, akik szerzett cukorbetegség szövődményeként, glaukoma szembetegség miatt, vagy akármely csúnya balesetnél vesztették el látásúikat. Az ő reaktiválásuk, föl- rázásuk különösen nehéz feladat. Október 15. — a fehér bot napja még messze van, de valószínű, hogy addig nem oldódhat meg minden vak ember sorsa, nem rendeződhet életük. Az időig újabb eredményekre és gyors beilleszkedésre még bizonyára nem számíthatunk. Talán csak akkor, ha valamennyien behunynánk egy fél órára a szemünket, s úgy próbálnánk közlekedni, létezni. Vagy enélkül is? — fekete — Pest megyei tanyavilág légvonalban nincs messze Budapesttől, az eldugott tanyákon mindennapos az alkoholizálás, az erőszak, az egyetemi professzorok sem nyüzsögnek, viszont annál több a borban, cefrepálinkában fogant szellemi fogyatékos, a lumpen, a marginális, deviáns lakos. Éppen ezért, ha valahol, hát Pest megye déli tanyavidékén igazán szükség lenne délceg, önbizalomtól duzzadó rendőrökre. Olyanokra, akik nemcsak dagadó izomkötegeik- kel, sudár termetükkel keltenek tiszteletet, hanem biztos úrhoz illő biztos fellépésükkel érzékeltetik, jókora nyakleveseket tud- (ná)nak íekeverni (ha lekeverhetnének) a renitens- kedőknek. De hát istenkém, még a fővárostól bolhaugrásnyira lévő Pest megyei Csömör sem kér Darnel úrból egy fikarcnyit se, bizonyára csömört érezvén a gyanúsan gyors átformálásukkal kecsegtető apostoltól. A homokon jól tudja civil és rendőr, hogy az amerikai rokon, az US Police Aca- demyn nevelődött és Chi- chago sikátorain edződött policeman fényévnyi távolságra van mondjuk a csömöri rendőrtől. Nem feladatuk nagyságát, hanem személyiségüket és főként társadalmi megítélésüket illetően. Miközben Amerikában — egészen friss szakmai értékelések szerint — az ottani rendőrök már vagy tíz éve visszanyerték önbizalmukat és társadalmi megbecsülésüket — hála a kinti erőteljes átnevelésnek, a rendkívül jó menedzselésnek — addig a magyar rendőrök megítélése még mindig meglehetősen kedvezőtlen. A rendőr Magyarországon még ma is ellenség. Nem szimpatikus lény, akinek ellenséges társadalmi közegben kell végeznie nehéz munkáját. Érthető, ha önbizalma a nyúlfarknál is rövidebbre zsugorodott. Hírnevüknek sem a gyilkos kommandósok ügye, sem a III/III-as Végvári- história nem használt, még akkor sem, ha más, de hasonló szervezetről volt szó. Hogy miként illik ebbe az átnevelési folyamatba Darnel úr, a kétnapos üdvözítő, a reformszámtan tudora? Azt az önök fantáziájára és kombinatív készségére bízom. A rend- őrátnevelö Darnel úr meghívót küldött szerkesztőségünknek, amelyben rendhagyó sajtótájékoztatóra, állófogadásra és sétahajókázásra invitál minket, újságírókat. Meghívójában azzal kecsegtet, hogy minderre azért van szükség, hogy „az ismeretlen megismerését valósítsuk meg". Én másképp csinálom. Én az ismertet akarom végre megismertetni, vagyis az ismert magyar valóságot akarom az olvasókkal megismertetni. Igaz, nem két nap alatt, mint Darnel úr, hanem egy egész élet fáradozásával. Mindenesetre reform- számtan nélkül. Kocsis Klára Textilosztályunk ajánlata : importált és hazai pólók, bermudák, fürdőruhák, 40%-os árengedménnyel
