Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-15 / 164. szám

I. ÉVFOLYAM, 92. SZÁM DABAS I 1991. JÚLIUS 15., HÉTFŐ MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Indoklás nélkül Amit fülbe súgva hallotok, a háztetőről hirdessetek Rosszak a törvények? Vagy valóban csak arra jók, hogy legyen mit fi­gyelmen kívül hagyni? Űjhantyánban az önkor­mányzat nem vette figye­lembe, hogy a? iskolaigaz­gatót a tantestület döntése ellenére csak akkor lehet félreállítani, ha nyomós ok van rá. Ezt a bizonyos , okot azonban eddig még senki nem hallotta. A falu vezetői nem indokolták meg sem a falugyűlésen, sem a tantestület előtt, miért nem felel meg nekik Lauter Jánosné munkája, de szavaztak, s a képvise­lőik többsége alkalmatlan­nak ítélte őt az igazgatói feladatok további ellátásá­ra. Hiába jogellenes a dön­tés. ők érvényesnek tekin­tik és augusztus 1-jétől a mostani igazgatóhelyettest ; bízták meg az igazgatói fel­adatok ellátásával a leg­közelebbi választásig. Akit Lauterné ki akart 1 nevezni technikatanárnak — mint a falugyűlésen el­hangzott —, visszalépett, inkább továbbra is szerző­déses státusban marad. A „beavatottak” úgy vé­lik, hogy ennek a játszmá­nak már kijelölték a győz­tesét, és akadályt nem is­merve ragaszkodnak hoz­zá. Hogy ezek után milyen légkör fogadja majd szep­temberben a gyerekeket ? Csak találgathatunk. Visszatérve a falugyűlés­re: sokan terjesztik, hogy az újságban valótlanságok jelentek meg az ott elhang­zottakról. Tehetik, mivel az újhartyániak talán ha félig töltötték meg a műve­lődési ház nagytermét. Nos, be kell vallanom, néhány keményebb kirohanás leírá­sától eltekintettem, s egy­ben tévedtem: a régi jegy­ző úr nemcsak előleget vett fel jubileumi jutalmára hanem az egészet megkap­ta — fél évvel e jutalom esedél*essége előtt. Féltem Űjhartyánt. Ez a kedves, békés kis falu amelyik az unalomig emle­getett „elmúlt negyven év­ben” meg tudta őrizni egyé niségét, óvni tudta önáiló ságát, most érthetetlen in­dulatok miatt megosztódik érdekcsoportok sakkoznak Búvárkodás Bugyi, bár nem a legnagyobb a Dabas környéki köz­ségek közül, ám könyvtárát, a kötetek számát tekintve az elsők közé tartozik. Az önkormányzatát dicséri, hogy a „karcsúsítások'’ során a könyvtárral kapcsolatban fel sem merült a lenni vagy nem lenni kérdés, a könyvre nem sajnálják a pénzt a község elöljárói. A kezdődő vakáció várhatóan megnöveli a forgalmat, az iskolában beléjük oltott olvasásszereíet vonzza a gyerekeket a könyvtárba. A különleges kiadványok iránt érdeklődők­nek külön kis bemutatót rendeztek, az itt kiállított rit­kaságokat nemcsak nézni, lapozni szabad, de haza is vi­hetik az olvasók. Képünkön az egyik búvárkodó kisfiú (Hancsovszki János felvétele) vétlen emberekkel — s ha kitudódik, a terjesztőt vá­dolják hazugsággal. A nyilvánosság védelem a terror ellen. Azoknak a vezetőknek, akik most a Biblia tanításait követik — saját bevallásuk szerint — a marxizmus—leniniz- mus helyett, figyelmükbe ajánlom Jézus egyik mon­dását: „amit fülbe súgva hallotok a háztetőről hir­dessétek”. A pártfegyelem előírása érvényét vesztette! Pachner Edit A költségek többségét az államkassza fizeti Munkalehetőség Az utóbb! hónapokban Hernádon is egyre többen vesztik el a munkahelyü­ket. Rajtuk próbált segíte­ni az önkormányzat, ami­kor közmunkát szervezett — előbb tíz, majd a sok érdeklődőre való tekintet­tel — 15 ember számára. Megfelelő munkát nem volt gond találni, a falura ráfért a tervezett — s né­hány helyen már elkészült — parkosítás, takarítás. „Hamarosan csupa park lesz Hernádi” — mondja örömmel Zsadányi László- né polgármester, és sorol­ja az eddig füvesített, bok­rokkal, fákkal beültetett területeket: „az iskola, az óvoda és a művelődési ház Ez a napóra soha nem késik (Petényi István felvétele) Újhartyániak Szolnokon Kalássoh Szókul a búza, kasza alá hajtja a fejét a kalász. Ezt a szép mondatat égy régi katolikus kiadványban ol­vastam, egy kép alatt, me­lyen gyöngyös pártás, ma­gyar ruhás lányok, pipa­csot, szarkalábot szedték a derékig érő búzában. Ez a kép jutott eszembe Kleineisel Mihálynéval be­szélgetve, aki a napokban tért vissza egy háromnapos tanfolyamról, Szolnokról. A gyorsított iramú, gazdag programot kínáló rendez­vényt az Üj Kalász egyházi lap szerkesztősége szervez­te, felelevenítve ezzel egy régi szép hagyományt. — A Kalász-tanfolyamok a katolikus leány- és nö- mozgalom részei voltak, a lányokat nevezték képlete­sen kishalásznak, abból in­dulva ki, hogy minden lány, minden fiatalasszony ma­gában hordja a holnap nem­zedékének magvait — idézi fel a tanfolyamon hallotta­kat Kleineisel Mihályné. Neki magának aligha lehet­nek személyes élményei, hisz még a világon sem volt, amikor a Kalász-moz­galmat (is) betiltották a Rá- kosi-érában. Kleineiselnén kívül még öten vettek részt Űjhar- tyánból a tanfolyamon. Négy asszony és egy lány. Az utaztatást a férjek vál­lalták. — A Kalász-mozgalom mindenekelőtt a kicsinyek nevelésébe szeretne bekap­csolódni, segíteni a szülők­nek, de szerepe lehet a kö­zösségformálásban is. A gyerekeket megtanítjuk ré­gi dalokra, táncokra, imák­ra, a nagyobbakat viselked­ni, öltözködni, sőt sütni- főzni is. A Kalászban min­denki lehet „tanár”, mert minden asszony tud vala­mit, amit mások esetleg nem tudnak. Eljön, el­mondja, minden új ismeret egy-egy nyereség. A szolnoki tanfolyamon — az elsőn — negyvenket- ten vettek részt az egész országból. Kleineiselné kö­rül néhány tizenéves leány­zó sürög, köztük Rutter- schmidt Tünde és Steifer Katalin. Néhány év múlva talán pont ők képviselik majd a községet egy orszá­gos tanfolyamon, ők viszik tovább a most újraélesztett Kalászos-mozgalmat Har- tyánban. (—gyé—) A hernádi faluvédők Jelentkezőket várnak A Hernádi Faluvédő Egy­let tavaly decemberben ala­kult. Azóta igen sok „ese­ményt” sikerült megakadá­lyozniuk. Jelenlétüknek há­la, jó néhány üzletbe nem törtek be, s a gazdájánál maradt sok — már kisze­melt — autó, motor és ke­rékpár. Az egylet tagjai hárma­sával tartanak éjszakai ügyeletet, egy-egy tagra kéthetenként kerül sor. Sa­ját gépkocsijukat használ­ják, az önkormányzat na­ponta 5 liter benzinköltsé- get térít meg. Mint ismeretes, nem al­kalmazhatnak erőszakot, nincs intézkedési joguk, sem önvédelmi fegyvereik. Mindezeket bátorsággal, el­szántsággal és leleménnyel pótolják. — Miért vállalkozott erre a könnyűnek igazán nem nevezhető társadalmi fel­adatra? — érdeklődtem az egylet egyik tagjától, Pap Ferenc villanyszerelőtől. — Talán a magam meg­nyugtatására. Három éve betörtek hozzánk, amíg té­vét néztem, kipakolták a garázsunkat. — Meséljen el néhány ak­ciót, amiben részt vett — kérem, mire szabadkozik, mondván, neki nem voltak „érdekes” ügyei. — Első akciónk egy ital­bolt feltörésének megaka­dályozása volt. A betörők lopott gépkocsit használtak. Előfordul, hogy sikerül el­fognunk valakit, de a rend­őrségein, bizonyíték hiányá­ban általában elengedik. — Talán nem a tett el­követésekor fülelik le az il­letőt? — De igen. A múltkor például egy fiatalember lo­pott kerékpárt tolt, amikor találkoztunk. — És ez nem elég bizo­nyíték? — Sajnos, úgy látszik, nem. — A ruhájukon vagy az autón feltüntetik, milyen szervezetet képviselnek? — Nem, csak igazolvá­nyunk van. Én ugyan fel­vetettem, az autóra tegyünk jelzést, de leintettek. Azzal érveltek, hogy akiket ne­künk kéne szemmel tartani, figyelni tudnak minket, és egymást is figyelmeztetik. Így viszont előfordult, hogy mi váltunk gyanússá. — Nem tartja soknak a kéthetenkénti ügyeletet? — Egyelőre tudom vál­lalni, de szeretnénk, ha mi­nél többen jelentkeznének, hogy csak havonta egyszer kerüljön egy-egy tagra a sor. Jövőre erősítést kapnak egy helyi körzeti megbízott személyében. Idén is jöhet­ne, ha az önkormányzat­nak lenne pénze szolgálati lakást építeni, a költségve­tés azonban ezt a kiadást csak 1992-ben teszi lehető­ve. (pachner) udvara”. A polgármes­teri hivatal előtt is ap­rócska park zöldell nap­órával, fafaragással. Min­den intézmény köré hason­ló zöldterületet terveznek, és persze magát a közpar­kot is rendbe hozzák. A falu hálás, az emberek gyakrabban ülnek le a parkba egy kicsit pihenni, beszélgetni. A vasút környéke szin­tén megszépült, elhordták, felégették a régóta gyűlő, eddig gazdátlan hulladé­kot. A polgármester asszony nagyon jónak tartja a köz­munkát, mint foglalkozta­tási lehetőséget, más tele­püléseknek is ajánlja, él­jenek vele. Az állam a költségek 70 százalékát állja és a települések sok olyan munkát el tudnak végeztetni, amelyek kifize­tésére egyébként nem len­ne elég a 30 százaléknak megfelelő összeg. A közmunkát végzők reggel 6-tól délután 14 órá­ig dolgoznak, a fizetésük maximum 9 ezer forint bruttóban. Itt, Hernádon lelkesek, szívesen dolgoznak, de nem mindenütt ilyen magas a jelentkezők száma. Van olyan falu, ahol egyetlen munkanélküli sem élt a meghirdetett lehetőséggel. Talán a fizetést kevesell­ték, talán a munka nem járt ilyen látványos ered­ménnyel, nem tudni. Hernádon még egy 16 éves gyerek is elszegődött a közmunkára. S ebben „csak” az a szomorú, hogy munkanélküliként kell kezdenie a nagybetűs Ele­teti er-ed Kicsi lett az évada Újlengyelben Nemcsak cipőt, vagy nad­rágot, de óvodát is ki lehet nőni. Újlengyelben szep­tembertől az óvodás korú gyerekeknek kevesebb, mint a felét tudták felven­ni. Tizenhárom kicsinek biztosított a helye, de mi lesz a többi huszonnégy- gyel? — Egy héttagú bizottság döntött a felvételekről — tájékoztat Cserna Ferenc polgármester. — A jövőre iskolába kerülőket minden­képpen fel kellett venni. A vezető óvónővel megálla­podtunk, hogy a felvette- ken kívül — o leginkább rászorulók közül — továb­bi három gyereket saját hatáskörömben választha­tok. A többieket is megpróbál­juk elhelyezni. Átmeneti megoldásként két válto­zat kerülhet szóba: vagy az üresen álló pedagógusla­kásban, vagy a téesztöl visszakapott szolgálati la­kás emeletén biztosítunk számukra helyet — átme­neti jelleggel. Reggeltől délig, vagy egy óráig gon­doskodunk a felügyeletről. Idén meghaladja pénzügyi lehetőségeinket, hogy komp­lett csoportot indítsunk. Az óvónőkre bíztuk a fel­ügyelet megoldását, akár szülők is vállalhatnak fel­váltva egy-egy napot. Ter­mészetesen jövőre bővíte­nünk kell az óvodát, bí­zom benne, hogy ez a fel­futás nem csak átmeneti. — pe — D AB A SÍ HÍRLAP Veteti! munkatárs: Matula By. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pl.: 311. ír. SZ. 1446. Telefon: 138-2369/283

Next

/
Oldalképek
Tartalom