Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-15 / 164. szám
Vízi rendőrökkel a Dunán NEM ÁRT MEGNÉZNI, MIT IS VESZÜNK A kivagyiság áldozatai Az emberi felelőtlenség, a vaRánykodis, úgy tűnik, nem ismer határt. S a kivagyiság szedi is ádozatait évről évre folyó és álló vizeinken egyaránt. A hétvégét a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságon töltöttem. Megnéztem, hogyan dolgoznak értünk, s hogyan viszonyulnak hozzájuk az emberek. S érdekelt az is, mik a legnagyobb gondok, kik azok, akik átlépik a szabályokat, no és a miértekre is kerestük a választ. * Hogy miért fürdenek százak és százak tiltott helyen? Mert vagányok, ők azok, akik azt hiszik magukról, kiválóan úsznak, és sajnos, sokan éppen emiatt vesztik életüket. Az idei statisztikáról Kriston László rendőr őrnagy elmondta, rosszabb a tavalyinál. A Dunába eddig 64 ember fulladt bele, míg az elmúlt évben összesen 86 fő. A gondokról szólva hangsúlyozta, több vízi rendőr kellene és jobb technika. S rögtön hozzátette, nem panaszkodnak, hiszen tavaly kaptak három kiváló járművet, az Alumer típusú motorcsónakokat. A meleg idő, a napok óta tartó kánikula kicsalogatta az embereket a vizek partjára, és főleg azokra a területekre, ahol nem szed senki belépődíjat. A vízi rendőrség két fiatal rendőrével körútra indultunk a Dunán, hogy lássuk, mit vétenek az állampolgárok. A fiatal, szép nő, éppen a Duna közepén úszott, amikor - mellésiklott hajónk, és Lucskai Attila őrmester megkérte: jöjjön, szálljon be. — Tudja-e, hölgyem, hogy tiltott helyen fürdö- zik? — hangzott az udvarias kérdés. — Nem tudom, nem vagyok idevalósi. Nálunk, a Marosban mindenki olt fürdik, ahol akar. Papírjaim? Azok nincsenek. Sem a parton, sem az autóban — hallhattuk Hadnagy Otíliától, aki szabadságát töltötte hazánkban, és Marosvásárhelyről érkezett. Feljebb hajózva érdekes masinával fiirdőzöket pillantottak meg a járőrök. Az invitálás a rendőrségi hajóba, nem volt ínyükre való, de beszálltak. Megismerkedhettünk a 14 éves Lukács Gergellyel és kísérőjével, Papp Lászlóval. Amíg a felnőtt a parton iratait kereste, a gyerek elmondta a rendőröknek, ő Kerepestarcsa úszóbajnoka, és bár maga jegyezte meg, lehet, ez nagyképűség, Sors László rendőrtörzsőrmester a Szenten:lrci-Duna- ágból a rendőrség motorcsónakjába segíti a tiltott helyen fiirdőző Faludi László szentendrei lakost, aki a felszólítás után még viccesen odaszőlt a mellette úszó társának: gyere, Pista, motorcsónakázunk egy kicsit megszeppenésnek jelét sem láttuk rajta. A járőrök felvilágosították valameny- nyi tiltott helyen fürdőzőt a veszélyekről, csinos kis füzetecskét adtak kezükbe, hogy olvasgassák és okuljanak belőle. A partról mutogattak az emberek, úgy tűnt, nem szeretik az intézkedő rendőrt. Nem, de csak addig, míg nincsenek bajban. Akkor bezzeg hiányolják, kiabálnak a segítségért. A motorcsónakok úgy szelték a vizet, mint éles kés a friss kenyeret. Az igazoltatásra megállítot- taknál alig-alig volt valami rendben. Találkoztunk olyan csónakossal, aki már messziről kiabálta ismerősei, barátai nevét. Természetesen olyanokét, akik vezető emberek, Lucskai Attilát és Sors Lászlót azonban nem sikerült meghatnia. Az ellenőrzésnél kiderült, a hajólevél lejárt, vizsgáztatni kellene a gépet. Mi jelenti önöknek itt, a Dunán a legnagyobb gondot. Alit tanácsolnak rajtunk keresztül a fürdőzök- nek? — kérdeztem. — A szabályok betartását várjuk el mindenekelőtt. A nemzetközi hajózás a Duna közepén zajlik, és mégis beúsznak, felelőtlenül. Sokan gumimatraccal mennek a vízre, ami szintén tilos. Jó volna, ha megértenék az emberek, mi az ő épségük érdekében dolgozunk. Szomorú, de kinevetnek, nem vesznek mindig komolyan — sorolta Lucskai Attila. — A legnagyobb veszélyt azok a járművek jelentik, amelyeket nagy motorok hajtanak, és mégsem kell hozzájuk vezetői engedély. Ezek az új szerkentyűk nem sorolhatók semmiféle vízijármű-kategóriába, és a szabályozás a használatukra nincs kidolgozva, pedig a vezetőink már évek óta kérik. Veszélyes továbbá az, hogy sokan elalszanak a csónakban és sodródnak. Volt esét, hogy uszály alá kerültek, nem is jöttek ki élve — vette át a szót Sors László. A járőrökkel való hajó- kázás alatt valódi szerencsétlenséget, nagy örömünkre, nem láttunk, tragédia nem történt. Viszont a hétvégén a megyében újabb áldozatokat szedtek a vizek, igaz, nem a Duna, hanem a tavak. Életét vesztette Gödöllő külterületén a Domonyvölgyi Szabadidő Központ I. tavában Proksza Mihály 49 éves erdőkürti lakos. Dunaha- rasztiban, a kemping halastavában vízibiciklizés után bízbe ugrott Szidon Miklós 30 éves budapesti lakos, és Szob külterületén a bányatóba fulladt fürdőzés közben egy 17 éves tanuló, Hortobágyi Balázs szobi lakos. Valamennyien tudtak úszni, és a tragédiák mégis bekövetkeztek, nem véletlen tehát a sok figyelmeztetés a szabálysértési feljelentések és a helyszíni bírságok. Óvatosabban kellene pihenni és szórakozni, és nem ártana odafigyelni a vízi rendőrökre, meghallgatni őket. és nem nyeglén, elutasítóan viszonyulni hozzájuk. — árvái — A vállalkozó esete a kísértetkastéllyal Olyan ez, mint egy jó krimi. Adva van egy vállalkozó s egy tsz, mely- földjétől szabadulni kíván. Persze nem ingyen, hanem pénzért. S talál is vevőt a néhány romos épülettel borított rész. Az épületek? A tulajdonos tsz hajdan marhaistállónak használta. Tegnapra a környékbeliek szeméttel borították, hiszen a terület közelében házhelyeket mértek ki, s családi otthonok épültek. Tipikus senki földjének minősíthetné a kívülálló, romokkal, törmelékkel borítottnak, ahol csak a földnek van értéke. Annál is inkább, mivel úgy a hatvanas években, még a tanácsi rendszer idején a helybéli tisztségviselők néhányszor leveleikkel bombázták az Országos Műemléki Felügyelőséget az épületek ügyében. Igen, mert hajdan itt az úgynevezett al- berti kastély állt a környék nevezetességeként. Az előtörténet Mit tud erről az Akadémiai Kiadó által 1958-ban kiadott, Pest megye rouSzcntcndre vízpartján bérelhetők az ilyen motorral hajtott vízi jármüvek, amelyeket sajnos sok esetben olyan személyek vezetnek, akik a vízi közlekedés alapvető szabályait sem ismerik Szűrös vitatkozik Katonával Újra hatalmi harc? A hat megyében — Bács- Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar — tett aratási körút végén szombaton este Balmazújvárosban találkoztak, és a művelődési központban nyílt frakcióülést tartottak a Szocialista Párt képviselői. Az ezt megelőző sajtótájékoztatón Gál Zoltán frakcióvezető a körút tapasztalatait összegezve elmondta: a magyar falu passzivitással reagált a kárpótlási törvényre, szó sincs olyan fölindultságról, mint amilyet egyes parlamenti erők terjesztettek. A bizonytalanság azonban tetten érhető, aminek egyetlen oka, hogy az Országgyűlés nem hozott meg időben fontos gazdasági döntéseket. Szűrös Mátyás a hatalmi arrogancia megnyilvánulásaként értékelte Katona Tamásnak, a Külügyminisztérium politikai államtitkárának a napokban Vácott tett kiielentését, miszerint: a demokráciának ára van, ezért engedték meg, hogy harminchárom szocialista képviselő is bekerüljön a Parlamentbe. Arról viszont tesznek, hogy a legközelebbi választásokon ennyien ne jussanak be a törvényhozásba a szocialisták közül. Katona Tamás e szavait abszurdnak, a szabad, demokratikus választásokat is megkérdő- jelezőnek minősítette a Parlament alelnöke. Szűrös Mátyás szerint láthatólag újra kiéleződött a viszony a köztársasági elnök és a miniszterelnök között annak kapcsán, hogy a kormányfőnek a televízió és a rádió alelnö- kei kinevezéséről szóló, formailag és jogilag megfelelő előterjesztését Göncz Árpád nem írta alá. Szűrös szerint újrakezdődött a kompetenciavita és a hatalmi harc Göncz és Antall között. A demokrácia, az ország érdeke pedig a két legfőbb köziosi méltóság együttműködését követelné, azt, hogy fontos kérdésekben meglegven az összhang a köztársasági elnök és a miniszterelnök között. emlékeiről szóló kötet? „A Szeleczky család építtette — 1754-es összeírás szerint a földesurak egyike volt! —, 1945-ben erősen megrongálódott, ma is rossz állapotban van. Parkjában római sírköveket találtak, de ezek ma már nincsenek meg. A parkban 1859-ben épített Rozália-kápolna is elpusztult. Eredetileg kéttraktusos belseje teljesen romos.” S még annyi, ami az alberti kastély címszó mellett zárójelben található: volt Szapáry-; ma tszcs. Hát ennyit az előtörténethez. Melyet csak azért érdemes idézni, mert már 1958-ban is egy pusztulófélben lévő, el- és lepusztult „kastélyról” beszéltek. 1958-ban, ma pedig 1991-et írunk. Még véletlenül sem áll szándékomban az Országos Műemléki Felügyelőséggel vitába szállni, akkor, amikor egy névtelen bejelentés nyomán a romos épületeket bontó, a földterületet a tsz-től megvevő Prazsák Gáborné vállalkozót felszólította az „eredeti állapot helyreállítására”. Mert nekik az a feladatuk, hogy a pusztuló értékeket mentsék. Akkor, amikor 1991- ben helyszíni szemlén megállapították, hogy — idézet az emlékeztetőből — „a meglévő eredeti és átépített (?) szerkezeti falak körülbelül cgyharmadát engedély s mindenféle dokumentáció nélkül elbontották. A tulajdonos — bár most nehéz eldönteni, hogy ebben kit is tisztelnek, mert a vevő nevére a Földhivatal érthető okokból máig sem írta át a területet! —, és a szövetkezet képviselője előadta, hogy milyen munkát végeztek szándékkal a területen, elsősorban a szemét és az építési törmelék el- hordásával." Felemás helyzetben # Hogyan érzi most magát a vevő, Prazsák Gáborné? — Felemás helyzetben. Mert vettem valamit, fizettem érte, s nem az enyém. Ráadásul beláthatatlan bonyodalomba keveredtem. Nem vállalkozónak, hanem egyszerűen baleknak érzem magam! Talán vissza is lépnék, de ma már csak futok a pénzem után. A területről elhordott szemét teherautó- számnyi volt. Meg a tsz- nek is fizettem. Ugyanakkor éjszakánként a területről hordják szét a köveket. Igaz, a műemlék-felügyelőség szerint azok őrzéséről ts magam kell hogy gondoskodjam. Mint ahogy a felelősség is az enyém, ha a lógó gerendák valamelyike a gyerekekre szakad. Azokra, akik ma grundnak használják a területet ... • Mit akart ezen a területen tető alá hozni? — Mindenképpen megőrizni a még úgy-ahogy épségben lévő kaput. S ebbe a miliőbe beilleszteni a bevásárlóközpontot, a kis üzleteket, az éttermet, s a településnek kincset jelentő, gyógyvízre épülő, mini, harmincnyolc embert befogadó szállodát. A tervek éppen ezért készültek barokk stílusban. Hogy lesz-e ebből valami? Aligha! Mert most úgy érzem magam, hogy egy 1958 óta a műemlék-felügyelőség által elhanyagolt, marhaistállónak használt épületeket velem akarnak rendbe hozatni. Azt ugye mondanom sem kell, hogy a nyugati tőkéstársak gyorsan hátat fordítottak az üzletnek. Ilyen hajóba senki sem száll be. S ráadásul kiderült, még egy telket meg kellene vennem, mert úgy kerek az egész.., Nem mentség Hát ennyi a vállalkozó esete a „kísértetkastéllyal". Mert bizony ez kísértet- kastély, hajdan volt, már 1945-ben is elpusztult állapotban volt. Csoda, hogy a volt tanács sürgetésére a hatvanas években az OMF még véletlenül sem foglalkozott a Szapáry-kastély - lyal? Nem hiszem, mert annyi pénz még a világon sem volt, s a budavári palota rendbehozatala is sokáig váratott magára. Egy azonban biztos, ma, amikor a vállalkozások korát éljük, igencsak résen kelt lennie a vállalkozónak. Mert minden eladó, s az eladni szándékozó a „vigyázat, ingoványos terep" táblát még véletlenül sem teszi ki. Lehet, hogy nem is tudja, mi az, amit elad, mik a jogkövetelmények, mint ahogy a vevő sincs ezzel tisztában. Csak hát, ahogy mondani szokás: a törvény nem tudása, ismeretének hiánya nem mentség. Még akkor sem, ha az érintett joggal úgy vélekedik, több évtizedes mulasztást most rajta, az ő pénzén akarnak behozni. Varga Edit
