Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-13 / 163. szám

XXXV. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1091. JÚLIUS 13., SZOMBAT Ki védi meg az állatokat? Tiltani és büntetni a lehető legegyszerűbb Időről időre összeju- következtében némi tö­tök ismerősömmel, és rést szenvedett. Meg is ilyenkor tőmondatok- említettem neki. Ö, ban elmeséli, mi történt ahogy egy baráthoz il- vele előző találkozásunk lik, nem fölényeskedett, óta. Tulajdonképpen nem éreztette, hogy fe- nevezhetném barátom- lettem áll, de azért nem nak is, mivel megtisztelt hallgatta el, hogy ezek a a bizalmával. Annak hétköznapi gondok őt idején beszámolt róla, már nem érintik meg. Ö hogy a felesége elhagyta, nem adóalany, ő függet- aztán, amikor visszajött len polgár, a gyerekért, s őt is elvit- Aki, ha kell, füvet te, barátom azt is tudat- nyír, maltert kever, tég- ta velem. Néhány hó- lát hord, felvágja a fát, napja legfontosabb behordja a tüzelőt, ki­közlendője az volt, hogy tisztítja az elzsírosodott a váci gyár nem tart emésztőgödröket. Nem igényt további rhunká- kel hajnalban, nem tolja jára. le a főnöke, és akkor Barátom azóta függet- megy be a kocsmába egy len ember. Vagy hivata- pohár sörre, amikor losabb szóhasználattal megszomjazik vagy ami­élve, alkalmi munkák- kor kedve tartja, ból él. Na, nem fénye- Irigylem, s be kell sen, autót sem vett ma- vallom — bár ez egy gának, sőt, újdivatú, né- törvénytisztelő állam­hány ezer forintos tarka polgártól nem'szép di?- inget sem, de megvan, log —, szurkolok is ne- És a hangulata sem ki. Hogy az eddig fel rossz. nem fedett jövedelem­Legutóbbi találkozó- nek megadóztatásáért sunk éppen arra az idő- folyó harcban ne marad- re esett, amikor nyilvá- jón alul. Hogy az legyen nosságra kerültek a sze- továbbra is, ami volt! mélyi jövedelemadó tér- független ember. Vagy vezett új variánsai, s ahogy néhányan neve- optimizmusom ennek zik: hobó. — nos. Egy ijesztő név: Gramoxon Ki kit veszélyeztet? MDF-képviselők felhívása Tiszteletdíj - alapítványra Az MDF városi szerveze­tének elnöke, Harmati Fe­renc, a képviselő-testület legutóbbi ülésén bejelen­tette, hogy az MDF-frakció tagjai tiszteletdíjukat ala­pítványban kívánják elhe­lyezni. Kérte, hogy a testü­let többi tagja is csatlakoz­zon az MDF-képviselők kezdeményezéséhez. Harmati Ferenc az ülé­sen ismertette azt a felhí­vást is, amelyet a Vác vá­rosában létrehozott alapít­ványokhoz intéztek. Sze­retnék, ha az alapítványok az eddigieknél nagyobb nyilvánosságot kapnának, s ezáltal megkönnyítenék a képviselők és más felaján­lók számára is a támoga­tást és a választást. Az Elektrosignal Kft. mellett a Váci Hírlap szer­kesztősége is felajánlotta, hogy nyilvánosságot ad a városi alapítványok számá­ra: a cégbíróság által be­jegyzett alapítványokról, céljaikról szívesen adunk hírt, s természetesen, kö­zöljük a pénzintézeteknél nyitott számlájuk számát is. A július 8-án kelt felhí­vást hat képviselő írta alá: Hajdú Sándor, Harmati Fe­renc, Moys Csaba, dr. Técsy Miklós, Vácy Károly és Vincze Imre. Lapozom a Váci Hírlap ez évi számait, hátha té­vedek ... Január 3. és jú­lius 3. fehér lapok az em­lékezetben. Bornemisza Géza, az egy­kori Matisse-tanítvány, a KÚT alapító tagja, akinek képeit a bécsi Belvedere- palota, a velencei biennale és az Ernst Múzeum is be­mutatta, 25 éve már, hogy búcsút mondott a városnak és a festészetnek. Halványan emlékszem arcvonásaira. Az öreg kór­ház egyik ágyán feküdt, nem sokkal halála előtt. — Itt fekszik Bornemisza Géza, a festő ... — mon­dotta barátom édesapja, és a kórház folyosójáról, a nyitott ajtajú kórteremre mutatott. Akkor hallottam először ezt a nevet. Képeit akkor ismertem meg, ami­kor a Cifra kertben, az egy­kori Tragor-házban a váci festőknek gyűjteményes kiállítása nyílt. És emlékszem a főteret ábrázoló festményére, az erős, lilába hajló alapszí­nére, melyet nagyon ked­velt. Végh Dezső mondta egy beszélgetésünk alkal­mával, hogy a festőnek nem az a dolga, hogy másolja a természetet, arra ott van a fényképezőgép. Bornemisza a pillanatnyi benyomások szűrőjén át, akkor így lát­tatta a várost... Idős ko­rában került Vácra, a Sal- lai Imre u. 11. sz. alatt la­kott, Peukert Károly festő­művész házában. Temetésén a város kom­munista vezetése nem vett részt, mivel nemesi szár­mazású volt. És az utókor? Nem volt néhány soros megemlékezés január 3-án, sem emlékkiállítás és em­léktábla sem jelöli azt a házat, ahol két festő is dol­gozott. Aki még nem nevelt fel állatot, ne neveljen gyere­ket — vélik a kutyások, s ha meggondoljuk, hogy egy gyerek ugyanúgy ki van szolgáltatva a felnőttnek, mint egy kutya az ember­nek, akkor talán nem is érezzük olyan túlzásnak vé- véleményüket. Persze, van egy nagy különbség: a négylábú akkor is kitart az ember mellett, ha az kutyá­ul bánik vele, míg a gyerek elöbb-utóbb megszökik ott­honról. Hiányzik a törvény — A humanizmus az élő­világ szereteténél kezdődik — állítja Pét hő Ervin, a Lipovniczky Lászlóról is megfeledkeztünk. Pedig július 3-án volt 20 éve, ho«v örökre megvált szere­tett városától. Akvarelljei a város egy-egy részét, min­dennapjainak történéseit örökítik vászonra. És nem csak festőre, hanem neve­lőre is emlékeznünk kell, hiszen annak idején az egy­kori Báthori Utcai Általá­nos Iskolában nála szeret­ték meg a képzőművésze­tet. Az utcák mostanában visszakapják régi nevüket. De vajon azok, akik az utóbbi fél évszázadban a városért munkálkodtak, ér­te alkottak, róluk mi módon emlékezünk meg? A régi rendszer szemére vetettük, bogy „szocialista hazafiság és proletár internacionaliz­mus” jelszava alatt megta­gadta magyarságát, érté­keit igyekezett felfedni, múltját megbecsülni. Ma már beszélünk a magyar­ságról, a hazafiasságról, a múlt iránti, ideológiamen­tes tiszteletről. De jó haza­fi az, ki szűkebb hazája ér­tékeit hagyja feledni? Molter Károllyal értek egyet, aki azt írta: a jó ha­zafi, mindénekelőtt tájha­zafi! De vajon tud-e tájha­zafi lenni az, aki nem is- rheri és nem becsüli sző­kébb környezetének múlt­ját? Sz. F. ★ Valószínűleg, nem január 3. volt az első és nem jú­lius 3. az utolsó dátum, amelyről „elfeledkeztünk” — Vác csaknem egy évez­redes történetéből talán mindennapra jutna egy ne­vezetes dátum. Ezért va-- gyünk hálásak — ezúttal — Székelyhídi Ferencnek, a fenti sorok írójának, hogy eljutatta szerkesztőségünk­be visszaemlékezését. Magyar Ebtenyésztők Or­szágos Egyesülete váci szer­vezetének elnöke —, és ha európaiak akarunk lenni, akkor nem tiltó rendelkezé­seket kell hoznunk az álla­tok, a kutyák ellen, hanem éppen védeni kell őket. De­ltát nálunk még az az álta­lános szemlélet, hogy egy kutyába bele lehet rúgni. Mert az nem más, mint egy szükséges rossz, legfeljebb olcsóbb, mint egy betörés­biztos zár. Pethő Ervin indulatai jo­gosak, hiszen egy megunt ebet büntetlenül ki lehet dobni, ki lehet kötni egy er­dei fához és ott sorsára hagyni, lehet légpuskával vadászni szerencsétlen álla­tokra. • — Európa nyugati felében törvény védi az állatokat, szervezetünk harcol azért, hogy Magyarországon is szülessen ilyen törvény, de azt hiszem, erre még sokáig kell várnunk. Az általános szemléletről még annyit, hogy a kutyást még mindig csodabogárnak tartják, sőt, ellenségnek is. Elég, ha a Váci Hírlapban a közel­múltban nyilatkozó illeté­kesre utalok, aki szerint a kutyák összerondítják a gyerekek homokozóját, és súlyos fertőzésveszélynek teszik ki a gyerekeket. Azt viszont elfelejtik, hogy nincs egy hely a városban, ahol futtatni lehetne a ku­tyákat, sőt, ahol egyáltalán ki lehetne vinni! Kiképzőtelep A váci szervezet elnöke szerint, nem ez az egyetlen gond; megoldást kellene ta­lálni az elhagyott kutyák el­helyezésére, vagy arra, hogy aki meg akar szabadulni ál­latától, az humánusan te­hesse meg. (És akkor keve­sebb lenne a kóbor kutya is.) Nem kis félelmet és el­keseredést váltott ki, hogy lopják az értékes kutyákat. A felnőtt német juhászokat spray-vel fújják le, belőlük bunda készül, a doberma- nok közül a fiatal példányo­kat lopják, nyilván eladás­ra, hiszen tízezer forintnál is többet ér egy szép állat. — A szervezet’csak faj­tatiszta kutyákkal foglalko­zik, több, mint száz tagja van, Vácról és környéké­ről. Minden kutyatartással és -neveléssel kapcsolatos dologban segítünk, sőt, a segítségünkkel nyílt egy bolt, ahol kutya- és macs­kaeledelt lehet kapni. Ter­mészetesen, jó kapcsolat­ban vagyunk az állatorvo­sokkal, s most sikerült kap­csolatot kialakítani egy bu­dapesti kft.-vei. A kft. a Bácska-dűlőben vett meg egy területet, ahol közösen létrehozunk egy kiképzőte­lepet. Itt majd vállaljuk a kutyák képzését, vagy ha a gazdája akarja, akkor hét végén állatával együtt ve­het részt a kiképzésen. Jö­vőre pedig szeretnénk egy országos kutyakiállítást rendezni. Ehhez nem kell pénz, hiszen a nevezési dí­jakból fedezni lehet a költ­ségeket, gond csak a terü­let lehet. Előítélet ellen Talán, ha ezek a tervek valóra válnak, népszerűsí­tik is négylábú barátainkat, csökkennek az előítéletek, az ellenérzések. Remélhe­tőleg, nem csak a fajtatiszta kutyákkal szemben. Mert, bár Pethő Ervin a csak faj­tatiszta kutyákkal foglalko­zó MEAE helyi elnöke, fel­háborodottan utasítja visz. sza a korcs kifejezést: egy kutya legfeljebb akkor ne­vezhető korcsnak, ha három lábbal születik. (B. J.) Még hogy közömbösek va­gyunk? Szó se lehet róla. Legalábbis nem ilyen álta­lánosságban. Az az apuka éppen nagyon is figyelmes volt, amikor Kisvácról be­rohant a tisztiorvosi, szol­gálathoz, és bejelentette, gyanús dolgot észlelt a kő- hídparti játszótéren. A kommunális költségveté­si üzem dolgozói gyomirtó­val permeteznek. Kutrovics Lajosné, a tisztiorvosi szolgálat mun­katársa, remélve, hogy még rajtakapja a munkásokat, ha szabálytalankodtak, autóba vágta magát, és a helyszínre hajtott. Először a vegyszert találta meg a munkások nélkül, aztán a dolgozókat. Miután a vegy­szeres tartály feliratáról könnyen azonosítható volt a tartalom, nevezetesen, hogy Gramoxon van benne, már érezhette, jó nyomon jár. Szerencsére nem a ját­szótér közvetlen környékét permetezték, védőfelszere­lés nélkül, hanem a gyöngykaviccsal felszórt utakat. A színtelen, szagtalan fo­lyadék feltételes forgalmú szer. Az 1988-ban kelt ren­delet értelmében csak üzemileg használható és megfelelő védőöltözetben. Lebomlási ideje nincs, ami azt jelenti, csak közvetlenül mérgező, feiszáradás után veszélytelen. A szervezetbe jutva, egyéni érzékenység­től függően, nyálkahártya-, illetve szemgyulladást okozhat. A felhasználó el­len a tisztiorvosi szolgálat szabálysértési eljárást kez­deményezett. Ritecz Györgyöt, a KKÜ igazgatóját is megkérdez­tük az eset körülményeiről, aki elmondta, olyan szerről van szó, amit régóta or­szágszerte használnak. Tisztában van azzal, hogy megítélése változhat. Amit ma veszélytelennek tartunk, nem biztos, hogy holnap is az lesz. Éppen ezért, mert nem tudják követni a jog­szabályváltozásokat a ha­sonló feladatokra, még az említett eset előtt felkér­ték a gödöllői Növény- és Talajvédelmi Szolgálatot, lássa el ezt a feladatot a vállalat érdekeltségi terüle­tén. A kommunális üzem igazgatója vitatja azt a megítélést, mely szerint az ő felhasználásuk nem nagy­üzemi lett volna. Ugyanis csak nagyüzem jogosult rá. Ebből a szempontból ők helyesnek ítélik eljárásu­kat. A Gramoxon egyéb­ként régről maradt a raktá­rukból, amit még a gödöl­lői megbízottak működése előtt szerettek volna föl­használni. Egyedül azt is­merjük el hibának — mondta az igazgató —, hogy a dolgozó, föltehetően a nagy hőség miatt, nem vette föl a védőfelszerelést. Ezzel is csak saját magát veszélyeztette. (dudás) VÁCI hírlap Vác, Dr. Csányi László hrt. 15. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. 9 Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-035. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 1^ óráig. 9 Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, vala­mint a váci hirdetöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és Kedden délután 14-tőt 11 óráig. xKírJav J DUNAKANYAR. CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA III fekszik Bornemisza, a festő.:. A feledés homályában?

Next

/
Oldalképek
Tartalom