Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
XXXV. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1091. JÚLIUS 13., SZOMBAT Ki védi meg az állatokat? Tiltani és büntetni a lehető legegyszerűbb Időről időre összeju- következtében némi tötök ismerősömmel, és rést szenvedett. Meg is ilyenkor tőmondatok- említettem neki. Ö, ban elmeséli, mi történt ahogy egy baráthoz il- vele előző találkozásunk lik, nem fölényeskedett, óta. Tulajdonképpen nem éreztette, hogy fe- nevezhetném barátom- lettem áll, de azért nem nak is, mivel megtisztelt hallgatta el, hogy ezek a a bizalmával. Annak hétköznapi gondok őt idején beszámolt róla, már nem érintik meg. Ö hogy a felesége elhagyta, nem adóalany, ő függet- aztán, amikor visszajött len polgár, a gyerekért, s őt is elvit- Aki, ha kell, füvet te, barátom azt is tudat- nyír, maltert kever, tég- ta velem. Néhány hó- lát hord, felvágja a fát, napja legfontosabb behordja a tüzelőt, kiközlendője az volt, hogy tisztítja az elzsírosodott a váci gyár nem tart emésztőgödröket. Nem igényt további rhunká- kel hajnalban, nem tolja jára. le a főnöke, és akkor Barátom azóta függet- megy be a kocsmába egy len ember. Vagy hivata- pohár sörre, amikor losabb szóhasználattal megszomjazik vagy amiélve, alkalmi munkák- kor kedve tartja, ból él. Na, nem fénye- Irigylem, s be kell sen, autót sem vett ma- vallom — bár ez egy gának, sőt, újdivatú, né- törvénytisztelő államhány ezer forintos tarka polgártól nem'szép di?- inget sem, de megvan, log —, szurkolok is ne- És a hangulata sem ki. Hogy az eddig fel rossz. nem fedett jövedelemLegutóbbi találkozó- nek megadóztatásáért sunk éppen arra az idő- folyó harcban ne marad- re esett, amikor nyilvá- jón alul. Hogy az legyen nosságra kerültek a sze- továbbra is, ami volt! mélyi jövedelemadó tér- független ember. Vagy vezett új variánsai, s ahogy néhányan neve- optimizmusom ennek zik: hobó. — nos. Egy ijesztő név: Gramoxon Ki kit veszélyeztet? MDF-képviselők felhívása Tiszteletdíj - alapítványra Az MDF városi szervezetének elnöke, Harmati Ferenc, a képviselő-testület legutóbbi ülésén bejelentette, hogy az MDF-frakció tagjai tiszteletdíjukat alapítványban kívánják elhelyezni. Kérte, hogy a testület többi tagja is csatlakozzon az MDF-képviselők kezdeményezéséhez. Harmati Ferenc az ülésen ismertette azt a felhívást is, amelyet a Vác városában létrehozott alapítványokhoz intéztek. Szeretnék, ha az alapítványok az eddigieknél nagyobb nyilvánosságot kapnának, s ezáltal megkönnyítenék a képviselők és más felajánlók számára is a támogatást és a választást. Az Elektrosignal Kft. mellett a Váci Hírlap szerkesztősége is felajánlotta, hogy nyilvánosságot ad a városi alapítványok számára: a cégbíróság által bejegyzett alapítványokról, céljaikról szívesen adunk hírt, s természetesen, közöljük a pénzintézeteknél nyitott számlájuk számát is. A július 8-án kelt felhívást hat képviselő írta alá: Hajdú Sándor, Harmati Ferenc, Moys Csaba, dr. Técsy Miklós, Vácy Károly és Vincze Imre. Lapozom a Váci Hírlap ez évi számait, hátha tévedek ... Január 3. és július 3. fehér lapok az emlékezetben. Bornemisza Géza, az egykori Matisse-tanítvány, a KÚT alapító tagja, akinek képeit a bécsi Belvedere- palota, a velencei biennale és az Ernst Múzeum is bemutatta, 25 éve már, hogy búcsút mondott a városnak és a festészetnek. Halványan emlékszem arcvonásaira. Az öreg kórház egyik ágyán feküdt, nem sokkal halála előtt. — Itt fekszik Bornemisza Géza, a festő ... — mondotta barátom édesapja, és a kórház folyosójáról, a nyitott ajtajú kórteremre mutatott. Akkor hallottam először ezt a nevet. Képeit akkor ismertem meg, amikor a Cifra kertben, az egykori Tragor-házban a váci festőknek gyűjteményes kiállítása nyílt. És emlékszem a főteret ábrázoló festményére, az erős, lilába hajló alapszínére, melyet nagyon kedvelt. Végh Dezső mondta egy beszélgetésünk alkalmával, hogy a festőnek nem az a dolga, hogy másolja a természetet, arra ott van a fényképezőgép. Bornemisza a pillanatnyi benyomások szűrőjén át, akkor így láttatta a várost... Idős korában került Vácra, a Sal- lai Imre u. 11. sz. alatt lakott, Peukert Károly festőművész házában. Temetésén a város kommunista vezetése nem vett részt, mivel nemesi származású volt. És az utókor? Nem volt néhány soros megemlékezés január 3-án, sem emlékkiállítás és emléktábla sem jelöli azt a házat, ahol két festő is dolgozott. Aki még nem nevelt fel állatot, ne neveljen gyereket — vélik a kutyások, s ha meggondoljuk, hogy egy gyerek ugyanúgy ki van szolgáltatva a felnőttnek, mint egy kutya az embernek, akkor talán nem is érezzük olyan túlzásnak vé- véleményüket. Persze, van egy nagy különbség: a négylábú akkor is kitart az ember mellett, ha az kutyául bánik vele, míg a gyerek elöbb-utóbb megszökik otthonról. Hiányzik a törvény — A humanizmus az élővilág szereteténél kezdődik — állítja Pét hő Ervin, a Lipovniczky Lászlóról is megfeledkeztünk. Pedig július 3-án volt 20 éve, ho«v örökre megvált szeretett városától. Akvarelljei a város egy-egy részét, mindennapjainak történéseit örökítik vászonra. És nem csak festőre, hanem nevelőre is emlékeznünk kell, hiszen annak idején az egykori Báthori Utcai Általános Iskolában nála szerették meg a képzőművészetet. Az utcák mostanában visszakapják régi nevüket. De vajon azok, akik az utóbbi fél évszázadban a városért munkálkodtak, érte alkottak, róluk mi módon emlékezünk meg? A régi rendszer szemére vetettük, bogy „szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus” jelszava alatt megtagadta magyarságát, értékeit igyekezett felfedni, múltját megbecsülni. Ma már beszélünk a magyarságról, a hazafiasságról, a múlt iránti, ideológiamentes tiszteletről. De jó hazafi az, ki szűkebb hazája értékeit hagyja feledni? Molter Károllyal értek egyet, aki azt írta: a jó hazafi, mindénekelőtt tájhazafi! De vajon tud-e tájhazafi lenni az, aki nem is- rheri és nem becsüli szőkébb környezetének múltját? Sz. F. ★ Valószínűleg, nem január 3. volt az első és nem július 3. az utolsó dátum, amelyről „elfeledkeztünk” — Vác csaknem egy évezredes történetéből talán mindennapra jutna egy nevezetes dátum. Ezért va-- gyünk hálásak — ezúttal — Székelyhídi Ferencnek, a fenti sorok írójának, hogy eljutatta szerkesztőségünkbe visszaemlékezését. Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete váci szervezetének elnöke —, és ha európaiak akarunk lenni, akkor nem tiltó rendelkezéseket kell hoznunk az állatok, a kutyák ellen, hanem éppen védeni kell őket. Deltát nálunk még az az általános szemlélet, hogy egy kutyába bele lehet rúgni. Mert az nem más, mint egy szükséges rossz, legfeljebb olcsóbb, mint egy betörésbiztos zár. Pethő Ervin indulatai jogosak, hiszen egy megunt ebet büntetlenül ki lehet dobni, ki lehet kötni egy erdei fához és ott sorsára hagyni, lehet légpuskával vadászni szerencsétlen állatokra. • — Európa nyugati felében törvény védi az állatokat, szervezetünk harcol azért, hogy Magyarországon is szülessen ilyen törvény, de azt hiszem, erre még sokáig kell várnunk. Az általános szemléletről még annyit, hogy a kutyást még mindig csodabogárnak tartják, sőt, ellenségnek is. Elég, ha a Váci Hírlapban a közelmúltban nyilatkozó illetékesre utalok, aki szerint a kutyák összerondítják a gyerekek homokozóját, és súlyos fertőzésveszélynek teszik ki a gyerekeket. Azt viszont elfelejtik, hogy nincs egy hely a városban, ahol futtatni lehetne a kutyákat, sőt, ahol egyáltalán ki lehetne vinni! Kiképzőtelep A váci szervezet elnöke szerint, nem ez az egyetlen gond; megoldást kellene találni az elhagyott kutyák elhelyezésére, vagy arra, hogy aki meg akar szabadulni állatától, az humánusan tehesse meg. (És akkor kevesebb lenne a kóbor kutya is.) Nem kis félelmet és elkeseredést váltott ki, hogy lopják az értékes kutyákat. A felnőtt német juhászokat spray-vel fújják le, belőlük bunda készül, a doberma- nok közül a fiatal példányokat lopják, nyilván eladásra, hiszen tízezer forintnál is többet ér egy szép állat. — A szervezet’csak fajtatiszta kutyákkal foglalkozik, több, mint száz tagja van, Vácról és környékéről. Minden kutyatartással és -neveléssel kapcsolatos dologban segítünk, sőt, a segítségünkkel nyílt egy bolt, ahol kutya- és macskaeledelt lehet kapni. Természetesen, jó kapcsolatban vagyunk az állatorvosokkal, s most sikerült kapcsolatot kialakítani egy budapesti kft.-vei. A kft. a Bácska-dűlőben vett meg egy területet, ahol közösen létrehozunk egy kiképzőtelepet. Itt majd vállaljuk a kutyák képzését, vagy ha a gazdája akarja, akkor hét végén állatával együtt vehet részt a kiképzésen. Jövőre pedig szeretnénk egy országos kutyakiállítást rendezni. Ehhez nem kell pénz, hiszen a nevezési díjakból fedezni lehet a költségeket, gond csak a terület lehet. Előítélet ellen Talán, ha ezek a tervek valóra válnak, népszerűsítik is négylábú barátainkat, csökkennek az előítéletek, az ellenérzések. Remélhetőleg, nem csak a fajtatiszta kutyákkal szemben. Mert, bár Pethő Ervin a csak fajtatiszta kutyákkal foglalkozó MEAE helyi elnöke, felháborodottan utasítja visz. sza a korcs kifejezést: egy kutya legfeljebb akkor nevezhető korcsnak, ha három lábbal születik. (B. J.) Még hogy közömbösek vagyunk? Szó se lehet róla. Legalábbis nem ilyen általánosságban. Az az apuka éppen nagyon is figyelmes volt, amikor Kisvácról berohant a tisztiorvosi, szolgálathoz, és bejelentette, gyanús dolgot észlelt a kő- hídparti játszótéren. A kommunális költségvetési üzem dolgozói gyomirtóval permeteznek. Kutrovics Lajosné, a tisztiorvosi szolgálat munkatársa, remélve, hogy még rajtakapja a munkásokat, ha szabálytalankodtak, autóba vágta magát, és a helyszínre hajtott. Először a vegyszert találta meg a munkások nélkül, aztán a dolgozókat. Miután a vegyszeres tartály feliratáról könnyen azonosítható volt a tartalom, nevezetesen, hogy Gramoxon van benne, már érezhette, jó nyomon jár. Szerencsére nem a játszótér közvetlen környékét permetezték, védőfelszerelés nélkül, hanem a gyöngykaviccsal felszórt utakat. A színtelen, szagtalan folyadék feltételes forgalmú szer. Az 1988-ban kelt rendelet értelmében csak üzemileg használható és megfelelő védőöltözetben. Lebomlási ideje nincs, ami azt jelenti, csak közvetlenül mérgező, feiszáradás után veszélytelen. A szervezetbe jutva, egyéni érzékenységtől függően, nyálkahártya-, illetve szemgyulladást okozhat. A felhasználó ellen a tisztiorvosi szolgálat szabálysértési eljárást kezdeményezett. Ritecz Györgyöt, a KKÜ igazgatóját is megkérdeztük az eset körülményeiről, aki elmondta, olyan szerről van szó, amit régóta országszerte használnak. Tisztában van azzal, hogy megítélése változhat. Amit ma veszélytelennek tartunk, nem biztos, hogy holnap is az lesz. Éppen ezért, mert nem tudják követni a jogszabályváltozásokat a hasonló feladatokra, még az említett eset előtt felkérték a gödöllői Növény- és Talajvédelmi Szolgálatot, lássa el ezt a feladatot a vállalat érdekeltségi területén. A kommunális üzem igazgatója vitatja azt a megítélést, mely szerint az ő felhasználásuk nem nagyüzemi lett volna. Ugyanis csak nagyüzem jogosult rá. Ebből a szempontból ők helyesnek ítélik eljárásukat. A Gramoxon egyébként régről maradt a raktárukból, amit még a gödöllői megbízottak működése előtt szerettek volna fölhasználni. Egyedül azt ismerjük el hibának — mondta az igazgató —, hogy a dolgozó, föltehetően a nagy hőség miatt, nem vette föl a védőfelszerelést. Ezzel is csak saját magát veszélyeztette. (dudás) VÁCI hírlap Vác, Dr. Csányi László hrt. 15. • A szerkesztőség vezetője: Borgó János. 9 Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-035. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 1^ óráig. 9 Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, valamint a váci hirdetöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és Kedden délután 14-tőt 11 óráig. xKírJav J DUNAKANYAR. CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA III fekszik Bornemisza, a festő.:. A feledés homályában?
