Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-02 / 153. szám
JMilyen a román színházművészet? Jogi tanácsok Kevesebb dísz Szabályszerű építménnyel okozott kár örültem, hogy egy illetékestől, Kántor Lajostól, a Korunk főszerkesztőjétől kérdezhettem magyarországi látogatásakor: valóban olyan jó a román színművészet? A Hamlet kolozsvári történetéről írt könyvéből és más publikációiból tudom, hogy naprakészen ismeri a román színházi életet. — Mindenütt figyelmet keltő művészeknek számítottak a világba kirajzó jeles román rendezők. Néhányon most hazajöttek, s a távollétük alatt feladatokhoz jutott fiatalok közül is több erős tehetséget tarthatunk számon. — Fanyalgók szerint néhány ezért-azért támogatott bukaresti színház előadásain alapszik a román színház tekintélye. — Vidékről, a moldvai Piatra-Neamtból eredeztethető a néhány évtizedes színházmegújulás. Hivatkozhatnék Harag György nagybányai, marosvásárhelyi és kolozsvári rendezéseire, a nagyváradi színház román tagozatára, több, a Kárpátokon túli társulatra. Természetesen ezekben is láttam jellegtelen középszerűségeket, de mindegyikben dolgoznak markáns rendezők, kiváló művészek. — Mintha szomszédaink fogékonyabbak lennének az új, a forradalmi művészeti irányzatokra. A szobrász Brancusinak, a drámaíró Ionescónak helye van a mai Romániában? — Melyik Romániában? Amennyire a mostani zűrzavarban megállapítható: Iliescu, Petre Roman Romániájában aligha rokonszenveznek a modern irányzatokkal. Andrej Ple- su művelődési miniszter azonban — például — minden tekintetben európai gondolkodású tudós. — Európaiként foglalkozik a magyar—román kapcsolatokkal is? — Gesztusértékű volt még Glatz Ferenc miniszternek kifejtett javaslata. Meg kellene rendezni a romániai magyar képzőművészek kiállítását. Megtörtént. A Josef von Fe- renczy úr által kezdeményezett budapesti magyar— román értelmiségi találkozó előtt a bukaresti televízióban szervezett ke- rekasztal-beszélgetésen is a közeledést szorgalmazta. Margó BELETANUL Hamari okosság lenne megpróbálkozni a pontos mérleg elkészítésével. Az átmeneti helyzet ugyanis átmeneti állapotokat ered- ményezett-eredményez a közéleti-politikai harcoktól, a gazdasági nehézségektől látszatra olyan távol eső területeken is, mint a továbbtanulás. Az önkormányzatok java része — és ebben korántsem csak saját gyengeségeik öltenek testet, hanem a jogi, gazdasági szabályozás tisztázatlanságai, rendezetlenségei is jelentős szerepet játszanak — nem tud, nem mer lényeges lépéseket megtenni a középfokú oktatásban. Ami persze nem érdekli a gyereket, a csemetéje jövőjéért aggódó szülőt (mert nem az ő illetékessége ez), ám azt sem állíthatom, hogy hidegen hagyja őket az átmenet sokféle esetlegessége. Az idei továbbtanulási jelé ntke zés éknél, felvételeknél az elkerülhetetlennél több volt az idegesség, a bizonytalanság, s ez remélhetően tanulság a jövő esztendőt illetően valamennyi illetékes számára. Mi az, ami az eddigi tapasztalatok alapján kiszűrhető mint jellemző irányzat? Talán legfontosabbként azt említhetem, amit kár lenne elkiabálni, ám ha igaznak és tartós folyamatnak bizonyul, akkor rendkívül fontos változást jelez. Ez a változás az, hogy a család (és a soksok család összegeződéseként a társadalom) fokozatosan beletanul az új helyzetbe, a változott/zó viszonyokba. Ennek jele az például, hogy a megye középiskoláiban a legnagyobb túljelentkezés a nyelvi tagozatos, nyelvi szaktantervű intézményeknél mutatható ki. Hosszú éveken át siránkoztunk (magam is a lap hasábjain), milyen csekély a hajlandóság mind a gyerekek, mind a felnőtt-társadalom körében 4 egy vagy több idegen nyelv legalább alapfokú („konyhanyelvi”) elsajátítására. S akkor most... nem, nem csoda történt. A gazdasági kényszer hatott felismerésként. A vegyes vállalatok, a külföldi munkavállalás lehetősége, az idegen tőke megjelenése stb. rávezette /ti a családokat (a gyerekeket?) a nyelvismeret mint sajátos munkaeszköz fontosságára. A másik, szintén nem mellékes tapasztalat szerint a korábban mostohagyereknek számító pályák egy része most kedves-édes gyermek lett a választásnál, a jelentkezésnél. A megyében ez elsőként a mező- és erdőgazdasági ismereteket adó szakközépiskoláknál mutatható ki, legalábbis az intézményvezetők információi szerint. Abba ugyanis ők sem láthatnak bele, hogy az örvendetesen megszaporodott jelentkezéseket vajon a kedv szerinti választások táplálják-e, avagy a kényszerű-kelletlen beletörődések. Azt, hogy végre a megyében a mezőgazdaság (és az erdőgazdálkodás is) pálya, hivatás, választott kenyérkereső foglalkozás formájában áll a gyerekek elé, én rendkívül fontos, ha nem az eddigi legfontosabb állomásnak tartom abban a bizonyos beletanulási folyamatban. A képzett mezőgazdasági vállalkozó megjelenése: új minőség! A főváros közelsége, a szinte bármekkora mennyiségeket felvevő piac ugyanis lehetővé teszi azoknak a termelési kultúráknak a feltámasztását, amelyek sok-sok évtizeden át családok sokaságának adtak szerény, de szilárd megélhetési lehetőséget. A jelek szerint a családok gyorsabban és célszerűbben keresik a kitörés lehetőségeit, mint a pártok, a kormányzati szervek, a Parlament. Ami arra mutat, egészséges reakciók kezdenek működni az emberekben. S arra is, hogy ehhez kevés segítséget kapnak. Mészáros Ottó — Bevallom: a szívemből szólt, amikor romániai tudósok, művészek bekapcsolását javasolta ön a Katona József Emlékbizottság alakuló ülésén. Hídépítő munkásságának megbecsüléseként kérték föl a bizottsági tagság vállalására? — Szeretném, ha az évforduló több lenne az elnyomott vidék ünnepénél. Jó alkalom Katona József jó hírének visszaállítására, mert számos méltánytalanságot kellett elszenvednie életében, halálában. Ügy kellene foglalkozni vele, mint például a nagyszerű Kodály-intézet névadójának hagyatékával. Nyithat Európára, ugyanakkor tudatosíthat valamilyen összetartozást. — Mit tehet, mit tesz azért, hogy a határainkon túl többen és pontosabban ismerjék Katona életművét? — Igyekszem bekapcsolni az évfordulóval kapcsolatos rendezvényekbe, kezdeményezésekbe az otthoniakat. Javaslataim irodalmi, színházi, pedagógiai, esetleg képzőművészeti vonatkozásúnk lehetnek. Megpróbálok közvetíteni az emlékbizottság és a román színház, színháztudomány között. Meghívásokat is javaslok. — Például? — Valentin Silvestrura gondolok elsősorban. Az ilyen emberek részvételével lehetne meghaladni e bizottság eredeti elképzelését. Minél kevesebb legyen a dísz, minél több a gondolat. Általában az a véleményem, hogy nem szabad sem elmélyíteni, sem megkerülni a konfliktusokat: szembesíteni kell a véleményeket. — A romániai helyzetre utal elsősorban? — Az itteniekre. Otthon is megvannak a gondjaink, de kisebbségi sorsban egészen másként jelentkeznek. Ott a külső nyomás elleni harc jobban összehozza a különböző pártállású embereket. Hcltai Nándor Különbség a telek és & föld Heti gegviszeny folytatása H. S. gödöllői nj'ugdíjag a telekhatárán egy kőkerítést épített, amelyre az építési engedélyt kiadták. Ez a kerítés azonban egy nagyobb szélviharral kidőlt és a szomszéd üvegházát összetörte. Köteles vagyok-e a kárt megtéríteni, hiszen szabályszerűen építkeztem. Ha a szabályszerű építési engedély birtokosa a kivitelezés során betartja az engedélyben előírt szabályokat, akkor eljárásáért nem tartozik felelősséggel az igazgatási szervvel szemben, de ez nem mentesíti öt a harmadik személy vagyonában okozott kár megtérítése alól. Ha tehát a szabályszerű építési engedély birtokosa akár az építési eljárás során. akár azt követően harmadik személynek kárt ckoz, köteles ezt a kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól akkor, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ha az építési engedély szabály- szerűsége az építkezés jogszerűségének bizonyítására alkalmas, ez önmagában a jogellenességet nem szünteti meg, mert az építési engedély nem menti fel az építkezőt a kívülállónak okozott kár megtérítése alól. A vita során meg kell állapítani a kár összegszerűségét is, és ennek figyelembevételével olvasónkkal a kár megtérítésére. „Dűlöút” Jeligét választott az az olvasónk, akinek ingatlanát nemrég kisajátították. A kisajátítás során vitatott volt, hogy belterületi teleknek vagy mezőgazdasági földnek minősül-e az ingatlan. Milyen szempontok szerint határozzák meg a telek fogalmát? Teleknek minősül a városok és a községek belterületén, valamint a külterületi települések beépítésre szánt területén levő minden földrészlet. Nem tartozik a telek közé a közterület, a rendeltetésüknél fogva ilyen célra szolgáló terület, a vízügyi és a közlekedési létesítmények által elfoglalt területek, továbbá az erdők és a mező- gazdasági rendeltetésű földek. Ebből kitűnően tehát nem tartozik a telek fogalmához az, hogy az ingatlan kiépített utca mentén helyezkedjék el és nem akadálya a telekké minősítésnek az sem, ha az ingatlan csak dűlőútról közelíthető meg, vagy ha mezőgazdasági művelés alatt áll, feltéve, hogy nem mezőgazdasági rendelkezésű területről van szó, mert az ilyen ingatlant a jogszabály kiveszi a telkek köréből. Ha a telek a város vagy a község belterületének magánerőből történő beépítésre is kijelölt részén fekszik, a kisajátítás során nem lehet mezőgazdasági földnek minősíteni. Az ingatlan minősítését illetően tehát lényeges, hogy mi az ingatlan rendeltetése. A mezőgazda- sági rendeltetésű belterületen fekvő ingatlan nem tekinthető teleknek, ha pedig teleknek minősül, akkor döntő jelentősége van annak, hogy a város (község) belterületének magánerőből történő beépítésre is kijelölt lakó- vagy üdülőterületi részén vagy ettől eltérő rendeltetésű részén fekszik-e. Üllői olvasónk édesanyjával egy magánszemély tulajdonában levő családi házban lakik. Nemrég meghalt a mama és azt szeretné olvasónk megtudni, ebben az esetben ő jogszerűen maradhat-e továbbra ts a lakásban. Az állami tulajdonban levő lakás bérlőjének — amennyiben a bérleti jogviszony folytatására jogosult — a bérlő halálától számított 30 napon belül kérnie kell a lakásbérleti jogviszony folytatására vonatkozó jogosultság elismerését. Amennyiben a bérbeadó nem állami szerv, tőle kell ezt az elismerést megkérni. A bérbeadónak ez esetben azt kell vizsgálnia, hogy a bérleti jogviszony folytatásának a feltételei fennállnak-e vagy sem, tehát a jogutódlás önmagában nem szolgálhat megközötf €• Bérszüntetési okul. Amennyiben a lakással rendelkező az elismerést megtagadja, o jogosult 30 napon belül a bíróságtól kérheti a lakáshasználati jog folytatását. A bérlőnek ilyen jogosultsága természetesen nem akadályozhatja meg a bérbeadót abban, hogy a bérleti díj mértékét módosítsa. A magánszemély bérbeadó által bérbe adott lakások bérleti díja ugyanis a felek szabad megállapodásától függ és vita esetén azt a bíróság állapítja meg. A bíróság jogerős ítéletéig azonban a bérlő csak a korábbi bérleti díj megfizetésére köteles. „Vagyoni problémák” jeligével írta az az olvasónk levelét, aki kilenc évig élt együtt élettársával, amikor házasságot kötött. Az esküvőt kővetően szeretnék a teljes vagyonukat közösnek tekinteni. Lehetséges ez? Az élettársak között az életközösség idejére nem keletkezik vagyonközösség, tehát a felek a közösen szerzett vagyonból szerzésük arányában részesülhetnek. Vagyonközösség tehát csak a házasságkötés időpontjával keletkezik. Nincs azonban jogi akadálya annak. hogy a házastársak külön vagyonuk egyes tárgyait a közös vagyon részeivé tegyék. Éppen ezért abból a magatartásukból, hogy a házasságkötés előtti együttélésük során közösen szerzett vagyontárgyaikat továbbra is közösen kezelik és használják, ellenkező megállapodás hiányában, arra kell következtetni, hogy azokat a házastársi vagyonközösség részévé kívánják tenni. Vagyonjogi vonatkozásban tehát a házasságot megelőző életközösség a házassági életközösséggel egységbe olvad, ezért az életközösség megszűnésekor — a vagyoni viszonyok méltányos rendezése érdekében — a házasság vagyonjogi hatásait az élet- közösség tényleges kezdetétének időpontjától kell számítani. Dr. Sinka Imre „Egy fillér sem szárad a leikünkön" Mindenki gyanús lett fc Néhány hete furcsa ügyben még furcsább nyo5 mozás folyik a Roma Parlament főtitkára, Osztoj- § kán Béla ellen. Miért, s mi állhat az ügy mögött; § kérdeztük a főtitkárt és a Roma Parlament elnö6 két, Horváth Aladár országgyűlési képviselőt. OSZTOJKAN BÉLA: — Eljárást folytatnak ellenem, illetve a rendőrség gyanúsítottként kihallgatott. Az történt ugyanis, hogy április 8-ről 9-re virradó éjjel betörtek a Roma Parlament irodájába. Befeszítették az iroda bejárati ajtaját, az íróasztalok fiókjait az ösz- szes helyiségben kirámolták. Az én íróasztalom fiókja is ki volt feszítve, s onnan az előző nap délután elhelyezett 960 ezer forint készpénzt ellopták. Előző nap a Roma Parlament plenáris ülésének jóváhagyása alapján személyautót kívántunk a szervezet számára vásárolni, s ezért kihoztuk a pénzt a bankból. Az aznapi autóvásárlás azonban elmaradt. Így került éjszakára az én íróasztalom fiókjába a pénz, mivel frissen berendezett irodáról volt szó, páncélszekrényünk sajnos még nem volt. HORVÁTH ALADÄR:— A pénz a fiókba került, s többen elmentünk aznap este egy Phralipe író-olvasó találkozóra. Már akikor fur- csállottuk, hogy Osztój kán aktatáskája a lezárt autóból eltűnt. Meglehet már akkor is a pénzt keresték ... — De hogyan lett Osztoj- kán Béla gyanúsított? Rajta kívül ki mindenki tudott még a pénz irodában maradásáról? O. B.: — Rajtam kívül még 30 ember. — S csak önt hallgatták ki gyanúsítottként? O. B.: — Csak engem. — Nem arról van szó, hogy ön valamikor régen megbotlott, s így büntetett előéletű? O. B.: — Nem hiszem^ hogy ennek jelentősége lenne, azt közölte a rendőrség velem, hogy a helyszíni szemle és a tanúvallomások alapján engem gyanúsítanak. Nem tudom, hogy az én büntetett előéletem motiválta-e a rendőrséget. Az a dolog nagyon régen volt, időközben kegyelmi mentesítés alá is estem. — Mi mással magyarázható. hogy 31 potenciálisan gyanúsítható közül egyedül csak Osztojkán Bélát hallgatták gyanúsítottként ki? O. B.: — Számomra nem világos, hogy miért éppen engem. Azóta ráadásul már az is megváltozott, amivel gyanúba fogtak, ma már nem eltulajdonítással hanem sikkasztással vádolnak. Tehát már nem a tettest, vagyis a betörőt keresik, hanem azt forszírozzák, hogy nem sikkasztottam-e a több mint két és fél év óta, amióta a szervezetben dolgozom. összes számlánkat, dokumentációnkat, könyvelésünket a rendőrség erre hivatkozva időközben elvitte. Azokat hivatalosan kirendelt szakértő vizsgálja. H. A.: — Történt egy betöréses lopás, elvileg 31 ember gyanúsítható, ezzel szemben egyes- egyedül szervezetünk főtitkárát gyanúsítják meg, kihallgatják, s ezzel óriási kárt okoznak. Túl azon, hogy az ő kikezdése az ő erkölcsi összeomlását jelentheti, ez a hercehurca a Roma Parlament irodájának egész működését felborította. Mindenki gyanús lett mindenki számára. Iszonyatosan nehéz egy irodát úgy irányítani, hogy közben az egyik vezetőt lopással, vagy sikkasztással gyanúsítják. Itt valaki utazott erre a pénzre, s miután kiderült, hogy a pénz nincsen Osztojkán Béla táskájában, s az csak az irodában lehet, kirabolták az irodát. Béla gyanúsítottként való kihallgatása után elmentem a VIII. kerületi rendőrkapitányhoz, s elmondtam, hogy szervezetünk főtitkárának, sőt magának a Roma Parlamentnek a befeketítése mennyire veszélybe sodorja a kialakulófélben lévő cigány politikai mozgalmat, azt mondta, hogy a rendőrségnek a nyomozati szakaszban az a dolga, hogy a legkisebb körben keressen, s hogy az az elsődleges dolguk, hogy megállapítsák: nem történt-e sikkasztás? Erre tájékoztattam, hogy készségesen állunk a rendelkezésükre, vizsgálják át nyugodtan a dokumentumainkat, s ki fog derülni, hogy egyetlen fillér sem szárad a mi lelkűnkön. L, Z. S.
