Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-12 / 162. szám

— Életemben nem volt ennyi pénzem egyszerre — mondta felháborodottan a rendőrnek. Túl azon, hogy az anyja cserben hagyta, volt még valami, ami Juhász ellen vallott. Az egyik ezresre rá­írtak egy 64-es számjegyet, s ezt Vad, valamint akitől Vad a pénzt kapta, egybe­hangzóan állították. Ez a bankó is ott volt a lepedő alatt, ám Juhász szerint még ez sem bizonyíték, to­Repkény futta be, gaz veszi körül, s a feledés lengi át megyénk egyik legősibb műemlékét, a pusztavacsi temp­lomromokat. A szokatlan méretű, sötétvörösre égetett téglákból emelt épület 550 éve dacol az idővel. Egy szür­ke kőtábláról a következőket olvasni: ez a gótikus temp­lom 1440 körül épült, a rom a homlokzati torony és a hajó csatlakozó falának maradványa. A tábla alján ap­ró betűkkel az is ott szerénykedik: adományozta a Pest Megyei Tanács V. B. 1960-ban. Táblát adtak, de pénz már nem jutott. Amiből a pár­ját ritkító műemléket megmenthetnék az enyészettől. Mellesleg a táblát soha nem tették fel a romfalra, Lacz- kó János polgármester talált rá a lomtárban. Ma már csak találgatni lehet, hogy miért nem került oda, ahová az adományozók szánták. Viszont jó volna dönteni afelől, hogy mikor kerül valami megemlékezésféle az 550 éves falakra. 8 Hfflrlan Csúcs ez az érzés! — mondhatná, vagy inkább ugathatná Bodri kutya. Hiszen ebben a nagy melegben derül csak ki, hogy ki is az igazi gazdi. Aki nemcsak a gondokat, hanem a sörét is megosztja négylábú pajtásával. Bodri azt nem érti, hogy miért remeg annyira a gazdi keze, akinek talán nem is a kánikula, sokkal inkább a kőbá­nyai világos ártott meg. Világos, nem? (Virág Márton felvétele) Monográfia is kellene Pusztavacsnak. Laczkó János ígéri, keres egy jó tollú krónikást, aki összegyűjti és cso­korba köti a község történelmét. Nagyon nem is kell ke­resni, a helyi általános iskola tantestületében két lelkes tanár is van, aki önszorgalomból a község múltját kutat­ja. Aligha zárkóznak el a monográfia megírásától, ami­ben nyilván helyet kap majd a romtemplom is. Talán ez a visszapillantás nemcsak a feledés leplét lebbenti fel, de forrást is fakaszt. Az adakozás kútfejét, melyből megújhodliat nemzeti identitásunk eme beszédes darabja. (—gye—) I. ÉVFOLYAM, 90. SZÄM 1991. JÜLIUS 12., PÉNTEK MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Juhász és Rostás egymást szidja A sértődött lovag Juhász Sándor egy valódi úriember. Ezt nem én állapí­tottam meg róla, hanem ő állította magáról, méghozzá igen emelt hangon. A búsképű gyáli lovag, nagyon a szi­vére vette, amiért is a rendőrség azzal gyanúsítja, hogy 5 fújt meg egy levéltárcát 80 ezer forinttal. No, de kezdjük az elején. Május 28-án este bizonyos Vad András betért a gyáli Teke vendéglőbe egy ital­ra. Fizetvén, túl szélesre tárta a pénztárcát, mely te­le volt bankókkal. Inni, „szórakozni” kétféleképpen szoktak a kocsmában. Vagy haverkodnak, vagy ölik egymást. Vad Andrásba be­lekötöttek, kis híján meg­verték, szerencséjére volt egy 26 éves, jókötésű fia­talember, a>ki kiállt mellet­te. Ezt a fiatalembert hív­ják Juhász Sándornak, akit nemcsak Gyálon, de néhány pesti rendőrkapitányságon is nyilvántartanak. Leg­utóbb a XVIII. kerületnél „vendégeskedett”. Hálátlan tolvaj Juhász tehát közbelép, s így Vad sértetlenül távoz­hat. Hálából beülteti meg- mentőjét a kocsiba, hogy hazaszállítsa. A néhány per­ces utazásnak két mozza­nata van. Az első: beülve a kocsiba, Vad a pénztárcát a két ülés közé, a kézifék mellé dobja. A második: Juhász, amikor kiszáll, ma­gához veszi a levéltárcát. A károsult még haza sem ér, amikor észreveszi, hogy meglopták, s azonnal elro­han panaszt tenni a rendőr­ségre. Juhászra május 30-án te­relődik a gyanú, az alkalmi munkákból tengődő mun­kanélkülinek hirtelen meg­szalad. Drága magnósrá­diót, és egy Barkas kocsit vásárol 28 ezer forintért. Ezt követően kerül sor a házkutatásra, melynek so­rán 49 ezer forintot kotor­nak elő a nyomozók — az ágylepedő alól. Juhász — jobb híján — az anyját je­löli meg tulajdonosként, ám a mama hallani sem akar a dologról. vábbra is tagadta, hogy ő lopta el a levéltárcát. Még javában folyik a nyomozás, amikor betörést jeleznek a Liliom utcai óvodából. Július 2-án éjjel valaki ellopta a gyerekek tévéjét, huszonnégy órával később visszatér és magá­val visz egy porszívót és egy szőnyeget. Az összkár 23 ezer forint. A betörés végrehajtásá­ból a rendőrök arra követ­keztetnek: márpedig ez a Rostás Gyuszi stílusa. Ros­tás nemcsak régi lakos, de régi bajkeverő is Gyálon. Jelenleg is négyrendbeli be­töréses lopásért vár a tár­gyalásra, s még meg sem száradt a tinta azon a vég­zésen, melyet az esztergomi bíróságon állítottak ki: egy év és négy hónap jogerős ítélet, szintén betöréses lo­pásért. — Ha valami disznóság történik ebben a faluban, rögtön engemet zaklatnak! — mondta ő is mélyen meg­sértve, akárcsak Juhász. Néhány perc múlva már kevésbé volt nagyhangú, ugyanis előkerült egy ha­talmas feszítővas, rajta friss, vajsárga festéknyo­mokkal. — Gyuluskám, ez akkor is bizonyíték, ha a lopott cuccokat nem találjuk. Ha nem tudnád, ilyen festék­kel mázolták át az ajtókat az óvodában — mondta Fe­hér Ottó főtörzsőrmester. — Gyula, a vallomás se­gíthet rajtad — tette hozzá a másik rendőr is, Virág László. Gyula felmérte a helyze­tet és döntött, élt a felkí­nált lehetőséggel. — A keresett szajré Ju­hász Sanyi lakárán van a Rózsa utcában. De siesse­nek, mert mindjárt elviszi tőle valaki. Fúlöp Sándor alhadnagy sietett, de azért még szakí­tott időt arra is, hogy út­közben felvegye az óvoda vezetőnőjét hatósági tanú­nak. — Igen, ez mind a miénk •— ismerte fel a hölgy a Ju­hász lakásán lefoglalt hol­mikat. — Hogy fognak örülni a gyerekek, kivált a tévének. Rostás és Juhász viszont annál kevésbé örült, amikor a dabasi rendőrkapitány javaslatára az ügyész, majd a bíró elrendelte a két cim­bora előzetes fogva tartását. Juhász már bent a fog­dában nem hangoztatta az ártatlanságát, sem úriem­beri mivoltát, ellenben nyomdafestéket nem tűrő szitkokat ordított át Ros­tásnak, amiért az beismerő vallomást tett, elmondva azt is, hogy az óvodai betö­réseknél Juhász szintén je­len volt. Rostás sem ma­rad adós, visszakiabál. így aztán zajlik az élet a daba­si rendőrség felső traktu­sán, ahol a fogdák is van­nak. (—matula—) Gyógyf ű vés hőny i éhről Nehéz választani A DEVALVÁLÓDOTT gyógynövénykönyvpiacon üdítő kivételek is akadnak. Sajnos vannak szép szám­mal dilettáns munkák, amelyek leginkább a szak­embert pukkasztó fölényes magabiztosságukkal rend­kívül sok kárt tesznek. Jó­hiszemű, laikus emberek szinte ilyen szellemű köny­vek birtokában felesleges­nek érzik, hogy orvoshoz forduljanak. Pedig az ókori gyógyító emberek is tud­ták, hogy jó diagnózis után remélhető csak megfelelő kurativ stratégia. Éneikül féligazságokra, melléfogá­sokra alapozva akár tragi­kus dolgok részesei és oko­zói lehetünk. Ügy kell — helyesen fel­fogni — a gyógynövénye­ket, mint a jó és a rossz gombákat. Csak biztos is­meretek után használhatók eredményesen. Okkal mondja az egyik indián, pontosabban cherokee fü­vesember: „Ha nem len­nének növények, mi sem lennénk itt. Belélegezzük, Ócsai diákok az olimpián Az idei országos ké­miai tanulmányi verseny két ócsai helyezettje, a negyedik Virág István és a tizenkettedik Dra- hos László bejutott az országos válogatottba, ahol mindketten kiemel­kedő eredményt értek el. Virág István első lett, Drahos László pedig fel­zárkózott mellé máso­diknak. Egy debreceni és egy egri diák mellett ők képviselik Magyaror­szágot a 23. kémiai diákolimpián. A világ legjobb diák­kémikusai idén Lengyel- országban mérik össze tudásukat. Bár a kí­naiak ebben a ver­senyben verhetetlennek tűnnek, vállalva elfo­gultságunkat, bevalljuk, hogy az ócsaiaknak drukkolunk. Az ered­ményhirdetésre vasár­nap kerül sor. (pe) Világos, nem? amit ők kilélegeznek, és ez jótékonyan vesz körül ben­nünket.” A Theiss házaspár köny­ve az üde kivételek közül való. Az egri kiadvány egé­szen magas színvonalú ti­pográfiai és szedési igé­nyességgel készült. Erdők, mezők patikája címen je­lent meg, amely kitér a gyógynövények helyes használatára, a gyűjtési és a felismerési tennivalókra. Praktikus csoportosítás­ban, problémakörökben ad­ják meg a gyógynövénye­ket s készítményeket, ki­térve azok alkalmazási módszerére is. A salaktala- nítás, az ellenállóképesség növelése, a meghűléses pa­naszok, a svédkeserűlikőr, az idegrendszer, a fejfájás, továbbá a szív- és érrend­szer panaszaira való növé­nyek, valamint az emészté­si gondok elleni drogok na­gyon hasznosak. Természe­tesen a vese- és reumatikus panaszok, a női bajok or­voslása mellett a fekete na- dálytő, az árnikafű és a kö­römvirág különleges hatá­sainak is külön fejezetet szentel az említett kötet. Egy másik munka ugyan­csak nagy érdeklődésre tarthat számot, ugyanis Szalai Miklós füveskönyve. Azé az esperesé, akit „csak” halimbai papként ismert az ország. Azóta már elment, az örök égi ré­teken, patak menti fövenyen gyűjti szeretett növényeit. De kiket oktat azóta? Kik­nek segít? A Planétás könyvek kollektívája, szin­te utolsó üzenet formájá­ban néhány ívnyi tudomá­nyát adják Szalai atyának. Jobbnál jobb hazai és kül­földi eredetű növényeket ismertet, ezek kezelését és tartósítását, amelyekből kellő előismeretek után há­zilag is jó gyógyító keveré­kek készíthetők; tea, likőr, tinktúra, főzet vagy kenet formájában. JÓL kezelhető a könyv, de arra azonban ügyelni kell, hogy belőle növényis­meretet nem, hanem csak növényhasználati tudást lehet meríteni. A többi Pla­nétás kötet is jó célt szol­gál, vagyis a nagyszámú könyv alkalmat kínál a megfelelő kritikai érzék ki­fejlődéséhez. Nem feltétle­nül kellene ennek örülni, hisz az átlagolvasó talán inkább laikus, mint képzett botanikus. És ne feledje az olvasó, jó orvos is szüksé­geltetik, még akkor sem vonható ez kétségbe, ha kis hazánk hemzseg a termé­szetgyógyászoktól ... —Surányi— DABASI HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 9 Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 őraig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. az. 1446. Telefon: 13S-23W/283

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom