Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-11 / 161. szám

Püisborosjenő Döntés előtt állnak Püisborosjenő polgármes­teri hivatalát felkereste egy amerikai cég. Szerződés- ajánlatukban a többi kö­zött azt fogalmazták meg, hogy nemcsak bérelni sze­retnének földet, hanem vá­sárolnának is. Terveik van­nak, építkeznének, mindeh­hez szükségük van az ön- kormányzati képviselő-tes­tület legalább elvi állásfog­lalására. Július 11-én, ép­pen ez okból tart megbe­szélést a testület. Vala­mennyi képviselő áttanul­mányozhatja a szerződés terveit, javaslatait, s felte­heti kérdéseit Selmeczi László polgármesternek, aki ez ideig lefolytatta a kez­deti tárgyalásokat az ame­rikai cég képviselőivel. Az idő sürget, a külföldi partner várja a döntést, hogy a további szükséges előkészületeket megtehesse. Igényük ugyanis nagyobb földre lenne, csakhogy a tulajdonviszonyok megosz­tottak. Van olyan rész, mely a község tulajdona, van, amely a termelőszö­vetkezeté, s akad, ami a Belügyminisztérium birto­kában van. A helyzet tisz­tázásához szükséges jogsza­bályok még nem készültek el, addig is annyit tehet az önkormányzat, hogy arról a területről, amik a község tulajdonát képezi, elvi szin­ten dönt. —bő I. ÉVFOLYAM, 135. SZÄM 1991. JÚLIUS 11., CSÜTÖRTÖK BUDJL.VIDÉKI BUDAÖRS O Érd • SZAZHALOMBATTA bagy • Törökbálint • piliscsaba < • NAGYKOVÁCSI • BUDAJENŰ I PILISVÖRÖSVAR • BUDAKESZI • PATY O ZSAMBÉK • SOLYMÁR • PERBAL • TOK • TINNYE • L'RÜM Pilisszántón is Kábeltévé a falunak — Mit mondhatnék? — kérdezett vissza Szőnyi Jó­zsef, Pilisszántó polgármes­tere. — Meleg van, a falu kihaltnak tűnik, mindenki elutazott, vagy bemenekült a hűvös szobákba. De, ko­molyra fordítva a szót, örömteli eseményről szá­molhatok be. A Petőfi Sán­dor utca aszfaltozási mun­kálatai elkészüllek. A bú­csú előtt, azaz június 16-án történt meg az átadás. Ezen az úton található a telepü­lésünk iskolája, itt dolgo­zik a két üzem, és a Tüzép- teiep is ebben az utcában van. A többi között emiatt döntöttünk úgy, hogy első­ként ezt az utat kell rend­be hozni. — Természetesen, ver­seny alapján választottuk ki a kivitelező céget, az aján­latok közül a legkedvezőb­bet. Jó minőségben, vi­Bizonytalanságban... Ma már közhelyszámba megy, hogy gazdasági fej­lődésünk extcnzív tartalé­kainak kimerülése és a vi­lággazdaság szigorodó fel­tételei között még nyilván­valóbbá váló működési za­varok az elmúlt évtizedek­ben korábbi ideológiai cél- tételezések egész sorát kér­dőjelezték meg. A munkanélküliség meg­határozott csoportok szá­mára megélt helyzetként, egy tágabb kör számára pe­dig reális fenyegetésként jelent meg. A teljes foglal­koztatottság értékének és a munkaerőpiac aktuális helyzetének ütköztetése el­odázhatatlanná teszi az el­méleti és gyakorlati szem­besülést a munkanélküliség kérdésével. A kérdés kö­rüli zavar, bizonytalanság egyaránt akadályozhatja a struktúraváltás felgyorsítá­sát és az ebből eredő konf­liktusok kezelését. Egy ilyen tisztázási folya­mat során mindenképpen számot kell vetni a társa­dalom reagálásával. Fel kell mérni, hogy a különböző társadalmi' csoportok mi­lyen érdekek és milyen szemléletmódok alapján közelítik meg a probléma­kört. Ismerni kell azt a ko­rántsem egységes viszonyt, amelyet az eltérően érintett és eltérően gondolkodó ré­tegek, csoportok a munka- nélküliséggel kapcsolatban képviselnek. Ennek figye­lembe vétele elengedhetet­len az emberek számára legkisebb árat jelentő és BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. <9 Munkatársak: Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. Q Fo­gadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1146. Telefon: 138-4761, 138­4067. társadalmilag legkevesebb feszültséggel járó megoldá­sok megtalálásában. A munkanélküliség köz­napi fogalmának átértéke­lődését mutatja, hogy míg 1984-ben legtöbben elsősor­ban a deviáns viselkedési formákkal és csoportokkal („lógósok”, „lumpenek” stb.) kapcsolták össze az éllástalanság előfordulását, addig napjainkra olyan említése került előtérbe, mint az elbocsátás, leépí­tés, vállalatok megszűné­se, munkaalkalmak hiánya. A szemléletváltozás mére­teit jelzi, hogy a deviáns csoportok megjelölése e kérdésben 43-ról 26 száza­lékra csökkent, a struktu­rális okok előfordulása vi­szont a korábbi 19 száza­lékkal szemben összességé­ben 46 százalékra emelke­dett az említéseken beiül. A fogalom fokozatos jelen­tésváltozásához további adalék, hogy most már töb­ben tartják munkanélküli­nek, mint korábban, „azt a dolgozót, akinek megszün­tették a vállalatát és nem talál munkát”, azt, akit „elküldenek munkahelyé­ről és nem talál állást”, azt a háziasszonyt, „aki szeret­ne elhelyezkedni, de ez nem sikerül”, és azt a pályakez­dő fiatalt, aki „azért nem helyezkedik el, mert nem talál végzettségének meg­felelő munkát.” A korkedvezményes nyugdíj — érthető módon — főként a nyugdíjkorha­tárhoz közel levő, idősebb aktív korcsoportokban kap elsőbbséget. A vezető be­osztásúakhoz is közelebb áll ez a megoldás. A mun­kanélküli-segélyt — amely valamennyi rétegben e megoldási formák közt az utolsó helyre került — el­sősorban a szegényebbek szorgalmazzák (akik „rá­szorulóknak” tekintik ma­gukat). Ezzel szemben a vezető állásúak különösen határozottan utasították el a munkanélküli-segély gon­dolatát. D. A. szonylag olcsón készítették el a munkát. Amikor túlju-. toltunk az építésen, arra gondoltam — s nemcsak én — hogy igazságtalanság, hogy az egyik út járható, a másik nem. A Nyárfa ut­caiaknak is joguk van arra, hogy tisztességesen aszfal­tozott úton közlekedjenek. Ezért megszületett az a gondolat, falugyűlésen tesz- szük közhírré, hogy melyik út lenne az, amit fel aka­runk újítani. Várjuk a csa­ládok hozzájárulását is a kivitelezés költségeihez, így együtt — mert az önkor­mányzat anyagilag szintén magára vállalna bizonyos kiadásokat — hamarabb megoldhatnánk ezt a dol­got. — Milyen más elképzelé­seik vannak, ezen túl? — Ha minden jól alakul, július 30-i határidőre elké­szül az egész falut behálózó kábeltévé. A stúdió az is­kolában lesz, onnan jut majd el az adás azokhoz a családokhoz, akik bejelen­tették igényüket a helyi adásra. Ez idáig háromszá­zan jelentkeztek, a költsé­geket önerőből fedezik, az önkormányzat a kezdeti munkálatokhoz csupán megelőlegezi a szükséges összeget. Több okból tar­tom jelentősnek azt, hogy ilyen lehetőséggel gyara­podunk. Egyrészt mert fon­tos kérdésekben közvetle­nül lehet tájékoztatni a la­kosságot, másrészt, mert a plakát, vagy a ritkán meg­jelenő helyi lapunk száz­kétszáz példánya átfogó, érdemi tájékoztatásra nem igazán alkalmas. De úgy vélem, ezzel lehetőséget kapnak az itt élők arra is, hogy visszajelezzenek, az önkormányzat mely dönté­sével értenek egyet, me­lyikkel nem. Mondjuk, nép­szavazásféle kerekedhet ki egy-egy testületi ülés köz­vetítése során. Szeretnénk megoldani azt is, hogy a pozsonyi televízió adását fogni lehessen. Szlovák nemzetiségű a falunk, szá­mukra ez nagyon kedvező lehetőség lenne. Ha még­sem sikerülne, akkor a he­lyi stúdióban készíttetnénk szlovák nyelvű műsorokat. J. Szabó Irén Utcanévváltozás után Eltérő vélemények Az országban szinte min­denütt megtörténik az ut­canevek csereberéje. A régi névadók helyébe újak jön­nek. Egykor erre, arra a személyiségre illett így emlékeznünk, bár sokan az ott lakók közül azt sem tudták pontosan, kit tisztel­hetnek — ha lehetett egy­általán tisztelni — abban az illetőben, akiről utcáju­kat elnevezték. Az is néző­pont kérdésé, ki hogyan áll a jelenlegi táblafestések­hez. Mert egy dolog eldön­tenie az adott település ön- kormányzatának azt, mi­lyen névvel illessék ezt vagy amazt az utcácskát. A névváltoztatás bizonyos költségekkel jár. Üj tábla kell, mely tudatja minden­kivel, ezentúl így nevezhet­jük a teret, ahol éltünk, felnőttünk, és ahol élünk most is. Ezt valakiknek el kell készíteniük, fel kell szerelniük, s mindez — ahogy mór utaltam rá — némi kiadásokkal is együtt jár. Vannak, akik erről az oldalról közelítik meg a kér­dést. S nem rejtik véka alá azon véleményüket; jobb helye nincs a pénznek? Mást esetleg örömmel tölt el, hogy olyan személyről elnevezett utcában lakhat ezentúl, akiről tudja, ki volt, mit tett, s esetleg még büszke is lehet rá. így van ez talán mindenütt, az ut­cák átkeresztelését a vé­leménykülönbségek nem zavarják. Változnak az idők és az utcanevek — ferdíthetnénk el egy kissé e réges-régi mondást. Százhalombattán éppen úgy, mint másutt, megvál­toztak bizonyos utcanevek az önkormányzat döntése alapján. A helyi lap, a Hírtükör közvélemény-ku­tatást végzett. Ahogyan várható volt, erősen meg­oszlottak az ezzel kapcsola­tos vélemények. Volt, aki örült a változásnak, sőt szá­mított is rá. Mások egyet­értettek vele, de nemigen tudták, honnan ered a ka­pott név. Volt, aki azt vá­laszolta, neki tulajdonkép­pen mindegy, akadt olyan is, aki az új elnevezést hangzása miatt nem tartot­ta szerencsésnek. S persze, az is előfordult, hogy . a költségekre kérdeztek rá, felsorolták azokat a tenni­valókat is, amelyek most rájuk szakadtak, s a ki-be jelentkezést, és az egyéb, hivatalos helyen megteendő dolgokat. Vagyis minden nagyjából úgy alakult, ahogyan bárhol másutt. Van egyáltalán olyan döntés, amely mindenkinek egyaránt tetszik? Ritka, valószínűleg, s minden „csoda” úgyis csak három napig tart. Eltelik egy kis idő, s az új utcanév lesz az ott lakók számára a ter­mészetes ... —jisz— Sóskút Rendőrállomás Hosszú idő után ismét van rendőrállomás Sóskú- ton. A községháza mögötti régi épület egyik szárnyát adták át e célra. Eddig Érdről, az ottani rendőrka­pitányságról utazott ót — főleg napközbeni felada­tokra — a szolgálattevő. S persze, éjszaka szabadon kószálhattak a rossz­szándékú emberek a falu­ban. Hideg József és Bálint Mihály rendőri szolgálatba lépésével remélhetőleg ja­vulni fog Sóskúton is a közbiztonság. Piruló arccal lép a szülő a tanári szobába. Nyolc­éves Lacikájának a tanító­ját keresi. — Az üzenőfüzetbe már harmadszor tetszett beírni — mondja szégyenkezve —, hogy a gyerek „rendetlenül ül”. — Igen, anyuka, a Lacika ülés közben szétterpeszti a térdét, és még az is előfor­dul, hogy a lábfejét a láb­ikrájára kulcsolja, ez ren­detlenség. Két talp a föl­dön, két térd egymás mel­lett, így kell ülni. És még valami. Lacika óra közben többször is kikéredzkedik. Tessék rászoktatni, hogy a szünetben pisiljen. — Mit tetszik tanácsolni, mit tegyek? — kérdi a szü­lő kétségbeesetten. — Én igazán jó szülője szeretnék lenni a gyereknek. Az osztályterem két tér­félre oszlik: az egyikben a hagyományos berendezés a padokkal, a másikban kis asztalok, egy szőnyeggel bo­rított sarok könyvespolcok­kal, játékokkal. Az osztály egyik fele magnetofonba mondott számtanfeladatot old meg, és annak helyes­ségét maguk ellenőrzik a magnószalag adatai alap­ján. A tanító a „csóka csa­lád fészke” sarokban ül a szőnyegen, körülötte öt gye­rek. Az olvasást gyakorol­ják, mert ők ebben gyen­gébbek. Csendes duruzsolás hallatszik — mindenki vég­zi a dolgát. Két pillanatfelvétel. Egy közös bennük: mindkét érintett tanító kitüntetett pedagógus. Kategorikusan fogalmazva: az egyik di­rekt,. a másik indirekt taní­tási stratégia elkötelezettje. A direkt — eredmény- centrikus — tanítási stílust követő pedagógust „valami megfoghatót garantáltan megtanító” cél vezérli. A tanulók csoportos munkáját szigorúan ellenőrzi, kevés szabad vagy ellenőrzés nél­küli aktivitást engedélyez. A kísérlet sikerült Nincs buta gyerek Az indirekt tanítási stí­lust követő pedagógust a tanulók aktivitásának, kez­deményezéseinek, önálló munkájának a támogatása jellemzi. Igyekszik fölkelte­ni a megismerés vágyát, a tanultakhoz való érzelmi kötődést. Tudományos kutatások pozitív összefüggést mutat­tak ki a teljesítmény és a tanulók kezdeményezéseit elfogadó, ún. tanulóközpon­tú — indirekt — tanítási stílus és a tanítás eredmé­nyessége között. Ha számításba vesszük, hogy a tanítás eredményes­ségét egyéb, pedagógiai szempontból külső hatások befolyásolják, mint például a családi háttér, a tanulók magatartása, törekvési szintje, képessége, vagy az iskola regionális elhelyez­kedése, az iskola nagysága, a tantestület összetétele stb., nehezebb arra válaszol­ni: hogyan is lehetünk jó szülők? Hiszen egy-egy is­kola, egy-egy tanító — amint azt pillanatfelvéte­leink is bizonyítják — elté­rő követelményeket támaszt a gyermekkel, s így a szü­lőkkel szemben is. Tovább bonyolítja a hely­zetet a tanító és a szülő el­lentétes várakozása: a taní­tó jó átlagképességű és szo­cializált, vagyis, jólnevelt tanulókból álló osztályt sze­retne, amelyben a maga­sabb egyéni képességek miatt magasabb teljesít­mény érhető el; a szülő pe­dig abban a meggyőződés­ben él, hogy bármely hát­rányos helyzetet — legyen az gazdasági, szociális, vagy kulturális eredetű — az is­kolának kell kompenzálnia. Közoktatásunk jelenlegi helyzetének ismeretében csak az vezethet eredmény­re, ha az ellentétes igényt támasztó felek hajlandósá­got mutatnak együttműkö­désre. A szülőkre viszont csak akkor építhet a tanító, ha betekintési lehetőséget teremt az iskola falain be­lül történtekre. Az Országos Pedagógiai Intézet a közelmúltban in­dított kutatást az iskola­érettség jelenségének fel­számolására, pedagógiai­metodikai tanulmányozásá­ra. Az ötéves kísérleti munka eredményeiről Gás- párné Zauner Éva készített tanulmányt. A kutatások elsősorban a korosztályuk átlagától fel- készültségben, képesség- és személyiségfejlődésben le­maradtak kompenzáló ne­velésének lehetőségeivel és módszereivel foglalkoztak. A kísérlet legjelentősebb eredménye: speciális eljá­rással a hátrányos helyzet miatt gátolt tanulók képe­sek elfogadható tanulmányi színvonalat elérni, s ezzel együtt- személyiségük is kedvezően alakul. A hátrányos helyzetű ta­nulók két nagy csoportba sorolhatók: külső körülmé­nyek miatt gátoltak, azaz osztatlan iskolába járók, alacsony jövedelmű, több- gyermekes családok gyer­mekei, mostoha lakásviszo­nyok között élők, akiknek szüleik alacsony művelt­séggel rendelkeznek, és nem ösztönzik őket szellemi tevékenységre, illetve az is­kolái kudarcokat elszenve­dettek és emiatt kedvüket, önbizalmukat vesztett gyer­mekek csoportja. Ezek a gyermekek — ál­lapítja meg a zárótanul­mány — korcsoportjuktól fejlődésben elmaradottak, de személyiségük struktú­rája lényeges jegyeiben nem különböznek az épektől. A lemaradás bizonyos korha­táron belül ''megfordítható folyamat, a halmozott ku­darcélmények azonban bi­zonyos idő eltelte után már visszafordíthatatlan reak- ciómódokat és magatartás­formákat alakíthatnak ki. Ezért a lemaradás meg­szüntetése korunk egyik legsürgősebb pedagógiai feladata. A képességfejlesztő isko­la, ha sem a szociális, sem az erkölcsi vonásokat nem alakítja párhuzamosan, ak­kor idővel jelentékenyen le­ronthatja az eredményeket — volt a kutatás kiinduló­pontja. A személyiségfejlesztés eredményes megvalósításá­hoz — állapítja meg a ta­nulmány szerzője — szük­séges a jól fejlett gyereke­ket ért kedvező nevelő ha­tások ismerete. A kedvező otthoni légkör bensőséget és biztonságot ad a gyer­meknek. Az az alapélmény, hogy még mielőtt bármit teljesített volna a gyermek, környezete szeretetteljesen elfogadja, meghatározó, szinte teljes életére. A hát­rányos helyzetű gyermekek gyakran nélkülözik ezt a biztonságérzetet. A kutatás törekvése volt a szülők megnyerése, bevo­nása a kísérleti munkába. A szülők körében végzett felmérésből kiderült: a gyermekek a szülőknek fő­ként a tanulmányi eredmé­nyekkel szereznek örömet, személyes tulajdonságokat ritkán emlegetnek. Pénz és . ajándék a leggyakoribb ju­talmak: differenciáltabb ju­talmazási formák nem sze­repelnek. Gyakori büntetés a tévénézés és a játék meg­vonása. A hibák jóvátételé­ről egyetlen esetben sem tettek említést. Deák Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom