Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-11 / 161. szám
I. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM 1991. JÚLIUS 11., CSÜTÖRTÖK Vállalkozni kell! A lakás dísze Tekintetében némi tartózkodást, de még inkább megfontolt szerénységet vélek felfedezni. Nyitott könyvként tárja dr. Szentesi Károly eddigi életét a nyilvánosság elé. Néha már-már közbeszólnék: ez nem is tartozik a kívülállókra! Ö azonban nem szeretné takargatni semmit, őszinteség nyilvánul meg minden szavából. Egyengette •— Ügy hallottam, eddig nem a Tápiömentén éltdolgozott? Hogyan került MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Örülnek a tiszta víznek Kármán Katalin régóta nagy természet- és állatbarát, de hosszú ideig csak saját maga örömére foglalkozott díszhalak tenyésztésével. Tavaly novemberben gondolt egy merészet, s némi segítséggel vállalkozásba kezdett Nagykátán, a Dózsa György úton: megnyitotta a térségben egyedüli díszhal-mádár üzletét. A családi ház udvarán egy kicsinyke üzletben tornyosulnak az akváriumok, a madárkalitkák, a különböző horgászfelszerelések. Piaci napokon egymásnak adják a kilincset a vevők: jönnek állateleségért, kutyaeledelért, horgászfelszerelésért. De más napokon is sok a látogató, hiszen a gyerekek akár órákig is elnézegetnék a szebbnél szebb díszhalakat. Kármán Katalin vallja: az egyre jobban elszegényedő világunkban az emberek visszakívánkoznak a természetbe. Nincs, szebb annál, mint amikor egy lakásban világít az akvárium, és a fényben mozognak, táplálkoznak a halak. Ma még sokan félnek díszhalakat tartani, mert azt gondolják, nehéz a vizet tisztítani, és talán nem is megfelelő minőségű, összetételű. Nos, Kármán Katalintól megtudtuk, hogy Nagykátán •— a szakemberek megállapították — igen jó minőségű az ivóvíz, alig igényel a halak számára némi beavatkozást. Viszont ma már rendelkeznek azokkal a természetes anyagokkal, amelyekkel például a kemény vizet lágyítani lehet, vagy az egyes halfajtáknak megfelelően változtatni az összetételét. A vállalkozás — úgy tűnik — beindul: az tény, hogy vannak időszakok, amikor a vásárlási kedv csökken, de a boltban akkor is szívesen adnak tájékoztatást, felvilágosítást a díszhalak, madarak tartásával, etetésével, gondozásával kapcsolatosan. (Deák Attila felvétele) Új jegyző Nagykátán A köz javát szolgálja egyik napról, a másikra kezembe került. 1960 októberében álltam először munkába. Az elmúlt évtizedek hétköznapjait még dióhéjban is nehéz közreadni. 1956- ban nem veszik fel az egyetemre, Budapesten esztergályostanuló lesz. 1961- ben művelődésiház-igazga- tóként dolgozik, tíz esztendeig csinálja. Közben elvégzi a debreceni tanítóképzőt. 1970-ben keresik meg a járási tanácstól: volna-e kedve a vb-titkári beosztást elfogadni? Gondolkodási időt kér, majd elfogadja az ajánlatot. Tanács- akadémiára kerül, és szívesen iratkozik be a jogi egyetemre. A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzi meg a jogászi diplomáját. Leteszi az ELTE-n a kétéves jogtanácsosi szakvizsgát is. Segítőkészek — Hogyan látja: a mostani közigazgatási munka nehezebb, mint korábban? — Megmondom őszintén, miért nehezebb: korábban centrális volt az állam- igazgatás. A mechanizmus úgy nézett ki, hogy hoztak egy törvényt a parlamentben és a végrehajtásához megvoltak a fokozatok. Gyakorlatilag adtak hozzá mankót is! Most megszűntek a járások, és a megyei közgyűlés nem a régi megyei irányítási szerepét tölti be ... Az önkormányzatok magukra vannak hagyatva. Jelenleg sok esetben átmeneti törvények alapján kell dolgoznunk, és még nincs közszolgálati törvényünk se. — Milyen problémákkal kell megküzdenie a nagy- kátai polgármesteri hivatalban az új jegyzőnek? — Igen segítőkészek a munkatársaim. Tehát küzdelemről azért nincs szó. Meg kell ismerkednem a helyi sajátosságokkal. Az itteni emberek nyíltak és őszinték, és most minden udvariasság nélkül ismétlem: segítőkészek. Szakmai téren elsősorban az adóügyi, a gazdálkodási, a szociálpolitikai csoportnak nőtt meg a munkája. A kamatadó, az első lakáshoz jutás problémája, a gyámügy és az igazgatási csoport is hozzám tartozik. Igyekszem ezeket a területeket úgy irányítani, hogy cselekedeteimmel a köz javát, a nagykátai polgárokat szolgáljam. D. A. Lesz? Az önkormányzatok megalakulása után a térség számos településében gondot jelentett, hogy nem találtak megfelelő szakembert a jegyzői állás betöltésére. Az állam- igazgatás régi szakemberei vagy „elmenekültek”, vagy a képviselő-testület tagjaitól nem kaptak bizalmat. Nos, hosszú hónapokig Nagykáta önkormányzata is jegyző nélkül működött, majd pályázatot írtak ki az állás betöltésére. Ä három jelentkező életútjának, szakmai munkájának értékelése után — a közelmúltban — Nagykáta önkormányzata dr. Szentesi Károlyt bízta meg a jegyzői feladatok ellátásával. erre a vidékre? Miért Pest megyét választotta? — Békés megyében, Füzesgyarmaton dolgoztam végig a rendszerváltást, a választásokat — fogalmaz tömören, de tekintete mintha messzire kalandozna. — Volt egy kollégám, kinek szakmai útját én is támogattam, aztán csalódnom kellett... Az történt Füzesgyarmaton, hogy amíg Szentesi doktor a rendszerváltás zökkenőmentességét segítette államigazgatási tudásával, addig a kollegája „szavazatokat” gyűjtött... Aztán, amikor pályázatot írtak ki a jegyzői állásra, kettőjük közül, alig néhány szavazat fölénnyel az általa is segített „jó barát” került a jegyzői székbe. A történtek után érthető, hogy nem kívánt, nem nem akart Füzesgyarmaton maradni, dolgozni... Csak hát családos ember lévén, újabb nehézségekkel kell megküzdenie..« Több diploma — Füzesgyarmat tisztes távolságban van Nagykátá- tól. Hogyan oldja meg az utazást? Esetleg a családja is ide költözik? — Van egy kilencvenhá- rom éves édesapám —• mondja dr. Szentesi Károly — és bizony az öreg fát átültetni már nem lehet. Feleségem, gyermekeim továbbra is Füzesgyarmaton maradtak. Nagykátán jók a körülményeim, úgy érzem, a távolság ellenére a családi együttlét megoldható, zökkenőmentesen végezhetem munkámat. A nagyobbik lányom Budapesten él, három gyermeke van, őket is rendszeresen látogatjuk... Hát most még innen közelebb is ... — A családtól elkanyarodva, engedje meg egy — talán még kényesebb — kérdést: hogyan élte meg a rendszerváltást? — Nem volt kellemes — válaszolja minden gondolkodás nélkül. — Harminc évig nem láttam a munkakönyvemet, most meg ugye Július végén Tápióbicske és Tápióság új vízművel gyarapodik. Az egy hónapos próbaüzem után — várhatóan szeptemberben — a két település lakói végre vezetékes ivóvizet kortyolhatnak. — Községünk eddigi legnagyobb beruházásáról van szó — érzékeltette a létesítmény korszakos jelentőségét Láng Ferenc, Tápióbicske polgármestere. Az áfával együtt ugyanis 67 millió forintra taksálják a teljes költséget. Ettől alig maradnak el a szomszédos Tápióságon, ahol kevés híján 50 millióról beszélt dr. Samu János polgármester. A „vizes” számok azonban csak száraz tények ahhoz képest, hogy a mögöttük egy, másfél évtizede meglevő, mindjobban feszülő igényeket nyilvánvalóvá tegye. Mert hiába volt törpevizmű itt is, ott is. Ezek hozamából a közintézmények mellett legfeljebb néhány központi fekvésű magánlakásra futotta. Ságon külön kutat fúrták a tsz-telep és az iskola ellátására. Az ötvenes-hatvanas években mindez még nem jelentett problémát. Jó kutak működtek errefelé: „lenyomtak” egy harmincméteres csövet, s a tiszta, iható víz saját nyomása által került a fürdőszobákba. Aztán egyre gyakrabban észlelték a gondokat okozó természeti változásokat. A hetvenes években hellyel-köz- *el már legalább 80 méterre kellett lefúmi fogyasztásra alkalmas vízért. A lá- piósági öregfaluban a 20— 22 méterre ásott kutak pedig teljesen kiapadtak. Ahol nem, ott enyhe nitráttartalmat állapított meg a Köjál. A nyolcvanas évek elejére már kényszerpályára került az addig halogatott elhatározás: minél előbb vezetékes, közrr.űves víz kell, különben a két falu sorvadása is elkezdődhet előbb-utóbb. Mindez a fővárostól alig 60 kilométernyire, amikor 1985-ben az ország lakosságának 75 százaléka részesült vezetékes vízellátásban. A dali szomszéd — Tá- piószentmárton — előbb lépett: 1978-ban telkenként 13 ezer forintos hozzájárulással építettek vízmüvet. Azóta a központi források egyre csak zsugorodtaik, a költségek emelkedtek: az akkori vezetők kezdetben sok megértés, annál kevesebb konkrét biztatás reményében kilincseltek támogatásért. Mígnem 1935- ben saját erőből megfúrták az első kutat — később a másodikat is — a Tápió- bicskei Tanács udvarán. Ezzel megteremtették a leendő vízmű alapjait. Közben tanulmány-, és kiviteli tervek láttak napvilágot 1986- ban. A következő év végén a két faluban megalakult a vízműtársulás is. — Néhány héttel később — 1988-ban — hozzákezd- tünk a munkálatokhoz anélkül, hogy a megyei vezetés garantálta volna támogatását. Az akkori országgyűlési képviselő minden kapcsolatát felhasználva támogatott bennünket, ö mondta, hogy kezdjük el, mert úgy könnyebben akad segítség. Igaza lett: az elvi vízjogi engedély megszerzése után a megye sem zárkózott már el a pénzügyi finanszírozástól. Emellett felmértük a fizetőképes érdekeltek számát: 1200 egységet vehettünk figyelen be, köztük a helyi intézményeket, egyéb jogi személyeket (pékség, posta). Ennek alapján — s persze az ígéreteket számon tartva — az érdekeltségi hozzájárulást 25 ezer forintban állapítottuk meg a lakosság számára. Tíz év alatt kell törleszteni, ezért elmegy a háza előtt a vezeték, ráköthet a tulajdonos. A hozzájárulást sokallották akkor, pedig Szentlőrinckátán — ahol még nincs vezetékes ivóvíz — ma már az 50 ezer forintot is megadnák érte az emberek. Igaz, erre még rájön az üzemeltető PVCSV jelenleg 11 ezer forintos bekötési díja, plusz egy szabványos akna megépítése. Az árakat nem mi diktáljuk, csökkenteni sincs módunk, s később csak több lehet! Mellesleg beszorultunk az idővel, mert közel 3 km-es szakaszon felújítjuk az utakat, vagy újakat építünk. Itt július harmadik hetében megjelennek az útépítők, addig a bekötéseket el kell végezni — mesélte el Láng Ferenc tá- pióbicskei polgármester a vízműépítés nehézségeit, dilemmáit. i Amelyek javarészt Tápióságon is érvényesek, mivelhogy végig együtthaladtak a hároméves munkálatok, s a kivitelező is ugyanaz: a Dabasi Vízmű Társulat. 1 — A megyében egy kilométeres vízvezeték kiépítése 3,4 millió forint napjainkban, mi sok utánajárással megoldottuk ezt 2,5 millióból — tudtuk meg Fa- ludi Imrétől, aki nyugdíjas létére a Tápióbicskei Vízmű Társulás elnöke. — Bicskén 25 km, a szomszédban 20 km a vezeték. Háromszáz méterenként közkutak folynak. Ez a víz tiszta, hosszú távra elegendő, sőt kúthibára is gondoltunk, ezért fúrtunk Tá- pióbicskén a kettő mellé tartalék harmadikat is. A két sági kút ugyancsak bőséges vizhozamú. Akár a zártkertek is beköthetők. Mindkét településen zárt rendszerű szennyvízgyűjtők szolgálnak a szennyvízgyűjtésre. A központi szennyvízkezelés, a csatornázás már a jövő század zenéje. Egyelőre örülünk a tiszta víznek, csak meg tudjuk, majd fizetni az árát... — fejezte be a vízműtársulás elnöke. Tóth Ferenc Választék van? tapiömenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Deák Attila. e Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban. Néhány héttel ezelőtt örömmel tapasztaltuk, hogy a nagykátai ÁFÉSZ-áruház- ban, elkülönített helyen tőkehúspult létesült. Amikor felvételünket készítettük, szemet gyönyörködtető volt a friss húsok látványa, bőségesnek tartották a vásárlók az áruválasztékot is. Azóta viszont olvasóink közül többen is panaszolták — és magunk is tapasztaltuk — gyakorta üresek a húsospavilon pultjai, a kampókon sem meredeznek a sertéscombok... Az tény, hogy a nagy melegben nem célszerű a teljes árukészletet kipakolni, de az üres pult látványa sokakat elriaszt az érdeklődéstől is, nemhogy a vásárlástól. Jó lenne, ha a jövőben, a képen is látható kínálattal várnák a vásárlókat. (Deák Attila felvétele) Ha fizetni tudják
