Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-10 / 160. szám

Dunavarsány művelődési házában július 10-én im­port kilósruha-vásárt ren­deznek; ez alkalomból az Intertrade Kft. által kínált portékákból választhatnak az érdeklődők: reggel 9 és délután 5 óra között. Ugyanezen a napon — ugyancsak a házban — dél­után 4 órakor külföldi fűtő- és hűtőberendezések bemu­tatására kerül sor, s az ér­deklődők nemcsak elője­gyeztethetik a látott cikke­ket, de — van, amit — megvásárolhatnak a hely­színen. Vizet vezetnek a HÉV-állomásnál található pavilonsorhoz Szentendrén, ezért né­hány napig munkagödrök mellett kénytelenek eljárni a szerelvényekhez igyekvők (Erdősi Ágnes felvétele) SZEJN1ENDBE1-SZ1GE1 • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­MIKLÚS • FŐT • GÖD Mesebeli tájak helyett A szigeten már aratnak Táblák a forró ég alatt árakkal Gödrök között bukdácsolva fejlesztés I. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM 1991. JÜUUS 10., SZERDA D U KAJÁ J Dunavarsány Ruhavásár, termékbemutató Sárgul a kalász, de nem hullámzik a búzatenger. Rezdülctlen minden tábla a forró, nyári ég alatt. Har­mat most nem hull rá, a sorok közt nőtt kék virágok fonnyadton kókadoznak. Szent növény a gabona. Mindig valami szépet sze­relnénk mondani róla. Öröm látni, ha szárba szökken, ba jó termés ígérkezik. az A tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet földjein megkezdték az árpa ara­tását. Ezt onnan tudhatom, hogy kerestem Hansági Dé­nes elnököt, távolléiében a helyettesét, de egész nap azt a választ kaptam, kint van a helyszínen, ahol kombájn vágja a rendet. A kíváncsiság most azt kérdeztette volna velem a körzetben működő terme­lőszövetkezetek vezetőitől, hogy hová teszik, hogy ér­tékesítik az idei termést? Találtak-e piacot? Csak­hogy dologidőben nehéz gabonával foglalkozó em­berre találni a székházak környékén, akár a fótiakat hívja az ember, akár a gö­dieket. Azt viszont már megtud­tam, hogy a dunabogdányi Úttörő Mgtsz-ben jó ter­més ígérkezik. A tavalyi sem volt rossz, ahogy erre Tóth Géza főagronómus emlékezik, de szerinte az idei még ennél is jobb lesz. Megkockáztatom, hogy kimondjam, érthető. Ta­vasszal volt elég csapadék, most meg sok napsütés. A gabonának ennyi már elég, legfeljebb a kukoricáért iz­gulhatunk. Hacsak hama­rosan nem nyílnak meg az égi csatornák, ahogy mon­dani szokás. Erre már a bogyós gyümölcsök miatt is nagy szükség lenne, külön­ben a málnatermelők nem csak az árak, az átvételi körülmények miatt panasz­kodhatnak majd, hanem amiatt is, hogy elszárad­nak, kővé válnak a sze­mek. Ez is azt mutatja, rettenetesen sokat kockáz­tat a mezőgazdaságban dolgozó ember, minden év­ben, mindenféle időjárás­hoz. képest. Dunabogdányban a 750 hektáros szántóterületnek csaknem a negyedét vetet­ték be gabonával. A rozson, árpán kívül, főleg búzával. — Budapesten értékesí­tettük volna a termést, de nem engedték bevinni — mondja a főagronómus, Munkában a gépek (Vimola Károly felvétele) amin fölöttébb elcsodálko­zom. — Ki nem engedte, hol akadt el a szállítmányok útja? — Hát, a békásmegyeri rendőrsaroknál. Dunaka­nyar, ugye. Környezetvéde­lem, közlekedés, egyéb szempontok. Ezért aztán Komárom megyében kötöt­tünk egyességet. Nekünk közel is van, jó úton ju­tunk el Tátra. Évente 6-700 tonnát szoktunk eladni. Ta­valyi fölöslegünk nem maradt. Az idén többet tartunk meg a gazdaság­nak, osztunk a tagságnak, közel 350 tonnát értékesí­tünk. Azt persze nem tud­nám megmondani, hogy ezen kívül mennyi marad pontosan, mert itt ezen a viszonylag északi területre eső helyen még 15-16 na­pot alszik lábon a gabo­na. — Az persze más kérdés, hogy nem nagyon éri még termelni — folytatja a szakvezető. Így vagyunk a tejjel, sok egyébbel. Azért mégiscsak eltesszük a ve­tőmagot. ősszel is vetünk. K. T. I. Vízhálózat, iskolabővítés A alapja Az önkormányzatok a kö­zelmúltban értesülhettek róla. hogy az 1991. évi cél- támogatásokból milyen mértékben részesültek. A víziközmű-társulatok fej­lesztésére Dunavarsány, Délegyháza és Majosháza által közösen, regionális alapon benyújtott pályá­zatra tízmillió 71 ezer fo­rintot kap a három telepü­lés. amelyet a fogyasztó­egységek, azaz a bekötési igények szerint szándékoz­nak felosztani. A fejlesz­tést önállóan oldja meg mindhárom település — egymástól függetlenül. Mint Délegyházán meg­tudtuk, az önkormányzat pályázatot írt ki a kivite­lezésre, s július 8-án ke­rült sor a kivitelezővel va­ló egyeztetésre. A fejlesz­tés egyébként több éves programnak ígérkezik, vár­hatóan 1994-re fejezik be, A lakosság hozzájárulása sem csekély: harmincezer forint, s emellett vállalni kell az akna építésének, illetve a vízóra beszerelé­sének költségeit. A községi vízhálózat fejlesztésével párhuzamosan sor kerül az üdülőterületek bekapcsolá­sára is — a mélyfúrású kutak készen vannak, adott tehát a fejlesztés alapja. A délegyháziak az iskola korszerűsítésére is elnyer­tek egy jelentős összeget, kétmillió-ötszázezer forin­tot, amely nagy támoga­tást nyújt az oktatási in­tézmény négy tanteremmel s a vizesblokkal történő fejlesztéséhez. Ugyanakkor a Népjóléti Minisztérium 1991. évi szociális ellátá­sok fejlesztésére beadott délegyházi pályázatot nem fogadták el, így egyelőre nem kerülhet sor az idő­sek napközi otthonának épí­tésére. Délegyháza azon­ban nem tesz le eredeti tervéről: a következő esz­tendőben újra megpályázza a központi támogatást, szándéka szerint ugyanis megteremti a napközi fel­építésének alapjait, —i. —a. MÉRLEGEN: A gazdálkodás Július 15-én ülést tart Dunavarsány önkormány­zatának képviselő-testüle- te. A többi között o pénz­ügyi helyzetet értékelik: az önkormányzat első félévi gazdálkodását tekintik át. Ezt követően más témákat is megtárgyalnak. Versenyfutás Nyaralás — még kimon­dani is öröm. Hűsítő habok, országjáró utazás, fagylal­tozás és sörivás: két hét, amikor nincsenek főnökök és sürgős munkák, amikor végre lazíthatunk. Pénztár­cánk persze behatárolja, hol vakációzzunk, azt azonban nem, hogy miként: a kultu­ráltság nincs egyenes arányban a pénzzel. Dél­egyháza tavai mellett mint­ha az országos kép kereszt- metszete tárulna fel, az igénytelentől az igényesig minden. , S mert a tavak, s az ide­genforgalom fontos ügye a településnek, az önkor­mányzat kezdeményezésére a szakemberek szemlét tar­tottak a környéken. Ott jár­tunk mi is. Az első állomás az osztá­lyozótó partja. Poros út, elburjánzott gaz, a kániku­lában szikkadozó növény­zet. A túlparton még tart a nagyüzem, a kavicsbánya termel. Egyelőre ez mit sem zavarja a vadkempingező­ket, békésen fürdenek, s ki strandruhában, ki anél­kül adja át magát a napo­zás örömének. Nyikorogva érkezik egy megpakolt La­da, helyet keres a sátornak. Répás Sándorné, köz­egészségügyi felügyelő ud­variasan kéri a mozgóbüfé­sek engedélyeit, persze ép­pen most nincsenek jelen a tulajdonosok, itt mindenki alkalmazott — senki sem tud semmit. Nem ellenkez­nek az ügyfelek, megígér­nek mindent: majd hama­rosan bemutatják a kért iratokat. Ez persze mit sem változtat a lényegen, egész­ségügyi szempontból ka­tasztrofális a helyzet, nincs Illemhely és mosdó, a büfé­kocsiból a szennyvizet a szabadba engedik el, a hi­giéniai körülmények a mi­nimális szintnek sem felel­nek meg. De ez csupán az egyik aspektus. Mint Ko­vács Ferenc, a Kavicsbánya Vállalat igazgatója mond­ja itt — lévén művelés alatt áll a terület — tilos és életveszélyes a fürdés. A „nyaralók” nemcsak za­varják a munkát, de épsé­güket is veszélyeztetik. Volt arra eset, hogy a működő szállítószalagról kellett va­lakit leparancsolni. Vajon ki lesz a felelős, ha meg­történik a baj? Bodor Ist­ván, a Ráckevei Rendőrka­pitányság századosa sok történetet tudna mesélni: a felelőtlenség és a könnyel­műség nem ismer határo­kat. Sajnos már megtörtént a katasztrófa, egy tizenéves fiatal fulladt nemrégiben a tóba. Mintha egy másik föld­Mosogatás, étel-előkészítés a szcmetcszsákok mellett. Jellegzetes csendélet az osztályozótónál található en­gedély nélküli büfékocsik környékéről. Felvételünk a tucatnyi illegális vendéglátóhely bármelyikénél készül­hetett volna. részre érkeznénk. A Kos­suth Nyomda Sport pihe­nőtelepén simogató pázsit, a gyerekeknek ízléses, fá­ból kiképzett mászóka és lovacska, a játszótéren hin­ta. A kertben fenyők és ró­zsalugas, s a nagylombú, öreg fák mellett tavaly ül­tetett fűzfacsemeték. Lát­szik, hogy a vállalati üdü­lőnek gazdája van. — Óriási az érdeklődés — mondja Zólyomi József gondnok —, egész nyáron telt házzal működünk. Nyolcvan vendég elhelye­zésére alkalmas az üdü­lőnk, öt faház, három kom­fortos bungaló várja a nya­ralókat, de sátrakat is biz­tosítunk azoknak, akik kempingezni akarnak. Szá­mukra is van konyha, főz­hetnek ők is. Közösségi há­zukban pedig sportolni és tévézni lehet, s van egy szabad területünk, amely alkalmas az esti progra­mokra. A Nomád kemping — a IV-es tó partján — egyelő­re kihalt, az idén alig volt forgalma. Valázsik Árpád vállalkozó meglehetősen pesszimista, érezhetően ke­vesebb az emberek pénze, aki jobban áll anyagilag, külföldön keres felüdülést, akinek nincs pénze, még ide is ritkábban jut el. Pe­dig próbálják a szolid ára­kat tartani, a strandbelépő például ötven forint, jólle­het másutt nyolcvan. A narturisták telepén is látszik, hogy igen nagy erő­feszítéseket kell tenni a színvonaláért. A tavak elhí- nárosodása óriási problé­ma, úgy az önkormányzat, mint az érdekelt egyesüle­tek megoldást keresnek. A parkosításra nem futja, a tereprendezéssel a nyaralók bíbelődnek — saját portá­juk előtt, igényüknek meg­felelően. Ennek ellenére keresett, kedvelt hely a na­turistatelep, bár — mond­ják a szakemberek — ide is jóval kevesebben érkeznek. Azelőtt hosszú sorok kí­gyóztak a büfék előtt, most pang az üzlet. A tavak partján látott kép — összegződött a szem­lén — vegyes. Együtt létez­nek az ellentétek: meg­nyugtató és riasztó, re­ményteljes és aggasztó a helyzet. Nincs könnyű hely­zetben az önkormányzat sem. Szívesen látna mese­beli tájat a hínáros tavak partján, egyelőre azonban filléres küzdelmekkel javít a helyzeten. És a vadkem­pingezők is bizonyára szebbre, jobbra vágynak, csak képtelenek versenyt futni az árakkal. Egyelőre hozzá kell szokni a végle­tekhez. Ki így, ki úgy kéri, és kapja meg a nyári örö­mökből neki járó szeletet. Vasvári Éva DUNAT.tJ hírlap Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min­den hétfőn ÍZ—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VILI., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 13*8-4761, 138-1067.

Next

/
Oldalképek
Tartalom