Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-10 / 160. szám

I. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM 1991. JÜLIUS 10., SZERDA BU^V/IDÉKI K^Víwia BUDAÖRS 9 CRD • SZAZH ALO\IB ATTA • PILIS VÖRÖS VAR • BUDAKESZI • BAGY • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • PATY • ZSAMBCK 9 SOLYMÁR 9 9 NAGYKOVÁCSI 9 BUDAJENO 9 PERBAL 9 TOK 9 TINNYE 9 ÜRÖM Talán koncesszióval épül Milyen lesz a Buda vidéki köz-gáz? Keddi lapszámunkban (Zsebükbe nyúlnak az ön- kormányzatok) említettük: a Zsámbéki-medence köz­cégei együtt kívánják meg­oldani a gázfejlesztést. Am, mint kiderült, még többről van szó, ugyanis a kezdeményező Biatorbágy, Herceghalom, Zsámbék, Tök, Perbál, Budajenő, Tel­ki és Páty mellé csatlako­zott Fejér megyéből Etyek, Bicske és Mány, Komárom megyéből pedig Gyermely és Szomor. Így 13 települést érint a gázíejlesztési prog­ram, amely sorsának fel­ügyeletével Páty polgár- mesterét, Kuthy Ákost bíz­ták meg a résztvevők. Tő­le kérdeztük: — Mekkora is lenne a be­ruházás, miről is van szó pontosan? — Arról, hogy Mány és Zsámbék között épülne a Pilisvörösvárt Győrrel ösz- czekötő gázvezeték regioná­lis leágazása, egy 20 ezer köbméter/óra teljesítményű átadóállomással. Erre csat­lakoznának a községek. A fővezeték közös költsége 350 millió forint lenne, a tanulmányterv szerint ez jövő évi kezdést és 1994-es befejezést jelent. A többi társulati formában, közsé­genként saját erővel, a he­lyi lehetőségekhez mérten épülne. Az ügy csak a Zsámbéki-medencében 25 ezer s a többi területen még vagy 33 ezer embert érintene, a vállalatokról, vállalkozásokról, közintéz­ményekről nem beszélve ... — Polgármester úr, el­árulná, miért a feltételes mód? — Az anyagiak miatt. Ha ugyanis mindent koncesz- sziös alapon tudnánk meg­valósítani, sima ügy lenne ez. Arról van szó, hogy tő­keerős, feltehetően külföl­di és hitelézőképes beruhá­zót kellene találnunk, aki a polgárok, az egyes háztar­...És akkor megnyílt a föld Fordulat bányaomlásügyben ... És akkor megnyílt a föld címmel május 6-i lap­számunkban adtuk hírül, hogy Nagykovácsiban, a Bánya utca 9. alatt egy csa­ládi ház udvarában meg­nyílt a föld, 5-6 méter mély üreg keletkezett a pilisi bá­nyaüzem 1964-ben felha­gyott bányájának egyik függőleges, régen betöme- dékelt járatánál. Megírtuk: • Dorogi Szénbányák ugyan gyorsan intézkedett, újból tömedékelték a tátongó lyu­kat, ám a polgármesteri hi­vatal kérésére, hogy a ha­sonló esetek megelőzésére tartsanak átfogó vizsgálatot •— akkor nemleges volt a válaszuk. — Mi történt azóta? Együtt kell-e még élniük Nagykovácsi polgárainak a veszéllyel? Zupán Tibor, Nagykovácsi polgármestere: — Azt hiszem, kedvező fordulatnak számít, hogy a múlt héten a Dorogi Szén­bányáknál volt egy megbe­szélés, amit a kérésemre a Tatabányai Kerületi Bánya­műszaki Felügyelőség hívott Össze. Áttekintettük az egész települést, Nagyko­BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. • Munkatársak : Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. • Fo­gadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: M«. Telefon: 138-4761, 138­4067. vácsit érintő összes elma­radt, rendezetlen bánya­ügyet ... — Hány ilyen ügyük van? — Körülbelül tíz, a be­omlotthoz hasonló, tehát a külszínre nyíló, betemetett, tömedékelt akna maradt vissza a szénbányák tevé­kenységének felhagyása után a hatvanas években. Most ígéretet kaptunk — igaz, még csak szóbelit — a Dorogi Szénbányáktól, hogy mindegyiket megvizs­gálják, és programot is ké­szítenek a problémák vég­leges megoldására. — Nem értem. Első le­velük idején az átfogó vizs­gálattól még elzárkózott a bányavállalat, mondván, nincs pénzük rá ... — Akkor nem is volt. — Es most van? — A megbeszélésen azt mondták, hogy az államtól megkapták a megfelelő pénzösszeget ahhoz, hogy minden volt bányaterületü­kön általában is rendezzék elmaradt dolgaikat. Most kilátásba helyezték, hogy erre vonatkozó egyéves programot is készítenek. — Gondolom, a nagyko­vácsiak megnyugtatására. — Természetesen. Na­gyon várjuk a vizsgálatot, annál is inkább, mert sem­miképp sem szeretnénk ré­szesei lenni több meglepő omlásnak. A legutóbbi sze­rencsés kimenetelű volt. Köszönet illeti, azt hiszem, a jó szándékú bányászokat az akkori fürge beavatko­zásért, s remélhetően majd a soron következő lépése­kért is. (V. G. P.) tások csatlakozásáig meg­előlegezné a költségeket. Ebben az esetben jövőre minden gond nélkül el­kezdhetnénk ezt a hatalmas beruházást. — Miért kell koncesszió? Nem elég a pénzük? — Talán elég. Éneikül is elkezdődhetne jövőre a munka, csak épp a kocká­zat növekedne. Ha a részt vevő 13 községből egy sem lép vissza, s mindenki vál­lalja a ráeső részt, akkor nagyobb partner híján is munkához láthatunk, ám, ha egyetlen település is visszalép, akkor ezzel kibo­ríthatja a pénzügyi „bilit", ellehetetlenül, elhúzódik az egész ügy. — Most hol tartanak? — Elkészült a már emlí­tett tanulmányterv első változata a Dunatrade Ke­reskedelmi és Ipari Kft.- nél. Versenytárgyaláson nyerték el a megbízást. Az érintett községek épp e napokban nézik át a rájuk vonatkozó részt, tanulmá­nyozzák az adatokat, s ha nem kívánják módosítani az elképzelést, akkor a hó­nap utolsó napján átadhat­ják nekik a tanulmányter­vet, és elkezdődhet az en­gedélyezi procedúra, a köz­ségekben pedig a gáztársu- lat-szervezés. — És van elképzelésük arról, ki lenne az ideális koncessziós partner? — Nem, még nincs ilyen a láthatáron, őszintén szól­va nem is lehet. Mert ugyan a parlament elfo­gadta a koncessziós tör­vényt, de az önkormányza­tok tulajdonáról szólót még nem, s amíg nem tudható, kié is lesz végül a gázve­zeték, hiba lenne partnert keresni, tárgyalni. V. G. P. Ugyanarról kétszer szavaznának Miért nem? Csak! Az Crdl oktatási intézmények közül talán a legnehezebb helyzetben a Parkvárosban lévő nyolcas számú általános iskola van. Hiszen még ma is két műszakban oktatnak falai között. S a két műszakos oktatás nem mindennapi megterhelés a ta­nárnak, a pedagógusnak s a diáknak. Különösen akkor, amikor az utóbbi évek nagy vívmánya — melyhez hozzásegítette az Iskolákat a demográfiai hullám csökkenése, illetve a felsőokta­tási intézményekben történő megjelenése —, az egy műszakos oktatásra való áttérés. Már akinek lehetett, már akinek sike­rült. A parkvárosiaknak nem ment. Merthogy új iskola építésé­re nem volt s ma sincs mód. Így aztán maradt a két műszak. Ennek ellenére — a pol­gármesteri hivatalban szer­zett információk alapján — egyike a legjobban dolgozó oktatási intézményeknek. Vihar, vita, elégedetlenség, belháború híre még vélet­lenül sem jutott el a ta­nácshoz, illetve a rendszer- váltás után a polgármesteri hivatalba. — Legalábbis, ahogy mostanra átnézték az aktákat. A vezetettek elé­gedettek voltak vezetőjük­kel, az iskola igazgatójával. így aztán — ahogy a pol­gármester, Harmat Béla fo­galmaz — derült égből vil­lámcsapásként jött, hogy az igazgatót, aki pályázott, tantestülete nem választot­ta meg. Pontosabban patt­helyzet alakult ki a szava­zás során. Ellene egy szó sem hangzott el, mellette néhány, de hát 28-an rá, huszonnyolcán ellene adták voksukat. Miközben az érintett tantestület tagjai közül húszán hiányoztak. Ha az ember szigorúan fo­galmaz: talán különöseb­ben nem érdekelte őket, ki lesz a főnökük, vagy nem akarták magukat exponál­ni ... Persze senki indíté­kait kívülről megítélni nem lehet. De hát jómagam azok közé tartozom, ha beleszó­lásom van abba, ki lesz a főnököm, akkor bizony „sántán, vakon, bénán” ott a helyem. Ám szerencsére nem vagyunk egyformák! Persze nem ez az össz­kép, maradjunk a főcsapá­son. A történtekhez nem árt tudni: a volt igazgatón kívül senki sem pályázott a 8-as számú iskola vezetői posztjára. Az általa be­nyújtott pályázatot, a hét­oldalas anyagot — célok, tervek, elképzelések^ szigo­rúan az oktatási feladatok­hoz tapadva — kifejezet­ten jónak minősítette a me­gye főjegyzője. Hiszen az is sokat nyomott a latban, hogy az iskolában az igaz­gató által bevezetett, alkal­mazott önálló bérgazdálko­dás egyetlen pillanatra sem hagyott maga után kí­vánnivalót. Tehát az nnvagi eszközökkel is jól sáfárko­dott. S mégis, se ellenjelölt, se más pályázó — viszont az általa vezetett tan testű­A kicsit is becsülik Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy kis munká­kat elvállalt volna-e a PUHI Tárnok Üt- és Hídépítő Kft. Az egykori Pest Megyei Üt- és Hídépítő Vállalat üzem- mérnöksége ma már természetesen a nagyobb feladatok mellett a lakosság részére is végez munkákat. Néhány éve már betont és aszfaltkeveréket is értékesítenek a la­kosság felé. Nemrégiben kezdték el a mozaikkö, a dísz­burkolólap gyártását. Jelenleg Érden a szakorvosi rende­lőintézet előtt egy 26 kocsiállásos parkolót építenek a PUHI szakemberei, mert ahogy a közmondás mondja: a kicsit is meg kell becsülni Hancsovszki János felvétele let, mellyel évek óta együtt dolgozik, két pártra — al­sós, felsős — szakadt. S miután a testületi ülé­sen részt vevő polgármester kissé indulatosan ítélte meg a jelenlévők magatartását — amit kérdésemre sem ta­gadott! —, volt, aki a kiala­kult helyzetet látva indít­ványozta: ismételjék meg a szavazást. Igaz is, az isko­lában az „ismétlés a tudás anyja", csakhogy nem egy pályázaton, nem egy de­mokratikus választáson. Még .akkor sem, ha menet közben úgy ítélték meg — netán az ellene szavazók is —, másodszorra megfordít­ják a kialakult patthelyze­tet. Talán a mérleg nyelve a holtpontról kibillenhetett volna. Talán, hiszen a „miért nem ?"-re lesütött fe­jek, szemek adták a vá­laszt. Persze tény, hogy az igazgató a pályázatát nem beszélte meg senkivel. Nem bocsátotta közvitára a tan­testületben. De miért is tette volna? A pályázat al­kalmasságának elbírálása, alkalmasságának mérlege­lése a megyei főjegyző jog- és hatásköre. Utána jöhet a szavazás. Bár ha valaki, mondjuk, pályázatát köz­kézre adja, azt meg olyan ,vád is erneti: ily módon agitál önmaga melleit... Mert a történetből ezt a le­hetőséget sem szabad ki­hagyni. Hiszen a pályázók egyike sem tudhatja, egye­dül van, vagy többeama- gával indul. S akkor mit szól a közösség, a többi je­lölt az ilyen megoldáshoz? Gondolom, akik megfo­galmazták, nem ismerik pályázata tartalmát — ez­zel nem voltak tisztában. Mint ahogy azzal sem, ha újabb pályázatot írnak ki — merthogy az igazgató a kialakult helyzetben már elállt attól, hogy netán még egyszer erre az állásra pá­lyázzon! —, év közben ma­rad vezető nélkül egy okta­tási intézmény. Hogy kinek lett volna az jó? Senkinek Még akkoi sem, ha volt igazgatójuk azért nem kell, mert „csak”. A történet vége nem happy end. Egyszerűen a polgármesteri hivatal meg­bízta a volt igazgatót — igazgatónak. S majd kiír­nak egy újabb pályázatot, hogy a következő tanév kezdésére megfontoltan, meggondoltan eldönthessék, a nyolcas iskola pedagógu­sai kivel akarnak együtt dolgozni. Ehhez azonban az is kell, hogy legyen, ki kezét nyújtja, pályázatát beadja: itt akar oktatási intézményvezető lenni! Varga Edit ] Környezetkímélés Azt feltételezzük, hogy a városlakó ember — úgy 2050-ig — viszonylag kevés­sé érzi meg a klímaváltozást. A fő probléma a mezőgaz­daság területén mutatkozik. A kérdést kevéssé ismerő „okosak” azt mondják, hogy öntözni kell. Kukori­catáblát, búzát is lehet ön­tözni, az azonban olyan sok­ba kerül, hogy gyakorlati­lag megfizethetetlen, Akkor mi a megoldás? A szárazságot jobban tű­rő, a kora nyárra, a nagy szárazság előtt beérő növé­nyeket kell termelni. Nyilván felmerült ben­nünk a gondolat, hogy vala­milyen úton-módon csök­kenteni kellene a szén­dioxid levegőbe bocsátását. Csakhogy az egyelőre — alig valósítható meg. Hiszen még mi magunk sem te­szünk ezért semmit! Leg­alábbis azt látjuk, hogy — a drága benzin ellenére — zsúfoltak a városi utcák, az autóforgalom olyan nagy például Pesten, hogy lépés­ben haladnak a kocsik. Persze, léteznek gyakor­latilag abszolút környezet­kímélő energiatermelési le­hetőségek is. Érdekes példa erre, hogy a nagy környe­zetvédő hírében álló ameri­kai színész, Robert Redford Utah állambeli házában minden energiát napelemek szolgáltatnak. A világítást, fűtést, főzést a háztető sa­játos lemezei által termelt villamosság biztosítja. És léteznek szélerőművek is, olyanok, amelyek primitív elődei a régi szélmalmok voltak. Sokkal nagyobb távlatok állnak azonban az atomerő­művek előtt. Furcsa módon, éppen a környezetvédők akadályozzák meg az atom­erőműveik létesítését: erre Ausztriában volt példa. Pe­dig a legmodernebb, magas műszaki szinten álló atom­erőművek már nem baleset- veszélyesek, és főiként nem szennyezik bolygónk légkö­rét szén-dioxiddal. A Földünkön levő „tech­nikai civilizáció”, azaz a modern, fejlett vagy kevés­bé fejlett iparral rendelkező társadalom még sokáig szennyezi majd bolygónk légkörét szén-dioxiddal, nö­veli a Földön kialakuló „üvegházhatást". Vajon a/.t jelenti mindez, hogy civili­zációnk menthetetlenül „ön­gyilkos civilizáció”? Nyu­godtan állíthatjuk, hogy —- távlatilag — rendbe jönnek a dolgok. A tudósok állítá­sa szerint a következő évez­red eleje táján megvalósul a „fúziós energiatermelés". Ezek a legmodernebb „atomerőművek” egyformán a Napban lezajló folyama­tok módjára termelnek energiát, az üzemeltetésük­höz szükséges hidrogén pe­dig korlátlanul található Földünkön. Mindez azonban még tá­vol van. Egyelőre fel kell készülnünk arra, hogy gaz­daságunknak nemcsak több évtizedes lemaradásunk okozta bajokkal, hanem a megváltozott éghajlat ne­hézségeivel is meg kell küz­denie. D. A. A GYÖRGY ÉS BORNER KFT. szervezésében nyugati kilósruhák vására az Érd Városi Művelődési Központban, július 11-én és 12-én, 9-től 18 óráig. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom