Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-10 / 160. szám

FÜR LAJOST LESIA VAZTA A ß, I ' ................... H— .« M i történjen hát most a szakszervezeti vagyonnal? Pártay: Torgyán betegesen hat alom éhes Ez a párt nem létezik többé B 26G képviselő jelenlétében kedden reggel, röviddel 10 óra után kezdődött meg az Országgyűlés plenáris ülése. A nyári rendkívüli ülésszak utolsó hetéhez érkezve — a négynaposra tervezett tanácskozáson — a képviselők­nek dönteniük kell egyebek között az önkormányzatok vagyoni kérdéseit, valamint az egyházi ingatlanok ügyét rendezni hivatott jogszabályról csakúgy, mint a szak- szervezeti vagyon megosztásáról és a szerencsejátékok A Kisgazdapárt, abban az értelemben, ahogyan a háború utáni magyar politikában jelen volt, nem létezik többé — jelentette ki Pártay Tiva­dar, a párt 83 esztendős „örökös elnöke”, aki Torgyán József elnökké választása után kilépett a pártból. Az idős politikus megjósolta: bár­mennyire is erőszakoskodjanak most Torgyán és társai, arra nem lesznek képesek, hogy magukhoz ragadják a hatalmat Magyarországon. szervezéséről. A tárgysorozat elfogadá­sát követően a képviselők rátértek a társadalombizto­sítási ellátások és a családi pótlék évközi emelésének lehetőségéről szóló határo­zati javaslat megtárgyalá­sára. Az előterjesztő, Sur­ján László népjóléti mi­niszter hangsúlyozta, hogy forráshiány miatt nincs le­hetőség újabb általános nyugdíjemelésre, de kérte a píénumot: a társadalombiz­tosítási költségvetés első félévi adatainak ismereté­ben szeptemberben térje­nek vissza a kérdésre. Ha­sonló értelemben nyilatko­zott a családi pótlékkal kapcsolatban is, mondván: generális emelésre egyelőre itt sincs mód, de kora ősz­szel esetleg e témával is foglalkozhat majd a Par­lament. Javaslatot tett ugyanakkor a miniszter a régóta rendezésre váró bal­eseti járadék 21 százalékos emelésére, hozzátéve, hogy az emelés azokat érintené, akik egyéb ellátásban nem részesülnek. Egy mindenki etten Következő napirendként az állami és szakszervezeti vagyon szétválasztásáról és a szabad szakszervezeti szervezkedést biztosító va­gyoni feltételek megterem­téséről szóló törvényjavas­lat általános vitáját kezd­ték meg a képviselők. E tervezet — mint arra az előterjesztő MDF-es képvi­selő, Palkovics Imre is utalt — a szakszervezeti vagyon megosztásával az újonnan létrejött szakszer­vezetek és munkástanácsok esélyegyenlőségét kívánja biztosítani az üzemi taná­csi választásokon. Ennek velejárójaként a vagyont az egyes üzemekhez, mun­kahelyekhez köti, azt a fel­fogást előtérbe helyezve, miszerint a szakszervezeti vagyon a munkavállalók osztatlan tulajdona. A törvényjavaslat általá­nos vitájában szót kérők — a szocialista képviselők ki­vételével — valamennyien támogatták a tervezetben körvonalazott intézkedése­ket. Cáfolták egyúttal azo­kat a kijelentéseket, mi­szerint a tervezet szakszer­vezet-ellenes lenne, hiszen — mint elhangzott — az abban foglaltak kizárólag a szakszervezeti monopólium ellen, de nem az érdekvé­delmi szerveződések ellené­ben hatnak. A szakszerve­zeti vagyonnal kapcsolatos rendezést azért is sürgette több felszólaló, mert azon az állásponton voltak: az érdekképviseleti területen elmaradt a rendszerváltás. A parlamenti pártfrak­ciók közül egyedül a szo­cialisták képviseltek gyö­keresen ellentétes állás­pontot, s Horn Gyula be­jelentette: kategorikusan elutasítják a törvényjavas­latot. Az MSZP elnöke — pártja véleményét össze­gezve — elismerte ugyan, hogy a jelenlegi szakszer­vezeti vagyon egy részére jogot formálhatnak az Újonnan létrejött érdekvé­delmi szervezetek, de csak az egymás közötti egyezte­tés és megállapodás nyo­mán. Hozzáfűzte: törvényi úton, állami beavatkozás­sal nem lehet hitelesíteni egyetlen szakszervezetet sem. Ugyancsak a szocia­listák képviseletében Pasz­ternák László élesen vissza­utasította a vitában az MSZOSZ-t ért vádakat. A továbbiakban kijelentette: az édekvédelmi tömörülés több mint százéves történe­te során még soha nem avatkoztak be ilyen direkt és durva módon a szakszer­vezet belső életébe, műkö­désébe, mint a most tár­gyalt törvénnyel. Szovjet laktanyából kft? A szokásoknak megfele­lően az Országgyűlés kedd délután interpellációk tár­gyalásával folytatta mun­káját. Ezek sorában Páris András (SZDSZ) a honvé­delmi minisztert interpel­lálta azzal kapcsolatban, hogy a kiürített szovjet objektumok bizonyos in­gatlanrészei rejtélyes mó­don társasági vagyonná alakultak át. Kifogásolta, hogy miközben a volt szov­jet ingatlanok hasznosítása során az önkormányzatok prioritását hangsúlyozzák, számos esetben az önkor­mányzatok megkerülésével szovjet—magyar vegyes vállalatok rendelkezésére bocsátanak vagyontárgya­kat. Für Lajos honvédelmi miniszter megerősítette az önkormányzatok prioritásá­nak elvét, hangoztatva, hogy a vegyes vállalati ke­zelés a hasznosításra alkal­matlannak ítélt szovjet ob­jektumok esetében jöhet szóba. Páris András nem tartotta megnyugtatónak a miniszter válaszát, s ezért nem fogadta el azt. Hasonló álláspontra helyezkedett az Országgyűlés is, ezért a kérdés vizsgálatát az al­kotmányügyi, valamint a gazdasági bizottságnak utalták át. Az interpellációk és kér­dések után a képviselők folytatták a szakszervezeti vagyonnal kapcsolatos tör­vénytervezet általános vi­táját. A szocialisták a vi­ta „második fordulójában" is élesen bírálták a tör­vényjavaslatot, sőt Gál Zol­tán frakcióvezető egyene­sen alkotmányellenesnek minősítette azt. Mint mond­ta: a tervezet az alaptör­vény mellett sérti a sztrájkjogról, valamint az egyesülési jogról szóló tör­vényeket. Megdöbbenésé­nek adott hangot a szocia­lista politikus azzal kap­csolatban is, hogy — mint mondta — számos, a tör­vényjavaslatot támogató felszólaló az MSZOSZ el­leni vádakkal voltaképpen több mint hárommillió ága­zati szakszervezeti tag tisz­tességét kérdő jelezte meg. A többi frakcióból szót kérő képviselők azonban továbbra is a törvényjavas­lat mellett érveltek, mond­ván: a Parlamentnek joga van a törvényes beavatko­zásra a szakszervezeti esélyegyenlőség biztosítása érdekében. Erre reagálva vi­szont az MSZP részéről azt fejtegették: félő, hogy a törvénnyel nem a szakszer­vezeti esélyegyenlőség való­sul meg, hanem éppen el­lenkezőleg: a szakszerveze­tek nélküli állapot. A szo­cialisták ismételten java­solták: tekintse a ház ezt a törvénytervezetet egyfaj­ta „parlamentáris baleset­nek”. Este hat órakor a vitát megszakították, s a módo­sító indítványok benyújtá­sának időtartamára meg­kezdték a vitát a munka- vállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességé­nek ügyében. Űtmúlató kisgazdáknak \ kisgazda-képviselők- nek az állami vagyontár­gyak önkormányzati tulaj­donba adásáról és az egy­házi ingatlanokról szóló törvények határozathozata­lakor a kormánykoalícióval együtt kell szavaznia, a Számvevőszék, a szerencse- játékok és a kitüntetések ügyében pedig a frakcióve­zetés által kidolgozott mó­don. Ezt tartalmazza az a határozat, amit kedden jut­tatott el a párt vezetése a Magyar Távirati Irodához. Az országos vezetőség ha­tározata — amelyet Tor­gyán József elnök írt alá — a pártvezetés és a frakció együttműködését szabályoz­za parlamenti döntésekben. A dokumentum megkü­lönböztet „igen fontos” kérdéseket, amelyekben az elnökség meghatározza a frakció számára a vitában képviselendő álláspontot, és „fontos” kérdéseket, ami­kor a honatyák pártjuktól csak ajánlást kapnak. A kisgazda-képviselők a fenti két kategóriába nem sorolt témák esetében belátásuk szerint — ám természetesen a párt általános felfogásá­nak megfelelően — vehet­nek részt a vitában. Itt mindössze annyi a kötele­zettségük, hogy várható döntésükről még a szavazás előtt tájékoztassák a parla­menti csoport vezetését. Az Országgyűlés az esti órákban 173 szavazattal, 33 tartózkodás és 8 ellenszava­zat mellett elfogadta a Magyar Köztársaság ki­tüntetéseiről szóló törvényt. Holnap: egyházi ingatlanok A T. Ház szerdán reggel megkezdi a határozathoza­talt a volt egyházi ingatla­nok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény- javaslat felett. — ön eleinte Torgyán támogatója volt... — Igen, de amikor azt tapasztaltam, hogy semmi­féle koncepciója nincs, csak ugrabugrál, mint egy veréb, rájöttem: — valami itt hiányzik. Két dolgot ismé­telgetett állandóan, hogy a kommunisták menjenek a fenébe, és az oroszok menjenek haza. És na­gyon gyanús volt, hogy a pártközpont és a szovjet nagykövetség — mindkettő nagyon kényes volt az ilyen nyilatkozatokra más esetekben — nem tiltako­zott soha. Azt is tudtam, hogy feltétlenül kell len­ni beépített emberüknek a kisgazdavezetésben, hisz mindig is voltak ilyenek. Kezdtem utánanézni Tor­gyán viselt dolgainak. An­nak alapján, ami kiderült róla, mindjobban elle­neztem hatalomra jutását. Olyan ember ő, aki betege­sen hataloméhes, s úgy vonzza a karrieristákat és haszonlesőket, mint mág­nes a reszeléket. — Milyen bizonyítékai vannak? — Erről elég sokat írt a sajtó. Gondoljanak csak Torgyánnak a III/III-as ügyosztállyal fenntartott, lényegében máig magya­rázat nélküli kapcsolatára. A rendszerváltás után pe­dig az történt, hogy az ál­landó futkosás, a költséges országjárások gyorsan ki­merítették a pénztárcáját. Attól kezdve egy széles szponzori hálózatot épí­tett ki maga körül, amely Hongkongtól Münchenig terjed, s amelyben egy nemzetközi fegyvercsem­pészcégtől kezdve min­denki ott van, aki hajlan­dó őt anyagilag támogatni. Számításaink szerint mint­egy 14 millió forintot köl­töttek Torgyánra. Ezt per­sze vissza kell majd fizet­ni, s ez az egészben a leg­veszedelmesebb. amikor egy kis párt egy nemzetkö­zi maffia erőterébe kerül. — Mi köze a Torgyán- féle kisgazdáknak a Pár- tay-féle párthoz? — Semmi. A vezetőség­ben egyetlen régi kisgaz­da sincs. Programjuk po­litikai része, a szakszerve­zetekkel és a vállalkozók­kal való közösködés irreá­lis. A parasztság bizalmát a kárpótlási törvény miatt elveszítik. Naponta kapok telefonokat és táviratokat, amelyben a parasztok tu­datják, hogy ők nem erre a káoszra számítottak. A program gazdasági része semmi mást nem akar, mint kulcspozíciókat a kor­mányban és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban, hogy Torgyán támogatói megkaphassák fizetségü­ket. — Miért hagyták Önök, hogy kicsússzon a kezükből a vezetés? — Hiba volt, hogy pat­ronálni kezdtem Torgyánt. A második hibát ott kö­vettem el, amikor Érden könnyelműen kiengedtem a kezemből az elnökséget. Igaz. megromlott az egész­ségem, de ha akkor ragasz­kodom az elnökséghez, s megtehettem volna, ezek az emberek ma nincsenek a párt élén. Azok után pedig, ami most történt, ki kellett lépnem a pártból, amit meg is mondtam elő­re, hogy ki fogok lépni. Velem együtt távozott a régi párt szelleme és ere­je is. Varga Béla már ta­valy megmondta: ez nem a történelmi Kisgazdapárt, az meghalt, csak a vadhaj­tások élnek tovább. — Mi lesz ennek a kö­vetkezménye? Képes ez az új politikai képződ­mény átvenni a hatalmat az országban? — Nem képes. Torgyán­nak nincs semmiféle kon­cepciója. A kárpótlási tör­vénnyel megbolondították az országot. A parasztság bizalmát elveszítik, s ezzel a tömegbázist is. hiszen, emlékezzenek, a választá­sok idején a kisgazdasza­vazatok 53 százalékát pa­rasztok adták le. — Milyen egészséges po­litikai erőket lát az or­szágban? És milyennek ítéli a kilátásokat? — Meg fog lepődni. Két olyan személyt látok, aki alkalmas a vezetésre. Az egyik Pozsgay Imre. aki nagyszerű, felkészült profi politikus, s első perctől felmérte, hogy az ország azé, aki megnyeri a nem szavazókat. Ez a mostani választás csak a parlamen­ti demokrácia előjátéka volt. csupa amatőrt hozott felszínre, később majd egy olyan csoport Is beléphet a hatalomba, amelynek tagjai értenek a politiká­hoz. A másik politikus, akit alkalmasnak tartok a vezetésre, Antall József. öt jól felkészült amatőr­nek nevezném. Olyan ama­tőrnek, aki- ugyan minden hiba elkövetésére képes, mégis igen intelligens, jól felkészült ember, aki hat­éves korától politizáló emberek környezetében nőtt. A következő válasz­tásokig ebben az ország­ban lecsillapodnak majd a kedélyek, az indulatok és az ambíciók. És akkor le­hetősége nyílik az ország­nak arra. hogy úrrá legyen a belső bajokon. Návai Anikó Ő MONDTA Győzelem Reméljük, nemcsak a próféta, hanem a szak­ember is szólt Bogárát Zoltánból, amikor inter­jút adott (91/27.) a Heti Magyarországnak. Az MDF alapító tagja, fő mezőgazdasági szakér­tője, Pest megye 1. szá­mú országgyűlési vá­lasztókerületének kép­viselője felkiáltójeles győzelemnek tartja az elfogadott kárpótlási törvényt. Azt persze el­ismeri, „Nem lehet el­várni, hogy a kárpótlási törvény mindenkinek tessék, azt sem, hogy csupán pozitív hatásai legyenek — mindez naivság volna.” Való­ban naivság lenne töké­letes törvényt óhajtani bármiben is, nem hogy ilyen bonyolult ügyben. Azt meg végképp okton- diság lenne feltételezni, annak is („mindenkinek tessék”) tapsikolni van kedve („győzelem!”), aki ugyan szintén kiforga- tottnak érzi magát, de egy fillért sem kap ... Szerintünk tehát majd a végrehajtás mikéntje mutatja meg, győze- lem-e a győzelem, s ha az, mennyit ér, ez azon­ban még csak vélemény- különbség és nem véle­ményütközés. Az ütkö­zésre akkor került sor, amikor azt olvashattuk, a törvény megalkotói­nak a feladata nem más volt, mint „Negyven évet visszamenni az időben, miközben oly sok minden változott...” Az időben visszamenni, s főként negyven évet: lehetetlen. Sokszor bi­zonygattuk ennek a le­hetetlenségét, azaz azok­nak a restaurá­ció s törekvéseknek a képtelenségét, amelyek a régmúlt tegnapot sze­retnék a ma talajába érintetlenül átültetni. Azért lehetetlen ez, mert „oly sok minden változott", hogy a vál­tozások eleve meghatá­rozzák a mozgásterek objektív korlátáit. S különben is! Ha „negy­ven évet" kell vissza­menni az időben, akkor 1951-ig lépnénk hátra. Őszinték leszünk: fut­kos a hideg a hátunkon a dátum láttán. KLIENS _____________________ **J£íúaa 3, Monopoly „Vétkesek közt hatalomátmentő, aki néma”, ezzel a szlogennel kezdte bemutatkozó sajtótájékoztatóját az MDF képviselőcsoportjának kebelen belül májusban megalakult Monopoly csoport. A mintegy tíztagú társaság — amelynek tagjai az el­múlt hetekben gyakran hallatták hangjukat különböző gazdasági kérdésekben — ismertette létrejöttének politi­kai és gazdasági indokait. Eszerint még nem történhetett meg a gazdasági rendszerváltás, mert a piacot olyan monopóliumod uralják, amelyek még az elmúlt rendszer­ben alakultak ki, és élükön alkalmatlan, hozzá nem értő és politikai indokokból kiválasztott vezetők állnak. A Monopoly csoport meggyőződése, hogy Magyarországon számos kiváló szakember van, akik nem tudnak bizo­nyítani, mert a gazdaság kulcspozícióiban ilyen vezetők ülnek. A monopóliumok nem csak a piacon egyedural­kodók, hanem információs monopóliummal is bírnak, vagyis elhallgatják a valós híreket — állítja a Monopoly. Ezeket a monopóliumokat, a kialakult kapcsolatrend­szereket még a privatizáció előtt szét kellene zúzni, és a privatizációt pedig oly módon felgyorsítani, hogy az a munkavállalói oldaliról is ellenőrizhető legyen — java­solja a csoport. Fontosnak tartja valós érdekvédelmi szervezetek alakítását is. A esoport tagjai azt is elképzelhetőnek tartják, hogy adott esetben akár a kormány felelősségét is nyilvános­ságra hozzák, de nem céljuk, hogy kormányellenes munkát folytassanak. Inkább a kabinetet kívánják jól Informálni, hiszen a testületet néha az a vád érte, hogy elszakadt a valóságtól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom