Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

I. ÉVFOLYAM, 126. SZÄM 1991. JÜLIUS 1., HÉTFŐ D U NAJÁJ aiENTBNUKEl-SZIGEI • CSEPEL-SZIG ET 9 DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGEISZENT­MIKLÓS • FÓX • GOD Aláírták a megállapodást Utat találni egymáshoz Napjainkban sok minden újrafogalmazódik. Az évek­kel ezelőtt megkötött szerződéseket elavulttá tették a közelmúlt változásai — az új politikai és gazdasági körülmények korszerűbb kereteket és tartalmat igé­nyelnek. Ez történt a Pest Megyei Ipari Szövetkezetek Szövetsége — melynek sorába Szentendrétől Dömsödig a Dunatáj több ipari szövetkezete is beletartozik —, és a Dél-Türingiai Kézműves Kamara kapcsolatában is: a rendszerváltozás s az egységes Németország létre­jötte időszerűvé tette az együttműködés új elveinek ki- nyilvánítását. Ezt feismerve találkoz­tak a két szervezet vezetői, dr. Bernáth Tibor KI- SZÖV-elnök és Henner Hartung, a kézműveska­mara elnöke, s írták alá az 1993-ig szóló új megállapo­dást. — Mit jelent az önök számára e kapcsolat, mit vá mák az együttműködés­től? — kérdeztük Henner Hartung urat. — A gazdasági, kultúrá­id lis és emberi kapcsolatok elmélyítését reméljük, de — s ezt hangsúlyoznám — elsősorban a tagszerveze­tek között. Nyilvánvalóan szükséges a KISZÖV és a kézműveskamara, mint legfelsőbb szintű érdekkép­viseleti szerv közeledése és együttműködése is, de ta­lán ennél fontosabb, hogy az egyes szövetkezetek utat találjanak egymáshoz. — Itt-tartózkodásuk so­rán felkeresték — a többi között — Dunaharaszti Texgraf ipari szövetkeze­tét, s megtekintették az ott működő Plast-Graf Kft.-t. A német és az itteni viszo­nyok összehasonlítása mi­Növények - felfüggesztve Nem minden lakásban akad elég szabad ablakpár­kány, világos helyen álló polc, ahová növényeket te­hetünk, máshol a rossz fényviszonyok jelentenek akadályt és szabnak gátat a további növényesítésnek. Ilyenkor segíthet az a meg­oldás, araikor a növény drótkosárban vagy erre al­kalmas edényben a levegő­ben csüng alá. Erre a „hely ki használó*» módszerre számos növény alkalmas, így például a sokak által gondozott scin- dapsus, az aszparágusz, a kedvelt pletykafélék vagy a filodendronok és a ve­lük rokon syngo.n iumok, melyeknek sajnos nincs magyar nevük. Ha a kosaras megoldást választjuk, a laza drótkere­tet magunknak kell elké­szítenünk, készen nem kap­ható. Átmérője tetszőleges, illetve a növény nagyságától függ, általában 10—15 cm, Készíthetjük a keretet vé­kony lécekből is, végeiket átfúrva dróttal erősíthet­jük egymáshoz. Alihoz, hogy egy ilyen kosár meg­felelően álljon, három pon­ton kell felfüggeszteni. Ami­kor a drótozással készen vagyunk, a kosarat kibélol- jük friss mohával. Ez a ké­sőbbiekben nem csak a földet és a nedvességet tart­ja, de laza szerkezeténél fogva biztosítja a növény gyökereinek szellőzését is. A kibélelt kosárba a vá­lasztott növény igényeinek megfelelő földet teszünk. A fent említett fajok vi­szonylag igénytelenek, szá­mukra a szak üzletekben kapható közönséges lomb- földkeverék megfelelő. A növényt az ültetés után jól öntözzük meg. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogy jól megszívja magát, ma jd a lecsöpögés után későbbi helyére függesztjük. (KATT) lyen következtetésekre ve­zette önöket? ~ Rendkívül hasznos volt a tapasztalatcsere, kü­lönösen, mert Németor­szágban nagy változások vannak folyamatban: szö­vetkezeteink egy korsze­rűbb társasági formává — GmbH — alakulnak, ame­lyek hatékonyabbak, ugyanakkor a banki támo­gatásokat is élvezik. Duna- harasztin egy rendkívül jól prosperáló vállalkozással ismerkedhettünk meg, s egyértelművé vált szá­munkra, hogy a jövő útja a jó szervezettség, a csúcs­technika és a korszerű technológia. De módunk­ban állt hallani az itteni gondokról is: a szövetkeze­tek és kft.-k piaci jelenlé­tének nehézségeiről, az el­adási problémákról, s a szövetkezeti törvény hiá­nyából fakadó visszássá­gokról. Mi is sok — bár más jellegű — problémával küzdünk: nem tisztázottak a tulajdonjogi kérdések, rendkívül drágák a bőví­téshez szükséges telkek, ugrásszerűen nőttek a bér­leti díjak, s az energia­árak — ilyen helyzetben nehéz eredményesen mű­ködni. Az átalakulási fo­lyamat tehát nálunk is küzdelmekkel jár — s nem megy azonnal. Vasvári Éva Kimerülcben az alap Aki akar, kimászik a baj! A jó ügyeket a tiszta szándék, a lelkesedés és a pénz viszi előbbre. lia az utóbbi hiányzik, elég rtelic- zen bontakoznak ki és vál­nak valóra az elképzelések. Az önkormányzatok mellett működő bizottságok nap mint nap tapasztalják, mit jelent a pénzhiány, a cse­lekvő akaratot gúzsbakütő, olykor leküzdlictztlcnnek tűna akadály. Pláne, ha szo­ciális célra kellene. Manap­ság ugyanis az igénylők tá­bora egyre szélesebb lett. Kiskunlacháza önkor­mányzatának népjóléti és szociális bizottságát dr. Bó- na Zoltán körzeti főorvos vezeti. Több mint harminc éve é] és dolgozik a telepü­lésen, személyében olyan ember került erre a posztra, aki jól ismeri az itt élőket, aki végigkövette az életkö­rülmények változásait, tisz­tában van a különböző ré­tegek anyagi-gazdasági és egészségügyi helyzetével, s tudja azt is, hol keresendők a szociális problémák érzé­keny pontjai. — mert valamikor gyerme­keket neveltek, s a háztar­tásban dolgoztak — kerül­tek perifériára. Nincsenek sokan, bár azt az egyetlen embert vagy azt az egyet­len családot nem vigasztal­ja, az ő élete ettől nem lesz könnyebb. Az anyagi korlá­tok azonban nyomasztóak, a négymillió forintos szociális alapjuk kimerülőben van, pedig még csak az év kö­zepénél járunk. Rendkívül rosszul érintett minket is az OTP kamatemelkedése, ezt is ebből kompenzálta az önkormányzat. tásra törekedve mérlegelni. Nagy segítség a főorvosnak a munkatársaktól kapott sok értékes információ: az öre­gek napközi otthonának ve­zetője például az idős rá­szorulók problémáit jelzi. A munkanélküliség erő­södésével itt is markánsab­bá váltak a szociális prob­lémák, de a főorvos úgy íté­li, aki akar, ki tud mászni a bajból. A cigányság hely­zete azonban nehéz, többsé­güknek nincs munkahelye, így elég sok segélyigénylő van közöttük. A kérelmeket igyekszik albizottság méltá­nyosan, egy igazságos elosz­— Bajaink ellenére nem látom tragikusnak a hely­zetet — mondja végezetül dr. Bóna Zoltán —, ugyanis Lacháza egészségügyi és szociális szempontból régen is ellátott, gondozott terület volt. Ez meglátszik az egész­ségügyi helyzeten is. Két gyermekorvos, két fogorvos, három körzeti, s egy nő­gyógyász szakorvos teljesít szolgálatot — ez az átlagos­nál jobb. Az önkormányzat pedig nem kampányszerű­en, nem egy-egy aktuális probléma kapcsán foglalko­zik a kérdéssel, hanem fo­lyamatosan. Meggyőződé­sem szerint ez a garancia arra, hogy a település szo­ciális közérzete elfogadható. Va. É. — Kiskunlacháza nem tar­tozik a szegény települések közé — mondja a főorvos —, sőt mostanában határo­zottan dinamikussá vált a fejlődése. Budapest közelsé­ge mindig éreztette jóté­kony hatását, itt az embe­rek régen is kertészkedtek, gazdálkodtak, piacoztak. Ma is népes e tábor, sokan fó­liáznak, s már hajnalban viszik árusítani a portéká­jukat. Meg lehet nézni az utcákat: sorra emelkedtek az impozáns épületek, a ge­nerációk külön élnek, aki személyautót vesz, jószeré­vel nyugati kocsit vásárol — van tehát egy módosabb kör. Erősödnek a vállalko­zók is, de ugyanakkor ki­termelődött egy lumpenré­teg, s vannak a szociális tá­mogatásra valóban rászoru­lók, akik önhibájukon kívül Közös tárlat A szemlélet szabadsága Az SZDSZ budapesti székhazában július 5-ig lát­ható a Kárpátia Alkotó­közösség közös tárlata. A megyéhez több szálon kapcsolódik ez a kiállítás. Két festőművész Szentend­rén él közülük — Czene Ágnesnek nemrég zárult önálló tárlata Budaörsön —> Károlyi András hosszabb ideig festett Nagymaroson, Réti Mátyás Pomázon. A művészcsoport vezetője, Kránitz Margit festőmű­vész a portré mestere, ez­úttal Madonnája jelképezi az anyai szeretet fontossá­gát. A tájképiek hagyo­mányhű fogalmazása meg­örökíti a Dunakanyart és a faddi Dunát, egyúttal ér­telmezi is — nem reked meg a rajzi leírásnál. Ez vonatkozik a tanyaképiekre is, melyeknek Puskás Jenő az avatott alkotója. Tág a skála, néhányan technikai újdonságokra törekednek, mások sajátos témavilágot alakítanak ki, így a közös bemutatkozás változatos. Szép csendéleteket látha­tunk, szürrealista műveket Vojonits Richárdtól és Deák B. Ferenctől, aki szí­nészi pályáját cserélte föl a festészettel. Az örömteli változatosságot az alkotó- közösség éppen azáltal éri el, hogy minden tagja őrzi szemlélete szabadságát. L. M. Valahol biztos van egy forrás Budapestről nem telefonállak Orvosi ügyelet Dunakeszi körzet: Duna­keszi, Fő út 75—81. Tel.: 41-902. Nappal: 12—14 óra. Éjjel: 18-tól reggel 8-ig. Gyermekorvosi ügyelet: szombat-vasárnap 8—12-ig. Július 1. Éjszaka: dr. Németh Ágnes. Nappal: dr. Varga Eszter. 2. É.: dr. Tordasi Éva. N.: dr. Im- reh Magdolna. 3. É.: dr. Gógucz Attila. N.: dr. Fűzi József. 4. É.: dr. Tornyi András. N.: dr. Fürstner László. 5. É.: dr. Zámori dunata.i hírlap Vezető munkatárs: Máza Katalin. • Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István, • Fogadónap: min­den hétfőn 12—IS óráig a szerkes/.töségben. Címünk : ßp. VILI., Somogyi Béla u. s. pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1067. 8 Attila. N.: dr. Gógucz Atti­la. 6. É.: dr. Tordasi Bor­bála. N.: —. 7. É.: dr. Fűzi József. N.: —. Pomázi körzet: Pomáz. Kossuth u. 21. Tel.: 25-472. Július 1. dr. Juhár János. 2. dr. Brezanóczy János. 3. dr. Frózsi Dániel. 4. dr. Tárcsái Imre. 5. dr. Regius Ferenc. 6. dr. Regius Fe­renc, dr. Juhár János. 7. dr. Regius Ferenc, dr. Ju­hár János. Szentendrei körzet: Szentendre. Bükköspart, 27. Tel.: 12-650. Július 1. dr. Nagy István, 2. dr. Kiss László, 3. dr. Horváth Ist­ván, 4. dr. Katona Gyula, 5. dr. Laponyi István. 6. dr. Gombás Katalin, dr. Laponyi István. 7. dr. Gombás Katalin. Tahitótfalui körzet: Ta- hitótfalu, Ifjúság u. 5. Tel.: 27-030. Július 1. dr. Kiss András, 2. dr. Magyar Gá­bor, 3. dr. Antal József. 4. dr. Kiss András, 5. dr. Nagy Árpád, 6. dr. Kiss András, 7. dr. Kiss András. A Tó vendéglő kívülről nézve romantikusnak látszik. Tanyahajót vontattak valahonnét szárazra, az áll a pócs- megyeri Pázsit-tó pariján. Belül kerülve már kevésbé csalogató a kép, a vendéglő fogalmát egyszerűbbé fo­kozza maga a környezet. Hétköznap van. Egyetlen ven­dég kortyolgat a pultnál. A privátüzlet vezetője külö­nös. de nem éppen vendéglős modorban fogad. Enni­való legfeljebb akkor akadna nála. ha főzne, de arra várni kell. Én pedig nem várok. Az ajtó előtt készítek pár képkockát a tóról, de, mint később kiderül, azt is elhibázom. A strand szomorúfüzes partján öltözők, zuhanyo­zók, szezonra készülő sze­mélyzet. Azt mondják: bá­nyató volt itt, a kavicsré­teg alól szivárog s közleke­dőedény módjára a Duna szintjével összhangban emelkedik vagy apad a víz. Tóparti számítások Szerethetik a vendégek — gondolom —, bár aggá­lyaim is vannak a biztonsá­guk miatt. Mert mint hal­lom, egyenetlenül kotorták ki a medret. Van, ahol vá­ratlanul bukhat gödörbe a gyanútlan strandoló, más­hol meg a gyerekeknek sem veszélyes a pancsolgatás. Csak azt kell tudni, hol. — Nem látok itt jelző­táblákat, bójákat. — Azért van a strandőr meg a csónak — mutatnak a víztükör felé, mire én azt vetem ellen: — A csónak­ból nem lehet minden irányba figyelni, hátha le­késik egyszer a csónakos. No meg, aki nem helybeli, hanem csak egy meleg na­pon erre vetődve akar meg­mártózni? Az ugye, nem is­merheti a fürdő tulajdonsá­gait. Ügy látszik azonban, hogy feleslegesen akadé­koskodom, mert a helybe­liek nem tartanak nagyobb bajtól. Inkább az erre kó­száló csavargóktól, akik ta­valy is a környék bokrai­ban aludtak. Nagy szemét­halmazok maradtak utá­nuk a strandon is, nem győzték takarítani. Az sincs jól, hogy a vendéglőbe jegy nélkül bemehetnek, utána pedig ellenőrzés nélkül, in­gyen léphetnek be a fürdő területére. Pedig a pénz ott is számít. Ma még nem kémek sokat. A felnőttek mindössze harminc, a gye­rekek húsz forintot fizet­nek egy egész napra. Közel a surányi üdülőtelep, pisz­kos a Duna vize. Ha ezt a két tényezőt figyelembe vesszük, feltételezhető, hogy a kis kezelőszemély­zetet, a világítást és szerény üzemköltségeket dotáció nélkül is ki tudja fizetni az önkormányzat. — Ivóvíztisztaság. A kör­nyezetvédők dr. Zajzon Adám vezetésével fordíta­nak gondot a tóra, mely­nek egyetlen baja, hogy hínárosodik. Ezt rendszere­sen eltakarítja a csoport — mondja Bertalan Béláné polgármester. Ö ismeri pontosan a kialakulás tör­ténetét, mely . szerint a Ta- hitótfalu központtal műkö­dő Kék Duna Szakszövet­kezet elhagyott sóderbá­nyája alakult át a felüdü­lést szolgáló hellyé. Aztán a horgászok vették birtokuk­ba a területet, majd a Kö- zép-Dunavidéki Intéző Bi­zottság támogatásával, a helyi lakosság anyagi hoz­zájárulásával alakult ki a mai állapot. Vizes volt az a terület — Valahol biztos van egy forrás, amely a mélységből buzog — véli a polgármes­ter asszony, aki még a rég­múltból emlékszik rá, hogy vizes volt az a terület. Ügy gondolja, hogy tovább kell gondozni a tavat. Kell majd egy tisztító jellegű kotrás, amit akár privát vállalkozónak is megérné elvégeznie. Ha nem másért, hát a kitermelt kavics elle­nében. Csak legyen rá idő, mód foglalkozni vele, az aktuális gondok mellett. Az üdülési szezon elejé­ről jó és kevésbé jó hírek­kel szolgálhat a testület elnöke és a jegyző, dr. Ne- mecsek Rezső. Akiket nem kérdezlek A tavasszal kitört komp­válság a Duna mindkét ol­dalán bizonytalanságban tartja a falut. Legutóbb a gödi oldalon szüntették be az átkelést, amit udvariat­lan gesztusnak is fel lehet fogni. A döntésről ugyanis a rádióból értesültek a köz- igazgatás vezetői, akik ez ügyben sem egy levelet, sem egy telefonértesítést nem kaptak. Nemhogy még a tanácsukat kérték volna. Az ugyan igaz, hogy a surányi üdülőlulajdonosok például jöhetnek Szentend­re felöl, jöhetnek Tahiból a hídon át, busszal, kocsi­val. Érkeznek Surányba menetrend szerint közleke­dő hajók. Ám a kispénzű, főleg újpesti, rákospalotai nyugdíjasok vonattal jártak eddig, s a korábban olcsó komppal keltek át Gödnél. Ez a lehetőség volt, nincs. Az üdültetés itt foglalko­zás, bár eddig a nyári csúcsidőszak főleg a kevés élelmiszerbolt miatt okozott kényelmetlenségeket. Ezen talán segít majd a vállalko­zási kedv, amely sok kis üzlet nyitását eredményezi errefelé. Kovács T. István

Next

/
Oldalképek
Tartalom