Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-08 / 158. szám
I. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM 1991. JÜLIUS 8., HÉTFŐ D A BAS I MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Kopár falak közt zengett a zsoltár Lesz ez még jobb! Kívülről, főleg a formájából ítélve többnek néz ki, pedig csak 65 éves, 1926-ban építtette az „utolsó” Pálóczi. Az utoisó szót idézőjelben írom, a templomépítő Pálóczi birtokosi minőségében volt utolsó, utána már nem örökölte meg senki az Örkényi óriás birtokot. A történelem közbeszólt. Az áldozat sorkatona volt Huszonnégy óra Ez maradt meg a sárga Ladából A rendőrök többsége 24 órát szolgál. Kemény igénybevétel ez még akkor is, ha a bázison van egy-két ágy, ahová szélcsendben le lehet feküdni. A szélcsend relatív dolog, a közrend berkein belül többnyire fúj a szél. Az ágyak rendre vetetten maradnak, nem túl gyakran kell ágyneműt cserélni. Pedig a família hosszú távlatban gondolkodott, végleg akart itt megtelepedni. Erre utal a templom alá megépített családi kripta is, melybe néhányan beköltöztek, de a feltámadást már nem itt várják ki. Valamikor a pártállamrendszer félidején valakik — talán pont a rokonság — az elhunytak földi maradványait átköltöztették a községi sírkertbe. A miértet hiába kérdezem, a templom jelenlegi papja talán még nem is élt akkor. Hol az orgona ? — Azt is csak hallásból tudom, hogy 1964-ben vagy ‘65-ben a tornyot lebontották. Muszáj volt. A háborút jócslcán megszenvedte a templom, kapott egy belövési, a csonkasága miatt különös a formája. Mindezt Fekete László tiszteletes úr meséli a kopár templom közepén. A templomban, melyben 25 évig nem hirdettek igét, pedig volt pap is, és voltak hívők is. — Amennyi templomjáró volt, azok elfértek a teremben is — nyitja meg előttem a kis gyülkezeti helyiség ajtaját a tiszteletes úr Ezt, annak idején, oktatási célokra szánhatták, s a lelkészlaikkal együtt a hatvanas évek felújítása során a templomból választották le. A Pálócziak által épített parókiát eladták, akkoriban csak így tudták előteremteni a felújítási költséget. Amiből viszont nem telt az orgona megjavítására, a viszonylag fiatal hangszert leszerelték, egy ideig a pincében hányódott. Hogy most hol van? Fekete László nem tudja. (Bízom benne, hogy valaki olyan is olvassa e sorokat, aki választ tud adni a kérdésre.) Az igazság az, Örkényen ma sem tolakszanak a reformátusok. összesen 222- en vallják magukat annak, de csak százan fizetik az egyházi támogatást, rendszeres templomjáró még ennyi sincs. Örkény kivétel Fekete László, mint minden fiatalember, tele van ambícióval. És optimizmusBuigyi nagyközség önkormányzatának iképviselő-tes- tülete 1991. július 10-én (szerda) 17 órakor tartja soron következő ülését a sál: lesz ez még jobb *s! Ebbe —• nála — nyilván az is belejátszik, hogy lelkész családból indult, az apja csendes tűrése, a burkoltan kimért és elviselt atrocitások élménye még túl frissen él benne. — Akkoriban a tanácstól aligha Icaptam volna pénzt templomfelújításra. Most az önkormányzat háromszázezer forintot utalt át, szó nélkül — nyomja meg a mondat végét a tiszteletes úr jelentőségteljes hangsúllyal. — A hívektől is szépen összejött, már majd az egész összeg egyben van, amibe a felújítás fog kerülni. A kulturális intézmények hovatovább rákényszerülnek, hogy a fenntartásuk egy részét előteremtsék. De miből csinálhatna pénzt egy pap, hogy lendítsen a temploma sorsán? Erre vajmi kevés lehetőség van, bár Örkény ebben kivétel. Kivételes helyzetét a pincében látom s az üresen álló kriptában, melyek összterülete minimum 100— 200 négyzetméter. — Vétek ezt parlagon hagyni — mondom a pókhálós boltívek alatt. — Én gombát termesztenék benne, vagy kiadnám raktározásra. Mindkét célra alkalmas, a falak szárazak. A bérleti díjból bőven futná a rendszeres állagmegóvásra, sőt, talán még egy szolidabb orgonára is összejönne idővel. Az orgonát már újra fent, az üres templomban említem. A négy fal kopáran mered ránk, a lépteink furcsán kongnak a teremben, melyben csupán a fóliával letakart szószék emlékeztet rá, hogy valóban hol vagyunk. — Orgona? Az még egy kicsit odébb lesz — sóhajt a fiatal lelkész. — A padok is igen megviseltek, előbb azokat kell megjavítani, pótolni, s ez akkor is pénzbe kerül, ha a munkák nagy részét a hívek végzik. Nem csak próbálják Valamit megtudok, ami igazán jó hír. A félig kész, üresen kongó templomban június elején egy fiatal párt esketett Fekete László. — Utána hálát adtam az tJrnak, amiért ilyen melegszívű, rendes emberek polgármesteri hivatalban. Az ülés napirendjén szerepel többek között a községi utcanevek megváltoztatása, belterületi határ módosítása, az ÉKÜ átszervezése, valamint egyéb ügyek, tájékoztatók a polgármestertől. Minden érdeklődőt szeretetted várunk. közé vezérelt — mondja meghatott hangon Fekete László. Kálvin és Luther száműzték a templomból a pompát, s vele a szenteket. A református vallás — úgy tudom — nem tartja számon Szent Fülöpöt. Pedig néha nem árt az általuk kimondott igazságokat felidézni. Ilyen a Szent Fülöp-i szelíd figyelmeztetés is: emberek, próbáljatok meg jók lenni. Örkényben nemcsak próbálják, de gyakorolják is. Ezt bizonyítja a kis garasokból megfiatalodó református templom is. Matula Gy. Oszkár Megtartotta a bajnoki évzárót az újhartyáni labdarúgócsapat vezetősége. A serdülő, az ifjúsági és a felnőttjátékosókon kívül meghívást kapott több törzsszurkoló is. A labdarúgók vezetői ezzel akarták bizonyítani, hogy a csapat nagyra értékeli a szurkolók lelkes támogatását, mind a hazai, mind az idegenben lezajló mérkőzéseken. Az újhartyániak felnőtt- csapata a megyei másod- osztály Déli csoportjában a negyedik helyen végzett, ami előrelépést jelent a tavalyi ötödik helyhez viszonyítva. A szurkolók nem egészen így ítélik meg a helyzetet, sőt némileg csalódottak. A bajnokság végére a csapat „harcikedve” némileg visszaesett, pedig hosszú ideig úgy tűnt, hogy ők lesznek az elsők. A bajnokság félidejében 41 góllal csoportelső volt Űjhartyán. A tavasszal rúgott 23 góllal együtt összesen 64 gólt írtak a csapat javára. Ez Ulicska Antal rendőr hadnagy a Dabasi Rendőrkapitányság közlekedési alosztályának vezetője. Június 29-én reggel hat órakor kellett volna szolgálatba lépjen, de már 5.30-kor riasztották. Ha halálos kimenetelű baleset történik a körzetben, az alosztályparancsnok és az ügyész hivatalból ki kell szálljon a helyszínannál is inkább figyelemreméltó, mert még csak második éve vannak a másodosztályban. Az évzárón szó volt a csapat anyagi helyzetéről is, ami nem túlontúl rózsás. A csapatot eddig is a baráti kör önkéntes adományaiból, a nézőktől inkasszált belépődíjból, valamint az önkormányzat és a mezőgazdasági szakcsoport támogatásából finanszírozták. Ez utóbbi helyekről mind vékonyabban csordogál a segítség, ezért jól jönne egy bőkezű mecénás, vagy egy szponzor. A reklámoztatónak megérné, mert a csapat jó. sokfelé járnak, s mindez vonatkozik az elkövetkező szezonra is, az új bajnoki évre. A rendezvény során a serdülők csapata bronzérmet kapott, amit Kulima Péter elnök és Kaldeneck- ker András szakosztályvezető adott át. re. Dr. Molnár Ferenc főügyész és Ulicska hadnagy egy időben érkeznek. Tűrök in vázió A súlyos baleset Dabas belterületén, a Biksza Miklós út 375. sz. előtt történt, itt ütközött a BEN-539-es frsz.-ú sárga Lada egy beton villanyoszloppal. A kocsit később formálisan le kellett - „hámozni” a kitört oszlopról, mert rácsavarodott. Pedig nem is frontális volt az ütközés. A kocsi előbb egy növendék fatörzsnek rohant, majd ennek törzscsonkjáról csapódott az oszlopnak. A kocsi állapotából, valamint a kipufogócső torkolatának színéből következtetve 100-110-zel száguldott vele Bákodi György Gyula, a tulaj. A két első gumi lefutott, a Lada nincs levizsgáztatva. Ráadásul Bákodi alkoholt fogyasztott. Utasa, a 34 éves Petik Zoltán dabasi lakos a helyszínen szörnyethalt. A vezető sem úszta meg szárazon, egy ideig a Péterfy-kór- ház lakója lesz, utána pedig alighanem egy zárt intézetbe fog vonulni. Esetében a halált okozó figyelmetlenséget sebességtúllépés és ittas vezetés súlyosbítja, amiért öt-hat évet is kiróhat a törvényszék. A nap viszonylag csendesen múlik, Ulicska András ügyel, Sterbek Ervin és Ulicska János törzsőrmesterek az 50-es és az M5-ös úton cirkálnak. Zajlik a törökök kocsis inváziója, száz és száz autó tart a jugoszláv határhoz. Este 22.30-kor riasztás. Nem balesethez, hanem lopáshoz. A posta jelzi, Tatár- szentgyörgy és Örkény közt valakik megrongálták a telefonkábelt (a rongálást egy készülék kijelzi). A két altiszt robog a feltételezett helyszínre. Szerencséjük van. Örkénytől öt kilométerre friss ásást találnak, az út menti bokrokból zaj hallatszik. ,,Állj, add meg magad!” Ügy látszik, az utóbbi időben itt-ott elcsattant lövések az eddiginél több súlyt adtak e felszólításnak. A bokrokból előjön Czifra Elemér, és nyújtja a kezét, hogy megbilincseljék. A 19 éves srácon nem először van karperec, foglalkozása, munkahelye nincs, Örkényen éli világát „alkalmi munkákból”. „Kaszált”a Zsiguli Jegyzőkönyvezésre nincs idő Sterbeket és Ulicskát rádión riasztják Dabasra. Ez alkalommal is a Biksza Miklós útra, ráadásul megint halálos kimenetelű balesethez. Az idő derült, csendes, az aszfaltburkolat száraz. A közvilágítás lámpáinak fény kévé je ösz- szeér, majdhogynem nappali fény van a környéken, a 185. sz. ház előtt is, ahol a baleset bekövetkezett. Három fiatalember po- roszkált haza a diszkóból, szabályosan haladtak az útpadkán. Zsolnai Gyrögy 21 éves, Halengár István 22 éves és Krigel István 25 éves, mindhárman dabasi lakosok. Közéjük csapódik Gombár Attila a KX 40-20 rendszámú Zsigulival, mint vércse a verébre. Lehet, a hasonlat erős, ám az ütközés következményeiből ítélve jogos. Gombár mind a három gyalogost „lekaszálta”. Részlet a helyszínelési jegyzőkönyvből: „... az ütközés feltételezett helyén találtuk meg az áldozat cipőjét, ettől 13,6 méterre ä cipő betétjét. E ponttól 12,4 méterre kezdődött a fékezési nyom, mely tart 14,2 méter hosszan. A nyom végén, illetve ezzel egy vonalban feküdt a holttest. Vagyis az ütközés és a blokkolás közti távolság 40,2 méter. Ennek megtétele közt a test a Lada motorháztetőjén feküdt, s csak a megálláskor zuhant az útpadkára.” Zsolnai György a helyszínen meghalt, két társát a Koltai-kórházban ápolják, egyikük állapota igen súlyos. Ennél az esetnél nem a sebesség és nem is az alkohol játszott szerepet, bár Gombár Attila is ivott, saját bevallása szerint két üveg sört. Azt is ő mondta el, kazettát akart cserélni a rádiómagnóban, s egy pillanatra félrenézett. Aztán már csak a csattanást hallotta. Az inárcsi legényke alig múlt 18 éves, figyelmetlen vezetésért fogják elmarasztalni. Áldozata sorkatona volt, kimenőjét töl- töte Dabason. Egyikőjük szülője sem irigylésre méltó. Egykét, négy halott Június 30., hat óra. Vége a szolgálatnak, a váltás befutott. Csak Sterbek és Ulicska nincs sehol, a két altiszt egy cserbenhagyásos koccanás tettesét keresi Dabas és Bugyi közt, Ulicska hadnagy a jelentést kopogtatja, eközben érkezik az új rendőrkapitány, Mi- nárcsik András őrnagy inspekciózni. — Kissé gyűrött vagy — mondja félig tréfásan, de miután beleolvas a naplóba, lehervad az arcáról a mosoly. — Borzasztó! Egy hét leforgása alatt négy halálos kimenetelű közúti baleset a körzetben — vonja meg a szomorú mérleget. — A telefonkábel-tolvaj előállítóit kérem pénzjutalomra előterjeszteni — mondja távozáskor. Ulicska Antal bólint, és visszaül a géphez. Fél hét van. És pont delet harangoznak, mikor végre feláll az asztaltól. Ez volt a huszonnégy órás szolgálat. r - • -DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 9 Munkatárs: Pachner Edit. 9 Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk : Bp. Vili. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1446. Telefon: 136-2339/283 (—tunner—) A pedáns gazda Valahogy így kell ezt csinálni, mint ahogyan Kriza Tibor fiatal alsónémedl gazda csinálja. A földről munkája végeztével a portára beálló traktort és a kombinátért vízsugárral mossa le, hiszen jól tudja, a gép drága, a javítás is sokba kerül, jobb tehát megelőzni a bajt. Vigyázni kell a gépre, hiszen ez már a sajátja, ezzel műveli öt hektár földjét (Hancsovszki János felvétele) Szerdán délután Önkormányzati ülés Labdarúgás Évzáró Újhartyánban
