Pest Megyei Hírlap, 1991. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

XXXV. ÉVFOLYAM. 152. SZÁM 1991. JÜLIU3 1., HÉTFŐ 1 1 AAA V . fiVI UJjIAin Ára: íM»0 forint nni 1991- íí,Ul5 1-’ *&ßHa » m __ m m ÖK UMENIKUS ISTENTISZTELET GODOLLON Szabadságot hirdetett a harangszó Vasárnap országszerte szabadulásnapi ünnepségek ke­retében emlékeztek meg arról, hogy lezárult a szovjet hadsereg magyarországi jelenlétének története, és hely­reállt hazánk szuevereoitása. Sok helyen — így a fővá­rosban is — juniálisokat rendeztek, nagygyűléseken, is- tentiszíeleíékcn és különféle kulturális programok kere­tében ünnepelték meg az egybegyűltek a szabadság nap­ját. Göncz Árpád köztársasági elnök tegnap a somogy- várí bencés apátság alapításának Sál. évfordulója alkal­mából látogatott el a Somogy megyei település ünnep­ségére. Beszédcben a többi közölt azt hangsúlyozta, hogy a 1 ügyetlenné válásunk ünnepével egybeeső év­forduló mégnövekedett felelősségünkre is figyelmeztet. Antall .József miniszterelnök Somlóvásárhelyen, a Somló környéki MDF-szervezetek által rendezett juniális ven­dége volt. Beszédében egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy hazánk soha nem nyugodott bele abba, hogy az idegen megszállás rabja legyen, s tőle idegen társadal­mi, politikai, gazdasági szokások uralkodjanak a nem­telen. Az elmúlt évtizedekben háromszor próbálta meg visszaszerezni függetlenségét, de csak mostanra érte el tárgyalásokkal, békés úton, hogy az országban sem jo­gi, sem más értelemben ne tartózkodjanak idegen csa­patok. Pest megye legnagyobb, országos jelentőségű ünnep­ségére Gödöllőn került sor. Nem volt nyugodt éjsza­kája a gödöllői S tromf eld- lakótelepen elöknek — va­sárnapra virradóra hajnali 3-ig tartott a szabadság napjának főpróbája. Volt is előkészület bőven. Szól- ga látván szcenikai vezető­től például megtudtuk: a 21 méter széles, 20 méter mély színpad fölé 480 négyzetméteres héjszerke- zetet építettek, 300-nál több reflektort helyeztek el. s a két. egyenként is kétszintes, o)<5 méteres fe­lületű hangfal 25-25 ezer wattos teljesítményű. Csúcsfogyasztáson 1000 ki­lowatt áramfelvétele is le­het a színpadnak.- Fölvonultak a vásározók is: könyvek, újságok, tri­kók, édesség, enni-, inni­való, kegytárgy és bőrdísz­mű, textilbohócok, emlék­tárgyak a kivonulás dátu­mával — akadt itt minden. Kögtön a sátorsor elején a Providencia biztosító üz­letkötője gyűjtötte halom­ba azok szerződéseit, akik az utolsó lehetséges pilla­natig — a szabadság nap­jáig — halogatták a köte­lező gépjárműbiztosítás megkötését. Odébb különös felirat: „Elmentek az oro­szok, de mi lesz a magyar katonákkal?” Dr. Pataki Kálmán árulja itt a napok­ban megjelent könyvét, Hová tűntek a katonák? a ríme, s az alcím szerint a kötet kórkép. — Miféle kóré? — kér­deztük a szerzőt. — A jelenlegi magyar hadseregben sem a lisztek, sem a sorkatonák nem ér­zik jól magukat. Egy nor­málisan működő társada­lom normális hadseregé­ben például egv zendülés deviáns cselekedet. Viszont egy rosszul működő társa­dalom válságokkal küsz­ködő hadseregében az ilyesmi, vagy például más rendkívüli esemény, mint az öngyilkosságok, tör- vénys-’erűek. — És mi a gyógymód? — Ezt megtalálni a kor­mány feladata... Dián Tibor, a Tra- dorg—E Kft. emlékérmeit kínálja eladásra, a Magyar Köztársaság kikiáltása, a vasfüggöny és a berlini fal lebontása, a reformátusok világtalálkozója alkalmából készültek mellett most a „Béke veletek” feliratú ér­met is, túlfelén a plakát­ról jól ismert tarkóval. — Hogy megy a bolt? — Mehetne jobban is ... összesen öt-hat darabot si­került eladnunk reggel 10- től délután fél 4-ig. — Nem túl drága a por­tékájuk? — A kisméretű aranyo­zott rézplakett 450, a leg­drágább, a 7 ezer 500 fo­rintos — ötunciás ezüst... Érthetetlen. Pedig szép számmal jöttek az érdeklő­dők. — Mekkorára taksálja a tömeget? — kérdem az egyik fő szervezőt, dr. Gémesi György polgármes- lest. — Most úgy kétezren le­hetnek, de ez meg a gye­rekműsor, estére talán tíz­szer ennyien lesznek. Re­mélem, hisz két-három hó­napja készülünk... — És mibe kerül ez a rendezvénysorozat? — Mindent számítva kö­rülbelül 5-6 millióba, de solcan ingyen segítenek, s a pénz sem a város költ­ségvetését terheli, hanem a szponzoráló tíznél több bankot, biztosítót, vállala­tot, céget. Míg beszélgetünk, lassan megjönnek a Grassalko- Vich-kastély felől a rend­szerváltás legjelentősebb állomásait bemutató fotó­kiállítás és a kastélymú­zeum látogatói. Repülőgép zúg fenn, majd nemzeti­színű és kék ernyők nyíl­nak az égen. Az egyik földet érő, Ko­vák Lajos, a Magyar Táv­közlési Vállalat repülő- klubjából : — Tizenhármán ugrot­tunk, a budapesti klubok sportolói vagyunk, a város kérésére tartottuk ezt a kis bemutatót. — És milyen volt szaba­don esni? — Jó. Valóban, 1300 mé­terről ugrottunk, és vagy 20 másodpercnyi késlelte­téssel nyitottuk az ernyőt. Négy óra. Pengeti a gi­tárt Gryllus Vilmos, csalo­gatja az iskolásokat, az óvodásokat a színpadra, a nemzetiszínű szalagos kop­jafák közé. a harangláb, a gyertyás emelvény tövébe Levente Péter. Biztatja őket: mindenki forduljon felém! Azt játsszuk, ti vagytok a szabadság gyer­mekei most itt Gödöllőn. (Kopogtat. Néma csend.) — Gyerekek! Ezentúl mindig kérdezzétek meg, ha valaki be akar jönni a házatokba — hazátokba: kfkopag?... Kozák Ferenc, a gödöllői búza-borsó termelési rend­szer kft.-jenek főkönyvelő­je: —• A gyerek kedvéért jöttünk el. Hallottuk, hogy jön Levente Péter. Este 8-kor egyedül még vissza­térek az istentiszteletre, a család sajnos nem, beteg a másik csemeténk. Denke Donát nyolcadikat végzett cserkész, a 943-as száihú Ráday Pál csapat tagja: mutatja is a zöld li- liomos igazolványt, miköz­ben kortyol egyet a Canada Dry-ból. — Egy óra tájban jöttünk ki, eddig Teleki Pál könyvét kínáltuk, „Mer­jünk magyarok lenni” a cí­me, este pedig az istentisz­telet előtt nyolcán — két fiú és hat lány — 14 ezer cédulát, osztunk ki az éne­kek szövegével. Keszthelyi Tibor, a Gö­döllői Agrártudományi Egyetem adjunktusa: — Nem, nem az oroszok kivo­nulását. ünnepelni jöttem, ahogyan azt hiszem, a töb­biek sem, nézzen csak kö­(F oly tatás a 3. oldalon.) 1991. június 30. A MAGYAR KORMÁNY NYILATKOZATA A mai napon Magyarország visszanyert szuverenitá­sát ünnepeljük, 1944. március 19-e óta most mondhatjuk el először, hogy nem állomásozik idegen katona magyar földön. Van okunk az ünneplésre, van okunk a büsz­keségre mindazért, ami ebben a mi érdemünk. De van okunk arra, is, hogy hálásak legyünk a történelmi sze­rencsének és mindazoknak az erőknek — határainkon kívül is —, amelyeknek részük volt a mai ünnep eljö­vetelében. Kdct-Közép-Európában négy évvel ezelőtt felgyorsul­tak az események és régiónk ismét a történelem fősze­replője lett. Magyarországon a demokrácia erői, ame­lyek hosszú éveken át várakoztak és készültek, a Szov­jetunióban induló olvadásra a nyilvánosság elé léptek és a reformok útjára kényszerítették a szakadék szélére került kommunista politikai rendszert. Ez az erő és ez a szellem — amely a mi 1956-unk, a cseh-szlovák 1968 és az 1980-as lengyel Szolidaritás erőforrásaiból merített — hamarosan elindította régiónk többi országában a dik­tatúrák felszámolását, melynek következtében leomlott a berlini fal, demokratikus választásokat harcoltak ki a nemzetek, és a Szovjetunió tárgyalásokat kezdett csa­patai kivonásáról. Ennek a folyamatnak a csúcspontja a mi számunkra a mai nap, olyan ünnep, amely kiemel­kedő eseményként íródik be történelemkönyveinkbe. Az ünneplés pillanata legyen felszabadult és boldog, de legyen emelkedett, nagylelkű és mértéktartó is. A magyar nép mutassa meg ma is azt a méltóságot és hig­gadtságot, amellyel kivívta magának az elmúlt években a világ becsülését. Ne tulajdonítsunk magunknak valót­lan érdemeket, és kívánjuk tiszta szívvel az eltávozot­taknak, hogy ez a nap őket is továbbsegítse saját nem­zeti megújulásuk útján. Ne feledjük, hogy aki tisztes­séggel vonul vissza, az erkölcsi erőről és lelki rugal­masságról tanúskodik. Kívánjuk ezért, hogy a mai nap járuljon hozzá ahhoz, hogy a magyar nép és a Szov­jetunió népei között valódi, nem hazudott barátság bontakozhasson ki. A mai napon ne csak visszafelé tekintsünk, hanem előre is. Szuverenitásunk csak olyan Európában marad­hat tartós és gyümölcsöző, ahol kiteljesednek az újon­nan kivívott demokrácia cs szabadság alapjai. A magyar nép azt kívánja, hogy folytatódjék és terjedjen tovább keletre és délre az a Nyugat-Európában megindult in­tegráció, mely során évszázados nemzeti ellentétek ol­dódtak fel és megnyíltak a határok. Amit az európai szellem legjobbjai hirdettek, jöjjön el valóban a min­dennapokban is: a nemzeti és helyi sajátosságokból táplálkozó egység, a szuverenitás és a mindent átható együttműködés. Kívánjuk, hogy létrejöjjön az az új Európa, amelyben az önrendelkezés és a demokrácia érvényesül, ahol virágoznak az emberi és kisebbségi jogok, az egyéni szabadság és tehetség és a szolidari­tás érzése. Ahol a határok átjárhatók, a vitákat tár­gyalások oldják meg, és a háború fenyegetése örökre megszűnik, mert senki sem próbálja másra erőltetni eszméit, véleményét és akaratát. Gondolnunk kell a holnapra. A szuverenitás nemcsak felszabadít, de ránk hárítja a felelősség teljes súlyát is sorsunkért. Magyarország arra vállalkozott, amire még nem volt példa: demokráciát és szociális piacgazdasá­got teremteni egy kommunista rendszer után. Ennek je­gyében alakítottuk át alkotmányunkat és egész jog­rendszerünket az elmúlt év során, belefoglalva az euró­pai demokratikus jogalkotás egész örökségét és legkor­szerűbb gondolatait. Elsősorban elszántságunk és türelmünk biztosíthatja e vállalkozás sikerét. Anyagi örökségünk szűkös és ne­héz, de ha tehetségünket kitartással és nemzeti összefo­gással párosítjuk, akkor megnyerjük és megtartjuk a világ rokonszenvét és az új évezredbe egy szabad, de­mokratikus és megújhodott Magyarország léphet majd át. NAGY FERENC SZERINT A FISKÁLISOK GYŐZTEK A PARASZTOK FELETT Választás helyett szavaztak Még a jelölőlista lezárá­sa előtt távozott a Kisgaz­dapárt nagyválasztmányá­ról a párt elnöke, Nagy Ferenc József és néhány híve. Ezzel gyakorlatilag eldőlt a választás kimene­tele, hiszen Nagy Ferenc József lemondott jelöltsé­géről, így az elnöki posztra az egyetlen várományos, Tárgyán József maradt. — A párt megmaradt, da a fiskálisok győztek a pa­rasztok fölött — nyilatkoz­ta az eseményekből kire­kesztett újságíróknak a* elnök távoztában. Nagy Ferenc József tá­vozását a kisgazdáktól (Folytatás a 2. oldalon.) Míg a gyerekek a műsor­ban játszottak, mi a fel­nőttekkel, a nagyobbakka! váltottunk szót arról, mi is hozta őket ide. Sfipe Mesic államelnökként intézkedik Be kell szüntetni minden katonai tevékenységet A belgrádi televízió szombat esti híradójában Marko Negovanovics altá­bornagy, a főparancsnok­ság tagja drámai hangú fi­gyelmeztetést olvasott fel, követelve, hogy a Szlovén Köztársaság vezetése bizto­sítsa a fegyveres harc felté­tel nélküli beszüntetését, s teremtse meg a normális kö­rülményeket a hadsereg életéhez és tevékenységé­hez. Amennyiben a köve­telést a szlovén kormány nem teljesíti — hangzik a tábornok által felolvasott szöveg — a főparancsnok­ság elrendeli az ország helyzetének megfelelő in­tézkedéseket, beleértve a teljes harckészültséget és a szükséges mozgósítási te­vékenységet, valamint a ha­tározott katonai lépéseket. A szlovén főváros utcáin barikádokat építettek, min­denütt fegyveres járőrök cirkálnak. Torlaszokat emeltek a fontosabb keresz­teződéseknél, a Ljubljaná­ba vezető útvonalakon, a jelentősebb közintézmé­nyeknél. Jelko Kacin szlo­vén tájékoztatási miniszter közölte, hogy nem járt si­kerrel a szlovén védelmi miniszter és belügyminisz­ter, illetve az ötödik kato­nai körzet helyettes pa­rancsnokának szombat esti tárgyalása. Belgrádi értesülés szerint Horvátországban is általá­nos mozgósítást hajt végre a köztársasági vezetés. Franjo Tudjman horvát el­nök James Baker amerikai külügyminiszterhez kül­dött levelében leszögezte: „a szövetségi kormány nyíl­tan katonai erővel fenye­getett meg minket, így akarja leállítani a nép aka­ratának megvalósítását. Kérjük a nyugati erőket, is­merjék el törekvésünket a békére, a szabadságra, a szabad piacgazdaság meg­teremtésére”. Vasárnap reggel pontban kilenc órakor Szlovéniában (Folytatás a 2. oldalonj

Next

/
Oldalképek
Tartalom