Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
i. ÉVFOLYAM, 107. SZÄM 1991. JÚNIUS 8., SZOMBAT D U KAJAJ SZENTEN DREI-SZIGET • CSEPEL-SZ1GF.T • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENTMIKLÓS • FÚT • GÜU Fedőneve: Soroksár Körgyűrű — illegalitásban Amióta csak átadták rendeltetésének az MO-s autóút rövidke, alig tizennégy kilométeres szakaszát — amely a 6-os utat és az M5-ös autópályát a Csepel-szigeten keresztül, két Duna-hídon haladva köti össze —, folyik a vita arról, hogy merre is épüljön tovább az útpálya. Eközben időnként úgy tűnik, mintha a szakemberek elvétenék a célt, mintha elfelejtenék, valójában miért is kezdtek hozzá a körgyűrű építéséhez. És arról is megfeledkeznek, hogy ez az az út, amely már a legszigorúbb, nemzetközi mércékkel mérve is megfelelő környezetvédelmi előírások figyelembevételével készül. Ezt az állítást látszik bizonyítani az, hogy egyes tanulmánytervek nyugati irányban a budakeszi vadasparkon és védett arborétumon keresztül vezették volna a nyomvonalat. Kelet felé pedig az eredetileg Budapestet elkerülő autópálya a főváros XVIII. kerületén, Pestszentimrén át vitt volna. Vetőgép a sztrádán! A körgyűrű megépítésének legfontosabb célja az, hogy mentesítse Budapestet attól az óriási teherforgalomtól, amely az ország így kialakult, úthálózatának következtében kénytelen-kelletlen a fővároson halad át. Hiszen a dunai hidak döntő többsége itt található. A mostanáig elkészült beruházás az egyik legfontosabb feladatot teljesítette, hiszen újabb Duna-hidak épültek meg. Igaz, az MO-s autóúton ennek ellenére rendkívül gyér a forgalom, mert az átadott szakasz félig illegalitásban van. Ugyanis Érdnél még útbaigazító táblák jelölik, hogy miként lehet Kispest, Csepel és Szeged irányába eljutni. Ám az a külföldi kamionos, aki délről az M5-ősön éri el a főváros határát, legföljebb akkor tudja elkerülni a budapesti főútvonalakat, ha tisztában van azzal, hogy az MO-s autóútra a Soroksár feliratú táblánál kell ráhajtani. De a Soroksár fedőnevet a külhoni utazók honnan is ismernék. Így bizony az MO-s egyelőre megmarad a bennfentesek egérútjának és települések közötti átkötő útnak. Nyilván azért fordulhat elő, hogy olykor hatalmas vetőgépek és lovas kocsik használják az autópálya szélességű és színvonalú utat. Nyilvánvaló, hogy minél hosszabb a körgyűrű, minél több, a fővárosból sugárirányban kiinduló autóutat köt össze, annál nagyobb lesz majd a forgalma is. Ám éppen azon dúl a vita mostanában, hogy milyen messze is kerülje a főváros határát, hogy még megérje ráhajtani azoknak is, akik a külső kerületek közötti forgalomban használnák. Nos, ha az eredetileg A-val jelzett nyomvonal szerint épülne tovább keleti irányban az út, akkor a pest- szentimreiek még PestDUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak. Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: minden hétfőn 12—IS óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VILI., Somogyi Béla u. «. Pf.: Mi. ír. sz.: 144«. Telefon: 1Q8-47SI, U8-K1S7. szentimrét is autópályán közelíthetnék meg. A terv ugyanis a kertvárosias, zöldövezeti kerületrészt az MO-s nyomvonalával egyszerűen kihasítaná a fővárosból. Nem sokkal szerencsésebb a B változat sem, amely a Ferihegyi repülőtér felé Gyál határában haladna el. Mindkét variáció számol egy alagút megépítésével, amely a leszállópályák alatt vezetne. El lehet képzelni, hogy mibe kerülne mindez, arról nem is szólva, mennyire örülnének egy ilyen reptérre vezető, védhetetlen alagútnak a terroristaelhárító szakemberek. A két változat bármelyikének megvalósítása esetén Pest legnagyobb erdeje és közel százharminc hektárnyi termő almáskert kerülne veszélybe. Ráadásul a gyáli Szabadság Tsz és a Hungarocamion a tervezett nyomvonal területére érvényes fejlesztési tervekkel rendelkezik. A tervezett pálya útjába esik egy hatvanmillió forintért közművesített építési terület, amely 118 fiatal család otthonteremtési reménye. A vecsésiek ugyancsak ellenzik a tervezett nyomvonalat. Már nem tervez De elég, ha ránézünk a térképre, s még a laikusok számára is nyilvánvalóvá válik; nem szerencsés egy autópályát girbegurbára építeni, ráadásul teletűzdelni drága hidakkal, csomópontokkal, mélyvezetésekkel. A Pestszentimrei Széky Endre Történeti Társaság már jó ideje minden fórumot megragad annak érdekében, hogy a szakembereket tervük megváltoztatására bírja. Megkeresték az A és B változatban érintett összes vállalatot, szövetkezetét, önkormányzatot. Talán a társaságnak van némi szerepe abban, hogy az MDF-es főpolgármester-jeVissik-hozzák Liipo ja vitás A közeljövőben cipőjaví- tó-f elvevőhely kialakítását tervezik Délegyházán. Az elképzelések szerint egy szigethalmi kisiparos hetente egy alkalommal elvinné, majd egy hét múlva visszahozná a felújított lábbeliket: hasonlóan a Dunavarsányban már jól bevált gyakorlathoz. A felvevőhely a Petőfi utca egy családi házában lesz, a pontos címet kifüggesztik a polgármesteri hivatalban. lölt, Barsiné Pataky Etelka a főtervező ma már elsősorban politizál és nem az MO-st tervezi. A pestszentimrei társaság nem körgyűrűellenes, s ennek bizonyítására a Széky Társaság is ajánlott egy új nyomvonalat, amely kívülről, vagyis kelet felől kerülné meg Gyált, Vecsést és a repülőteret. Június végén Ezzel a nyomvonallal minden érintett gazdasági egység és önkormányzat is egyetért, hiszen így megmenekülhetne a 150 hektáros erdő. a Goldfrucht almáskertje és a közművesített, lakásépítésre szánt terület. A javasolt vonalvezetés esetén Vecsést nem az uralkodó szél irányából érintené az autóút, s az patkóforma helyett csaknem egyenes lehetne. A tervezők ezekben a hetekben a három nyomvonal összehasonlító vizsgálatait végzik és a tervek szerint június végén állnak elő a végleges változattal, amelyről az érintett települések lakossága ezután mond véleményt Móza Katalin Fészekrakók Szijjetszenümríonbaa Némi építőanyagra vagy munkadíjra Százötvenezer forint nem kis összeg. Szerényen be lehet bútorozni belőle egy kisebb lakást, lehet érte vásárolni egy használt autót, talán még egy csodálatos európai körutazásra is futná másfél százezer forintból. De mire elég ennyi pénz egy fé*ekrakó fiatal családnak? Ugye nem sókra? Némi építőanyagra vagy az ácsmester munkadíjára. S ha a százötvenezret hat házépítő fiatal között kell igazságosan elosztani? Akkor bizony végleg csődöt mond a tudomány. Hiszen vagy nem lesz igazságos az elosztás, vagy semmire sem lesz elég a pénz. Nehéz döntés előtt állt a szigetszentmárloni önkormányzat. A 150 ezer forintot ugyanis nekik kellett volna igazságosan elosztani a segítségért folyamodó hat építkező fiatal házaspár között. A lakásépítési helyi támogatás odaítéléséről az önkormányzat szociális bizottsága tárgyalt először. Egyenként megvizsgálták az igénylők anyagi helyzetét, családi körülményeit, s ezek alapján tettek javaslatot arra, hogy a hat igénylő közül most három kapjon támogatást. A bizottság javaslatát az önkormányzati testület is megtárgyalta, és végül is ők döntöttek arról, hogy az igénylők fele kapja meg a lakásépítési helyi támogatást. Ezekben a napokban már kötik a szerződéseket, hiszen a jó idő be- köszöntével az építkezők szeretnék mielőbb felhasználni a pénzt. Akármilyen körültekintően született a testületi döntés, aki nem kapott a támogatásból, nyilván nem fogja dicsérni a választást. Azt azonban aligha lehet vitatni, akik kapta-k, valóban a legrászorulóbbak voltak, hiszen például akadt közöttük olyan család, akiknek az ötvenezer forintos támogatás ahhoz kellett, hogy az OTP-nél saját erőként bemutathassák, és felvehessék az építési kölcsönt. T iilajdoiiok. Június 11-én Délegyháza önkormányzatának képvi- selő-testülete ülést tart. Elsőként az óvodavezető kinevezéséről döntenek, majd második napirendként az üdülőterületek hasznosításának elképzeléseit vitatják meg. Ä büfék, illetve vendéglátó egységek tulajdonosai vásárlási szándékukat jelezték, most ezek esetleges értékesítéséről kell az önkormányzatnak határozni. Végül a községi törpe vízmű üzemeltetésével kapcsolatos témát tárgyalják — ez ügyben arról kell dönteni, hogy az 19(i8-ban épült vízmű átkerüljön-e délegyházi működtetésbe. Csak egy példa Az istennek le nem írnám a nevét, mert még reklámnak tűnne. Mármint annak a ivólének, amelyet kétűe- cis dobozkában szívószállal árulnak boltban és presszóban, hol harminc — hol negyven forintért. Eszem ágában sínes teliát reklámozni, mert gyermekeim amúgy is nagyon rászoktak, s amennyire tudom, más csemeték is ezzel riogatják szüleikot. — Hogy van képük ennyiért adni ezt a jóformán semmit, ezt á kis pohárnyi barack-, alma-, vagy narancs* fétv — kérdeztem egyéb komoly dolgok megbeszélése közepette a Dunáik eszi Konzervgyár igazgatójától, dr. Sági Lajostól, a*U a kérdés hallatán úgy pattant fel székéből, mintha tűvel szúrták volna meg ülepét. Mert mint az álruhús királyok egykoron, időnként maga is bemegy közértbe, presszóba, hogy lássa, fogy-e, tetszik-e a szóban forgó nedű és nagyobb csomagban „kiszerelt” társai. Általában van is, meg fogy is, s ilyenkor kellemesen erezhetné az igazgató magát, ha nem éppen a guta ütögetné az árak miatt. A dunakeszi eredetű, hol harminc, hol negyven, hol ötven forintos gyümölcsitallal ugyanis attól a pillanattól kezdve, hogy kikerül az üzemből, valami egészen furcsa átalakulás történik. A kapuban ugyanis még csak 13 forintba kerül, ebből is öt forint a külföldi eredetű csomagolás, s csak a többi a gyümölcs, a feldolgozás és a töltés, az adó és a munkabér. Mindössze tíz kilométer az út Pestig, mégis mire fél óra alatt oda érkezik, az eredeti ár kétszeresére, háromszorosára növekszik. Igaz, így is megveszik. Sehogy se vette be a gyári gárda gyomra az arcátlan árdrágítást, kitalálták tehát, hogy helyben saját boltot nyitnak, s gyári áron értékesítik termékeiket, s nemcsak kis- és nagykereskedőket, de bárkit kiszolgálnak, aki betér hozzájuk. Az ötlet nem volt haszontalan. A gyárnak sem, hiszen most már az eredeti mennyiség dupláját adják el. Mcg- inkább hasznosnak bizonyult a boltosoknak, a presszósoknak, azaz a kereskedőknek. Most már nem az eddig közvetítő nagykereskedelmi — állami — vállalattól veszik az üdítőt — nem az veszi le a sápot —, hanem saját maguk teszik el a többlethasznot. Mert az italt persze olcsóbban most se adják. Némely élelmes vállalkozó addig merészkedett, hogy a gyárkaputól alig néhány kilométerre, persze az eredeti árnál már jóval drágábban árulják a konzervgyári portékát. Rövitlke történetünknek különösebb tanulsága nincsen. Csupán egy példa, magyarázat, mondjuk gyerekeknek, akik nem értik hogyan keletkezik az infláció. Cs. A. Selyemzsinór a szakszervezetnek? A szövőnők nem részvényesek Ami elmúlt, azzal már nem érdemes foglalkozni, csak a jövővel. Szabó Csabáné, a Buda-Flax Csillaghegyi Textil Rt. ügyvezető igazgatója fogalmazott így a budakalászi gyárban, az elmúlt hónapok feszültségeire, a felmondások okozta keservekre célozva. A két szomszéd gyár, az itteni és a csillaghegyi má- , jusi összevonása óta ez volt az első nyilvános találkozása a dolgozókkal. A bérszint — a kalásziak rovására — neun egyforma. Ezen holnap változtatni próbálunk, jelentette ki. Majd azokról a tapasztalatokról beszélt, melyek szerint az üzemiben nagyon rossz volt az utóbbi hónapokban kialakult hangulat. Szeretné, h.a ez megváltozna. Amikor idelátogattak a közelmúlt napjaiban, beszélgető és nem dolgozó embereket láttak. Az a kérése, hogy akii nem akar jó szándékkal részt venni ff - A A gyűlés után egy perccel indultak a gépek. Budaka- lászon termel a szövőgyár (A szerző felvétele) a soron következő küzdelmekben. az most menjen el. Május elseje óta csatlakozott a kalászi üzem a részvénytársasághoz, melynek többek között tagja a Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat, az Országos Befektetési és Hitelbank, az. olaszországi Filblu cég, a magvar KAEV, a BÉTEX, közelebbről a Benta Völgye és a dunabogdányi Úttörő, valamint a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezet. — ön is jegyzett részvényeket? — fordultam a mögöttem álló munkaruhás férfihoz, aki csöndesen elmosolyodott. — Nem lehetett. — Szívesen jegyzett volna? — Volt szó köztünk, hogy jó tenne. — Talán, ha konszolidálódik a helyzet. Ez az idő nem alkalmas a dolgozók részvételére — vélte erről egy ikicsit későbbi beszélgetésünk alkalmával az igazgatónő. A gyűlésen Gaján Vilmoshoz, a munkástanács elnökéhez fordulva jegyezte meg, örül annak, hogy ott van. Gaján űr pedig, ha máir ott volt. akkor szólt is. Abban a fura helyzetben, hogy gyűlésen kívül kapun kívül a helye, mert még mindig a falmondását tölti, s mivel fellebbezett, a bírósági döntést várja. Mint az igazgató asszony kifejtette, az érdekvédelemnek abban kellene segítenie. hogy az üzemben maradó 240 ember sorsa jól alakuljon. Tény, hogy az elbocsátott ötven dolgozó közül csak katten nem találtak még új állásra, tehát eddig nem történt nagy baj. ötven ember mégis kevesebb, mint 240. Bemutatta Kovács Jánosáét, mint a Textilipari Dolgozók Szakszervezete csillag- hegyi titkárát. Ö képvisel majd a dolgozókat — jelentette ki, miután Kovács Jánosné biztatta a jelenlévőket arra. hogy válasszanak maguk közül olyan személyt, aki hozza-viszi az információkat, közvetít a két gyár között. Gaján Vilmos kis kitérővel. hasonlatokkal felelve a hozzá intézett szavakra, arra emlékeztetett: A török időkben a szultán is mindig kedves ismerősökkel küldte áldozatainak a selyemzsinórt, amit ő tisztelettel visszautasít. — A Szózat alapján áiZtt- lok itt — mondta, s idézettel folytatta: .......élned, h alnod kell!” Utalva arra, hogy nem a dolgozók tehetnek a kialakult helyzetről, stílusánál maradva folytatta: „Nem voltam én rabló soha. Csak a sorsom volt mostoha.” Munkatársaihoz fordulva hívta fel a figyelmet: — Önök senkinek sincsenek elkötelezve — amiből a szakszervezeti titkárnak kellett értenie. Élénk vita bontakozott ki közte és a vezetők közt a bölcsőde, az óvoda, a kud- túrház eladásáról, amire nem szabadna sort keríteni. Ám a vezetők. Kovács Jánosné és egy hölgy hozzászólása szerint, aki ráadásul munkástanácstag, most, a huszonnegyedik órában ez a pénz is kell, mived a legfontosabb a munkahely, a munka. A büntető- kamatos adókat pedig ki kell fizetni. Az állóhelyről hangzott a legtartalmasabb hozzászólás a jövő alapjairól, mert egy kék köpenyes férfi mondta: a régi módon már nem lehet dolgozni. A vállalat vezetése adjon programot, jelöljön ki prioritásokat, legyen következetes. Akkor tudnak a dolgozók segítem. Még egyszer szólva Gaján Vilmos, mint már annyi más alkalommail. most is a kollektív szerződést kérte számon. — Minden további nélkül elkészítjük, mert Csillaghegynek sincs meg — ismerte el Szabó Csabáné. Százmillió forint értékű termékeket exportálnak az idén Kalászról. Száznyolcvanmillió forint lejárt hitel nyomasztja az rt.-t a gyár átvállalt terhe miatt. Az ingatlanok árából ta1án ki lehet fizetni — reméli az igazgatónő. Ezt a helyzetet meg kedd értenünk, ha megszakad is a szívünk — mondta még a gépteremben Kovács Jánosné. a szakszervezeti titkár. A ve- tédytárs Gaján Vilmos sorsáról később sem kaptunk egyértelműen biztató ígéretet. Kovács T. István
