Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-07 / 132. szám

1. ÉTFOLYAM, 106. SZÄM 1991. JÚNIUS 7., PÉNTEK D U hLATÁJ SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­MIKLÓS • FŰT • GÖD Jelszó lehet a vízműveknél Nyugtával dicsérd a szezont! — Bezárt a fedett. A nyitott medencében úszunk torna­órán. — Ne tegyétek! Esős napot mondott a Rádió. Hű­vös az idő. Nincsenek garanciák Csak masukra számíthatnak Valamikor régen az aszály, a fagykár, netán a szűnni nem akaró esőzés volt a földművelő ember legnagyobb ellensége. Ma a természet kiszámíthatatlan erői mellett a gazdasági kör­nyezet is szorongatja a mezőgazdaságból élőket, többek kö­zött a téeszek is egy másként szabályozott közegben tevé­kenykednek. Korántsem olyan háttérrel, mint amilyen optimá­lis lenne, ennek következtében aztán még a jobbak sem pro­dukálhatnak jó eredményeket. A párbeszéd még az is­kolába induló gyerekekkel hangzik el. Nem sokkal ezután Szakasits György fő­munkatárs irodájában ve­tek pillantást Vác távoli városképére. A fehérek temploma felett szürkéskék fellegek lebegnek. Az idei tavasz és kora nyár szimbó­lumai is lehetnek. Az idő­járás okán korai volna még mérleget vonni arról, hogy a strandbelépők órainak emelése után mennyivel kevesebb a vendég. A váci fedett uszoda a nyári sze­zon alatt is nyitva tartott ez idáig. Az idei, takaré­kossági intézkedés. Gödi nyitány Lapunkban nemrég kö­zöltük a tarifákat, melyek­ről emlékeztetőként csak annyit: a remek váci-ter­málfürdőt hétköznap 70, szombaton és vasárnap 80 forintért élvezhetik a víz kedvelői. A gyerekek ugyanezért hétköznap 40, hét végén 50 forintot fi­zetnek. Tizenhat és tizen­kilenc óra között mindkét korosztálynak tíz forint kedvezmény jár. Ehhez hasonló megoldást alakítottak ki a Duna men­tén működő fürdők mind­egyikében a Dunamenti Re­gionális Vízmű vezetői. Igazából csak június első két hétvégi napját lehet az idei premiernek nevezni. Ezen a napon nyílt meg a gödi, szabálytalan alakú, új, huszonötször harmincegy Lepence fürdői Amikor először hallottam, hogy Lepence, a humoros hangzású néven mosolyog­tam. De, amikor a ll-es úton elhagytuk Visegrád szélső házait, a Gizella-te- lepi kórház előtt, fenn a domboldalban különösein szép épületcsoport simult a fenyők közé. Ez a Lepence, büszkeségük, a meleg vizű strand. A Dunazug andezithegyei sok melegvíz-forrást rejte­nek, s ilyet találtak az ad­dig csak a helybeliek által ismert Lepence-patakocska mentén is. Ez a strand méltó vetély- társa a leányfalui meleg vi­zű strandnak, bár néhány kilométerrel többet kell utazni. Az emeletes kabin­sort, a lépcsőket, a pancso­lót, a gyermekmedencét négyívű kagylóidom koro­názza, ezek alatt készült a három új, félköríves me­dence. Lejjebb helyezték el az 50 méteres versenyuszo­dát. Ennek külön érdekes­sége, hogy nem a hagyomá­nyos módon van kicsem- pézve, hanem új eljárással, fóliával borították a falait. A strand vezetője láthatóan büszke a birodalmára, amely most már akár két- ezernyi embernek is nyújt­hat kellemes üdülést a 38 fokos termálvízben. S emel­lé szinte kézzelfoghatóan „átinteget” a szemközti partoldal, a színes házso­rok, felettük a sötétlő feny­vesek, s még távolabb bó­logat a híres nagymarosi szelídgesztenyesor, amit a hagyomány szerint még Má­tyás király telepített a nap­sütötte oldal lankáira. D. A. 8 ^írJflP méterese, 28 fokos meden­ce, amely úszásra is ki­válóan alkalmas. Sokan örültek annak — helybe­liek és a törzsvendégek —, hogy ezzel együtt és a kis gyermekmedencével, most- már három egysége van a gödi strandnak. — Talán nem is kerülhet sor a múlt években sok bosszúságot okozó vendég­létszám korlátozására? — kérdezem a tikkasztó hő­ségben belbocsátásra várók látványát felidézve ma­gamban. — Még mindig így lehet! Egyszerre hétszázan pihen­hetnek a kapun belül. Ezt automatikus létszámjelző ellenőrzi. Túl meleg napo­kon elvileg elképzelhető, hogy várni kell. Ez egész­ségügyi okok miatt, előírás. No persze, ha az árakra gondolok, akkor talán nem kell ettől tartani. Augusztusban záróra Az első szombat-vasár­napi látogatók közel ezren voltak. Lehet, hogy az új­donság varázsa, a kíván­csiság vonzotta őket? Itt bőségesen buzog a hőfor­rás, nem úgy, mint a szent­endrei Pap-szigeten, ahol 5-6 millió forint is elkelne a kimerülőben lévő kút fel­újítására. Erre viszont gon­dolni sem lehet. A helyi önkormányzatok nem tud­nak hozzájárulni a fenn­tartáshoz, a vállalat vesz­tesége pedig így is 20-25 millió forint lesz idén, az előzetes tervek szerint. No de, várjuk még ki, hogy milyen lesz a nyár. A lepencei és a leányfalui strandokon 88 forint a be­lépő. A vállalat mindenütt a helyi viszonyokhoz ala­kította az árat. — Ha meg­gondoljuk, hogy a leányfa­lui önkormányzat az autók parkolási díját is ennyire szabta ki — érvel Szaka­Mihaszna ifjoncok miatt kell a drága perceket pa­zarolnom. Meg kell tudnom, min mesterkednek az utca két fővonalát összekötő, rö­vid szakaszon. Itt haladnak át reggel a kerékpárosok, itt fordulnak a motorosok, autósok. Miért kell nekik odakötniük azt a barna zsineget a lámpaoszlophoz? Nevetnek. Valamit jó elő­re elképzelnek. Ügy gon­dolják, igazi, nagy tréfa lesz ez. Kihúzzák a zsinórt, más­fél méter magasan az út­test fölött. A másik olda­lion is odaerősítik. Most már értem. Üjabb ötlet. Valamelyik este egy ka­landfilmben láttam, amint az erdőn áthaladó konflis bakjáról így buktatják le a kocsist. No de. felfogták ésszel ezek a kamaszok, mi történhet, ha egy ke­rékpárost így rántanak le? Arról nem is beszélve, hogy mögötte jöhet az autó! — Veszitek le rögtön — kiabálok rájuk, de elsza­síts György —, akkor ez nem sok. No de attól függ, hogy mihez viszonyítunk. Lehet a pénztárcánk tartalmához, az órabérhez is — gondo­lom én, akinek viszont a cég szempontjait is meg kell értenie. Májusban csak a hét vé­gén voltak nyitva a meleg vizes fürdők. Júniustól mindennap teljes az üzem. A szezon viszont csak augusztus 20-ig tart. Ellen­tétben az elmúlt évekkel, amikor szeptember 20. volt a zárás napja —, de így tízmilliós megtakarítást szeretnénk elérni. Ügy van­nak ezzel, mint az anekdo- tabeli kereskedő, aki akkor járt jól, ha lehúzta a re­dőnyt, f * Ar-védekesés Másik nyári témakörünk­ről Eckhardt Tibor szol­gáltatási osztályvezetővel kell beszélnünk. Nem fel­tételezi, hogy az idén nyá­ron komolyabb vízszolgál­tatási zavarokra kerülne sor. Minden bázisnak van a meleg időszakokra, túl­terhelésekre, előre terve­zett többletkapacitása. Igaz, a kiskertek locsolása miatt néha korlátozások léptek életbe, ám a vízdíj mértéke miatt az idén min­den bizonnyal kevesebben nyitogatják a kerti csapo­kat. A korábbi években szomjazó lakótelepieknek nincs mitől tartaniuk Du­nakeszin. Ma már onnét adnak a térség más helysé­geinek is tiszta ivóvizet. Szentendre jól, külön ellá­tott. Dobogókőre a 30 éve kiépített vízátadó berende­zés nyomja föl a vizet. Ezen a helyen már elkelne végre a felújítás, ha telne rá valakinek, valamiből. Talán egy pici javulás vár­ható az elmúlt évhez ké­pest azért itt is, de nyug­tával dicsérjük a szezont! — jelentette ki végül az osztályvezető. ladnak. Én oldom ki a zsi­neget. Csak most jövök rá arra, amin napok óta morfondírozok. Hogyan lesz valakiből önkéntes rendőr, polgárőr, bármely más, rendfenntartó testüle­ti tag? Olyan ember, aki vállalja, hogy beleavatko­zik mások dolgába. Koc­káztatja a testi épségét, nem kíván ellenszolgálta­tást. Gondolom, több és az általam tapasztaltaknál sú­lyosabb eseteket kell lát­niuk, átélniük azoknak, akik nem fontoskodó szán­dékból csatlakoznak. Töb­bek közt például a fótiak közbiztonsági egyesületé­hez. Sok mindennek kel­lett történnie és sajnos tör­tént itt ahhoz, hogy né­melyek teljes éjszakákat szánjanak járőrözésre, sa­Ebben a cipőben jár a dömsödi Dunatáj Tsz Is. Elvileg minden együtt len­ne a kibontakozáshoz, még­sem tudnak kellően fejlőd­ni. ötezerkilencszáz hektá­ron gazdálkodnak, 250 tag­juk mellett 170 alkalma­zottjuk van. s szántóval, le­gelővel, erdővel, gyümöl­csössel rendelkeznek. És ami a fontos, szétváltak az életképtelen, veszteséges ipari melléküzemáguktól, így ettől az időtől kezdve megszűntek az ellentétesen ható érdekek. Ügy tűnit ak­kor, nines akadálya, hogy egy könnyebb korszak kez­dődjön. Talán tudatosan ? Csakhogy nem így tör­tént. Csapiár János elnök ismeretei és felkészültsége tudatában állítja, hogy a bajok egyik legfőbb oka a közgazdasági környezet megváltozása, azon belül is a finanszírozási feltételek romlása. A téesz a saját bő­rén tapasztalta az utóbbi évek előnytelen hatásait, például a támogatások apasztását. Ez a folyamat úgy tizenöt éve kezdődött, s azóta szép lassan hozzá kellett szokni a gondolat­hoz, hogy csak magukra számíthatnak. Országosan 1980-ra lett nulla a támo­gatások és az elvonások összege, jelenleg pedig csak az elvonás létezik — s ez 30 milliárdot tesz ki. Ugyanakkor a mezőgazda­ságból szerezhető jövedel­mek jóval alacsonyabbak, mint például az iparban: az eredményeket befolyá­solja az idő, a pénz forgá­si sebessége lassabb, a készletek sem olyan gyor­san mozognak. Nem be­szélve arról, hogy bevétel csak a második félévben van, addig a hitelekből kell fennmaradni. A Dunatáj bevétele például évi 300 millió forint, amelyből az első hat hónapban csupán hetveinimiLliót tud előte­remteni. És ezt még teté­zik a szövetkezetek és ál­lami vállalatok egymás fe­lé fennálló adósságai: a Dunatájnak például 36 mil­lió forinttal tartoznak. A körülmények és szabá­lyozók azt a keserű követ­keztetést mondatják ki, hogy hazánkban talán tu­fát benzinjüket a gépkocsi­fordulókra. Csakhogy se­gítsenek fülöncsípni a má­sok javaira, személyi biz­tonságára törő kalandoro­kat. Kifinomult érzék kell ahhoz is, hogy az ilyen tes­tületben tagok és vezetők egyformán érezzék: hol a határ, mikor következik be a szereptévesztés veszélye? Székely Lajos, Fót alpol-. gármestere nemrég öröm­mel újságolta, hogy köz­ségük és Dunakeszi város közös alapítványt hoz lét­re. Ebből többek közt a he­lyi rendőrállomások mű­ködési feltételein is javíta­nak majd. Számíthatnak vállalkozók támogatására, akik a közös akciók céljá­ra autók rendelkezésre bocsátását helyezték kilá­tásba. Kovács T. István datosan, szisztematikus program szerint kívánják tönkretenni a nagyüzemi mezőgazdaságot. Mert mi oka lenne annak, hogy így magára hagyják a másutt — a Közös Piac országai­ban — támogatott ágazatot. Hacsak az nem — s ez igen sok szakember fejében fogalmazódik meg —, hogy éppen a Közös Piachoz történő csatlakozás egyik feltétele a hazai mező- gazdaság visszaszorítása. Kilábalás? Annak elle­nére, hogy nincs rossz po­zícióban a téesz, Csapiár János kissé pesszimistán beszél a jelenről. Az ener­giaárak az egekbe szöktek, a vetőmag szintén drágább lett. minden költség több, mint tavaly, ugyanakkor el­adni csak a múlt évi áron tudnak. Sikerült szerződést kötniük a búzára, a napra­forgóira — de a tavalyi áron. És a szerződéskötésnek is örülhetnek, mert ma már nincs biztos piaca senkinek és semminek. A Szovjet­unió kapui bezárultak. Nyu­gatra nem lehet eladni, ha a keleti piac nem nyit — katasztrofális helyzetbe jut a magyar mezőgazdaság! Behajt mindent Ha minden így marad, nem lesznek meg az egy­szerű újratermelés feltéte­A legifjabbakat gondozó, az ő oktatásukkal-nevelé- sükkel foglalkozó pedagó­gusokat — az óvónőket kö­szöntik 7-én, pénteken Dél­egyházán. A délután fél négykor kezdődő ünnepsé­gen, amelyet az óvodában Menekültek Hajlamosak vagyunk a felejtésre. Érdemes felfris­síteni az emlékezetünket. Az évezredes magyar—len­gyel barátságot még az olyan kényes politikai hely­zetben sem tagadta meg Magyarország, mint ami­lyenre 1939—1941 között került sor. Gondolnunk kell arra, hogy az embernek lehet­nek vér szerinti rokonai, testvérei. A nemzeti nyelv­vel egy-egy nagyobb nyelv­családhoz tartozik. A ba­rátság és testvériség érzé­sét- ennél is jobban mélyít­heti el a sorsközösség, a közös küzdelem és munka. Jadwiga, — Hedvig ■— a magyar származású ki­rálynő, Balassi Krakkóban nyomtatott versei, Báthori, Bem, az 1848-as szabadság- harc lengyel légiója juthat hirtelen az eszünkbe. A múlt közös szövétnekei, ha eltekintünk a jelenlegi sze­génység okozta zavaró tü­netek fölött. A fasiszta Németország által lerohant Polónia föld­jéről bátran léphettek ha­zánk területére a menekü­lők. Pest megye sok tele­pülése közül Leányfalu is menedéket adott számukra a már említett években. Június 8-án a helyi mű­lei sem. És akkor még nem volt szó arról, hogy milyen visszás helyzet alakult ki például a tejfelvásárlás te­rületén: a tejipar csak ne­gyedévekre köt szerződést, szigorítja a minősítést, az átvétel után jóval később fizet — csak a késedelmi kamat tavalyról 630 ezer forintot tesz ki. De nincs jobb helyzet a hús-, bor-, avagy a gabonapiacon sem. Ügy tűnik, az állam az utolsó fillérig behajt min­dent, ellenben a legcseké­lyebb mértékben sem ga­rantálja a monopólhely- zetben lévő felvásárlócé­gek fizetőképességét. Az el­nök keserűen kérdi: Van itt igazság? Van itt esély­egyenlőség? Tőkeinjekcióval A Dunatáj minden baja ellenére szerény eredmény­nyel szeretné zárni az évet. Fejlesztésre, a jövő meg­alapozására nem jut, ezen csak a tőkeinjekció segít­het. Külföldi partnereket keres a dömsödi téesz i,s a szőlő élelmiszer-ipari fel­dolgozására, illetve az év folyamán fokozatosan át­álltak a perifériális egysé­gek önálló vállalkozásban történő üzemeltetésére. Az elnök úgy véli, a tulajdon- váltásra szükség van, de a szövetkezésnek és a szövet­kezeti nagyüzemnek is van jövője, hiszen a kibontako­záshoz minden feltétel adott. Az emberek szaktu­dása is — amely nélkül ma nem lehet meglenni. Vasvári Éva rendeznek, Bulyáki Antal polgármester méltatja a munkatársak érdemeit, majd a gyerekek kedves­kednek a hat óvó néninek: műsorral szereznek örö­met az értük és velük fá­radozó nevelőknek. Leányfalun velődési ház és a Leány­falui Baráti Kör együttes felkérésére délután 5 óra­kor ezekre az esztendők­re emlékezik dr. Kap- ronczay Károly történész, a Semmelweis Orvostörté­neti Múzeum helyettes fő­igazgatója. Talán élnek még a ré­giek, akik a bajba jutott ba­rátokat házukba fogadták. Kortanuk, akik szívé­ben nem hűlt ki a rokon- szenv melege. Akik meg­mutatták a példát: milyen­nek kell lenni? Embernek az embertelenség idején is, minden korban hitünk és tisztességünk szerint. A Lengyel menekültek Leányfalun című előadás után, melyre várják a kö­zönséget, Adorján István­ná polgármester, az elő­adás résztvevőivel együtt megkoszorúzza a Szent An- na-templomban lévő len­gyel emlékművet. DUNATÁJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. • Munkatársak Vasvári Éva és Kovács T. István. • Fogadónap: min­den hétfőn 121—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili., Somogyi Béla u. 6 . Pf.: Mil. ír. sz.: HM. Te­lefon: 138-4761, 138-4-067. (K. T. I.) Életveszélyes ötletek Alkalom szüli a polgárőrt Délegyházán Óvónőket köszöntenek Magyar, lengyel két jó barát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom