Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-07 / 132. szám

I. ÉVFOLYAM, 70. SZÄM 1991. JÚNIUS 7., PÉNTEK LEVÉLVÁLTÁS Szeretnénk jól működtetni Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukban május 15-én megjelent egy cikk „XJjabb skalp?" címmel. Erre sze­retnék reflektálni. A szóban forgó cikkből értesültem a szülői értekez­letről, amelyen a társköz­ségek polgármesterei is részt vettek. Nagyon sajná­lom, hogy a dabasi képvi­selők közül senki nem ka­pott meghívót, így én sem, mert akkor ott elmondhat­tam volna a véleménye­met, s talán meggyőzhet­tem volna a jelenlévőket az álláspontom helyességéről, arról, hogy miért jutottam arra az elhatározásra, hogy az összevonást javasoljam a testületnek. Az előzményekről: — A képviselő-testület anyagi lehetőségeit mérlegelve, az egyik januári ülésen le­mondott a körzeti feladato­kat ellátó intézmények mű­ködtetési jogáról (így a kö­zépfokú oktatási intézmé­nyeiről is). Gondolván, hogy egy-két év múlva, ha anyagilag is megerősödik, majd visszaveszi azt. Idő­közben kiderült, hogy a megjelenő tulajdonjogi tör­vény úgy rendelkezik, hogy a működtetőre, tehát eb­ben az esetben a megyei önkormányzatra száll a tu­lajdonjog a törvény ér­vénybe lépésével, ezért a dabasi testület az április 18-i ülésén visszavette a működtetési jogot, mond­ván: a dabasi intézmények maradjanak Dabas város tulajdonában. Az ipari iskoláról: — Valóban, Dabason hosszú éveken keresztül működött szakmunkásképző, kár volt „bezárni”, hiszen mindenki tudta, hogy szükség van rá. (Magam is szívesen ta­nítottam ott is.) örültem, amikor megtudtam, hogy újból indul ez az iskolatí­pus, hiszen égetően szük­ség volt rá. Sőt, talán nem hat szerénytelenségnek, ha azt mondom, tevőlegesen is részt vettem a beindítá­sában. Így tudom, hogy az épület, amelyben jelenleg működik az iskola, a 77 gyerek igényeit úgy-ahogy ki tudja elégíteni, de ah­hoz, hogy tényleg 200-220 legyen a tanulólétszám, ko­moly beruházásokra lesz szükség. Nincs tornaterem, elő­adótermek, menza stb. Az épület első és második emelete főleg kis irodákból áll, ami 2-3 ágyas kollégiu­mi szobáknak s nem tanter­meknek való. Az épületben talán a volt garázs kivéte­lével, egyetlen „szoba” bel­téri magassága sem felel meg a tanteremre megadott szabvány előírásainak, te­hát az átalakítás sem oldja meg a gondokat. A már megtörtént átalakítások­kal az épület a későbbiek­ben közös célokra jól fel­használható. Ezen problémák ismere­tében jutottam arra a gon­dolatra (megjegyzem, nem­csak én), hogy mindezek kiküszöbölésére, gazdaságos és célszerű üzemeltetésre jó megoldásnak adódik a két intézmény összevonása. Belátom, hiba volt azt javasolni, hogy az ipari is­kola délután működjön, mert valószínű, lehetőség lesz arra is, hogy délelőtt legyen a tanítás itt is. Ter­mészetesen a „gazdasági” oldal csak egy a sok közül, megkockáztatom, talán nem is a legfontosabb. Számta­lan összetevője van a két intézmény együttműködte­tésének, jó és kevésbé jó oldala is. Ezt vizsgálni fel­adata a közoktatási, köz- művelődési és sportbizott­ságnak szakértők bevoná­sával, a vélemények is­meretében dönteni a mű­ködtetésről pedig a testület felelőssége, joga és kompe­tenciája. Megjegyezném: tudtom­mal több olyan város van, ahol ez a két intézmény együtt és jól működik, s természetesen nem jelent „színvonalcsökkenést" az együttműködés. Ez a tény is megerősített azon meg­győződésemben, hogy az összevonást javasolja, az idő is sürget, hiszen lassan eltelik a gazdasági év fele, s ezen intézményeknek még nincs elfogadott költ­ségvetése. Remélem, levelemmel hozzájárultam, hogy meg­győzzem a kétkedő szülő­ket, a környező községek polgármestereit; nem szét­zülleszteni, hanem jól mű­ködtetni szeretnénk. Nagy Ferenc tanár Nagy Ferenc levelének több kitételével is vitába szállhatnánk, de nem tesz- szük, nekünk nem a vitat­kozás, hanem a tények pártatlan közlése a felada­tunk. Abban nem vagyunk biztosak, hogy Nagy úrnak sikerült volna a szülőket meggyőznie a szülői érte­kezleten, hisz levelében is csupán mint valószínűsé­gét veti fel annak, hogy a szakmunkásképző diákjai is járhatnak délelőtt isko­lába. Az iskolák fuzionálá­sának témáját nem zárjuk le, a közérdekű véleménye­ket készséggel közreadjuk. (matula) Nem tudom, hogy hívják, nem kérdeztem. Lopva kaptam lencsevégre egy vásári sokadalomban. Iga­zi magyar típus. Szikár és szívós, akár a gyertyán­fa. önfejű, kevély, rátarti, büszke. Lobonca megőszült, majd elhagyta. Mint ősszel a lomb a fákat. De a kackiás bajusz megmaradt, meg a bozontos szemöldök. A férfiember dísze! Nyolcvan-, kilencvenéves? Ott volt már Dober- dónál is, vagy csak a Donhoz vitték el? Hány va- gonnyi búza ért kenyérré, amit ő vetett el, hány szőlöfürtöt cirógatott, míg bor lett belőlük? Hány­szor dalolt vidáman, és hányszor siratott? Szülőt, asszonyt vagy gyereket. Megannyi kérdés, melyre nem kértem választ. Csak egyet tudok. Amíg ilyen kevély, kemény, szí­vós emberek élnek ezen a tájon, addig nincs okunk a kesergésre, <— gye —) D A BAS I MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Nem a segélyakció a megoldás (II.) Az utolsó kicsengetés Míg ülünk egymással szemben, és hallgatom, egyre csak Máté Péter örökzöld dalszövege motoz bennem, az El­megyek, elmegyek refrénje. Pelig Nagy József tanár úr­nak vajmi kevés köze van a daíoláshoz vagy dalkölté­szethez, és még csak nem is hajlamos a mélabús hangu­latokhoz. Ellenkezőleg. Teli van életkedvvel, energiá­val, s legfeljebb néhány ránc és a fehér haj enged rá következtetni, hogy a tanár úr valóban elmegy. Még néhány nap, és nemcsak a most végzős osztálynak, de neki is végleg kicsengetnek. Számára ez lesz a 38-ik ki­csengetés, és egyben az utolsó. Bár ki tudja ... — Az életem? Szép volt és szép ma is. Nem voltak benne nagy viharok és én magam sem voltam vihar. Mint pedagógus és mint ember is azt vallom, az ember ne rejtse véka alá a legszebb tulajdonságát. Azt, hogy van szíve. Ami­vel tud szeretni, tud ra­gaszkodni az őt körülvevő világhoz. Azt nem mondanám, hogy soha senkivel nem volt konfliktusom. Volt. Egyházi iskolában tanul­tam, s amit ott kaptam út- ravalóul, meghatározta az életszemléletemet. Emiatt sokszor piszkáltak, ezért jöttem el Püspökladányból. Fátylat rá. Akkor olyan időket éltünk. Galamblelkű? Ezt mond­ták? Nem tudom el­képzelni, ki állít rólam ilyesmit?! Bachmer Imre biztos nem. Azt mindjárt az első órán úgy felpofoztam, hogy ma is megemlegeti. Cégéres rosszcsont, hírhed­ten vásott cigánykölyök volt. Na, én gátjába ráz­tam! Műegyetemet végzett, gépészmérnök, egy kisúj­szállási gyár igazgatója. Ha nagy ritkán összefutunk, egy pohár bor mellett mindig elmondja: Józsi bácsi, en- gemet az az irtó nagy fü­les indított el a pályán, amit te adtál. Neked kö­szönhetek mindent. Helyben vagyunk. Ez egyike azoknak a prob­lémáknak, melyeik Nagy Józsefet egész pályafu­tása alatt mozgatták, sar­kallták, cselekvésre késztették. — Nincs olyan peda­gógus. aki ne szembe­sült volna ezzel, legfel­jebb nem egyformán re­agálunk rá. A cigánygyere­kek zömével gondok van­nak. Hátrányos helyzetből indulnak, rossz családi hát­térrel. Az agresszivitásuk A körzeti labdarúgó-bajnok­ság utolsó fordulójában jt má­sodik helyezett Dabas csapata újabb egy pontot vesztett, és így a rájátszás két mérkőzésén az ináresi csapatnak egy pont kell a bajnokság megnyerésé­hez. Felsöpakony—Dabas ÉKÜ 1-1 (0-1). Felsöpakony, 150 néző. V.: Zene J. (Kotán M.). A hazai csapat enyhe mezönyfölényé- vel telt el az első félidő, de egy kontratámadás végén 11- esből előnyt szereztek a daba­Kcrzeti labdarúgó-bajnokság Inárcs az élen áll DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 öraig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. Vili. kér.. Somo­gyi B. u. t. sz. Pf.: 311. ír. SZ. 1446. Telefon: 138-2399/283 8 slak. A második félidő hason­lóan folytatódott, de a ll-es a kapufán csattant. A végén a hazaiak számára a mezőny­fölény gólra érett, amit a já­ték alapján megérdemeltek. Gl.: Kozma, ill. Kovács F. (U-esből). Jó: Mészáros, Surá- nyi és Antal, ill. a Dabasból senki. Öcsa—Táborfalva 2-4 (2-1). Ócsa, 100 néző. V.: Luká- csik S. (Kotán S.). Az első félidőben az ócsai csapat meg­érdemelten vezetett. A máso­dik félidőben a vendégcsapat óriási kapushibákból megsze­rezte a győzelmet. Gl.: Sziráki és Kábái, ill. Gombár (2), Nyúl és Radios. Jó: Sziráki és Dudás, 111. Gombár, Nyúl és Radics. Inárcs—Gyál 6-0 (1-0). Inárcs. 250 néző. V.: Kocsis J. (Kiss J.). Az ináresi csa­pat a 30. percben szerzett ve­zetést. A második félidőben a hazaiak nagyobb sebességre kapcsoltak és gólokban gaz­dag félidőt láthatott a közön­ség. A hazaiak még Ilyen arányban is megérdemelten nyertek. Gl.: Babinszki (2), Kurucz, Kaldenecker, Szabó és Bánná­nk. Jó: Babinszki és Szabó, ill. Szabó J. Alsónémedi—Tatárszentgyörgy 2-2 (1-1) Alsónémedi, 100 néző. V.: Varga L. (Simon S.). Az első félidőben a vendég tatárszent- györgyi csapat játszott jobban, mig a másodikban a hazaiak. A két egyforma képességű csapat nem bírt egymással, így az eredmény igazságos. Gl.: Tóth J. és Cseri M., ill. Kajdácsi és Raffael. Jó: Zo- ják, Horváth, Tóth és Cseri, 111. Ordas!, Dani, Tokics és Raffael. nem feltétlenül velük szü­letett tulajdonság. Ezzel kompenzálják a többiek megnyilvánulásai t. A kikö­zösítést, a csúfolódást, azt az ösztönös megérzést, hogy ők nem tudnak lépést tar­tani az osztállyal. Mindez összességében eredményezi a sok bukást s a lemorzso­lódást. Nyolc-tízévesen még nem mérik fel, azzal, hogy nem végzik el a nyolc általánost, csak tovább nö­velik a hátrányos helyze­tüket. Nem tudnak szakmát tanulni, s kivált mostaná­ban azokat eresztik szélnek, akiknek nincs meg a nyolc osztályuk. Gyálon, az 1. Sz. Álta­lános Iskolában hagyo­mányai vannak az úgy­nevezett utóképzésnek, melynek a hivatalos neve ifjúsági esti levelező tagozat. Ennek vezetője immár tíz éve Nagy Jó­zsef, akkor pártolt át Pa- konyból Gyálra. — Kor szerint nagy a szóródás. Legtöbb a 25-20 éves, de vannak 1966 előtt születettek is, köztük há­rom-négy gyerekes család­anyák. Az V-VI. osztályt összevonva, a többit éven­ként végzik. Jelenleg 83 fős az esti tagozat, az idén 20-an szereznek nyolcosz­tályos diplomát. Van a ta­nítványaim közt jó néhány olyan, akire joggal vagyok büszke. A Paczó nővérek, Jakab Pista, Erdős Misi, Raffael Borbála vagy a La­katos fiúk. Az érdem nem­csak az enyém, engem leg­feljebb azért kedvelnek jobban, mert többet vagyok köztük. Kis óraszám-diffe­renciával ugyanezt teszi Kovács Istvánná és Jónás Bertalanná is. Én azt ta­pasztaltam, azokban több a szeretet, a tolerancia az el­esettek, a hátrányos hely­zetűek iránt, akik a kör­nyezetükben is megéltek valami kis vagy nagy tra­gédiát, netán az ő család­jukban is van olyan, aki hatványozott törődést, elné­zést igényel. Magam sem vagyok kivétel, én is átél­tem hasonlót. Hogy kikre vagyok büsz­ke a volt tanítványaim kö­zül? Nemcsak Bachmer Imi­re. Van köztük vegyész, doktor, jogász, technikus. De nekem a jó szövőnő, az ügyes autószerelő, az élel­mes-udvarias kereskedő is mind egy-egy siker, ötös osztályzat, amivel az élet minősíti a munkámat. Nagy József tanár úr néhány nap múlva el­megy. A megérdemelt nyugdíját élvezni. Vagy mégsem? — Egy kicsit szeretnék pihenni. Rám fér. Sok volt ez a harmincnyolc év. De utána, ha hívnak, szívesen bejárok. Még ingyen is. Se­gíteni a kollégáknak. És segíteni a rászorulóknak. Egy pedagógus még hatvá­nyozottabban megérzi, megsínyli, ha kikerül az aktív életből. Mert az egész élete úgy telt el, hogy em­berközelben, gyerekek közt élt. És ennél nincs szebb a világon! Matula Gy. Oszkár W Mozi ma Gyál, Dózsa: Június 7-én fél 6-kor: A Beverly Hills-i zsaru (szín., mb. am. krimi), 8-9-én fél 6-kor: Ez is Amerika (szán. am. dok.- film), 10-én fél 6-kor: Azok a csodálatos Baker fiúk (szín., zenés am.). 1. Inárcs 18 I 2 76-13 37 2. Dabas 15 5 1 50-16 35 3. Táborfalva 10 4 7 33-30 24 Ifjúsági eredmények: Felsö­pakony—Dabas ÉKÜ 7-1, Öcsa —Táborfalva 2-0, Inárcs—Gyál 0-4. Serdülő-végeredmény 1. Ka’kucs 16 ------- 92-14 32 2 . Dabas SE 14) 2 4 56-27 22 3. CJjhartyán 10 2 4 56-2« 22 4. Örkény 9 1 6 59-33 19 5. Bugyi 8 — 8 72-33 16 6. Hemád 6 2 8 39-40 14 7. Dabas ÉKÜ 4 1 11 49-41 9 8. Inárcs 3 — 13 43-78 6 9. Újlengyel 1 — 15 6-168 2 10. Alsónémedi visszalépett Hétvégi labdarúgás Vasárnap 15 és 17 órakor el­maradt mérkőzés: ócsa—Fel­söpakony. 17 órakor ráját­szás, I. forduló mérkőzése: Da­bas ÉKÜ—Inárcs. Orgován—Varga Megkövetjük a kakucsi cigányközösséget Május 29-i számunkban jelent meg az „Esküvő kutyás rendőrökkel” felicímű, „Kakucs tőlük ret­teg” főcímű cikk. A Phralipc független cigányszer­vezet kakucsi tagszervezete arról értesítette szer­kesztőségünket, hogy a cikk kapcsán bírósági el­járást kezdeményezett, mivel annak tartalma vé­leményük szerint kimeríti a közösség megsértését, és gyűlölet keltésére is alkalmas. Alaposan és ismételten megvizsgálva az írást, arra a következtetésre jutottam, hogy azt átgon­dolatlan megfogalmazása, tűi általánosító szóhasz­nálata miatt a kakucsi cigányközösség joggal érez­heti sértőnek. Nem mentség, de talán enyhítő körülmény, hogy szerkesztőségünk részéről enlö- gött semmifajta szándékosság nem volt. Sőt, la­punk rendszeres olvasói tudják, hagy írásainkban mindig kiálltunk a kisebbségek egyéni és kollek­tív jogainak érvényesítéséért, ezen belül a ma­gyar cigányság társadalmi-gazdasági felemelkedé­séért. Ezért különösen fájdalmas számunkra mostani súlyos hibánk, amelyért a kakucsi cigányközössé­get ezúton megkövetjük. Ugyanakkor javasoljuk, hogy a települési önkormányzattal és a Phralipe helyi szervezetével közösen vitassuk meg, mit te­hetünk az előítéletek és az azokat gerjesztő, de semmiképpen sem igazoló jelenségek ellen. Bárd András főszerkesztő

Next

/
Oldalképek
Tartalom