Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-07 / 132. szám

Körúton a megye kereskedelmi felügyelőié SZÉL PÉTER NYILATKOZIK A fi rizsgdiot szakmai / A 168 órában Berdár Béla, a Pilisi Állami Parkerdő- 4 gazdaság főigazgatója azt nyilatkozta, hogy tudomása y, szerint az ellene folyó fegyelmi vizsgálatot a térség or- £ szággyűlési képviselője, Szél Péter bejelentésére indí- tolták el. A főigazgató azonban sem a rádióban, sem ^ lapunk szerdai számában nem mondott semmi közcleb- 7 bit arról, hogy milyen kifogások, vádak merültek, me- 6 fűlhettek föl ellene. Ha lejárt a szavatosság... Szél Péter szentendrei képviselőt kérdeztük meg arról, hogy neki milyen szerepe van az ügyben? — A Földművelésügyi Minisztérium mint fölügye­leti szerv kezdeményezte a vizsgálatot, s ezt szigorúan szakmai alapon. Így nekem semmilyen szerepem nincs és nem lehet ebben. 4$ Berdár Béla azt állí­totta a rádióban, hogy ön­nek politikai kifogásai van­nak vele szemben. — Valóban vannak poli­tikai kifogásaim azok ellen a vezetők ellen, akik a ko­rábbi rendszer elkötelezett hívei voltak. Meggyőződé­sem, hogy az általuk kép­viselt irányvonal nem pasz- szol a rendszerváltás utáni politikai berendezkedéshez. De ez az én magánvélemé­nyem, s ezt Berdár úrral négyszemközt már megbe­széltük, tisztáztuk. Gondo­lom, ellene a vizsgálat so­rán nem politikai kifogások merültek föl. % Talán nevezzük nevén a gyereket. Az a baj, hogy a főigazgató MSZMP-tag volt? — Berdár Béla nem egy­szerű MSZMP-tag volt, egy a nyolcszázezerből. Hanem egy a százból. Én ezt per­A piac diktálja Minőségi A világpiacon is ver­senyképes magyar terméke­kért tevékenykedő új, ön­álló, minőségüggyel foglal­kozó egyesület — a hivata­los szervezetektől függetle­nül — jön létre június 12-én Magyar Minőségügyi Társaság néven — jelentet­ték be a szervezők csü­törtökön tartott sajtótájé­koztatójukon Az új szervezet célja a minőségi színvonal emelése hazánkban, tékmtettei az egységes európai piachoz való csatlakozásra. Ennek érdekéber. együttműködik a hazai és a külföldi minő­ségügyi szervezetekkel. sze nem tudom bizonyíta­ni, és ezért nem is nyilat- kozhatom róla. De Berdár úr. mint képviselő, mint egy jelentős vadászterület gaz­dája, mint megyei pártve­zető nem lehetett kis em­ber. ön régóta ismeri őt? — Ezelőtt egyszer talál­koztam vele. ® Mivel most ön a terü­let parlamenti képviselője, bizonyára meg tudja ítélni az erdőgazdaság munkáját. Szakmailag milyen véle­ménye van a főigazgatóról? — Szakmailag nem tudom Vácott a Tungsram Rt. Fényforrás Gyárában csü­törtökön új üzemet avattak a gyártás során keletkező hulladék fényforrások új­bóli feldolgozására. Az ava­tás alkalmából tartott saj­társaság Tagságát informálni szeret­né az új módszerekről, ez­zel is elősegítve azok mi­előbbi magyarországi beve­zetését, alkalmazását. Szak­embereik segítségével ter­vezik a minőségügyi isme­retek oktatásának kiszélesí­tését, a továbbképzés meg­szervezését, valamint a mi­nőségügyi szakértők .nyil­vántartásának megteremté­sét is. A társaság a Gépipari Tudományos Egyesület kez­deményezésére jön létre, s alakuló közgyűlésén várha­tóan több mint 200 alapító vesz részt. A szervezet nyi­tott, tagjai sorába bárki beléphet. megítélni, nekem más a foglalkozásom. Az adatok pedig, amelyekhez hozzá­férhetek, nem igazán alkal­masak annak eldöntésére, hogy hogyan működik a gazdaság. Az, hogy nyere­séges-e vagy veszteséges, nagyon sok mindentől függ. s csak ennek alapján ba­darság lenne a vezető mun­káját megítélni. # Elkép zelhetönek tart­ja, hogy mégis politikai döntés születik a tárgyalá­son? — Nem tudom, én nem veszek részt a vizsgálatban. Azt tudom, hogy az eljá­rást szigorúan szakmai ke­retek között kell tartani. Akkor is. ha én ezt a dön­tést politikailag nem tar­tom károsnak. tótájékoztatón a gyár ve­zetői elmondták: a 100 mil­lió forintos beruházás része egy nagyszabású technoló­giai fejlesztési programnak, amelynek keretében a kö­vetkező két évben összesen 5 millió dollárt költenek a környezetkímélő termelés meghonosítására. A selejtes fénycső eddig csak gondot okozott, mivel higanyt is tartalmaz, veszé­lyes hulladéknak minősül, ám megsemmisítésére mind a mai napig nem volt meg­felelő eljárás. Így az évek során összegyűlt összetört selejt a gyár telepén 10 ezer tonnás mennyiségben valóságos üveghegyet alkot, potenciális veszélyforrást jelentve a közvetlen kör­nyezetre. Az új üzemben svéd technológiával a se­lejtes fénycsőből vissza­nyerik a higanyt, így az üveg és a vegyi anyag is ismét felhasználható, s ami ennél is fontosabb, meg­szűnik a környezet veszé­lyeztetése. A meglevő 10 ezer tonnányi hulladék fel­dolgozására az e feladatra szakosodott Natura Szövet­kezet kapott megbízást, a munkával az év végéig vé­geznek. Amióta az élelmiszerek ára alaposan megemelke­dett, mi, vásárlók is igé­nyesebbek lettünk, a pén­zünkért szeretnénk kifogás­talan minőségű árut kapni. A vevők bánatára azonban a termékdrágulás nem mindig jár együtt minőség- javulással. A közértben gyanútlanul vásárlók gyakorta kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe, amikor lejárt szavatossági idejű árucikkeket visznek haza. A kereskedők és a gyártók sok esetben nem tartják be az élelmiszer- törvény előírásait. Ezt a megállapítást erősítette meg a Pest Megyei önkor­mányzati Hivatal Kereske­delmi és Piacfelügyelőségé­nek legutóbbi vizsgálata, melyet május végén fejez­tek be. Munkatársaik a megyében mintegy húsz élelmiszerboltot kerestek fel, s elsősorban az alapve­tő élelmiszereket — tej­termékek, kenyér —, vala­mint az úgynevezett maga­sabb árfekvésű cikkeket — konzervek, felvágottak, édességek, kávék — tették nagyító alá. A tapasztalat az volt, hogy általában a kisebb te­lepüléseken lévő üzletekben akadt több probléma. A magánpékségekből kikerülő kenyerek kilencven száza­lékánál hiányzott az azono­sító címke, így hát a vá­sárlók sem tudják megál­lapítani, mikor sütötték a vekniket. A hűtőpultokon a vajak, vajkrémek széles választéka várja a vevőt, A baj csak az, hogy a ke­reslet. egyharmadára esett vissza, s talán ez is az oka annak, hogy sokszor már a Füszért raktáraiból is lejárt szavatosságú áruk kerülnek ki. A vizsgálat során egy dunakeszi boltból például 56 doboz tejfölt, 60 csomag vajat, 7 csomag túrót és sajtot kellett kivonni a for­galomból. Nekünk, vásárlóknak te­hát meglehetősen éberek­nek kell lennünk, hogy csak a frissből vigyünk. Persze hiába vagyunk elő­vigyázatosak, ha a készítők nem tüntetik fel a gyártási és szavatossági időt. A ta­pasztalatok azt mutatják, ez a két adat rendszeresen hiányzik az egyébként köz­kedvelt Olimpia és Frank­furti sajtokról, s minden kérlelés ellenére a húsipari vállalatok sem oldották még meg, hogy az úgyneve­zett ömlesztett árukon — párizsi, virsli, májas — feltüntessék a gyártás nap­ját. Arra hivatkoznak, hogy a címkézés drága, s a szállítólevélre amúgy is felírják a készítés napját. A vizsgálatok tanúsága sze­rint azonban ez sokszor el­marad. s így' a vevők a hu- sospultoknál továbbra is csak a szemükre hagyat­kozhatnak. Akadnak azonban jó pél­dák is. A piacfelügyelőség munkatársai úgy látják, a tejes- és mireliteszacskókon általában szabályszerűen tüntetik fe! a tudnivalókat. Mióta vékonyabb lett a pénztárcánk. kevesebbet költünk kávéra, csokoládé­ra — a többség csak az ol­csóbb fajtákat keresi —, így nem árt az óvatosság, mert ezekből az árufélesé­gekből is sok olyan hever Nem könnyű manapság üzletkötőnek lenni, különö­sen, ha a mind nagyobb vágott baromfi-készl et e kre kell vevőt találni. Hónapok óta tart a találgatás: vajon mikor tárja szélesre kapuit a szovjet piac? Ugyanis a magyar szárnyasok hosszú éveken át az Uralon innen és túl találtak többmilliő- nyi fogyasztóra. A KGST- piac megszűnése, s a szov­jet fél bizonytalan fizetési lehetőségei zavart okoz­nak a magyar külkereske­delemben. Pest megye legnagyobb baromfifeldolgozó üzeme, a hernádi Március 15. Tsz területén található. Az itt levágott, feldolgozott broj­lercsirkék legjelentősebb forgalmazója a Hungavis Külkereskedelmi Vállalat. A cég üzletkötői, mint hírlik, a közelmúltban reményt- keltő megbeszéléseket foly­tattak a Baltikumban. Arról tárgyaltak, csirkéért cseré­be fával fizetnének a ve­vőknek. aztán kiderült, most nincs szükség a fá­ra, a Tüzép-telepeken is nagyok a készletek, ördögi a pultokon, melyeknek a minőségmegőrzési határide­je már lejárt. örvendetes, hogy az üzle­tekben egyre több a külföl­di áru, a baj csak az, hogy sokszor teljes egészében hiányzik róluk a magyar nyelvű utasítás. Egy pilis­csabai magánkereskedésben ezért vontak ki a forgalom­ból a piacfelügyelők 45 ezer forint értékű árut. A vizsgálat rövid sum- mázata: a felügyelők 24 esetben róttak ki pénzbír­ságot, s felvették a kap­csolatot a gödöllői székhe­lyű Pest Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszer- ellenőrzési Állomással — melynek munkatársai a gyártókkal is napi kapcso­latban állnak —, s kérték őket, a készítők figyelmét is hívják fel az észlelt hiá­nyosságok kijavítására. körbe kerültek tehát a for­galmazók, hiszen úgy lát­szik. hogy a barterügyfe- lek is mind bizonytala­nabbak. Oláh István, a hernádi üzem vezetője mégis bi­zakodó. Elmondta, hogy pillanatnyilag 200 tonna az elfogadott mennyisé­gen felüli készlet. Nyuga­ti szállításaik a német és holland piacokra zavarta­lanok. Megjelent a színien a megyei Teszöv közvetí­tésével egy olasz üzletem­ber is. Már ajánlatokat tett a számításba jöhető vevőkre, illetve az igé­nyelt csirkeszállítmányok mennyiségére.' Amint hír­lik, a tárgyalások reményt- keltök, s az eddig vitatott pont, a közvetítői díj, is megoldható. Természete­sen az üzlet akkor lesz nyélbe üthető, ha az olasz fél rendelkezik a bankga­ranciával. Addig a herná­di baromfifeldolgozó üzem kezdi bolthálózatában az egész csirkét és a far-hátat jelentős árkedvezménnyel forgalmazná. (gyócsí) — ja — KÖRNYEZETKÍMÉLŐ TECHNOLÓGIA VÁGOTT Fénycsohulladék- liasznosító üzem h. e. 0'asz vevő a hernádi láthatáron Csirkéért fa nem kell FŐVÁROSBAN, KISEBBSÉGBEN Visszahívás LAPUNKBAN IS MEGJELENT tegnap az a hír, miszerint Székely Gábor, Budapest főpolgármester­helyettese szerint kormányzati se­gítség híján a főváros működése megbénulhat. Az okok között el­ső helyen szerepel, hogy a buda­pestiek adójából finanszírozzák például a főváros környéki tele­pülések tömegközlekedésének tá­mogatását, s ehhez hasonlóan a Pesten tanuló vidékiek ellátását. Bizonyára ezért jut kevesebb sal­ját lakosaiknak. Abban a kérdésben, hogy a kormány kellő mértékben támo­gatja-e a főváros liberális pártok vezette önkormányzatát, kellő is­meretek híján nem kívánunk ál­lást foglalni. Stulajdonképpen nem számít újdonságnak a nyilatko­zatnak az a meglehetősen dema­góg része sem, hogy mindezért (a kormányzaton kívül) a bejárókat, a vidékieket, azaz a kisebbséget hibáztatják. Az érvelés merőben megalapo­zatlan, torz voltára lapunk már többször figyelmeztetett. Akkor is, amikor hasonló indokokkal — még a pártállam idején — a fő­városi tanács igyekezett több pénzhez jutni. Szakemberek hig­gadt érvelésével támasztottuk alá, hogy a főváros éppoly rászo­rult Pest megyére, mint fordítva, mi, a megyeszékhely Budapestre. Budapest kétmillió polgára a mi vizünket issza — s nem kis bána­tunkra —, itt helyezi el a szeme­tét, hozzánk jár regenerálódni, itt van víkendlháza, kertje, hegye. És persze élve állampolgári jo­gainkkal, több tízezren Budapesten dolgozunk, itt fizetjük a méreg­drága buszbérletet, itt vásáro­lunk. Sőt mi több, ide kerül a Pest megyei tej java része, amiért persze a fővárosi polgár nekünk fizet. Kár a kérdést tovább boncol­gatni, épeszű ember anélkül is érti az összefüggéseket. Azt is tudja, hogy se a főváros, se Pest megye nem lehet állam az ál­lamiban, egymésrautaltak va­gyunk. Ügy látszik, mindezt a fővárosi önkormányzat vezetői mégsem tudják, vagy nem akarják meg­érteni. Mert rosszul megy a pesti polgárnak. Hihetetlenül cudar ál­lapotban vannak az utak, omlik a vakolat a lakóházakról, egyre nehezebben működnek az intéz­mények, és a liberális önkormány­zat egyelőre — aligha saját hibá­jából — mindezzel szemben tehe­tetlen. Okot, felelőst, bűnbakot kell tehát keresni. Hogy hogyan? Példa van elég. Amerikában a négereket szidják. Berlinben a tö­rököket okolják, Romániában a magyarok a nemzetrontók. Ná­lunk más és más történelmi kor­szakokban a zsidók, a svábok, a cigányok, vagy valamelyik má­sik kisebbség: mondjuk, a Pest megyeiek a hibásak. EZEK A BEJÁRÓK ugyanis kék buszon (is) közlekednek, ezek a vidékiek nem Kóspallagra, hanem Pestre járnak egyetemre. Talán a munkanélküliség miatt is mi vagyunk a hibásak: hiszen, ha ki lehetne tiltani bennünket, ha viselnénk valamilyen megkülön­böztető jelet... talán több kenyér, nagyobb fialat jutna a pesti pol­gárnak. Indulatokat kelteni .főpolgár­mester-helyettesi megnyilatkozás­ban, vagy újságcikkben egyaránt lehetséges. Példa lehet erre ez a pár soros előbbi eszmefuttatás éppúgy, mint a tegnapi hír. Fel lehet korbácsolni a kedélyeket. Arra biztatni az önkormányzato­kat, hogy adóztassák agyon a pesti hétvégiház-tulajdonosokat, hogy zárják el a pestieket táplá­ló kutak csapjait, hogy ne adja­nak területeket a budapesti sze­métnek. Pest megye, reméljük, nem er­re törekszik. Szintén lapunk teg­napi számában nyilatkozta dr. Inczédy János, a megyei önkor­mányzat elnöke, Demszky Gábor­ral arra kötöttek szóbeli egyez­séget, hogy nem esnek hasonló hibába, mint pártállami elődeik, együtt s nem egymás ellen igye­keznek polgáraiknak jobb létét elősegíteni. Munkatársunk kérdé­sére ma dr. Erdélyi László, Pest megye főjegyzője adott hangot elképedésének s értetlenségének, ml célt szolgálnak az ilyen fele­lőtlen megnyilatkozások? Szívesen megkérdeztük volna dr. Demszky Gábort, Budapest korábban nagyon népszerű főpol­gármesterét, osztja-e a helyettese nézeteit? Két napig telefonál­tunk a főpolgármesteri hivatalba — hiába. Vagy a sajtóirodához irányítottak —, de mi az irodák véleményére nem vagyunk kíván­csiak —, vagy visszahívást ígér­tek, s természetesen nem tartot­ták be. Amit persze egy magát liberá­lisnak valló politikus esetében furcsán az ember. Annál is in­kább, mert Demszky úr képvi­selői és főpolgármesteri kampá­nya idején egyszer se mulasztotta el az ilyen ígéreteket beváltani, többször is felhívott bennünket. PRÓBÁLKOZTUNK PERSZE — elég illetlenül — lakásán is keresni. De hiába. Az új telefon­könyvben neve ugyanis nem sze­repel. A tudakozóban azt vála­szolják, a szám titkos. Némely politikus erről így intézkedik. A szabaddemokraták több ügyvivő­jének számát bárki megtalálhatja, benne van Kis János, a pártel­nök is. Sőt, ha lapoz az ember, más érdekességeket is talál. Aczél György, az egykori MSZMP KB titkára, a párt főideológusa pél­dául mindig benne volt a telefon­könyvben. Ha annak idején a rendőrök által követett, betiltott, meghurcolt, megalázott Demszky Gábor fellapozza a telefonköny­vet, és tárcsáz, megmondhatta volna neki a véleményét. Ha nem személyesen, de legalább telefo­non. Csulák András

Next

/
Oldalképek
Tartalom