Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-06 / 131. szám
». ÉVFOLYAM, 105. SZÁM 1931. JŰNIUS 6., CSÜTÖRTÖK BUDAÖRS © ÉRD © SZÁZHALOMBATTA © PILISVÖRÖSVÁR © BUDAKESZI 9 BIATOR- BÁGV © TÖRÖKBÁLINT © PILISCSABA © PÁTY © ZSÁMBÉK © SOLYMÁR © TÁRNOK © NAGYKOVÁCSI © BUDAJENÖ © PERBÁL © TÖK © TINNYE © ÜRÖM Elmentek a katonák Retten itt leltek új hazát Eljött május 28. Ekkorra ígérték a szovjet paran- nokok, hogy utolsó katonájuk is elhagyja a piliscsabai déli tábort. Bár erre a napra bírtam Burej ezredesnek, a helyi alakulat parancsnokának meghívását, órára pontosan nem sikerült megtudnom, hogy valójában mikorra is várt. Azt kellett volna bizonyítanom, hogy az északi táborhoz hasonlóan, szépen kitakarítva, a körülményekhez képest rendben, minden szándékos károkozás, rombolás nélkül adják majd át a déli tábort. Hogy ez mennyire sikerült, május 31-én, pénteken a kora délutáni órákban egyik pillanatról a másikra elvesztette a jelentőségét. Ugyanis nem számítottam arra, hogy a szovjet tisztek, illetve gazdasági szakembereik, akik az átadás-átvételnél jelen voltak, felsőbb parancsra hivatkozva megtiltják a fényképezést! A katonai állomány, s a technika zömében már elhagyta Piliscsabát május 28-ig. A tiltást mégis olyan komolyan vették a szovjet tisztek, hogy még a Pest Megyei Kincstári Vagyonkezelő Szervezet munkatársainak sem engedték meg a fotózást. Azért az átadás-átvétel május 31-én már reggel 10 órakor elkezdődött a helyi polgár- mesteri hivatal megbízot- tainak jelenlétében. A magyar vagyonőrök fokozatosan vették át az objektum felügyeletét, hogy aztán estig, a jegyzőkönyv aláírásáig együtt vigyázzák az épületeket a szovjet katonákkal. A két fél között tudtommal semmiféle konfliktus nem volt, inkább a búcsúzkodásra, illetve a búcsúztatásra jellemzően közvetlennek tűnt. Öregdiákok az érdi gimnáziumért Egyesület és alapítvány Kevesen számolnak utána, ettől azonban tény, hogy megalakulása óta az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban több ezren szereztek érettségi bizonyítványt, ballagtak a „gimnázium öreg falai között”. Az öregdiákok az elmúlt évben egyesületet szerveztek. Nem öncélúan, nem a múltba nézegető módon, hanem azért, hogy az érettségi találkozók megszervezését — a kapcsolatok tartását — segítsék, s ugyanakkor alapot teremtsenek a tehetséges diákok anyagi támogatásához is. Az öregdiákok 1990-ben alapított egyesületének az alapszabály szerint mindenki tagja lehet, aki az érdi gimnáziumban végzett. S persze a tagsághoz — mint ahogy az már lenni szokott — az alapszabály elfogadása, az egyesület céljainak támogatása is elengedhetetlen. Az egyesület megalakulása után úgy döntött, hogy a gimnáziumban tanuló diákok javára alapítványt hív életre, mégpedig Érdi Gimnázium elnevezéssel. Az alapítványra befolyt összegekkel a kimagasló tanulmányi eredményt elért diákokat támogatnák évente egyszer. Ugyanakkor szükség szerint a nehéz anyagi helyzetben lévő, rossz szociális körülmények között élő diákokat is egy-egy meghatározott összeggel segítenék. Az egyesület nemcsak az elképzeléseket körvonalazta, a szándékokat jelölte meg, hanem egyúttal első nekirugaszkodásként ötezer forinttal nyitotta meg az alapítvány számláját. A Magyar Hitelbank Széchenyi István Igazgatóságának vü’, a\ érdi fiókja kezeli a 226-10 724-es számlát. Az alapítvány vagyonának felhasználásáról természe tesen a játékszabályok szerint kuratórium dönt. Per sze a „vagyont” a befize tett Összegek, az adoma nyolc hizlalhatják. Valószí nűleg többen szívesen ál doznak ilyen célra is. Mert értelme, társadalmi haszna van annak, ha mind többen segítik, anyagilag is támogatják a tehetséges diákokat, illetve azok továbbtanulását, mely igaz, holnap még nem kamatozik ... Egy azonban bizonyos, a. befolyó összegek fele az alaptőkét növeli, másik fele pedig az említett célok valóra váltását szolgálja. Nem árt azonban azt sem tudni, hogy az egyesületbe tömörült öregdiákok — akik közül jó néhányan nemcsak Érden, hanem Százhalombattán, a fővárosban vagy a megyehatáron túl dolgoznak — időről időre összejöveteleket rendeznek Érden a Liget Termál Szálló sörözőjében. No, persze nem sörpartikkal ütik agyon az időt, hanem ez az a hely, ahol a klubnapokat díjmentesen megrendezhetik. Azaz fizetség nélkül befogadják az egyesület és az alapítvány tagjait. Minden hónap első péntekjén 18 órakor jönnek össze. Várván az újabb és újabb hozzájuk csatlakozni kívánó, hajdan volt diákokat, s azokat is, akik elképzelésüket, szándékukat. akaratukat támogatni kívánják. S talán nem is lesznek kevesen, nem is maradnak magukra, mert az ilyen találkozás mindig hasznos. Főleg akkor, ha olyan cél szolgálatába állítják, melynek „kamatait” egy város, a kisebb-nagyobb közösségek élvezhetik: „a kiművelt főkben”. V. E. Azért mégis izgalmas órák teltek el a jegyzőkönyv aláírásáig, hiszen milliós összegek hangzottak el a szovjet szakértők szájából, amikor egy-egy épület értékének megítéléséről volt szó. A végeredményről ott helyben nem is tudott egyértelmű tájékoztatást adni Jeszenszky Ferenc, a megyei kincstári vagyonkezelő szervezet vezetője. Ezért későbbre ígérte, hiszen a laktanyán túl a két szovjet lakótelepen mintegy két- . száz lakást is végig kellett járnia embereivel. Kasza Péter polgármestert egyelőre csak a szovjet házaspár sorsáról kérdeztem. Ügy hallottam, hogy egyikük üzbég, a másik pedig azerbajdzsán, s nem mernek hazamenni sem az egyik, sem a másik országba az ottani véres konfliktusok miatt. Elmondta azt is a polgármester úr, hogy a házaspár egy évvel ezelőtt kilépett a Vörös Hadsereg kötelékéből, ám lakásról elfeledkeztek maguknak időben gondoskodni. Nekik most el kellett hagyniuk a volt szovjet lakótelepi otthonukat. A hivatal humanitárius megfontolásokból szeretett volna segíteni a házaspár gondján. Azonban állami lakást nem ajánlhattak fel, a régi otthonukban pedig nem maradhattak, mert akkor meghiúsult volna az átadás-átvétel. Végül is csak közvetett úton tudott segíteni a hivatal. A polgármester javaslatára kiürítette egyik lakását a Pest Megyei Sütőipari Vállalat pilisvörös- vári üzeme, s azt kapták meg ideiglenesen. Ez a megoldás azért vált lehetségessé. mert a házaspár letelepedési engedélyt kért, s kapott a magyar kormánytól, a férj pedig a sütőipari vállalatnál helyezkedett el, az eddig ott lakók meg, nemrég épített családi házukba költöztek Piliiscsabán. A. L. A. Minden út Rómába vezet? (!■) Bajban, távol az otthontól Kalandregénybe illő történetet írt meg levelében (majd személyesen is megerősítette állításait) Medzih- radszky László, piliscsabai fuvarozó kisiparos. Ugyan időközben kiderült, hogy problémáival a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című rovata is foglalkozott, ő mégsem áílt el attól a szándékától, hogy esetét nyilvánosságra hozzuk, mert úgy gondolja, hogy kollégáinak is tanulságul szolgálhat. Medzihradszky úr hétévi belföldi fuvarozás után döntött úgy tavaly, hogy külföldön is szerencsét próbál. Óvatos ember lévén, július 24-én „zöld kártyát” kért, s kapott a Hungária Biztosító Rt.-tői a meglevő casco mellé, „minden eshetőségre”. Augusztus 11- én aztán bekövetkezett a baj, mert Olaszországban a 4-es főúton defektet kapott a kis teherautója. Amikor a bal első kereket szerelte a leállósávban, egy olasz kamion elsodortál!). A mentők csonttörésekkel szállították kórházba. A rendőr egy orvos tolmácsolásával felvette az adatait, de a baleset körülményeiről nem írt jegyzőkönyvet a sérült elmondása alapján. Valószínűleg az olasz rendőrnek ez a hibája indította el azt a lavinát, amely még mindig görög ... A csabai fuvarozó felesége másnap értesült a balesetről, férje kollégájától, s azonnal sietett a Külügyminisztériumba segítségért. Onnan két nap múlva telefonon értesítették arról, hogv élete párjának nincs külföldre szóló biztosítása, ezért hazaszállíttatásáról nem tud gondoskodni a minisztérium. Ekkor az Országos Mentőszolgálattól kért segítséget az asszonyka, de amikor megtudta, hogy a 75 ezer forintos szállítási költséget előre ki kellene fizetnie, elállt szándékától. A Pénzintézeti Központban pedig forintot szeretett volna átutaltatni az olasz kórháznak, illetve átváltatni lírára. Ott egy előadó háromnapos átfutási idővel vállalta az ügylet lebonyolítását. Ezt soknak találta a fiatalasszony, mert akkor annyival növekedett volna az időközben majdnem 100 ezer forintra emelkedett kórházi költség. Ekkor az előadó — a levél szerint — azt ajánlotta neki, hogy menjen az utcára, s ott váltsa át a pénzét valutára. A helyzet kétségbeejtő volt, mert nagyvállalatok — mint korábbi fuvarmegrendelőik — fizetés- képtelensége miatt a kórházi kiadásokra szánt pénzt is csak barátoktól tudta kölcsönben megszerezni. A mentőautós szállításra sem futotta ebből az összegből. Ügy tűnt akkor, hogy a feuv-iv.il 11ciz.aüuz.ct LI 11 férjét, s ha tovább marad kint, a kórházi költségek olyan magasra szökhetnek, amit egyáltalán nem tudnának kifizetni. Végül is barátok hozták haza Medzihradszky Lászlót egy erre a célra átalakított Volkswagen mikro- busszal. A csabai magánfuvarozó először itthon értesült arról, hogy az olasz rendőrség őt tette felelőssé a balesetért, azonban intézkedni egyelőre nem tudott járóképtelensége miatt. Amikor végre talpra állhatott, hogy ügyeit tisztázza, kiderült, a Hungária nem azt a biztosítást kötötte meg vele, amelyet ő kért annak idején. Hivataltól hivatalig járva „nagyfokú érdektelenséget” tapasztalt, ezért maga fogadott ügyvédet Olaszországban, aki pert indított a rendőr és a kamionsofőr ellen. Ám az ügy ezzel még nem biztos, hogy jó vágányra került, mert az olasz törvények szerinti három hónapos fellebbezési határidő közben lejárt! Lényegében ennyi volna Medzihradszky László különös és bonyolult kálváriája, saját elmondása, illetve a levélben leírtak szerint. Sorait kérdéseinkkel együtt továbbítottuk az érintett intézményeknek. Aszódi László Antal (Folytatjuk) i Lezárják az utat, míg áthalad a gyásznép Szent Mihály lován a nyughelyig Tudok nem is egy olyan településről a megyében, ahol megtörtént: a temetőben összecseréltek két halottat, majd a hozzátartozóknak az exhumálás kínos-fájdalmas tortúráját is meg kellett élniük. De hogy a torbágyi temetőt kettévágja egy bekötőút, amelyen át kell haladnia a temetési menetnek? A ravatalozónál a pap hangját se hallani, ha éppen a 100-as útról letér, s a Katalin-he- gyi zártkertek felé veszi az útját egy kocsi. A biai katolikus sírkertben Szent Mihály lován viszik végső nyughelyére a halottat, mert a sorok k'özé nem fér be autó! Ugyanitt a református temetőben is egymást támogathatják majd a halottvivők esőshavas időben, amikor már csak a domboldalban lehet majd temetkezni ... — Mindhárom temető az egyházaké, de a ravatalozó Csökkent a forgalom tulajdonjoga rendezetlen — mondja Palovics Lajos, Biatorbágy polgármestere. — Bián a katolikus sírkert ravatalozója tanácsi pénzből épült annak idején, fenntartása ma is az ön- kormányzat gondja, míg a torbágyi ravatalozó a lakosság anyagi támogatásával és társadalmi munkájával épült. Csak a biai református temető ravatalozójának tiszta a tulajdonjoga: az az egyházé. A tulajdonjog kibogará- szására most azért került sor, mert a Kegyeleti Szolgáltató Vállalat érdi kirendeltsége továbbra is felajánlotta közreműködését, illetve átvennék a gamesz- től a ravatalozók és a hűtőkamrák karbantartását. Csakhogy a nagyközség lakossága nem feltétel nélkül elégedett az eddigi szolgáltatással, szívesebben látnának helybeli vállalkozót. Jelentkezett, is valaki, de az ö ajánlatát szintén kifogásolta az önkormányzat. — Egyelőre mindkét ajánlattevőnek pontosításra adtuk vissza az anyagát, ezzel párhuzamosan a temetők fenntartására, a temetkezési szolgáltatások ellátására az egyházakkal közösen pályázatot írtunk ki — mondja a polgármester. — Reméljük, hogy elsőként rendezni tudjuk a sírásást, a ravatalozók takarítását, s elérni azt, hogy legalább jó időben vigyék ki a koporsót a ravatalozó elé, mert például Bián alig, vagy sehogy sem férnek el a hozzátartozók a szertartás idején az épületben. Igen, a temetkezési szolgáltatások tekintetében is távol járunk még Európától. Ott ugyanis a sírgödröt zöld fűre emlékeztető műanyaggal bélelik ki, s nem a hozzátartozók jelenlétében földelik el a halottat. Az alkalmazottak ruházata éppúgy kifogástalan, mint viselkedésük, munkájuk. A temető küllemét pedig inkább a sírkert szóval lehet leírni. Európában nonszensz, hogy a temetőt bekötőút szelje ketté, amin telkesek mennek víkendezni. És Torbágyon így van ez már 1975 óta... ) F. E. Olimpia diákoknak Ügy tűnik fellélegezhetnek a patikák a nagy gyógyszer- áremelés után. Jelentősen csökkent a forgalom, legalábbis az úgynevezett kézi eladásban. Az emberek inkább vényre váltják ki a szükséges orvosságot, mivel így olcsóbb. Felvételünk a zsámbéki gyógyszertárban készült, ahol elvétve akad csak ügyfél mostanában (Virág Márton felvétele) Iskolás olimpiára készülődik a százhalombattai gyereksereg. Június 13-án, csütörtökön mérik össze ügyességüket a diákok, különböző versenyszámoikban. Lesz úszás, atlétika, labdarúgás, lövészet, kézilabda, kerékpáros ügyességi és fa- rönkdobó verseny. Szellemi sportban, a sakkban is kipróbálhatják tudásukat a gyerekek. A város mindhárom iskolájának diákjai részt vesznek a játékokon. Természetesen az alsó és felső tagozatosok külön versenyezhetnek. Kicsik és nagyok számára is testre szabottak a feladatok. Reggel nyolc órakor zenés bevonulással kezdődik az olimpia a városi szabadidőközpontban. Ebéd után rapülőmodellezést, kung-fu-bemutatót tekinthetnek meg a tanulók. Pedagógus-diák vegyes kispályás labdarúgást is tervbe vettek, aminek érdekessége az lesz, hogy rögbilabdával játsszák majd. Ezt követi az eredményhirdetés az egész napos programot diszkóval zárják. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. © Munkatársak: Fekete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. © Fogadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Ep. vili., Somogyi B. u. 6. Pf.: 311- ír. sz.: 1446. Telefon: 13S-4761, 1384067.
