Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-05 / 130. szám

Nem a segélyakció a megoldás (I.)

Közös fedél

alatt

A gazdasági viszonyok romlásával csökken a társadalom tűrőképessége, .is ez vonatkozik a cigányság megítélésére is. Már nem mosolygónk az élelmességükön: az aluljáróban kávéval, virággal seftelőn, a szerencsejátékosokon, a kéregctőkön és minden más barna bőrű munkakerülőn. A bűnügyi statisztikákat is kritikusabb szemekkel figyeljük. Nem ok nélkül, ha az elkövetők etnikai hovatartozását vesszük alapul.

Valamit kellene csinálni. De mit? A közelmúltban két lelkes pedagógussal akadtam össze, akik egymástól függetlenül ugyanazt vallják: a cigánykérdést nem segélyakciókkal, szamaritánuskodással kell megoldani, mert az csak plusztehertétele a társadalomnak, de nem hozza meg a várt eredményt. Még érthetőbben: az ellenszolgáltatás nélkül kapott pénz a cigányt nem fogja megváltoztatni.

A cigányon akkor kell segíteni, amikor gyermekként rácsodálkozik a világra, de legkésőbb, amikor beül az iskolapadba tanulni. Tudatosítani kell benne, hogy a tudásért való küzdelemben egyenlő rangú félnek számit, s később a megszerzett tudás alapján kap helyet és rangot a társadalomban.

Régen a tehetős családok a szellemileg gyengén fejlett gyereküket vidéki magániskolába adták, így vagy úgy lemorzsoltatták velük az iskolaéveket. Volt olyan ifjonc, amelyik bajuszt eresztett, mire matúráit. Akkor is csak azért engedték át, mert a vizsgabiztos jól tudta, a diploma nem megélhetéséhez kell, csupán azt igazolandó: X. Y.- nak nem lóg a deszkája.

Dchilis gyerekek persze nemcsak a felső körökben születtek, ezek viszont a terheltségüknek megfelelően többnyire az élet perifériáján rekedtek. Szeretném leszögezni, hogy itt most nem a kimondottan gyengeelméjűekről van szó, hanem azokról, akiknek a szokottnál kétszer, háromszor, vagy még ennél is több idő kell egy-egy fogalom elsajátításához, például az írás-olvasást megtanulni.

Gondolom, az elmúlt korszak tanügyi politikája az ő számukra találta ki az úgynevezett kisegítő iskolát. A szándék dicséretes, sokakon segített, bár ez nem azt jelenti, hogy az ide irányított gyerekek szülei ragyogtak az örömtől. A kisegítő iskolába járás — ha nem is nyíltan kimondva — egyfajta diszkriminációt jelentett, illetve sokan ennek fogták fel.

Hogy ez mennyire így van, azt a saját tájékozatlanságom Is igazolja ebben a témában,, s minderre egy vita során derült fény. Vitapartnerem Burcsák Gábor volt, az Örkényi Általános Iskola igazgatója, akihez Kovács István polgármester vitt el azzal a céllal, hogy nézzem meg, hogyan oldották meg ezt a kényes problémát az Örkényi pedagógusok.

A módszer viszonylag egyszerű, csak pénz kell hozzá. Örkényen az anyaiskolában kialakítottak hat új tantermet, ide költöztetik át a távolabb fekvő kisegítő iskolát. Az új részleg gyógypedagógiai iskola néven fog működni, ezzel is jelezve, hogy új szellem van kialakulóban ebben a kérdésben.

A fentiekhez tudni kell néhány adatot s a település sajátosságait. Örkény összlakosságának közel az egynegyede cigány, szám szerint 950. Az általános iskolába 524 tanuló jár, ebből

203 cigány. A következő adat még elgondolkozta- tóbb. A kisegítő iskolába 74 gyerek van oeisKOiazva, s ebből mindössze kettő nem cigány. Az nem sokat javít az összképen, hogy nyolc gyerek a szomszédos községekből jár át. En — mint laikus — mindebből azt a következtetést vonom le, hogy a cigányságnál nagyobb a debilitási arány. Motivációját a korai és az egymás közti pár- választásban látom.

— Először is: a 74 gyerek közül mindössze 10 százalék a debilis. A gyerekek nagy részét nem azért tanácsolják át a kisegítő iskolába, mert enyhe fokban értelmi fogyatékosak, hanem mert olyan alacsony intel- ligenciahányadossal jutnak el a beiskolázáshoz, hogy eleve látni, nem képesek majd lépést tartani a többiekkel. Ez nem genetikai elváltozástól van. A család maga él olyan alacsony imtelli genciaszin ten, aminek egyenes következménye, hogy a cigánygyereknek nincs meg az az alapja, mint a többinek. Ezekben a családokban nem olvasnak, nem művelődnek, gyatra a szókincsük. Persze ennek is meg van a miértje, mint minden cigányproblémának. A társadalom nem hajlandó megérteni, hogy egy évszázadokig kitaszított, periférián kívül élt etnikumot nem lehet negyven év rosz- szul értelmezett szociálpolitikájával megváltoztatni. A kényelmesebb megoldást Választották. A segélyakciót. Segélyt adtak és adnak, ettől várják a változást. Holott arra kellett volna több figyelmet szentelni, hogy miként élnek a rájuk szakadt egyenlősdi- vel.

A társadalom letudta a felelősséget azzal, hogy — többek között — létrehozta a kisegítő iskolákat. Ahová zömével valóban cigány- gyerekek járnak. A közhiedelem rásütötte a cigányra, hogy alacsonyabb szellemi értéket képvisel. Pedig ez nem igaz, és ezt a saját eredményeinkkel is alátámasztom. Nálunk jó néhány gyerek már menet közben olyan szintre jut el, aminek az alapján nem az új tanévben, de már évközben átirányítjuk a nor- máliskolába. Sok függ atMegkezdhetik az edzést azok a sportbarátok, akik részt kívánnak venni a június 13-i, este 18 órakor

DABASI HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 öraig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII. kér., Somogyi B. u. 6. sz. PL: 311. Ír. »Z. 1446. Telefon: 138-2399/283

8

kíMírlan

kezdődő újlengyeli „falufutáson”. A start az Újlengyel elejét jelző táblánál, a cél pedig a falu másik végén lesz, a táv körülbelül három kilométer.

Életkortól függetlenül, bárki részt vehet a versenyen. Az indulás helyszínén lehet majd benevezni, a nevezési díj önkéntes, melyet az általános iskola használ fel sportszerek vásárlására. A rendezők minden sportkedvelőt szeretettel várnak a futóversenyre, melyen természetesen értékes díjakat is lehet majd nyerni.

tói, hogy milyen a pedagógusok munkája a kisegítő iskolában. Sokan még a szakmán belül is lenézik azt, aki ott tanít, holott megbecsülést és tiszteletet érdemel.

Nagyon bölcs intézkedésnek tartom, hogy a két iskola egy fedél alá került Örkényben, Így élét veszti a vélt és valós diszkrimináció, megszűnnek azok a kisebbségi komplexumok, melyek szülőt és gyereket egyaránt terheltek.

— Burcsák Gábor egy igazi megszállott, a cigányok patrónusa — mondja a polgármester az igazgatóról elismerően. — Nem hagyott bennünket békén, amíg ki nem szorította a „bölcs intézkedéshez” szükséges anyagi hátteret. Tizenhat és fél millió forintunkba került a hat új tanterem. Csak legyen meg a látszatja.

Szívből kívánjuk. Burcsák Gábornak és mecénásainak is, az önkormányzatnak.

Matula Gy. Oszkár

(Folytatjuk.)

I. ÉVFOLYAM, 69. SZÄM

1991. JÚNIUS 5., SZERDA

D A W\

xJcMtm

MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON

Ha kezdők vagyunk, ne kísérletezzünk!

Más volt az idő j árás

A Duna-Gomba Kft. iclén januárban alakult a Duna Tsz laska- üzeméből. Korábban a téeszben, most a kft.-ben állítják elő a gomba táptalaját (vagy alapanyagát), melynek nagyobbik részét kistermelőknek adják el. A „Laskacsőd” című írásunkban szereplő inárcsi és újlengyeli vállalkozók is velük kötöttek szerződést. Osztoics Szávóval, az ügyvezető igazgatóval és kollégáival keressük a kudarc okát.

Az ügyvezető igazgató, aki az átalakulásig a laskaüzem vezetője volt, listákat vesz elő, melyek bizonyítják, hogy a kontroll céljára itt tartott és a tsz- tagoknaik kiadott zsákokkal nem volt gond.

9 Nemcsak a termelők, de magam is arra gyanakodtam, hogy esetleg hibás alapanyagot kaptak.

— Nekünk nem az az érdekünk, hogy eladjuk az alapanyagot, hanem hogy visszakapjuk a gombát! Legalább ugyanakkora a veszteségünk, mint a termelőiknek, hitelbe, kaució ellenében adjuk az alapanyagot, mégpedig olcsóbban, mint mások. A termelő gombával törleszti az ellenértékét, ha kiegyenlítette, visszakapja a kauciót. A szerződés úgy szól, hogy

minden gombát nekünk kéül eladnia.

• Mivel magyarázza az új vállalkozóit sorozatos kudarcát?

— Ezzel a megfogalmazással nem értek egyet. Csák az újlengyeliek közül nem sikerült néhánynak — igazít ki Osztoics Szávó.

— Januárban és februárban nagyon szerencsétlen idő volt, amire a termelők nem készülték fel. Nem tudták biztosítani az átsző- vődéshez szükséges hőmérsékletet — vélj Földi Mihály, a termeltetési vezető.

H Kleineisel Mihály novemberben vette az alapanyagot!

— Neki át is szövődött, és be is hozott 425 kiló gombát. Hogy az alapanyag egy részével mi volt a probléma, nem tudjuk pontosan, de elhoztunk tőMa is tart a vita, ki volt az erdők avatottabb festője, a francia Corot vagy a magyar Paal László. Valójában csak a műértők tudják megkülönböztetni a két mester munkáit, annyira hasonlóak. Mert mindkettő Barbizonban teljesedett ki, a barbizoni iskola jegyeit vették át és szolgálták. Képeik egy-egy költői elmerengésseí teli tájhangulat, melyen az ezüstszürke és az arany- barna szín dominál.

Gyónról Tatárszent- györgyre mentem a számozatlan rossz hátsó úton, melynek két oldalán erdős ligetek húzódnak. Délután volt, sütött a nap, a ritkás lombok közt a fény lehullt a földre, amitől a zsenne fű olybá tűnt, mintha aranytallérokkal hintették volna teli a jóságos tündérek. A messziség ezüstszürke volt, a vén fák törzse aranybarna. Mint Paál László kései,

már itthon festett képein. Csak álltam és bámultam. Mennyi gyönyörűség!

Családon belül évenként megismétlődő téma: hová kellene menni nyaralni? A nagy vágyakozások mekkái, az Adria, Velence, Ciprus — mindig csak be nem teljesedett vágyak maradnak, legjobb esetben a Hargitáig jutunk el vagy a Tátrába.

Különös. Az még soha nem merült fel ezeken a családi kupaklanacsko- zásokon, hogy j írjuk be, ismerjük meg Magyarországot. Pedig az idő véges, s egyszer majd úgy megyünk el az utolsó nagy útra, hogy úgyszólván aúg láttunk valamit aoból a csöpp csücskéből a világnak, melyben megszülettünk, s melyei úgy hívnak: haza.

Sok éve már annak, amikor egy csendes művészember megtanított látni. A látottak alapján szeretni. Szeretni az alkonyban bólogató, vén fákat, megfigyelni a színek változásait. Mert ahogy fogy a fény, új színek születnek. Az ezüstszürke összeolvad az aranybcrnával, s mélykék vagy sötét!ila lesz belőle.

Még valamire megtanított öreg barátom. Hogy mindenütt jó, de a legjobb otthon. Nincs annál szebb, mint megtérni a boldogság kék madarát kereső vándorútokról, melyekről sokszor csak a csalódás szürke porát hozzuk magunkkal. Siker és dicsőség helyett.

Jön a nyár, már kopogtat a ajtókon. És vele érkezik a nyaralás, a vakáció. Téssék felkerekedni, tessék bejárni Magyarországot. Megéri, no meg tartozunk is ezzel a szülőföldnek.

(—gyé—)

le néhány kiszáradt zsákot, amit itt az üzemben sikerült termőre fordítani. Értesítettük, hogy jöjjön, nézze meg, de nem vette a fáradságot.

Balogh Szabó Zolán, a szaktanácsadó fényképeket mutat. Kettévágott zsákokat látóik.

— Megnéztünk néhányat próbaképpen. Középen rendesen átszövődött, de körben egy kéreg keletkezett. Akkor alakul ki ez az állapot, ha nem fűtenek rendesen, spórolásból egymásra rakják a zsákokat, hogy azok egymást melegítsék.

• A feljegyzések tanúsága szerint állítólag — általában — mindent rendben találtak, csak akkor hivatkoztak a hiányosságokra, amikor a problémák jelentkeztek.

— önt rosszul tájékoztatták. Másolatokkal tudjuk igazolni, hogy a szaktanács- adó mindig feljegyezte a hiányosságokat! Az a baj, hogy a termelők egymásnak adják a tanácsokat ahelyett, hogy a technológiai utasításokat követnék. Ott például világosan leírtuk, hogy az átszövődés időszakában nem szabad egymásra rakni a zsákokat. Ennek ellenére megteszik. — mondja Osztoics úr.

— Nem lett volna gond

— szól Földi Mihály —, ha nem fordul olyan hidegre az idő. Csakhogy éppen az átszövetés idején, az első pár hétben kell a legjobban vigyázni a hőménlélkletre. Akkor nem elég a 10-15 fok. A technológiában előírt hőmérsékletet kell biztosítani.

• Ahogy hallottam, a kibújt gombákban sem volt köszönet, sók helyen csak vaskos tönkök jöttek ki a perforáción, ha egyáltalán kifértek.

— Ez egyértelműen termesztési probléma. Ha végigolvasták volna a technológiai utasítást, rájöttek volna az okára: az elégtelen -szellőztetés hatására nő így a laska.

@ Most olyan termelőnek is voltak gondjai, aki már négy éve foglalkozik gombatermesztéssel.

— Ö is tévedhet. Szintén egy négy éve termelő vállalkozóval fordult elő, hogy nem szellőztetett megfelelően, amikor jött egy erősen párás, esős időszak. Az összes gombakezdeménye megfulladt. Arra hivatkozott, hogy mindent ugyanúgy csinált, mint máskor. Igaz, ugyanúgy csinálta, csak az időjárás volt más!

• Hogyan kívánják megol- dani az újlengyeli konfliktust?

— fordulok végül az ügyvezető igazgatóhoz.

— Bár a pénzünk „kint” van, nekünk sem érdekünk, hogy elveszítsük termelőinket, .ezért elsősorban egyeztetés útján szeretnénk feloldani ezt a problémát. A jövőben azonban kizárólag átszövődött zsákokat fogunk értékesíteni, hogy elkerüljük az ilyen jellegű termelői mulasztásokat.

Nem a mi dolgunk igazságot tenni, de nyilvánvaló a termelők kiszolgáltatottsága, akár betartják a technológiai utasításokat, akár nem. Az ő kezükben nincsenek bizonyítékok, szakvélemények az átvett alapanyag minőségéről, így hiába hivatkoznak keverési vagy géphibákra. Talán nem lenne hiábavaló, ha egy érdek- védelmi egyesületet hoznának létre.

Pachner Edit