Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-04 / 129. szám

Orvos és beteg viszonya Mostanában sokat járok orvosi rendelőkbe, s mi­közben várok, hogy az or­vos elé kerüljek, hallgatom a mellettem ülő, szintén gyógyulást kereső ember­társaim dohogásait. A legtöbb -beteg elége­detlen azzal, hogy sokat vár, amíg sorra kerül. Elé­gedetlen azzal, hogy nin­csen módja panaszainak részletes elmondására úgy és olyan bőven, ahogy an­nak szükségét érzi. Elége­detlen azzal, hogy egy se­reg vizsgálatra küldik, me­lyek elvégzése után ismét rengeteget várakozik, és még többet vár a vizsgála­tok elvégzése után az ered­ményre. Elégedetlen azzal, hogy a vizsgálati leletek negatívak, és amikor végre ezek birto­kában az orv oshoz kerül, az esetleg azt közli, panaszai­nak csak idegi alapja van, ezért nyugtatót ír elő, holott neki komoly pana­szai vannak, mert az éjjel is úgy kalimpált a szíve, mintha félreverték volna a harangot. Elégedetlen azzal, hogy sem idő, sem hangulat nem adódik ahhoz, hogy az or­voshoz közelebb kerüljön, s az az embert lássa benne, és a betegségével kapcsola­tos családi, szociális háttér is érdekelje. Különösen elégedetlen akkor, amikor az előírt gyógyszert beveszi, de pa­naszai nem változnak, visz- szamegy az orvoshoz, aki egy másik gyógyszert ír fel, ám a baj tovább kí­nozza. Végre a beteg bekerül a vizsgálati osztályra, ahol rengeteg vizsgálatot végez­nek, ami esetleg hetekig tart. És a beteg szenved, mert óriási a zsúfoltság, a folyosó is tele van ágyak­kal, a három személyre tervezett kórteremben né­gyen, esetleg öten szoros- kodnak, gyenge a koszt, fi­gyelmetlenek az ápolók, rendes tisztálkodásra alig van lehetőség, s amikor a viziten közük, hogy más­nap távozhat, mehet haza, megint csak gyógyszert ír­nak fel, ami — előre tudja — nem segít. Mindaz, amiről hallani lehet a várakozó betegek között, tulajdonképpen valós gondja egészség­ügyünknek, s ezért mit tesz a beteg? Felkeres egy magánorvost. Az egy óra hosszáig foglalkozik vele, meghallgatja, alaposan ki­tapogatja, megkopogtatja, megvizsgálja, ..vagyis min­dent elkövet azért, hogy a beteget magának megtartsa. Nem akarom nevesíteni a helyet, hiszen a körülmé­nyek szinte minden kör­zeti orvosi rendelőben azo­nosak. A betegek min­denütt hosszú ideig üldö­gélnek. Egy-egy protekciós­nak látszó beteg előbb be­jut. Lehet, hogy orvos, de a várakozó betegek nem tud­ják. A hangulat feszült. Az orvos és a beteg általában sokszemközt beszélhet, mert ott az orvosírnok is. Tudom, írásommal eddig a betegek értettek egyet, de kénytelen vagyok — az igazság kedvéért! — az érem másik oldalát is fel­mutatni. Fogadjuk el, hogy az orvosnak is oka, joga van a türelmetlenséghez, mert elláthatatlanul sok a beteg. Idős nyugdíjasok időtöltésből keresik fel a rendelőt, mások csak táppénzbe vételt kérnek. Mindenkit megvizsgálni nincs idő. Külön műszer kellene, amely eldöntené, kivel kellene hosszabban foglalkozni. Megvan a sa­ját gondja orvosnak és betegnek egyaránt. De — mindezek ellenére — lehetnének képek a rendelőben, a folyosók fa­lán. Néhány váza virággal, vagy legalább zöld növény: vidámítóan hatna. És miért nem látni sehol a fo­lyosókon egy asztalt képes­lapokkal, újságokkal, fel- világosító füzetekkel? Az önkormányzatok eb­ben az esetben nem hivat­kozhatnak a szűkös anya­giakra, hiszen a‘ felsoroltak költsége nem jelentős. Tu­dom, hogy nem a környe­zet a fontos, hanem a jó orvosi ellátás, de szép és barátságos környezetben jobbá válik a gyógyítás is. Amikor évekkel ezelőtt a hatvani kórház intenzív osztályára szállítottak — itt kezelik a Galga menti köz­ségek infarktust szenve­dett betegeit —, dr. Bara­nyai Miklós osztályvezető főorvos egyik este leült mellém, s hosszasan arról beszélt, hogyan éljek majd a felépülésem után, akkor éreztem, hogy a gyógyító­munkának nélkülözhetet­len eleme az orvos és a be­tegek viszonya. Talán. nem túlzók, ha leírom, sok be­teg igazából csak egy do­loghoz ragaszkodik, ahhoz, hogy komolyan vegyék őt — éppen ezért keli nagyon sok időt szentelni a beteg­nek. Lehet, hogy ezért vár­nai; összezsúfolva, sokszor türelmetlenül, idegesen a rendelőintézetek folyosóin, hogy a kezelőben az orvos nagyon gondosan, hosszan tanulmányozza a beteget. A jó szóért — ami a gyógyí­tást ígéri — érdemes vár­ni, s a panaszokat hallgat­ni. F. M. gödöllői XVIII. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM 199L JÜNIUS 4., KEDD A Magyar szabadság napja Részletes városi program A Magyar szabadság nap­ja elnevezésű, június 30-i gödöllői rendezvény részle­tes programját ismertette sajtótájékoztatóján dr. Gé- mesi György, a város pol­gármestere. Az Alsóparkban délután 4 órától 1Í5 óráig gyermek- műsor szórakoztatja a ki­sebbeket. Közreműködőik Gritlus Vilmos és Levente Péter, valamint a Kaláka együttes. A Magyar Televí­zió műsorában már ekkor lesz kapcsolás Gödöllőre. Az esti program fél nyolc­kor kezdődi:!;, amikor a Gö­döllő környéki falvak és a A városatyák előtt Közlekedés, nyelvoktatás A gödöllői képviselő-tes­tület soron következő, június 5-i, szerdai ülésén először dr. Fábián Zsolt alpolgár­mester javaslatát vitatják meg a városközpont forga­lomrendezésére és közleke­dési koncepciójára. A további témák: tájé­koztató a nyelvoktatás je- . lenilegi helyzetéről és az elő­relépés lehetőségeiről; okta­tási intézmény elnevezésé­nek jóváhagyása; a Gras- sallcovich-kastély részleges megnyitása az idegenforgal­mi szezonban, június 15- töl október 31-ig; koncepció az utcanevek felülvizsgálatára: javaslat az önkormányzati értókesítésű lakótelkekre adott vevőkijelölések visz- szavonására és az önkor­mányzati tulajdonban lévő zártkerti földterületek bér­lőjének kijelölésére; javas­lat az állami bérlakásigény­lők 1991—1992. évi névjegy­zékére; javaslat a lakáscélú helyi önkormányzati támo­gatás iránti kérelmek elbí­rálása. válasz dr. Fülöp Ist­ván képviselő interpellá­ciójára; egyebek. 4 László név — amelyet június 27-én ünnepel­nek viselői — szláv erede­tű, A Vladiszlav név jelem tése: hatalom, dicsőség. A nevet nálunk kétségkívül Szent László királyunk tisz­telete terjesztette el, aki alighanem a legnépsze­rűbb volt az Árpád-házi magyar szentek között. László alakjához számtalan népmonda, legenda fűző­dik. Ismeretes, hogy a nagyváradi székesegyház­ban helyezték örök nyuga­lomra, mégpedig a néphit szerint a ma is meglevő Nagykereki község onnan kapta nevét, hogy mikor László király koporsóját Váradra szállították, az it­teni templomdombon éjjeli pihenésre megállított halot­tasszekér nagy kerekei ma­guktól megindultak a város felé. Ereklyéit a győri székes- egyházban őrzött úgyneve­zett Szent László-hermá- ban helyezték el, amely kö­zépkori ötvösművészetünk remeke. A Lászlók mindenképpen büszkék lehetnek nevükre, hiszen nagy elődjük, László szintén méltó volt hozzá, amint a középkori Szent László-ének is tanúsítja: Testedben tiszta, telked­ben fényes, / Szívedben bá­tor, miként vad oroszlán. / Azért neveztek bátor Lász­lónak, / Mikoron méglen ifjudad volnál. .. Negyedszázada 6886 fiút kereszteltek erre a névre, NEVEKNEK MAGYARAZATA czCáózióy l/Yledárd, d)i jóval többet, mint János­nak, pedig hát a magyar szólásmondás szerint: Az Isten is János. A hűvös, esős május miatt nem kezdtem a nevek magyarázatát a június 8-i Medárd nappal. Ez a név germán eredetű, s azt je­lenti szó szerint: hatalmas, erős. Van is hatalma a nyá­ri időjárásra. A népi jóslat, hogy ha Medárd napján esik, akkor utána negyven napig meg sem áll az eső, rendszerint beválik. Bőd Péter, a 18. század tudós prédikátora jegyezte fel: „Ha Medárd napján eső lészen, harminc napok alatt reá tart osztán az esős idő.” De az is baj, ha nem esik ezen a nevezetes napon: akkor meg negyven napon át tartó szárazságra lehet számítani. Annyit még e névről, hogy évek óta egyet­len f iúcska sem kapta meg Medárd nevét. Az Iván meg a János azonos eredetű nevek, ame­lyek szabályos hangfejlő­déssel alakultak ki úgy, hogy Johannes, Joanes alakból egyrészt Joános, majd János lett, másrészt Joánosból Jovános, majd vári Ivános és végül Iván kelet­kezett. A naptárak már vi­lágos különbséget tesznek köztük: az Ivánok .június 24-én, a nyári napforduló idején tartják névnapjukat, míg a Jánosok a téli nap­forduló táján.. Mivel pedig a nyári dologidőben nem nagyon érnek rá névnapoz­ni, jóval kevesebb az Iván, mint a János. Richard Wagner vidám operájának, a Nürnbergi mesterdalnokoknak is fon­tos részét alkoíja a Szent Iván-napi mulatság. Arany János fordította magyarra Shakespeare Szent Iván-éji álom című vígjátékát. A darab címé­nek szó szerinti fordítása: Nyárközépéji álom, s en­nek az a magyarázata, hogy a nagy szigetországi írófe­jedelem valóban a nyári napéjegyenlőség időpont­jában tartott udvari me­nyegzőre írta mesejátékát, arra a napra, amikor még az álom is a legkönnyebb, leg­rövidebb, lévén Szent Iván napján legrövidebb a nyári éjszaka. Arany János azt is na­gyon jól tudta, mennyi ma­gyar népszokás tartozik eh­hez a naphoz: a tűzugrástól a tűzkarikahányásig, s is­merte azt a szólásmondást, hogy: Hosszú, mint a Szent Iván-i ének, de bizonyára magát az éneket is hallot­ta: Tüzét megrakjuk négyszögre rakodjuk, ... / egyik szögén ülnek szép öreg emberek, / másik szö­gén ülnek szép öreg asszo­nyok, t harmadikén ülnek szép ifjú legények,' / negye­dikén ülnek szép hajadon lányok... Az ének persze jóval hosszabb, s elmondja azt is, hogyan ugrálták át a lányok a tüzet, mégpedig ha sikeresen, akkor biztosak lehettek a férjhez menés­ben. \ Galgn mentén Van- ** káné Dudás Juli gyűj­tötte össze az Iván-napi népszokásokat, s közel két évtizede évről évre meg­rendezik Galgamácsán* a Szent Iván-i tűzugrást. Az idén sem lesz ez másként. A galgamácsaiak minden Ivánt és Jánost a párjával együtt szeretnének ezen a napon a szerelmet gyújtó és megőrző tűz mellett kö szönteni. Fercsik Mihály Galga mente népviseletbe öltözött gyermek- és fel- nöttesoportjai, valamint pá­vakörei papjaik vezetésével a háttérből a színpadra vo­nulnak. Mintegy élő oltárt képeznek a 8 óráikor kezdő­dő harangozó shoz és -öku­menikus istentisztelethez. Roszik Gábor pontban nyolckor kondítja meg a harangot, majd Szörényi Levente harangszignálja után elkezdődik az isten- tisztelet. Tőkés László nagy­váradi püspök fél kilenctől tart tízperces igehirdetést, majd a tömeg elénekli a Szózatot. Kilenc óráig a néptánc^ együttesek közös produk­ciója lesz látható a színpa­don. az előtte tartózkodó többi néptáncos a közönség bevonásával össztáncot kezd. Kilenc óra előtt né­hány perccel megismétlik a szignált, majd befejezik a harangozást. Ezután fél ti­zenegyig a Kömives Kele­men és az István, a király Szörényi—B r ódy - d ar ab ok - ból készült összeállítás kö­vetkezik. A Tv 2-n a prog­ram első részét 19 óra 45­től 21-ig egyenesben, a to­vábbit még aznap este fel­vételről közvetítik. A dél­utáni körkapcsolásban Gö­döllőről egy rövid összefog­laló műsort adnak, melyben a város polgármestere újból meghívja az érdeklődőket! A Hét műsora a harangb- zás kezdetét egyenesben közvetíti, ekkor mindkét csatornán látható lesz a gö­döllői program. Mint megtudtuk, az MDF gödöllői szervezetén kívül a városháza, valamint a rend­őrség, a tűzoltók és a men­tők is részt vállalnak az előkészítésből és a lebonyo­lításból, amire a város költ­ségvetéséből pénzt nem ál­doznak. 15. G. Pál Utcai Fiúk Koncert Pál Utcai Fiúk-koneert lesz a gödöllői művelődési központban június 7-én, 19 órai kezdettel. A belépődíj 130 forint. Kézilabda Bajnok a Gödöllő Két fordulóval az 1990/91-es bajnokság befe­jezése előtt teljesen bizo­nyossá vált, hogy a GSC férfiegyüttese megnyerte a versenysorozatot, már ma­tematikai esélye sincs az ellenlábasoknak, hogy utol­érjék a gödöllői gárdát. A soroksári VOSE sala­kos pályáján a kieső és az első közötti találkozón fiaink esélyeshez méltóan szerepeltek, óriási gólkü­lönbséggel verték a nagyon gyenge ellenfelet. VOSE—Gödöllő 22-41 (9-16) GSC: Vince — Surányl (4), Horváth I. (5), Kiss (3), Kovács Á. (4), Bartos (9), Bátori (5). Csere: Imre — Szabó (4), Horváth L. (2), Szlifka (5). Perceken belül kiderült, hagy nincs egy súlycso^ portban- a hazai csapat a vendégekkel. Félgőzzel, for­más támadás vezetésekkel, és remek Vince-védésekkel már az első harminc perc­ben tetemes előnyt szerzett a GSC. Fordulás után folytató­dott a gólszüret, zömében a VOSE kárára. Már volt 21 gól is a különbség, így nem csoda, ha, néhány könnyelmű megoldást is választottak Bartosék. Az elvesztett,. labdákból aztán le-lelndítottak a hazaiak, így csökkent az előny csak tizenkilenc gólra! Jó: Vince — Szlifka, Kovács A., Surányi és Bar­tos. A meccs után szerény bajnokavatást tartottak a játékosok és vezetők, az igazit 8-ára. szombatira tar­talékolják-. a B-HG elleni ha­zai összecsapásra. Emlékezetes, hogy az őszi, BHG—GSC mérkőzé­sen történt az az ominó­zus eset, amiért Tagút el­ső fokon öt, másodfokon három évre tiltották el a kézilabdázástól. Amiért egyazon felelősség terheli a játékvezetőt, a játékost és egy cseppet az ellenfelet is. Most itt az alkalom, hogy játékkal és győzelemmel vágjunk vissza a sérelmein­kért. Lesz tombola is, ahol á főnyeremény a csapat ál­tal dedikált, kézilabda lesz! Mindentől függetlenül már most NB I B-s együt­tese van a GSC-nek férfi- vonalon is. Gödöllőn erre még ez ideig nem volt példa, hiszen pont negyed- százada, 1966-ban játszot­tak az elődök az addigi leg­magasabb osztályban, egy évig az NB II-ben. Remélhetőleg a bajnok- avatón szépszámú szurko­lósereg buzdítja a csapatot, és ünnepel együtt a társa1 Sággal. Markó Gábor Hibaigazítás Tegnapi számunkban a Dobogón a Galga völgye cí­mű írásban tévesen jelent meg Tóth István túrái pol­gármester neve. A hibáért az érinteti és olvasóin.k el­nézését kérjük. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. © A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. © Munkatárs: Pillér Éva. & Postacím: Gödöllő, Pf. M. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. Q Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. © Hirdetésfelvé­tel: munkanaporkon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom