Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-04 / 129. szám
Szőnyeg virágszirmokból M O N O RI XXXIII. ÉVFOLYAM, 129. SZABI 1991. JÚNIUS 4., KEDD isS5£8j$8fci?vc?lä^' Az első áldozok, amint kilépnek a gyömrői katolikus nagytemplom ajtaján (Bagóczky Sándorné felvétele) Gyönyörű napsütéses volt június első vasárnapja. Talán mintha így akart volna kárpótolni mindenkit az időjárás a hideg májusi napok miatt. Ez a vasárnap a katolikus hívők számára országszerte — így Monoron is — úrnapja, oltáriszentség ünnep volt. Gyömrön, a római katolikus templomban csaknem ezren vettek részt a délelőtti szentmisén, amelyet — vendégként — István atya, piarista tanár úr vezetett. Ennek az egyházi ünnepnek Gyomrán (is) kiemelkedő hagyományai vannak. A hívők már napok óta szorgalmasan dolgoztak, hogy méltó kereteket biztosítsanak az űrnapja megünneplésére. Gyűjtötték a virágszirmokat, amelyekből hajnali fél 4-től kezdve valóságos szőnyeget varázsoltak a templomkert útjaira. A szentmise keretében került sor az első áldozó kislányok, kisfiúk fogadalomtételére. Az ezt követő körmenetet Nagy Béla katolikus plébános vezette a templomkertben. A Te Deummal fejeződött be az úrnapi ünnepség Gyömrön, amelyen talán még sohasem vettek részt ilyen sokan, A római katolikus egyház ünnepségsorozata e héten tovább folytatódik Gyömrön. Június 7-én, pénteken lesz a Jézus szíve ünnepe, a szentmisék reggel 8-kor és 18 órakor kezdődnek a Szent István utcai templomban. Június 9- én, vasárnap a hittanoktatásban részt vevő gyermekek év végi hálaadó imádsága lesz ugyanott. Június 8-án, szombaton délelőtt 10 órakor a helyi cserkészcsapat kirándulást szervez a Túzberekbe, a Kőtojáshoz amelyre szeretettel várnai minden érdeklődőt. Találka zás délelőtt háromnegyed 10-kor a nagytemplom előtt. G. J. Levelesládánkból Városi gyermeknap Annak ellenére, hogy a Monori Hírlapban tévesen, május 25-re volt hirdetve, pedig május 26-a, vasárnap volt az időpont, mégis a várakozáson felüli létszám jött össze a monori házasságkötő teremben a városi gyermeknap alkalmából. Legalább 300 gyermek és 50 felnőtt kísérő jelent meg. Elfogyott 40 liter kakaó, melyet — és még sok minden más finomságot — szétosztottunk a gyerekek között. Volt ének- és tánctanítás az udvaron, sok kisgyermek kört alkotva, egymás kezét megfogva együtt táncolt. A teremben pedig ki-ki érdeklődésének megfelelően foglalkoztató felnőttek vezetésével készíthetett szőttest, szálki hú- zásos módszerrel nagyon gyorsan térítőt, gyöngyöt fűzhettek a kicsik, a fiúk fotókartonból sisakot és harci vértet vághattak ki maguknak, s ki mit készített magának, azt elvihette emlékbe. Amikor már mindenki kellőképpen elfáradt, vetítés következett. A rendezvény végén búcsúzóul szétosztottuk a felajánlásokból összejött ajándéktárgyakat a nap emlékére. Nagyon köszönjük a felajánlók, a segítők közreműködését: a játszóház foglalkozásait a vasadi olvasótársaság vezette. Az ajándékokat a monori polgármesteri hivatal, a tejet Kalmár Géza kistermelő és dr. Zöldi Lajos állatorvos adta. A monori Lions Club Kampfl János kőfaragó és családja, Felszner János és az Álomkép Kft, Cselényi Sándorné élelmiszerbolíos, az Intellektür Kft., dr. Herényi Zoltán orvos, és Ba- rdnyi Dávid pékmester fel ajánlásaiért is köszönet jár. A Monori Családi Intézet Új cég, új remények Nem kerültek az utcára Lassacskán egy éve Ipsz annak, hogy a Transz- vili Úriban lévő telepén jártunk, s a kicsiny munkahely súlyos gondjairól szóltunk. Az egyre fogyó létszámról, a bizonytalan jelenről, a kilátástalannak tűnő jövőről... Ismét Úriba látogatva ma viszont kedvező változásokat tapasztaltunk, a mélyponton túljutva immár új tulajdonossal, új profillal dolgozik, termel e munkahely. László Istvánná, a telephely vezetője mondja: — Ez év március közepe táján vette át — megvásárolva, részben bérelve — e műhelyeket a sülysá- pi központú F émszolg Kft., s zömében lámpagyár- lás folyik itt nálunk. Belsőtéri, illetve szabadtéri lámpák, továbbá asztali lámpák, csillárok készülnek igen nagy választékban. E termékeinket főként tőkés piacon értékesíti a Fémszolg Kft. — Hányán dolgoznak itt az úri telephelyen? — A teljes dolgozói létszámunk száztízre tehető. Azért azt el kell mondanom, a nagy többség már évek óta az említett német—magyar érdekeltségű kft.-nek dolgozott. Lámpákat készítettek, ám kisebb- nagyobb családi vállalkozá- sú közösségekben, otthoni műhelyekben. Szétszórtan folyt a termelés egészen ez év márciusáig. Az otthoni tevékenységet feladva, gépeinket, munkaeszközeinket magunkkal hozva jöttünk át e tágas műhelyekbe. — Hallottuk, hogy szélnek eresztés helyet az időközben kicsinyre zsugorodott Transzvill dolgozói gárdát is átvették... — Igen, mintegy negyven emberről van szó, akik annyi bizonytalanság, feszültség után végül is nem kerültek az utcára, s ők valamennyien — mert valójában rokon szakmáról, tevékenységről van szó — ma már jól hasznosíthatók a számukra mégiscsak új profilt jelentő lámpagyártásban is... Bakos Istvánná az asztali lámpák ernyőit készíti. — Csupán e termék az új számomra, de a munkahely, ahol végül is maradhattam, az régi ... Itt a Transz- villnál tizenhárom évet „húztam'’ le, s bizony már- már elviselhetetlen volt az utóbbi évek hanyatlása, létbizonytalansága. S a munkahelyi gondoktól otthon sem szabadultam, érezhető volt a feszültség, ingerültség. Másokkal együtt nagy öröm volt számomra, hogy a Fémszolg átvett minket, s dolgozhatunk itt helyben Úriban. Nem küldtek az utcára ... A váltás idején másokkal együtt néhány napos németországi tanulmányúion voltunk, ismerkedve az új munka szakmai fogásaival, tudnivalóival ... Kicsit mosolyogva hozzáteszi még: — Látom, érzem, hogy e kedvező változást megtudva, megkönnyebbült a család is. Nyugodtabbalc az otthoni mindennapok. — A kereset? — A korábbi munkahelyen az utóbbi időben nagyon kevés fizetést kaptam (kaptunk) már. Nos, az új cégnél mindenképp jobban járunk _ anyagilag is, az biztos. Bapp Kálmán viszont az otthoni tevékenységet feladva, másokkal együtt jött a telephely tágas műhelyeibe. — Az igazság, hogy korábban — tíz éven át — Pestre járó ingázó voltam én is. Családot alapítva, gyermekeim születése miatt is döntöttem az itthonma- radás melleit. Három éve lámpákat, csillárokat készítve dolgozom a Fém- szolgnál. — Miként fogadta a váltást, hogy egy kicsiny otthoni műhely közösségéből egy „nagy gyárba” került? — E váltás semmiféle problémát nem jelentett számomra, végül is itt dolgozhatom továbbra is helyben. Természetesen azt csinálom, amit évek alatt megtanultam, többedma- gammai végeztem a családi otthon kicsiny műhelyében. A látogatás végeztével mondja László Istvánná telepvezető : — Munkánk hosszú távon biztosított. A sok megrendelést figyelembe véve a dolgozói létszám bővítését tervezzük. Már most szívesen felveszünk műszerész, fémcsiszoló, könnyűfémöntő szakmabelieket és fa- esztergályosra is szükségünk lenne ... Jandó István ^\\\\\\\\\VWÍ ,\\\VÄ\\\\\\\\\\\\S\v, | Valóban? j irány Európa f Á\ .\\\\\\\\ ,\\W\Vv\\\j Szombat reggel harmincöt tanulóval sorakoztunk a sülysápi vasútállomáson. Az alig fél hat utáni időpont máskor sok-sok munkába igyekvő embert ér itt, most kong az ürességtől az állomás és környéke. A pénztárnál sincs jegyre áhítozó rajtunk kívül, a vonatindulásig is van idő bőven. A csoport diákpénztárosa mondja az úti célt, a másodosztályt és mindent, ami szükséges a menetjegy vásárlásához. A választ hallva, nem hiszek a fülemnek. Először a mintegy méternyi távolságnak és az elértésnek tudom be a pénztárosnő morrantását. Hamarosan azonban tisztán is elhangzik: — Nagyon jó! Ilyenkor kell jönni, persze! — mondja ismét. Mi segítségként mondjuk, hogy megnéztük a menetrendben, 100 kilométeres jegyre van szükségünk, és az ennyi és ennyi forint. A válasz: — Nagyszerű! Most számoljak le ennyi jegyet! Miután az első akadályt ily barátságosan és sikeresen leküzdöttük, vonatra szálltunk. A nap folyamán tapasztalhattuk még többször is a vasút kedvességét. Ha az egész fülkében nincs egyetlen szemetesedény sem, hajlamos arra gondolni az utas, hogy azokat nem az utazók távolították el. Az apróbb bosz- szúságok már szóra sem érdemesek. — Hová mentek, gyerekek? — kérdezi ismerősünk. — Európába — mondja az egyik nyolcadikos. Lukács István tanár ^entä{äiüm) Telefon nem kell A gyömrői önkormányzat — mint lapunkban korábban megírtuk — szeretne egy mentőálloniást létesíteni a községben. Igen ám. de ennek egyelőre nincs reális — közeli -— lehetősége. Az elképzelések szerint a mentőállomást a Szent István utcában, a Lakatos és Szolgáltatóipari KisMONORI HÍRLAP Manor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa, 0 Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tól 11-ig. 6 » Labdarúgás Kacsáék már e sók Labdarúgás megyei II. osztály, Déli csoport: Ceglédi Kossuth-Hanvéd II.— Monor 0-3 (0-1), Cegléd, 200 néző. Vezette: Mócsai. A feljutásra pályázó tartalékos monoriak ezen a találkozón nem népszerűsítették a futballt, elmaradt a jó játék, igaz, a gólhelyzetekből hármat kihasználtak, míg a hazaiak hadilábon álltak a góllövéssel. Pedig játékban és eredményességben is többet tudnak, láttam őket az Üjhar- tyán elleni hazai mérkőzésükön. A mérkőzés rövid krónikája: Ohát Z. az első félidőben vezetést szerzett, majd a másodikban ismét ő növelte az előnyt, majd Schmidt szemfüles góllal beállította a végeredményt. Ohát Z.-t harcossága és két góija dicséri. A hazaiak a mezőnyben kulturáltan játszottak, s ha jobban’ összpontosítanak, s nem idegeskednek — két játékosukat kiállította a játékvezető! —, akkor szorosabb lett volna az eredmény. Jó: Monori, Jancsika, Schmidt, Pásztor, Szabó (Monor), Mivel a Nagykáta 1-0-ra kikapott Túrán, már a Monor vezeti a tabellát — jobb gólkülönbséggel. Péteri—Iíakucs 1-0 (0-0), Üllő, 200 néző. Vezette: Zsiálf. Kapaszkodik, kapaszkodik a kis település futballcsapata. A jelszó: bent kell maradni a másodosztályban, erre még van remény, hiszen a Tápiószecső kikapott Ujhartyánban. (A hátralévő ellenfelek: Nagykáta idegenben és Tápiószecső „hazai” pályán.) Ebben a szellemben álltak ki Ka- kucs ellen is a péteriek, s habár az első félidőben gyenge volt a produkció, a másodikban már a Péteri futballozott. Persze ehhez kellett Gregus parádés védése is. A gól a S3, percben született: Lengyel— Du- rázi összjáték után a mozgékony csatár egymás után (három mérkőzés!) a negyedik gólját rúgta. De előtte volt egy feltűnő szabálytalanság : Nosztrait elkaszálták a 10-oson belül, a 11-cs azonban elmaradt. A ICa- kucs a mezőnyben jól játszott, a kapu előtt azonban csődöt mondott. Belázst (Kakucs) a játékvezető a 87. percben — túl. szigorú ítéletével — az öltözőbe küldte. Jó: A második félidőben az egész péteri csapat, illetve a kakuesi védelem. Ifi: Péteri—Kakucs 0-0. Ilörömpő Jenő Maglód—Vácszentiászló 3-0 (1-0), Maglód, 150 néző. Vezette: Bakos (jól). A 10. percben Gerencsér szögletrúgása után Tóth L. 3 méterről a kapuba fejelt, 1-0. 15. perc: Tóth L. jó labdát adott Bíró A.- nak, aki nagy helyzetben a kapufát találta el. 20. perc: Gyémesi ugrott ki a védők közül, lövését a kapus bravúrosan védte. Az 55. porc hozta a második maglódi gólt. Ismét Gerencsér L. szögletből belőtt labdáját Tóth L. fejjel továbbította a kapuba. 2-0. Egy perccel később egy ellentámadás végén Szarvas L. a kapu torkából mentett. (Szépíté- si lehetőség volt.) A következő hazai támadás végén ismét gól született. Lcsíi jól továbbított Tóth L. elé, aki nem hibázott, 3-0 (mesterhármas). Közepes színvonalú és sportszerű mérkőzésen a hazai csapat nagyobb arányban is nyerhetett volna. Jó: Tóth L. (a mezőny legjobbja), Szarvas L., Gerencsér, Gyémesi, Szatmári. Ifi: Maglód—Vác- szentlászló 7-2, gól: Ko- leszár (6!), Szarvas I. Sülysáp—Ahony 2-2. Csákó Dezső Elírás történt Lapunk szombati számában riportot közöltünk a szénhiánnyal, illetve a tüzelőutalványok beváltása körüli gondokkal kapcsolatban. Ebben megszólaltattuk a Közép-magyarországi Tüzép Vállalat tüzelési osztályvezetőjét is. Sajnos riportalanyunk neve pontatlanul jelent meg, az illető hölgyet nem Jancsó, hanem Jacsá Ilonának hívják. Az érintettől elnézést leérünk. szövetkezet volt központi irodájának helyén kívánják kialakítani a későbbiekben. Ismert, hogy az épület, az államosítás előtt — dr. Balogh Sándor néhai gyöm- rői körzeti orvos és családjának tulajdona volt. Sokáig arról lehetett hallani — még a kárpótlási törvény megjelenése előtt —, hogy az épületet a családtagok szeretnék visszakapni. De mivel a törvény erre nem ad módot, az utódok csak kárpótlási jeggyel vigasztalódhatnak majd, Visz^ szatérve a mentőállomás tervére, a gyömrői önkormányzatnak jelenleg nincs pénze a minél előbbi megvalósításra. A legutóbbi önkormányzati képviselő-testületi ülésen viszont felvetődött, hogy — első lépésként — a telefont bevezettessék-c az épületbe. Az eJcteirjer.ztés szerint a telefonvonal újbóli kiépítése, illetve „megváltása” 90 plusz 15 ezer forintba kerülne az önkormányzatnak. Szavazásra bocsátották, a képviselő-testület többsége elvetette a javaslatot, így egyelőre nem kerül sor a telefon bevezetésére az üresen álló épületbe. A községatyák azért döntöttek így, mert a mentőállomás kialakítására a közeli jövőben aligha kerülhet sor Gyomron,, következésképp a telefon csak árván álldogálna valamelyik sarokban. Erim pedig aligha van szüksége a községnek. G. J. Monorira cserélem Bp. X., metróhoz közeli, II. emeleti, 2 szobás, 50 négyzetméteres tanácsi lakásomat. Érdeklődni j. Monor, Dózsa Gy. u. 5ü., Ko«- vács László. (54 764/2K)
