Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám

MOblORI XX.vili. EVrOtYAM, 151. SZÁM 1991. JtNIUS 29., SZOMBAT Jó hírekkel Kaliforniából A Strázsa újból élni főé Strázsa, Strázsahegy. Ki így, ki úgy nevezi Mo­nor gyöngyszemét, a pincesort a várostól alig pár száz meíerre. Nemcsak helybelieknek, hanem a fővárosban és másutt lakóknak is van ott pin­céjük, üdülőjük, szőlőjük. Azt mondják, aki egy­szer beleszippant ott fenn a levegőbe, az sokszor visszatér. Sok mindenről tudnának mesélni azok a pincék, amelyek éppen úgy hozzátartoznak Mo- norhoz, mint a főtér, vagy a maggyári sorompó. Egyszóval a város nevezetessége. Méghozzá a leghíresebb. És még ismertebb, akár Europa-, ne­tán világhírű is lehet. J Az idősebbek, de a fia­talabb évjáratúak is is­merték, ismerhették a Né­meth Gábor-féle szőlő- és borgazdaságot, illetve li­kőrüzemet. A volt tulajdo­nos — mint oly sokan eb­ben az országban — a negyvenes évek végén ku- lákíistára került. Ez arra késztette, hogy önként le­mondott mindenéről. Ne­héz lenne kideríteni: hová kallódtak Németh úr gaz­daságának felszerelései, be­rendezései. A szőlőbirtok a termelőszövetkezet tulajdo­nába került, akárcsak a tágas pince, amely kiváló volt a dóri dóra, eszem- iszomra, dínomdánomra. Egyeseknek. Úgy gondo­lom, nem kell leírnunk, kikről van szó ... Tény és való, hogy a pincét is szét­hordták, andezitköveit Pé­teriben felhasználták. Így maradt mára árván, üre­sen, a szó igaz értelmében romokban heverve. .0 MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. Ti. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munka­társak: Gér József és Kob- iencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Pf. SÍ. 2201. Tele­fon: 1ST. ffl Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől péntekig 8-tö>I tl-ig. található olyan pinceíalu, num a Etrazsán. Hajos, Tonaj messze van, Monor viszont szinte az ország szive Den. Engem bizou meg, hogy ügyét, names szándékát segítsem, nép­szerűsítsem Magyarorszá­gon, szusebb pátriámban. Fekete János monori re­formátus lelkipásztor — lapunk egykori külső mun­katársa — a napokban ér­kezett haza kéthetes kali­forniai útjáról. Tőle tud­juk az érdekes — bizonyá­ra minden monorit érdeklő —, legújabb fejleményeket a Németh-féle pince eset­leges feltámadásáról. Szíve­sen. nagy lelkesedéssel be­szél erről. — Dr. John D. Németh — Németh Gábor fia — Amerika-szerte ismert bo­rászati szaktekintély. A ja­pán érdekeltségű hatalmas szőlőbirtok a világhírű Na­pa-völgyben fekszik. Az el­múlt rendszer üldözöttje­ként két évtizede ő is kül­földön él. Néhány hónapja mert csak újból hazajönni Monorra. Feleségével, a ja­pán Michiko Suzuki Né­methiéi ellátogatott édes­apja sírjához, s az egykori pincét is meglátogatta. Csak úgy tudott koccinta­ni, hogy valaki gyorsan ke­rített egy demizson bort... Felesége — hiába, a japá­nok már csak ilyenek — azonnal elhatározta, itt ér­demes lenne egy komoly beruházásba fogni. A fővá­ros közelében sehol sem ■W. Dr. John D. Németh mostanában a hazaterei gondolatával foglakozni, ismét szereme Nemeth Ja­nos lenni. És nemcsak azért, mert ez mostanában természetes, hanem azért is, hogy megvalósítsa eie- te álmát. Keraénynediü, hogy a pince körűi mint­egy masjei hektár jóidét kap — Kárpótlásul. Ezen a területen aztán elkezdőd­hetne az eptiftezés. Ujjú szeretne varázsolni az egy­kor oiy hangulatos préshá­zát, szémöij í lattusiiiasznu- latra is alkalmas motion. Felesége unszolására — o szinten borászati úzieti vál­lalkozó — szeretnék a monori Strázsahegyre tele­píteni vállalkozásuk európai Központját. Éhhez szükség lesz egy luxuskivitelü ki­sebb szdiiMára, egy borkos- toigató reprezentatív terem­re es természetesen egy jól felszerelt konyhára, Ezári- dékaik oly komolyak, hogy százezer dollárt már lelet­be helyeztek a Magyar Nemzeti Banknál. Fekete János lelkipász­tor, aki a monori helytör­téneti és művelődési egye­sület elnöke, rendkívül nagy jelentőségűnek tartja a próbálkozást. Mostani amerikai látogatása során részt vett olyan fogadá­sokon, ahol a Németh há­zaspár igyekezett népsze­rűsíteni ottani üzletembe­rek körében strázsahegyi terveit. Nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy majd ők is segítséget nyúj­tanak nekik szép terveik megvalósításához. Dr. Németh úr és Michi­ko asszony bizakodóak. Keményeik szerint — ha megteremtődtek a jogi és egyéb feltételek — akár már a jövő évben kezdőd­hetne a nagy beruházás -r- előtte a tervek elkészítése. Ok már ilyen értelemben nyilatkoztak az államok­beli adóhivatalnak. Abban is bíznak, hogy Magyaror­szág 1996-ban megrendezi a világkiállítást. S akkor három év múlva Monor városa — a kész szállodá­val és présházzal, vala­mint üzletházzal — már ott szerepelhet azokban a színes prospektusokban, amelyek világszerte felkel­tenék az érdeklődést váro­sunk iránt. Távolabbi ter­veik között szerepel egy mintaszőlőgazdaság létesí­tése is, ahol az egykor — a monori maghoz hasonló — jó hírű monori nemes kadarka újratelepítését kí­vánnák megoldani — kül­honi értékesítései egybe­kötve. Az a dr. John D. Németh, akit már felkér­tek, hogy hazánk szőlőkul­túráját szakmai tudásával, tekintélyével is segítse új­raéleszteni. De ő és felesé­ge először Monorért akar tenni. Abban bízva, hogy szép terveik találkoznak az itteniek segítő szándékával és egyetértésével. Ök hí­ressé kívánják tenni Mo- nort. Hogy pár év múlva úgy emlegessék a várost Euró­pában és azon kívül, hogy ide érdemes eljönni. Ehhez kéri Németh úr és Michi­ko asszony azok segítségét, akik valamit tenni tudnak szép tervük megvalósításá­ban. Mert ezek mindnyá­junk érdekét szolgálják, s mert szándékuk oly nemes, mint az egykor híres mo- nori kadarka ... G. J. Nem jogerős ítélet a Varga-ügyben Hetek óta zajlik a fő­város Thököly úti megyei bírósági épületében a Var­ga Árpád volt monori fő­gyógyszerész ellen indí­tott per. És közbon Mono- ron a szóbeszéd. Hogy pél­dául lapunk nincs rajta a témán. Csak nem azért hallgatunk, hogy Varga az ítélet után biztosabban fel­építhesse a maga egziszten­ciáját? Hírlik — több kör­nyékbeli települést is konk­rétan emlegetve —, hogy a sikkasztó főgyógyszerész már a ^tárgyalások alatt sem a várható büntetés miatt aggódott, hanem vál­lalkozói kölcsön megszer­zésén munkálkodott, hogy magángyógyszertára mi­előbb meglegyen. Mert hát — szólt a találgatás — el lehet kenni ezt az ügyet is, azért nem tárgyalják, az érdeklődő nép szeme és füle előtt, a Monori Városi Bíróságon, hanem Pesten. És ha vége lesz az ügynek — mintha mi sem történt volna ... Az ügynek — első fokon legalábbis — vége lett. A monori bíróság ítéletet hir­detett. Igaz, a Pest Me­gyei Bíróság épületében, de — mint az ügyészségen megtudtuk — ez egyáltalán nem ritkaság, és nem Var­ga Árpád személye miatt történt így. Ha a monori büntetőbirók előtt sok az ügy, illetve közülük hiány­zik valaki, más bíró tár­gyalja a pert, a megyei bí­róság épületében. Mint ez­úttal. Azt is beszélik — erre is rákérdeztünk a monori ügyészségen —, hogy az eredetileg egymillió forint érték fölötti sikkasztást már a vádirat is „csak” 800 ezerként szerepelteti. A válasz: a vád jelentős ér­tékre, üzletszerűen elköve­tett sikkasztásról szólt. Ugyanaz a büntetési tétel érvényes rá, mintha külö­nösen jelentős sikkasztásról lett volna szó: kettőtől nyolc évig terjedhető sza­badságvesztés. Vagyon el­leni bűncselekmény eseté­ben ennél súlyosabb bün­tetési tétel ma nincs is a magyar jogban. A kétszáz­ezer forint tehát akár lett volna, akár se. 823 ezer 925 forintos összeg jött ki a volt főgyógyszerész által eltulajdonított javak össze­adásakor. Hogy ez miből is állt össze, arról annak idején (tavaly, decemberben)' ír­tunk már. Varga Árpád a Béres-csepptől, a IAbero pelenkáig, a Sedxixentől a C-vitaminig hosszú sor készletet mentett át saját tulajdonába. Ezeket rész­ben értékesítette, részben egy ismerőse kávai pincé­jében tárolta. A hiányt fiktív, térítésmentes vé­nyek beszerzésével próbál­ta legálissá tenni, maga hamisította a fejléceket, az aláírásokat. Mindössze a vényekhez kellett hozzájut­nia, ez ment is simán a veszprémi Kossuth lakta­nyában szolgálatot teljesí­tő dr. Kávássy Pál és dr. Antal-Szalmás Tamás, va­lamint a Veszprémben ka­tonáskodó monori ifj. Bor­sai József közreműködésé­vel. Az itt említett melléksze­replők — csakúgy, mint dr. Szőke Csaba gyömrői sebész, aki a Liberók el­adásában segédkezett — fe­lelősségét a' közkegyelem szépen elmosta. Varga Ár­pád is érzi az amnesztia jótékony hatását, bünteté­9 • • 0 sáből egy évet elvisz a végrehajtási kegyelem. A büntetés egyébként négy év szabadságvesztés. Az ügyészség indítványára hi­vatásának gyakorlásától is eltiltotta a bíróság. Ámde mindez még nem jogerős. Varga Árpád és védője az ítéletet megfellebbezte. Az. ügyészség nem. Ami azt je­lenti, hogy a büntetést emelni nem, csökkenteni viszont még lehet. Miért — kérdeztük —, a vádirat nem áll elég erősen a lá­bán? De igen — kaptuk a választ a monori ügyészsé­gen —, ám attól a mostani ítélet a Pest Megyei Bíró­ságon még jelentősen vál­tozhat. Mérlegelés kérdése. —ez Azt beszélik... Népszavazás is lesz? Felröppent a hír: Sülysápra akarják telepíteni a Gyöngyös orosziból kiátkozott akkaiiHiíátorhu!la:lí:k-te­metőt. Mindezt a sülysáp! önkormányzati kcpviselű-fes- lület egyik tagjától tudtuk meg. G úgy mondta, hogy esetleg a helyi Unitcchnika Ipari Kisszövetkezettel lép­nének együttműködésbe az áttelepítés véghezvitele ér­dekében. Megkérdeztük Kecser Illés sülysápi polgár­mestertől, mi igaz a kósza hírből? — Nagyon elkeserít, hogy ilyen nagy horderejű ügyekben egyesek a párt­érdekeket igyekeznek a fel­színre hozni, illetve érvé­nyesíteni. Sajnos néhány képviselőnk néha-néha ma­gánvéleményét az önkor­mányzat nevében fejti ki, s ez mindenképpen káros következményekkel járhat. n Hogyan került napvi­lágra ez a hír, mármint az. hogy a gyöngyösoro- sziak által annyira ellen­zett akkutemetőt esetleg Sülysápon kívánják kiala­kítani? — Az Unitechnika Ipari Kisszövetkezet pályázatot nyújtott be az illetékes mi­nisztériumhoz egy új ak­kumulátorbontó létesítésé­hez. Ez azt jelentené, hogy a használt akkukat Sülysá­pon szednék darabjaikra, a még használható alkatré­szeket pedig felhasználnák újak beépítésébe. B S hogy áll a pályázati rangsorban az Unitcchni­ka? — Legjobb tudomásom szerint nekik van a legke­vesebb esélyük arra, hogy elnyerjék. Ennek mi is örü­lünk. Mert az Unitechnika — ezt én sem tagadhatom — ma is szennyezi a leve­gőt, a Köjál hiába csökken­tette ezerről 300 méterre az úgynevezett védőtávol­ságot. Egyes ott dolgozó emberek rendszeresen „el- ólmosodnak”, elsősorban azért, mert nem használják a védőfelszereléseket, do­hányoznak munka közben, s előtte italt fogyasztanak. Ez pedig megengedhetetlen valamennyi unitechnikás- nak. E Az önkormányzat — úgy tudjuk — már szava­zott egyszer az Unitechni- ka pályázata ügyében? — Igen, de az szinte ko­molytalan volt. Én úgy gondolom, hogy ha mégis elnyernék a pályázatot, ak­kor okvetlenül népszava­zást kell kezdeményez­nünk, ezzel egyetértek én is. Ami pedig Gyöngyös- oroszit illeti, arról szó sem lehet, hogy az ott tervezen­dő akku'mülátorbontó, illet­ve -temető a mi közsé­günkbe kerüljön. Még ak­kor sem, ha erről ön az egyik képviselőnktől szer­zett tudomást... Gér József PÉTER-PÁLKOR . CS. KOVÁCS LÁSZLÖ GRAFIKÁJA így vagyunk... Mit tudunk mi tenni ebben az ügyben? Sem­mit. Mondom is a hölgynek, aki csak úgy besza­ladt az utcáról a szerkesztőségbe, mert észrevette, hogy jé, itt egy szerkesztőség van, és úgy gondol­ta. akkor most ö is elmondja a magáét. Az újság­ban. Mert újsággal még sose volt kapcsolata. — Milyen újság is ez? — kérdi. Mondom, a Pest Megyei Hírlap. Az melyik is? A parasztok lapja? Nem jár a hölgynek a Pest Megyei Hírlap, nem Ismeri. De ha már itt van, odamondogat nyugdíj­ügyben. Én meg tolmácsoljam. Melyik nap jele­nik meg? Mert aznap ő meg fogja venni az újsá­got. Sőt az is lehet, hogy előfizet rá... Hát sza­bad egy leendő olvasót elszalasztani? Isten őrizz! íme hát a Pilisről érkezett hölgy nyilvánosságnak szánt mondanivalója: — Mit képzelnek ezek ott fönt? Ezért tanács­koztak két hónapig a Parlamentben, hogy most megkapjuk az értesítést mi, nyugdíjasok, hogy kétszer háromszáz forintot utalnak tüzelősegély ‘címen?! Harminckilenc évet ledolgoztam, hatezer forint nyugdíjat kapok. Most a kétszeri háromszáz forintból tízdekánként vegyek magamnak szenet? Ezek nem normálisak! Jogos felháborodásában mondott a hölgy né­hány cifrái is, majd lehiggadt, és búcsúzott: akkor most megy a szomszédba, a biztosítóhoz. Ugyanis járt nála egy biztosítási ügynök, hogy kösse meg a kocsijára a kötelezőt. Amikor ennek pénzbeni ellenértékét is közölte, a hölgy — mint meséli — teljesen kiakadt. Erfa a fiatalember úgy reagált: adja el c kocsit, akinek r.incs pénze, ne kocsiltáz- zon. Mire a hölgy magához térve azt felelte: ked­ves fiam, arra var. az ajtó! Hát így vagyunk mostanában. K. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom