Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám

TV-TEVE, avagy a harmadik csatorna Földtani tanösrény lehelne Nem rosszabb, de nem is j óbb Frekvenciamoratórium i<le, frekvenciamoratórium oda: valójában itt a harmadik csatorna. Igaz, most még csak hetenként egyszer jelentkeznek, minden csütörtö­kön délután t> és este la között, de ez már valójában a választék valódi bővülése. Aki elégedetlen a Tv 1 és Tv műsorával, az heti négy órában nézhet egy másik ízlést, másfajta szerkesztési elveket, jórészt más — vagy rég nem látott — személyiségeket képviselő új műsort. Most még csalt mintegy ötven városban, településen, ott. ahol helyi kábeltévé-stúdiók működnek. Ingyen nézhetik a műsort, mert a felvételt tartalmazó kazettákat a Telesys­tem társaság térítés nélkül juttatja el a helyi stúdiókhoz, a kiadásaikat ugyanis fedezi a műsoridőnek az a IC-1J százaléka, amit reklámcélokra biztosítanak. (Jórészt ugyanazok a hirdetők, mint a „nagy" televízióban.) szagos gondoktól, vitáktól. A korábbi országos videó- szemléken személyesen is meggyőződhettem arról, hógv 'sok helyi stúdió mi­lyen kitűnő, a szűkebb kö­zösség eseményeiből kiin­duló, de azon messze túl­mutató műsorokat tud ké­szíteni, és csak sajnálkoz­hattunk, hogy ezeket mi­lyen ritkán láthatja az or­szág közvéleménye. (Ami­kor egyet — az Ablak jó­voltából — látni lehetett, a hódmezővásárhelyiek neve­zetes Esti dal című, alig 7 perces riportját — mind­járt égy ország vitatkozott rajta.) Azt hiszem a TV-TÉVÉ létjogosultságát — esetleg növekvő műsoridejét — az fogja leginkább bizonyíta­ni, ha bátran válogat ezek­ből a vidéki, de egyáltalá­ban nem provinciális mun­kákból, s akkor a kiegé­szítés, h& úgy tetszik, a „körítéssel” együtt — le­gyen az krimi, rajzfilm vagy éppen külpolitikai kommentár — olyan . vá­lasztékkal szolgál, amelyik miatt sokaknak megéri, hogy — egyelőre — csütör­tökönként ezt a négy órát válasszák. Bernáth László Óriás műemlékmakett Aligha lesz látványosabb darabja a Zsámbékon nyíló kiállításnak, mint a temp­lom makettje. A több mint hétszáz esztendős premontrei építészeti-tör­téneti érték rekonstruált formában tárul szemünk elé a művelődési ház nagy kiállítótermében. A kicsinyített másolat négy méter magas és tizenkét méter hosszú. A művelődési ház összes termét betöltő hatalmas dokumentumanyag nagy része á romtemplommal kapcsolatos. Dr. Valter Ilona, az Országos Műem­léki Felügyelőség régésze ötödik esztendeje vezet itt ásatásokat. A tárlaton a teljes régészeti anyagot mutatják be, de az új fel-, tárásokról is tanúskodnak a felvételek, képek. Bi­zonyságot nyerhet a láto­gató arról, hogy minden követ külön megvizsgáltak, hogy megtudják: milyen mérvű konzerválásra szo­rul. ■Ám nemcsak a műem­lék épület téma a kiállítá­son. A környezetével kap­csolatos elképzelések, konkrét tervek szintén a kiállítás anyagát képezik. Az OMF, a zsámbéki mű­velődési ház, a Zsámbéki- medence Tájvédelmi Egye­sület, a község műemlék­baráti köre — a rendezők — ugyanis a természeti és épített értékekre akarják irányítani a figyelmet. A táj- és műemlékvéde­lem ma már együttesen kezelendő probléma, mivel e kettő elválaszthatatlan egymástól. Evégett szeret­nék rendbe tenni például a Zichy-kastélyhoz — jelen­leg a főiskola — tartozó parkot.' és visszahelyezni eredeti, központi részére a pestisjárványt túlélők há­laadó Szűz Mária-szobrát. A török-kút is szívügye az értékek védőinek. Ért- . hetően, hiszen a falubeliek. innen hordták az ivóvizet századokon át. egészen a vezetékes vízhálózat kiépí­téséig. S ma igencsak el­hanyagolt, mind a műem­lék, mint pedig természeti környezete. Álmodoznak a szétrombolt vízimalom fel­építéséről is — láthatjuk a kiállításon az ezzel kapcso­latos tervekből. Szép felvételeken tárul elénk az elhagyott tinnyei bánya, amelyből különféle kőzetmaradványokat, meg­kövesedett csigákat mutat­nak be. Milyen jó lenne, ha a kiállítás rendezői —• főként a Zsámbéki-meden­cében honos — földtani tanósvényt alakítanának itt ki. Ez nemcsak a turisták idecsalogalását szolgálná, hanem az iskolások okulá­sát is. S még nem szóltunk az e látványossághoz kapcsol­ható sok régészeti lelőhely­ről, a különleges növény- együttesekről. Ebből is be­mutatnak a kiállításon, amelyet június 29-én, szombaton délután 4 óra­kor dr. llorler Miklós, az OMF tudományos igazga­tója nyit meg. Utána Papp Ágnes orgonaművész hangversenyére kerül sor a barokk plébániatemplom­ban este 7 órakor. Hazai zenei értékek elhangzása után, este 9-kor a rom­templomnál találkozik a közönség. A Független Színpad előadásában népi­irodalmi értékekkel ismer­kedhetünk meg. Ruszt Jó­zsef rendezésében láthatjuk a Csiksomlyói ■ passiót és hallhatjuk a Passió ma­gyar versekben-t is. Vcnncs Aranka Megalakult a népművészek egyesülete Tagdíjakból élnek majd? Eddig rendben is lenne a dolog, a törvény betűje be­tartva — ez ugyanis nem érinti a frekvenciamorató­riumot —, a néző pedig — legalább csütörtökönként — három műsorból válogat­hat. A kérdés persze az: érdemes-e ezt a harmadi­kat választani? Valóban másfajta ízlést, stílust, mo-- dort képvisel-e a Rózsa Pé­ter főszerkesztő és Born Ádám művészeti vezető ne­vével fémjelzett új adás? (Ismereteim szerint mind a ketten ott is hagyták anya­intézetüket, a hivatalos Magyar Televíziót.) Bevallom, nehéz a magam által feltett kérdésekre vá­laszolni. Egyenként a műsorszá­mok elég jók. Szinte bár­melyiket szívesen látnám a Tv 1 vagy Tv 2 műsorán. Az első két adásból különösen az ifjúsági riportok tetszet­tek, Hajdú János műsora és a Biblia Pauperum. Ezek talán jobbak, mint a nor­mál adásokban megszokott hasonló műrosok. A rajz­filmsorozat, a krumsorozat olyan, mint a nagy átlag, Bácskai Tamás még nem találta meg a hangját, aminthogy a Civil pálya megközelítési módja sem igazán eredeti, a rendőrsé­gi hírek — mert ilyen is van ‘— sem találtak rá arra a hangra, ami egyedivé és krakteressé tenné ezt a részletet, a clipek pedig, akár Szikora vezeti fel őket, akár más, rendszerint ugyanazok — honnan is lennének mások —, mint amit naponta élvezhetnek a fiatalok most már az egyes adón is a főidőben. összességében tehát nem rosszabb, de nem is sokkal jobb, mint amit a megújulásával gyötrődő két hivatalos adó nyújtani tud. Egy dolgoban persze a TV- TEVE mindenképpen aiat- ta marad az állami televí­ziózásnak, s ez éppen a leg- sajátabb műfaj, az élő adás. Feltehetően kedden este le kell zárniuk a fel­vételeket, hogy szerdán, már kikerülhessenek a stú­diókhoz a szalagok. Ez már önmagában is nehézségeket okoz, hiszen például a má­sodik csütörtökre esett a sztrájk vagy nem sztrájk egész országot izgalomban tartó kérdése, s ehhez ké­pest kedden kellett (vagy talán szerdán délután) egy összeállítást csinálni a sztrájkügyről. Ami a ma­ga nemében nem volt rossz, de persze hiányzott az egy­idejűség izgalma. Most akkor örülik vagy éppen feleslegesnek tartom a harmadiknak mondható csatorna indulását? Külö­nösebb örömről — mint a fentiekből talán kiderült — nálam nincs szó, viszont egy percig sem hiszem, hogy ez a próbálkozás fe­lesleges lenne. Először is azért, mert ahányan va­gyunk mi, nézők, annyifé­le az íz'ésünk, bőven akad­hat tehát olyan tévébarát, aki sokkal jobbnak tartja ezt az összeállítást, mint én. Aztán, aki megtanulja a négy óra szerkezetét — s ehhez maga a műsor is se­gítséget ad —, az ebből az összeállításból csak azt né­zi meg, ami szívének ked­ves, érdeklődésének megfe­lel. Én a magam részéről viszont a jövőjét abban lá­tom, amit a második adás egy epizódja már produ­kált. Az egyházi vagyon visszaadásának az országot izgalomban tartó kérdésé­ről volt szó, de a bejátszott riportanyagot nem egy „or­szágos stáb”, hanem egy helyi adó — nevezetesen a szombathelyi — készítette elfogadható , színvonalon. Ügy gondolom, ez a kívá­natos és leginkább követ­hető út, amelyik igazán in­dokolja egy ilyen összeál­lítás létét. A két nagy ál­lami adó — elkerülhetetle­nül — Budapest-centrikus. egy ilyen kazettás összeál­lítást viszont az az ötven­nél több vidéki stúdió su­gározza, illetve közvetíti kábelen, amelynek éppen az ad létjogosultságot, hogy a helyi társadalom gond­jaival foglalkozik. Ezek a helyi ügyek persze elég rit­kán függetleníthetek az or­Egész napos munka folyt a megyei népművészeti egyesület alakuló ülésén Százhalombattán, A nagy érdeklődést kiváltó ren­dezvényre szép s’-ámmal jöttek el az érintettek. Har­mincnyolc együttes vezető­je vett részt a megbeszélé­sen, ők az úi egyesület ala­pító tagjai. Megtörtént a vezetőségválasztás. Tóth Imre vácszenilászlói nép­művelő lett az elnök. He­lyettese Takács Péter, a százhalombattai Barátság Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója. Tit­kára Szigetvári József, a százhalombattai Forrás néptáncegyüttes vezetője — az összejövetel egyik kezdeményezője. Létrejöttek a különféle ágazatok szekciói. Veze­tők: gyermektánc: Iglói Éva — szintén kezdemé­nyező —, a bngi Muharáy Elemér Népi Együttes ve­zetője, felnőtt-tánc: Sziget­vári József, népzenészek, pávakörök és népdaléneke­sek: Rónai Lajos, a bagi Tarisnyás zenekar vezető­je. Sajnos a nemzetisége­ket. a tárgyi népművésze­tet és a hagyományőrző­ket kevesen képviselték, így ezek a szekciók nem alakultak meg. Ám akik szívesen tevékenykedné­nek ezekben a megyei egyesület tagjaként, keres­sék meg a titkárt. Sziget­vári Józsefet. A szekcióvezetőkből állt Össze az elnökség. Műkö­dik majd ellenőrző bizott­ság is. Elnöke Dómján La­jos, a Tápiómente együttes vezetője. Tagok: Siposné Kotrdczó Irén, a pilisszán-' tói Pántlika szlovák- gyer­mektáncegyüttes vezetője és Göllner Judit, a szent­endrei művelődési központ népművelője. Figyelem­mel kísérik az elnökség te­vékenységét, az egyesület vagyonának felhasználá­sát. A működés anyagi alap­ját a tagdíjakból szeretnék megteremteni. A felnőttek éves tagsági díja ötszáz, a nyugdíjasok, katonák és diákok kétszáz forintot fi­zetnek. A -harmincnál na­gyobb létszámú csoportok háromezer, a kisebbek sze­mélyenként száz forinttal járulnak hozzá a létalap­hoz. Természetesen pár­toló tagok lehetnek egyé­neit vagy jogi személyek. Az alakuló ülés napjá­nak nagyobb része az idei és a jövő évi murikaterv összeállításával telt. Csak néhányat említünk meg a rendezvényekből. Augusz­tus 24-én és 25-cn Nágii­ké tán kerül sor a felnőtt- együttesek néptánctalálko­zójára. Novemberben vi­szont a gyermekcsoportok Szentendrén jönnek össze. Őszre tervezik a hagyo­mányőrzők meghívását Bagra. Minden megyei fel­nőtt-táncegyüttes baráti találkozója is még az idei programban szerepel. A továbbképzésre Szin­tén gondoltak a munkaterv készítésekor. Az első nagy­szabásút jövő év februárjá­ban tartják Bagón. Azért e vidéken, mert fontosnák tartják, hogy a zenészek, énekesek, táncosok köze­lebbről is megismerkedje­nek a Galga mente népmű­vészetével. A megyei egyesület a kapcsolatok kiépítésére törekszik, az ország más, hasonló szervezeteivel. Már az alakuló gyűlésre meghív­ták az Örökség Orszá­gos Gyermeknépművésze­ti Egyesületet. Miután a megalakulást a közgyűlésen deklarálták, s immáron legitim formá­ban is létezik az egyesület, legelső lépésként megke­resik a megye önkormány­zatát, hogy megalapozzák a további együttműködést. (vennes) SZOMBATÉ EBI MM fcevencis bíró hazament. Belefáradt az aznapi hosszú tárgyalásba, pihenésre vágyott. Mióta meghalt a . fele­sége, csak egy asszony szolgált nála. Csütörtöki napo­kon ő sem jött. A sovány, magas, szigorú arcú bíró már előre örült a csendnek, a rá váró nyugalomnak, A lépcsőházban' élvezte, hogy oda nem hatolt el az utca - zaja. A lakásba érve először is kitöltött magának egy : pohár italt felhajtotta. Idegei kellemesen ellazultak. Ült egy porcig a fotelben, csak azután állt fel, hogy kivilá­gítsa a lakást. Odakünn éppen beállt az este. — Ne mozduljon! — kiáltott rá-valaki fojtottam De- vencis megmerevedett. Ahogyan a bírói székben, most .is gyorsan rendszerezte információit. Egy: valaki van a lakásban, kettő: a hangjából ítélve férfi, három: az Ő hazaérte előtt jött be, tehát betörő, négy: bizonyara rosszak a szándékai. Elképzelhető, hogy gyilkos? — Eljött a leszámolás ideje — folytatta az ismeret- . len rekedten. — Maga ítélt el tíz évre! — Ramsey, ha nem tévedek — így Devencis. „Csak .nyugodtan!” — adta ki magának a parancsot. Devencis fegyelmezett ember volt. Hangosan folytatta: — Maga kis híján megölt egy embert. Leülte a büntetést? — Leültem, vén disznó! Emlékszik a hangomra is? — .káromkodott amaz. Valahol a könyvespolc és a másik ajtó között lehetett. Devencis lassan oldalra húzódott. Ha lenne valamilyen fegyvere... De bár ajánlották neki, sohasem tartott ilyesmit. Öt csak a bíróság és a golf érdekelte. A golf...! Az egyik ütője ott van a polc mellett, hanyagul beállítva egy papírkosárba. Merthogy olykor, itt e szobában is gyakorolja a jobb ütéseket. — Milyen leszámolásról beszél? — kérdezte Devencis, miközben észrevétlenül igyekezett oldalt-húzódni. Még négy lépés, legalább négy a polcig! Racionális gondol­kodásmódjától most sem tudott szabadulni! Ha eléri a NEMERE ISTVÁN A golf játékos botot, mit tehet Ramsey ellen? Ez egy mindenre el­szánt gyilkos. Tovább beszélt, hogy megnyugtassa elleni felétr . ; — Megérdemelte a tíz évet. Ha engem megöl, remél­hetőleg felakasztják. —Már ha megtudják! — röhögött Ramsey. . A bíró ismét ociébb ment egy lépéssel. ‘ A lakásban már nagyon sötét volt. De ő tudta minden bútor helyét, olykor, éjjel, ha nem tudott aludni, fei-alá járkálva töp­rengett, és soha nem ütközött bele semmibe. Kinyúj­totta a kezét __ I — Megtudják — mondta Devencis határozottan. — Hangtompítói a pisztolyom .— felelte Ramsey. Nem remegett a hangja. — Mire a maga hulláját megtalál­ják, én már messze leszek. A golfütő akkor került Devencis kezébe. Ujjai körbe­fonod tak, rászorultak. Csak lassan emelte ki a kosár­ból. A lakásban osztatlanul uralkodott a sötétség. A bíró hallgatózott. Ramsey hangjából állapította meg. hol a gyilkos. A nagy asztal- másik végénél. Ne{ti nem érdeke, hogy felkapcsolják a lámpákat, még megláthatnák az utca túloldaláról. A függönyök nincsenek behúzva. A bíró zsebéből pénzdarabokat vett elő, elhajított egyet a másik sarokba. Ugyanakkor lebukott a nagy asztal alá. Ramsey a zajra az ablakok felé .fordult. Amikor vissza­nézett, Devcncist nem látta sehol. Eltűnt a szeme elől az a homályos árny, amely eddig ott volt a falnál. Fegyverével hadonászott: — Hé, maga! Álljon fel, vén hülye! Devencis agyában ismét logikus sorrendben álltak a teendők: egy: csendben haladni, kettő: eljutni Ramsey- hez, három: ütni. És öt másodperc, elég volt; az asztal alatt máris kö­zel jutott. Ramsey csak állt, pisztolyát maga előtt tar­totta és meresztgette a szemét. — Bujkál a halál elől, mi__? Megijedt az öreg! '— k ommentálta a betörő. Devencis jól megmarkolta a bo­tot. A múltkor azt mondta rá valaki a klubjában, hogy nem tud egyenes vonalú kaszáló ütést leadni, merthogy, már nincs erő a karjaiban ... Nekiveselkedett. Térden állva még sohasem ütött, rá­adásul nem így, vízszintesen. Egy: nehogy az asztal lá­bát találja el, kettő: élével, jó erősen, három: nem sza­bad sajnálni... Ramsey valósággal félsikoltott a fájdalomtól. Mintha tűz csapott volna a térdébe; Lefogyott. Vad düh éb­redt benne, de a sötétben nem látta az öreget Saját szidalmaitól nem hallo'tta Devencis neszét sem. Csak' annyit érzett, hogy most más irányból csap le rá a lát­hatatlan ellenfél — Ne, ne bántson! —•' üvöltötte. Mielőtt felemelte vol­na a pisztolyt, a 'következő ütéstől eltörött a csuklója, a fegyver a szőnyegre repült. Devencis felvette és a telefonhoz ment. — Még hogy nem tudok nagyot ütni, mert nincs erő a karjaimban! — mormolfa, miközben a rendőrség számát tárcsázta. — Hogy mennyi hülyeséget tud összehordani az a sok buta vénembér abban a nyomorult golfklub­ban ... I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom