Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-27 / 149. szám
I. ÉVFOLYAM, 123. SZÄM 1991. JÜNIUS 27., CSÜTÖRTÖK D u NAJÁ J K^tiwlu 5^t,M£.\üHbi-S2IG£l • CSEPEE-aziotl « DUNAKESZI • RÁCKEVE • SZIGETSZENTMIKLÓS • FŐT • GOD Ismét drágult az átkelés Meddig süllyed a Fényes szőrű fekete korcs sompolygott a dunakeszi teher- komp fedélzetére. Láttára a vöröses szőrű fedélzeti eb rohant elő csaholva, tiltakozva a területsértés ellen. Olyannyira, hogy ftt-ott még bele is kapott a melankolikus jövevénybe, így kényszerítve azt a távozásra. Így védi a maga birodalmát, másokat nem tűrve ott — magyarázták a dunakeszi révészek. Nem a legjobb hangulatban támasztották a korlátot. Megkapták a hírt, miszerint a váci kompot javítani kell, ők pedig felhúznak a Kinizsi teher- komppal addig is helyettesíteni, mert nincs más átkelőhajója a cégnek. — Ez az utolsó teherjárat Horányba — közölték velem azon a napon, s magyarázták : várható volt már régen a váci hajó leállása, mindenki tudta, milyen a műszaki állapota. Zárva a pénztárablak Tősi Lajos a váci átkelés gyakorlására készült lélekben, mert a központból rendelték ki. Ez a csoport még nem privát — korrigálta az értesülésemet, bár maga sem tudta, meddig maradnak még vállalati keretek közt, s kollégái megerősítették: elég keveset tudnak akár a cég jelenéről, akár a maguk jövőjéről. A révál'Iomás körüli személyzetet már elküldték, a pénztárt bezárták. a személyforgalom a további utasításig nem szünetel, állítólag egy új kft.-t már bejegyeztek a bíróságon. Helyzetkép a dunai közlekedésről, az emberek hangulatáról. A Pest Megyei Révhajózási és Hajóépítő Vállalatnál ma minden képlékeny. Dömösnél nincs átkelés. Göd és Surány közt A hónap végén: Átadás Ráckevén a hónap végén adják át az új szakorvosi rendelőintézetet, amelyet bemutattak a környező települések polgármestereinek. A korszerű felszerelésekkel ellátott intézménytől gyorsabb, s jobb színvonalú betegellátást várnak a környéken. ugyanúgy beszüntették a járatokat. A sorok írásakor már Vácott sem jár a te- herkomp, amit esetlegesen délutánra ígérnek. Addig tessék Nagymarosra autózni, ott lehet felhajtani a hajóra. Gyúr a szigeten A horányi hajójavító üzem kapuja mellett hársfa virágzik. Fiatal hölgy nyújtózkodik az ágak felé, békésen szüreteli a teának- valót. Tőle kérdezem, merre találhatom az üzemvezetőt, mire a távolabb haladó Erdélyi János felé mutat. — Mire lenne kíváncsi? —■ kérdezi a főnök. — Egyáltalán mennyien dolgoznak itt? Van-e munkájuk, mit csinálnak? — sorolom a kérdéseimet, mire sajnálkozva kijelenti: — Csak a központ engedélyével nyilatkozhatok. Rövid eszmecserét folytatunk az üzemvezető jogairól, önálló cselekvésének lehetőségeiről, s végül sajnálkozva elköszönnék, de végül mégis sikerül áttekintést kapnom a harminc főnél alig több embert foglalkoztató műhely mai életéről. — Mélyponton van a műhely, bonyolult kérdés, hogy miért, de meghatározó, hogy a cég állami támogatását megszüntették, ráadásul nincs elég megrendelésünk — magyarázza a szakember. Környezete tipikus hajósvilág. Rajzok, metszetek a falon. Irodájába behallatszik a mesterek kopácsolása azon az egyetlen felújítás alatt levő kishajón, amit magánszemély rendelt meg. Ez az összes munka. Saját hajópark javítása, újak építése lenne a fő profil. Ezenkívül a szabad kapacitás kihasználása, amibe ez a mostani feladat is beleérthető. Pontonok, kikötők karbantartása, készítése, mindaz, amire felkékishajó? szültek az emberek szakmailag. Az ideális létszám ötven fő lenne, ha volna mit csinálni. — Hogyan alakul a további sorsuk? — Ez attól függ, hogy sikerül munkát szerezni. Negyven-ötven ember dolgozhatna, annál több nem, mert bővítésre nem lehet számítani, nem érdemes. A piacnak ma már nem az itt készülő hajótípusok kellenének, az idő túlhaladta ezt a technikát. A Szentendrei-sziget lakosságának ez az üzem az egyik munkaadója. Számukra tehát nem közömbös, mi lesz a jövője. Bár az is igaz, ha keresnek néha munkatársat, nem tolonganak a jelentkezők. Az itt dolgozók viszont mind ez idáig kitartottak, biztosan fizető munkahelynek számított a „hajógyár”, amely még most sem veszteséges. Legfeljebb nullszaldós. Nincs tartalékuk A váci Árpád kompot helyben javíthatják. Alapvető követelmény lenne, hogy ilyenkor tartalékokat vessenek be, de ilyen már nincs a vállalatnál. Ott tartanak, hogy még a javításokhoz szükséges anyagokat sem tudják megvásárolni. Ezen az estén a Pokol csárdánál keltem át. Ismét emelték a kocsiszállítás árát, ami a személyjeggyel együtt 90 forintba kerül. Megváltottam mind a két szelvényt, s a kompra hajtva kinyújtottam az ablakon. — Meg akarja tartani? — kérdezte a jegykezelő, mint szokás szerint. — Persze. El kell vele számolnom. K. T. I. Fóti gyermekvárcG Táborozva Javában tart a nyári szünidő. A diákok minden bizonnyal nagyon várták már, a szülők pedig kevésbé. Az iskolában biztonságban volt a gyerek, otthon, az üres lakásban pedig csak aggódni lehet miattuk. Külföldi nyaralás, közös üdülés még idehaza Magyarországon is csak álom marad sokuknak. Vajon milyen lehetőségekkel rendelkeznek, élhetnek azok a gyerekek, akik a fóti gyermekvárosban tanulnak, élnek? — A 160 fős kollégiumunk lakóinak körülbelül a fele nem utazik haza a vakációra. Vagy azért, mert nincs hová mennie, vagy azért, mert jobban szeret itt lenni nálunk — kezdte válaszában Palágyi István, a 'kollégium igazgatója. — Az ő számukra változatos programokkal igyekszünk biztosítani a nyaralást, a kikapcsolódást. A német- országi Bochumba 20 gyeKözügyekröl nyilvánosan Ráckevei napirendek Pénteken délután 13 órakor kezdődik a ráckevei képviselő-testület soros ülése. A városatyák nem számíthatnak korai hazatérésre, ha minden témát részletesen akarnak megvitatni. Tárgyalják a Szolnok— Székesfehérvár összekötő autópálya építéséről szóló javaslatot. Személyi kérdések közt szerepel a zeneis8 kola igazgatójának kinevezése. Napirendre kerül egy korlátolt felelősségű társaság megalapítása. Megválasztják a Ráckevéért alapítvány kuratóriumát. Testület elé kerül egy önkormányzati érdek-képviseleti szövetséghez való csatlakozás indítványa, s ezenkívül még jó pár téma. Mint minden esetben, az ülés ezúttal is nyilvános lesz. A polgárok választott képviselői megbízóik előtt mérlegelik döntéseik szempontjait, bárki részt vehet a tanácskozáson. A jövőnek élnek Egy vállalkozó kálváriája Van, aki nem adja fel. Akit, ha elutasítanak az ajtónál, kísérletezik az ablaknál, aki, ha meglátja az akadályokat, újult erőre kap. Béress János vállalkozó az „edzettebbek” közé tartozik, esete azt példázza, hogy aki elszántan kitart, végül is elérheti céljait. Megálmodott valamit, hiszi, hogy ezzel másoknak is használ — s járja buktatókkal tarkított útját. öt évvel ezelőtt kezdődött, amikor az általa létrehozott Interco Gmk, egyezséget kötve a duna- varsányi Petőfi Tsz-szel, megkezdte a Dunaharaszti- hoz tartozó ötvenliektáros terület s az azon lévő bányató hasznosítását. Ideális a környezet, s a szakavatott szem azonnal felfedezte a táj kínálta adottságokat: a terület alkalmasnak kínálkozott egy üdülőparadicsom létrehozására. S hogy miként fog ehhez a szakember?” Szó sincs róla, hogy előtanulmány nélkül belevágna a munkába. Először tapasztalatokat szerez. Így tett Béress János is: az ország valamennyi tavát megnézte, ötletéket keresve. A nulláról indultak, s az időközben kisszövetkezetté alakult Interco lépésről lépésre fejlődött. Eredetileg a horgászokra akarták alapozni vállalkozásukat, hamar rá kellett azonban jönni, csak erre a rétegre nem lehet számítani, ide kemping is kell. Csakhogy akkor már felmerült a közművesítés igénye: fúrtak egy 110 méteres kutat, bevezették a villanyt, s építettek egy hétszáz méter hosszú aszfaltutat. A tavat halakkal telepítették be, havonta — áprilistól szeptemberig — 550 ezer forint értékben bővítik a halállományt: ponttyal, süllővel, keszeggel. De mert nem megy minden simán, 1990 márciusában porig égtek az addig felhúzott létesítmények, kezdhettek mindent elölről. Óriási iramban és sok munkát önerőből elvégezve már ismét fogadják a nyaralókat, készen van a tizenkét szobás motel, helyén áll a tíz darab bungaló, s felépült a tizenhét kétágyas szobából álló nyaralóház. S persze várják a szerényebb igénnyel érkezőket is, kétszáz lakókocsi s négyszáz sátor számára alanyaralnak reket küldünk ki csere- kapcsolataink. segítségével. Idehaza a balatonlellei táborunkba augusztus végéig 34 fős turnusokban utaznak a fiatalok, de eljuthatnak az érdeklődők Bánkra, s KRESZ-táborba is. Szervezünk belföldi kerékpár- túrákat, vándortáborokat is. A gyermekvárosban pedig állandóan nyitva van a strand, a lovarda — sorolta föl hirtelenjében Palágyi István. A kollégium egyik szárnyát idegenforgalmi hasznosítás céljából kiadjuk: drámapedagógiai, illetve nemzetközi ökumenikus tábornak adunk otthont az elkövetkező hetekben. Ügy tűnik tehát, hogy a gyermekváros lakói" számára nem lesz unalmas a nyár. Remélhetőleg . élnek is majd a lehetőségekkel, és színes élményekkel gazdagodnak a vakáció ideje alatt. V. M. kítottak ki helyet. Most parkosítanak, szépítik a környezetet, akik itt dolgoznak — vallja Béress János —, úgy kezelnek mindent, mint a sajátjukat. Gondolhatnánk, felépítették, megcsinálták, itt a történet vége. Csakhogy nem így van. A vállalkozó újra és újra forgatni akarja pénzét, különösen, ha külföldi társat is talál. Nos, Béressék a finnekkel alakítottak ki kapcsolatot, nemrégiben hozták létre az Interco Idegenforgalmi és Kereskedelmi Részvénytársaságot. De ezt már megelőzte az újabb kálvária: a Finn Nemzeti Bank által Magyarországnak szánt 100 millió USA-dollár értékű hitellehetőségből egy négymillió dolláros összeg megpályázása. (A kikötés szerint csak az részesülhet a kölcsönből, aki finn termékeket vásárol.) A kapcsolat alapján minden összeillett, s a Mezőbank Rt. is áldását adta az ügyre, amelynek értelmében a finnek elkezdték a Béressék által megvásárolandó faházak gyártását. Rendben ment volna minden, a Mezőbank azonban visszalépett — a finn partner nem kis megrökönyödésére. Lépések és ellenlépések következtek, végül is a Finn Nemzeti Bank szerződött a Magyar Nemzeti Bankkal, ez utóbbi a Mezőbankkal, a Mezőbank pedig az Interco Rt.-vel —, de csak olyan feltétellel, hogy a A korszerű felszereltségről, a feladatok nagyságához igazodó dologi háttérről jószerével csak álmodnak a meglehetősen mostoha körülmények között és hiányos tárgyi ellátottsággal küszködő rendőreink. Pedig nagy a nyomás feléjük, a lakosság nemcsak igényli jelenlétüket, de eredményeket vár el. Dunaharasztin sincs ez másként — a bűnözés visszaszorítását nagyban segítenék a jobb működési feltételek. Hosszú ideig kilátástalannak tűnt a változás,. most azonban történt valami. — Lakossági kezdeményezésre létrejött a „Duna- haraszti—Taksony közrendjéért, közbiztonságáért” elnevezésű alapítvány — tájékoztat Licsá- jer István kmb csoportparancsnok —, s bár csupán tízezer forint volt az indulóösszeg, máris 180 ezer forint átutalása van folyamatban. Ez azt jelzi, hogy megmozdult a község, aki teheti, segít, s még ebben a nehéz, pénzszűke időben is áldoz. Ez a tény fokozottan aláhúzza a mi felelősségünket: bíznak bennünk, s mi szeretnénk megfelelni a lakosság elvárásainak. — Mire fordítják majd a pénzt? — Egy héttagú kuratórium kezeli az összeget, figyelemmel kíséri a felhasználását, illetve tájékoztatja a lakosságot a gazdálkodásról. Túlzás nélkül mondhatom, igen rossz körülmények között dolgozunk, az épületben nincs gáz. kevés a helyiségünk, elhasználtak a berendezéseink — s ekkor még ki sem léptünk a kapun... A Texografikon, az Interco partnere 150 millió spanyol pezeta bankgaranciát adott. Most már úgy tűnik, pénz kerül a vállalkozók kezébe — méghozzá belátható időn belül. Az persze talány, vajon hány vállalkozó képes végigcsinálni ezt az iszonyatos procedúrát, vajon hányán rostálódhak ki az idegölő küzdelmekben. Szolid a kifejezés, amikor azt állítjuk, hogy nem kevés furfangra és manőverezési készségre van szükség ehhez. Miközben a pénzek állnak és befektetőkre várnak. A hitelből eredeti finn, szaunával ellátott, elektromos padlófűtéssel felszerelt házakat telepítenek az üdülőtelepre. Az alapok megvannak, jöhetnek az épületek. És persze a nyaralók, akik egyéb szolgáltatásokat is kapnak: van teniszpálya, hintó, strand, s ha igaz, lesz egy kilencven méter hosszú csúszda. S mert a vállalkozók a jövőnek élnek, remélik, hogy EXPO is lesz, amikorra is százra növelik faházaik számát. Béress János tudja mit akar. A Pesthez közeli nyaralóké a jövő, ezeket érdemes fejleszteni. És mindegy, hogy a vendég honnan — Norvégiából, Hollandiából, avagy Debrecenből — érkezik, a szépet és a kényelmeset szereti, s a megfizethetőt keresi. Béressék ezt akarják kínálni. nagyobb bajok pedig ekkor kezdődnek, mert nincs például egy korszerű terepjárónk, amellyel — télen is — bejárhatjuk a földuta- kat. És a gyors kapcsolat- teremtés céljából modernebb URH-készülékekre lenne szükségünk, s a létszámunk sem elegendő. De ha nagyon merészen soroljuk a szükséges eszközöket, egy számítógépet is említenünk kell. — Mindez most megoldható lesz? — Mindenre és főként egyszerre nem futja. De ebből a pénzből, amelyet ígéretek szerint az önkormányzatok is kiegészítenek majd, bizonyos problémákat már megoldhatunk. Talán nem lesznek látványosak, de feltétlen megalapozzák a jobb működésünket. Ugyanakkor számítunk a vállalkozókra s a ví- kendház-tulajdonos magán- személyekbe, szándékunk szerint ugyanis a jövőben hatékonyabban kívánjuk őrizni a cégeket s a nyaralóterületeket. Nagyon bízunk a segítségben, meggyőződésünk szerint csak közös fellépéssel érhetünk célt a bűnmegelőzésben. Jó esélyünk van továbbá arra is, hogy harmincöt-negyven munkatárssal egy rendőrőrsöt állítsunk majd fel — ez mindenképpen fejlődést eredményezne a két településen. Va. É. DUNATAJ HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. © Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. @ Fogadónap: min- v den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: Ml. ír. sz.: 1446. Telefon: 138-4761, 138-4667. Vasvári Éva Alapítvány a közbiztonságért Aki teheti, segít
