Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-25 / 147. szám
L ÉTFOLYAM, 63. SZÁM 1991. JÜNIEJS 25., KEDD TÁP10.MENTI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Az ingázó drága Otthon nincs munka A vevő csalódott Tegnap befejeződött a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ kedvezményes — 10-15 százalékos árengedményes — bútorvására. Június 20-i, csütörtöki lapunkban közöltük M. Vendel gyömrői lakos panaszát, aki kifogásolta, hogy egy szekrénysort akart vásárolni, de kísérlete kudarccal végződött. A részletekre most nem térünk ki, azokra bizonyára emlékeznek olvasóink. Két levél a panaszra Egyre riasztóbb adatokat hallani a térségben a munkanélküliek számának növekedéséről. Nagy ká tán és a környező településeken mindennapossá vált, hogy egyik napról a másikra több évtizede a fővárosba Ingázó dolgozó munkáját „munkakönyvátadással” köszönték meg. Ügy hírlik, hogy a térségben egyetlen munkáltató sem jelentett be igényt munkaerőre. Nagykátán 1989. november 1-jétől működik a Pest Megyei Foglalkoztatási Központ kirendeltsége. Czakó Balázsné kirendeltségvezető a közelmúltban a városi ön- kormányzat kópviselő-tes- tülete előtt is beszámolt a térség munkanélküliségéről. „A tényadatok azt bizonyítják — hangsúlyozta a kirendeltségvezető —, hogy szükséges a foglalkoztatási problémák megoldásában a munkavállalói, a munkáltatói és az önkormányzati oldalak szoros együttműködése.” De vajon mire számíthatnak azok az emberek, akik már most munka nélkül maradtak? — erről is kérdeztük Czakó Balázsnét. — Térségünk munkaügyi helyzetét vizsgálva megállapíthatjuk, a megye többi körzetéhez hasonlóan jelentős foglalkoztatási feszültségek tapasztalhatók — mondja Czakó Balázsné kirendeltségvezető. — Még az előző időszakban kialakult munkaerőhiányt, a munkaerő-túlkeresletet napjainkban a munkaerő-felesleg — a munkanélküliség — váltotta fel, mely különösen nehéz helyzetbe hozza a kedvezőtlen munkavállalási pozícióban lévőket, a nyugdíjasokat, a megváltozott munkaképességű és a megfelelő iskolai végzettséggel nem rendelkező szakképzetlen munkavállalókat. 1989-90-ben felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek a foglalkoztatási feszültségeket még jobban felszínre hozták. Fokozatosan emelkedett a munkáltatói kezdeményezésű munkahely- változások aránya, növekszik a szervezett külső és belső átcsoportosítások, a létszámcsökkentésben érintettek létszáma. E folyamatok tették szükségessé ki- rendeltségünk létrehozását, s 1989 novemberében ketten kezdtük, most már 4 fő látja el a foglalkoztatással kapcsolatos feladatok válságkezelését. 1990. október 31-ig a térségben 219 munkanélkülisegélyezett volt, ezek száma 1991 április végéig mintegy 950 főre emelkedett, és további jelentős emelkedés várható. — A munkanélküliek számának növekedését befolyásolják a fővárosi munkáltatók által végrehajtott létszámleépítések ? — A kirendeltségünkhöz tartozó települések munka- vállalási korú lakosságának mintegy 70 százaléka 8 hírlap hosszú éveken át a fővárosba ingázott. Az 1991. évi utazási költségek radikális mértékű emelkedése, valamint a budapesti üzemekben végbemenő átszervezések következményeként március-április hónapokban több olyan munkavállaló kereste fel kirendeltségünket, akiknek azért várható a munkaviszony-megszüntetése, mert a munkáltatójuk nem hajlandó a megemelkedett útiköltségtérítést megfizetni, A munkavállalók pedig anyagilag nem képesek a 4-5 ezer forintos útiköltséget vállalni, amely több esetben a bruttó bérük 40-50 százalékát teszi ki. Az ingázók nagy része munkaviszonyának megszűnése után legtöbb esetben nem tud elhelyezkedni — így fokozatosan kiszorulnak a munkaerő- piacról. — Mi lesz a térségben élő munka nélküli emberekkel? Mi lesz a pályakezdőkkel? — Mint ismeretes, a térség foglalkoztatási hálózata az elmúlt évtizedekben éppen Budapest viszonylagos közelsége miatt nem fejlődött megfelelően. Két foglalkoztatási centrum alakult ki a térségben — Nagykáta és Tápiószele székhellyel —, ahol több száz ember foglalkoztatását tudták megoldani. Tápió- szelén a KGYV 1988 decemberében lényegesen csökkentett létszámmal részvénytársasággá alakult, Nagykátán a Telefongyár az export megszűnése miatt 1990 decemberétől csak csökkentett létszámmal foglalkoztatta munkavállalóit. Mint ismeretes, 1991. március 1-jével az új fogTápióbicskén nagy sikerű koncertet adott Koós János, a népszerű táncdalénckes. Tőle hallottuk az alábbi — kissé pikáns — történetet. „Van egy lakóbuszunk, amivel szabadidőnkben járjuk Európát. Nagyon kényelmes kis jármű ez, beférünk mind a négyen, feleség, két gyerek és én. A berendezése is kellemes, ágyak, asztal, toalett, minden található benne. Az ára nem olyan kevés, de hamar bejött, mert ha az ember hónapokat tölt Olaszországban, Spanyol- országban, vagy itt-ott vele, akkor nem kell. mást venni, mint a benzint, s így tulajdonképpen nem válik drágább nyaralássá a külföldi út sem, mint egy balatoni üdülés. Egyszer a két gyerek itthon maradt, és csak a feleségemmel ketten utaztunk el Nyug at-Németországba síelni. Már hazafelé tartottunk, amikor zuhogott a hó, a feleségem fáradt is volt, és lefeküdt lalkoztatási törvény bevezetésére került sor. A törvény értelmében a foglalkoztatás elősegítése a munkanélküliség megelőzése, a hátrányos következmények enyhítése érdekében az állam, a helyi önkormányzatok, a munkaadók és a munkavállalók, valamint a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei együttműködnek. aludni. Valahol Frankfurt környékén megálltam, mert tankolni kellett, az asszony felébredt és közölte, hogy most ebben a pillanatban használni fogja a toalettet. Mondtam: — Ám legyen! Kiszálltam, megtöltöttem benzinnel a kocsit, aztán mentünk tovább. Ügy körülbelül 150 km után elém vágott egy rendőrautó, és odajött hozzám a rend szigorú őre. Akkurátus hangon rám kérdezett: — Hol a felesége? — Kérem, itt van hátul a lakóbuszban — mutattam a függönyre, amit még akkor húztam el, amikor elaludt, hogy ne zavarja semmi a pihenésben. A rendőr még egyszer feltette a kérdést, erre én nagy büszkén elhúztam a függönyt, hogy íme... és üres volt az ágy! Amíg én kiszálltam megtölteni a tankot, addig ő a lakóbusz hátsó ajtaján át elhagyta a járművet. Én ezt nem vettem észre, sőt meg Burján László, a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ elnöke kivizsgáltatta olvasónk panaszát. Először Terek Jánosné boltvezető levelét közöljük, amit Burján úrnak küldött: „Marek Vendel Gyömrő, reklamációjával kapcsolatban az alábbiakat közlöm. A fenti néven szekrénysort nem fizettek, így pontosan nem tudom, hogy melyik szekrénysorról van szó, ugyanis 36 000 forintért nincs szekrénysor és nem is volt. A raktárban az eladók szerint egy reklamáció volt szombaton Zsombor szekrénysorral kapcsolatban. Nagy Gábor vezetőhelyettes nem tudta, hogy ebből a sorból már csak egy garnitúra van és azt sem, hogy a kiállított sor már kifizetésre került. Valószívoltam győződve arról, hogy a lakókocsi toalettjét fogja használni, mint ahogy eddig számtalanszor. A rendőrök útbaigazítottak, kiszámítottam, hogy körülbelül hol hagytam el a nejemet, és elindultam érte vissza. Bementem a benzinkutashoz, és rátámadtam: — Hol a feleségem? Az meg mint a hülye nézett rám, hogy miért rajta keresem a feleségem, aki pedig a rendőrőrsön várt, szomorúan kávézgatva, mert az illedelmes rendőrök azzal megkínálták, ám ha ránéztek, mindig röhögtek, mert kevés német tudásával el tudta magyarázni, ő úgy került ebbe a helyzetbe, hogy a férje otthagyta az út szélén. A szerencsés viszontlátás óta aztán többet ilyesmi nem fordult elő, mert mindig meggyőződtünk arról, hogy mindenki a buszban van-e, s csak aztán indultunk tovább. Hát ennyi a történet.. Deák Attila nű, hogy erről a vásárlásról van szó, de nevet Nagy Gábor sem tudott, csak annyit, hogy egy vásárló reklamálta, hogy az eladott bútort miért írják fel, de ezt a vásárló csak megjegyezte minden reklamáció nélkül. Tévedés történt az igaz, de ehhez annyit szeretnék kiegészítésként tenni, hogy szombaton közel 1,5 millió forint forgalom volt és eladóink árut adnak ki, eladnak, árut vesznek át, maximálisan lekötöttek. Sajnos a tévedés előfordulhat a legnagyobb odafigyelés mellett is. A fent nevezett vásárlónak olyan formán tudunk segíteni, hogy a szekrénysort (ha a Zsombor sorról van szó) megrendeljük, és a vásári áron számlázzuk. A szállítás időpontját pontosan nem tudom, de körülbelül egy-két hónap. Természetesen pontosítani kell a vevő címét, és azt is, hogy igényt tart-e a szekrénysorra. Marek Vendeltől elnézést kérünk, és remélem, hogy a tévedés ellenére felkeresi boltunkat, vásárlónk marad.” Burján László ennek alapján az alábbiakat írta nekem, illetve szerkesztőA tápiószecsői Damjanich Művelődési Ház nyugdíjasklubja rendezésében az elmúlt hét végén népi műsort tartottak „Himnusz az édesanyához” címmel, A műsort a Budapest— Rákoskerti nyugdíjasokkal történő klubcsere keretében rendezték meg. A sze- csői nyugdíjasok korábban már egy nagyon kellemes délutánt töltöttek el a fővárosi nyugdíjasokkal. maradt ségünknek: „Hivatkozva telefonkérésére személyesen kivizsgáltattam Marek Vendel gyömrői lakos panaszügyét és a bútorboltnál az alábbiakat állapítottuk meg. »A bútorvásárban a leltárral történt egyeztetés alapján megállapítható, hogy 36 000 forintos szekrénysor nem volt a bútorboltban. Nagy Gábor vezetőhelyettes emlékezett, hogy a szombati napon Zsombor fantázianevű szekrénysorral kapcsolatban az egyik vásárló reklamált, de ebből 1 db volt raktáron és azt már eladták, ezért szíves elnézését kérjük a vásárlónak és mentségünkre legyen felhozva, hogy aznap több mint másfél milliós forgalmat bonyolítottunk, így ez a legnagyobb odafigyelés mellett is előfordulhatott. Azt javasoljuk, hogy a vásárló keresse meg a bútorboltunkat és ha fenntartja vásárlási szándékát, akkor soron kívül a garnitúrát részére megrendeljük, azonban a szállítás időpontjára határidőt mondani nem tudunk, az a gyár gyártási kapacitástól függ.-« Bútorboltunk munkájára nem ez a jellemző, általában a vásárlók megelégedéssel távoznak az üzletből, hisz az alkatrészcserétől az összeszerelésig állunk a vásárlók rendelkezésére.” A mostani találkozás is mélyítette a kölcsönös ba- rátkozást és további közös programok előkészítésére adott lehetőséget. TAPIÓMENTI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Deák Attila. • Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban. D. A. SZAVAK Néhány kifejezés szinte eltűnt a köznyelvből. Valószínűleg azért, mert jelentésük tartalma megváltozóban van. Ilyen például a lokálpatrióta. Pedig a rádióban egy érdekes műsornak ez a mottója: Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! Mintha a jelen társadalmi életének lényegére — a helyi érdekek és a közérdek elválaszthatatlan kapcsolatára — utalna ezzel. Mi inkább a szponzor szó használatát részesítjük előnyben. Gazdasági kereteink szűkössége miatt, nem véletlenül. Örülünk minden megszerzett forintnak. A Sancclla-llungary Kft. a művelődési központot és annak nyugdí ja-sklubját támogat ja, az ÁFÉSZ — Budapest Bank Rt. — Takarékszövetkezet a Tápiómente Együttest, az Országos Takarék- pénztár és Kereskedelmi Bank Rt. városi fiókja — Állami Biztosító — Építőipari Kisszövetkezet — Budapest Bank Rt. a kátai gyermeknapot és sorolhatnám tovább. (Az önkormányzat céltámogatásait is itt lehetne említeni, amely különböző szervezeteket, intézményeket és önszerveződő csoportokat érint közel 2 millió forinttal.) A város számára legalább ilyen jelentős a magánszemélyek kisebb- nagyobb adománya, felajánlása. Meglepően sok szemrehányást kaptunk a gyermeknap után, hogy „én is adtam volna”, „gondolhattatok volna rám is”. Ezek a mondatok azt jelzik, hogy közérdekű célokért önként mozdul egyre több állampolgár, így a lokálpatrióta kifejezés egyre többször jelenhet meg nyelvünkben. Büszkén mondjuk és halljuk majd, valamennyien. — eszpé — KOÓS JÁNOS MESÉLTE Szerencsés viszontlátás Én csak annyit kívánok hozzátenni: Marek Vendel nevében (is) köszönöm a gyors, részletes és korrekt választ. Nem akarom „vigasztalni” Terék Jánosné boltvezetőt és Burján László elnököt sem, de a vevőkért egyre inkább harcolni kell. Éppen azért, hogy legközelebb is náluk vásároljanak. Marek úr csalódott, a pénzét már" elköltötte — ugyancsak a bútoráruházban. Igaz, nem szekrénysort vásárolt, hanem mást. De azt utólag elmondta, hogy őt a válaszok nem túlságosan nyugtatták meg. Bár sok mindent megértett a két levélből, de csalódottsága nem csillapodott. S ez — én úgy gondolom — mindennél többet mond az igazgató úr és a boltvezető hölgy számára egyaránt. Legalábbis, remélem. Gér József Legyen szép Mostanában egyre gyakrabban fedezzük fel és ismerjük el településeink régi értékeit. A háború előtt a Tapló menti falusi házaknak egyéni, jól felismerhető „arcuk” volt. Később jött az uniformis, a szürke, lélektelen egyszerűsítés. Most — szerencsére — ismét kezdjük értékelni a szépet... A kevés pénzből is törekszünk a tetszetősebb kivitelezésre. Ha unatkozva ténfergünk egy-egy település főutcáján, tekintetünket néha emeljük feljebb és meglátjuk: a hámló vakolatuk ellenére is impozánsan harmonikus homlokzatú házak emelkednek! Egykori tanárnőm javasolta ezt, s amikor megfogadtam, lenyűgözött, meghökkentett, olykor pedig nevetésre fakasztott a látvány. Hihetetlen, mi minden rejtőzik a fejünk felett! Egy homlokzat „bibircsókjairól” kiderült, hogy emberfejeket formáznak műkőből. Máshol oroszlán vigyázza az útkereszteződést a tetők magasában. Ismét máshol ólomüveg betétek díszítik a ház ablakait. De sorolhatnám vég nélkül elődeink ötleteit, amelyekkel díszesebbé, szebbé tették házaikat. Noha nem adatik meg mindenkinek, hogy házának külső képéről, díszítéséről maga döntsön, az éppen építkezők talán nem is gondolják, hogy egy-egy apró ötlet — amely nem is annyira pénzt, mint inkább szépérzéket, igényességet kíván —, mennyire meg tudja határozni lakóházunk arculatát. Az éppen építkezők figyelmébe olyan hasznosítható megoldásokat ajánlunk, amelyek megvalósításához nem kell más, csak egy jó szakember és egy kis odafigyelés. A szokást, hogy a fejem fölé is nézek, megtartottam. Ajánlom önöknek is. —k Nyugdíjasbarátság
