Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-24 / 146. szám
Újlengyeli kaláka Újlengyel polgárai elhatározták, hogy társadalmi munkában építenek a településnek művelődési házat. Az ön- kormányzat által megvásárolt anyagokból már el is készült az épület alapozása, s mint felvételünk bizonyítja, a lelkes újlengyeliek már a födémgerendákat szállítják a kalákában készülő művelődési házhoz (Petényi István felvétele) Várcdcrtábor Ócsárol I. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM 1991. JÚNIUS 24,,. HÉTFŐ D A BAS I MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Akinek az Isten hatalmat ad... Az orvos szemével Ez a „békés forradalom” életem első rendszerváltása. Beleszülettem az elmúlt rendszerbe, ahol már ki voltak osztva a szerepek, ahol jócskán akadtak, akik a törvények fölött állónak érezték magukat. Most újraosztották a kártyákat. Megválasztották az új vezetőket... Tulajdonképpen nem is az az érdekes, hogy a választók csalódtak, hanem, hogy némelyik új vezető milyen hamar felvette a mindenkori uralkodó elit személyiségjegyeit. Ráadásul akármilyen messze lehetett a politikától korábban, most mégis tévedhetetlennek hiszi magát. A hatalmi harcokat, áskálódásolcat, visszaéléseket látva, néha úgy érzem, itt csak egy pszichiáter segíthetne. Dr. Tarján Bélát, a da- basi ideggondozó főorvosát kértem meg, hogy beszéljen a rendszerváltás pszichiátriai vonatkozásairól, és árulja el, természetesen név nélkül, fordult-e valaki hozzá Dabasról, vagy vonzáskörzetéből az új vezetők közül. — A közmondás úgy tartja: akinek az Isten hatalmat ad, észt is ad hozzá. De, hogy a kérdésre válaszoljak, nem fordultak még hozzám vezetők. Pszichiátertől tanácsot kérni deho- nesztáló. Itt Magyarországon negatív megítélés alá esik, nem úgy, mint például az USA-ban, ahol a másik véglet uralkodik. — Az „átlagemberek” hogyan reagálnak a rendszer- váltásra? Esetleg nőtt a betegek száma, vagy másfajta problémák jelentkeznek-e, mint korábban? — Kétféle tendenciát látok. Érdekes módon az utóbbi időben, körülbelül fél éve csökkent a neurotikus betegek száma. Azt gondolom, hogy hasonlóan a háborús időkhöz, olyan vitális problémák kerülnek előtérbe, melyek hatására visszaszorultak a neurotikus tünetek. Ez azonban kényszerhelyzet, nem valóságos javulás. Ugyanakkor erőteljesen megnövekedtek az olyan pszichikus problémák, amelyek egzisztenciális bizonytalanságból fakadnak. A munkahelyi gondokra, elbocsátásokra, a munkahelyi légkör megromlására vezethetők visz- sza. Szakmai szempontból tragédiának tartom, hogy olyan elmebetegek állapota rosszabbodik, akiket évekig jó állapotban tartottunk. Az utóbbi 20 évben forgalomba kerülő gyógyszerek és a kezelés hatására lehetővé vált szociális beilleszkedésük. Ugyanúgy élhettek, dolgozhattak, mint az egészségesek. Most azonban sorra szólítják fel őket munkahelyeiken, hogy szá- zalékoltassák le magukat! Én megértem a munkahelyi vezetőt is, aki úgy gondolkodik, hogy. egy leszázalékolt biztosabb helyzetben, van, mint egy egészséges munkanélküli, de a beteg szempontjából ennek a lépésnek óriási romboló hatása van. Éveken keresztül hiába küzdöttünk, hogy emberi életet biztosítsunk számára. A szakmánk legalább tíz éve túl van azon az állásponton, hogy egy elmebeteget mindenképpen le kell százalékolni! — Visszatérve a vezetői magatartásra, mivel magyarázza, hogy az új vezetők némelyike elfelejti, „honnan jött”. Elfelejti, hogy munkája szolgálat, és nem azért került vezető beosztásba, hogy okkal, ok nélkül bajt keverjen, vagy a saját pecsenyéjét sütögesse. Vérmérséklettől függően miért lesz gőgösen zárkózott vagy hisztérikus a kritikák hallatán? — Nem mindig sikerül rátermett, tisztességes vezetőt választani. Mire kiderül, hogy valaki nem odavaló, már sok mindent sikerült tönkretennie. Egyébként a kritikák sem mindig jogosak. A rosszul értelmezett szólásszabadság is sok bajt szül, mert e címen rengeteg butaságot és rosszindulatú pletykát is összehordanak. Az az ember, aki fenyegetve érzi magát, kritikátlanul támad és rombol. — És a tisztességtelenséggel hogy állunk? Nem lehet-e valami pszichés betegség az oka, hogy valaki fél évvel hivatalba kerülése után például sikkasztásba keveredik. — A tisztességtelenség nem betegség, „csak" sze mélyiségzavar. Akiből hiányzik az egészséges er kölcsi érzék, úgy gondolja, joga van kihasználni a helyzetéből adódó lehetőségeket. A mostani zavaros jogviszonyok kedveznek is ennek a magatartásnak. Pachner Edit Ügy látszik, a jó példa ragadós, bár az is lehet, a kézenfekvő megoldásra az Örkényiek nélkül is rájöttek Hernádon. Tíz fő részére kínáltak ilyen jellegű munkát hosszabb, rövidebb időre havi 8000 forint nettó fizetésért. Ez egyeseknél több, mint a munkanélkülisegély összege, sőt, talán nem is kaptak ennyi pénzt kézhez a volt munkahelyükön. Az új vállalkozók támogatására is kiemelt hangsúlyt fektetnek, kivált ha a vállalkozás tárgya a község érdekeit szolgálja. Ide sorolhatjuk a gyógyszertárépítést és annak üzemeltetését, melyre pályázatot írt ki a polgármesteri hivatal. A. pályázatot elnyert vállalkozónak nemcsak a területet, de az épület tervdokumentációját is ingyen adja az önkormányzat. A felépítendő gyógyszertár tervezett helye a hernádi egészségügyi központ mellett lett kijelölve. Viszonzás Mint arról egy korábbi írásunkban már hírt adtunk, Alsónémedi testvérközségi kapcsolatba lépett a romániai, Brassó melletti Nagyajtóval. Erről azon a háromnapos rendezvény- sorozaton döntöttek az érdekeltek, amikor a néme- diek vendége volt az erdélyi küldöttség. A viszontlátogatásra júniusban kerül sor. ez alkalommal a némediek kelnek útra, hogy megismerkedjenek Erdéllyel és jelen legyenek azon a szoborava- táson, melyre Nagyajtán kerül sor. Negyvenhármán nem jöttek vissza Don menti capriccio (II.) Kézilabda Elszalasztott lehetőség Blikkben Az ócsai Egressy Gábor Művelődési Központ július 28-tól augusztus 8-ig vándortábort szervez. A 12 napos túra vezetője, Fülöp Jó- zsefné gyakorlott természetjáró, itt, Ócsán első alkalommal szervez ilyen jellegű többnapos kirándulást. Elsősorban a gyerekek jelentkezésére számít, de szívesen látja a szülőket is. Az útvonal kiindulópontja és végcélja Miskolc. Innen gyalog járják be a Bükköt. Megszállnak Felsőhámoron, Csókásforrásnál, Létrástetön, Bükk- szentkereszten és Miskolctapolcán. Maguk főznek, a Manger Henriket Sziget- szentmártonban „sorozták be” ’45 januárjában, már kint, Dombászon ismerte meg Fajt Böskét. — Henrik fűtő volt, szerelő, mindenes, „főállásban” tolmácsolt. No, meg az én támaszom és vigaszom. Emlékszem, hogy zokogtam, 1947 óév estéjén, amikor az egyik tiszt pont engem szemelt ki a csoportból: takarítsam ki a lakását. Szilveszterkor. Amikor még az internáltak is mulattak. Henrik csití- tott és velem jött, együtt súroltuk a koszt a tiszti lakásban. Az 1947-es év amúgy is kemény volt, ekkor már Bözsi is lent, a bányában dolgozott. Mint csillebil- lentő. — Féltem a bányától, de lent rájöttem, kivált télen jobb mint fent. Meleg volt és több ennivalót kaptunk. Itt megint megkörnyékezett a halál egy vontató ho8 SMriau ballagok nem romló élelmiszereket előre felviszik a szálláshelyekre. Edények, evőeszközök mindenütt lesznek, de a gyerekek csomagja így is elég termetes lesz, például ágyneműhuzatot maguknak kell vinniük. A részvételi díj 1700 forint a teljes túrára, magában foglalja az utazási költségeket, a szállást és az étkezést. Ennyi pénz természetesen kevés a felsoroltak fedezésére, ezért az önkormányzati hivatal 30 ezer forinttal járul hozzá a tábor költségeihez. — pe — rog képében, ami kipattant a csillegyűrűből és megcsapta a fejemet. Három napig feküdtem eszméletlenül, akkor halt el egy ideg az arcomban. Lemondtak rólam, de felépültem. Utána már csak takarítani jártam a fürdőbe meg ruhát mosni. Ez idő tájban, ha jól emlékszem, november végén kaptuk az első levelet hazulról. Rólunk csak tudtak valamit az otthoniak, mert ’46 márciusában egy beteg csoport haza ment. De mi semmit sem tudtunk: ki halt meg, ki született, milyen világ van Hartyánban. Bözsi és Henrik együtt éltek, s nem ők egyedül. A lágerparancsnokság elnézte a „családalapítást”, ám nehezteltek a gyermek- áldásért. — Márpedig nálunk az lett a vége, hogy teherben maradtam, 1948 december 27-én szültem meg Jancsikát, az első fiamat. Henrik már itthon született. Mekkora hó volt, Istenem! Olyan magasra volt feltornyozva az út mentén, hogy csak az eget láttuk. Egy ilyen hófolyosón vonszolt el Henrik a kórházba, majd milior megláttuk az ottani körülményeket, gyorsan visszamentünk a lágerbe. Szerencsésen megszültem, nem volt komplikáció. Pedig Jancsi hét hónapra született. Minden holmics- káját magam varrtam a két kezemmel. Még a pólyapárnát is. — Sokáig kapkodtuk a fejünket míg megszoktuk, hogy mit diktál be Jancsi, ha azt kérdik tőle, hogy hol született. Rettentő muris volt, mi annak tartottuk. Növi Dombász. Szovjetunió. A fentieket Manger János egyik volt osztálytársa mesélte. Azt viszont kevesen tudták, hogy János születését Növi Dombászon sehol nem jegyezték be. Idehaza, Üjhartyánban anyakönyvezték. A nagy út vége 1949. október 27-én kezdődött és november 5-én ért véget. — Mindvégig naplót vezettem. Ügy vigyáztam arra a füzetre, mint a szememre. Még sem sikerült haza hozni. Mikor eljöttünk, elvették. Semmi írást nem engedtek elhozni, még a fényképek hátuljáról is le kellett vakarni a dátumot és a helyiségnevet. Pótolhatatlan veszteség, egy kordokumenttel szegényebbek lettünk. Szerencsére Bözsike memóriája sok mindent megőrzött, visszaemlékezései év végén kerülnek a könyvstandra. Bözsi ke, Henrik és Jancsika 60 forinttal kezdtek új életet 1949 novemberében. — Ennyit kaptunk Debrecenben indulótőkének”. És vonatjegyet hazáig. December 27-én hivatalosan is összeházasodtunk Henrikkel, szép egyetértésben éltünk, míg csak meg nem halt. Korán elment, ötvenhárom éves korában. Bözsike elmereng, megidézi a múltat. Hagyom, hogy merengjen. Közben perceg a csend a verandán. Kint, a kertben, a napfényben, pirosán tüzel a muskátli. Minden virágfej olyan, akár egy lángcsóva. Hogy van-e muskátli Növi Dombászon? Minden bizonnyal van. Muskátli is meg viola. De vajon jut-e belőlük azok sírjára, akik örökre ott maradtak? 1945. január 6-án 160 sváb nőt és férfit vittek el Újhartyánból. Közülük 43-an nem jöttek vissza, a megtértek közül még negyvenen élnek. Matula Gy. Oszkár (Vége) A megyei kézilabda-bajnokság rájátszásának újabb fordulójában a Da- bas csapata Budakalászi fogadta. Dobos—Budakalász 17-21 (7-6). A mérkőzés tétje a hazaiak számára: versenyben maradni az ezüstéremért és az esetleges magasabb osztályba kerülésért. Sok hibával kezdődött az első félidő, ekkor a hazaiak kapusa, Vincze sorozatban remekelt, ennek köszönhetően gólínség jellemezte a csapatokat, de ehhez tucatnyi kihagyott ziccer is kellett. A félidő vége felé a hazai csapat védekezése feljavult, és ekkor néhány helyzetet is sikerült értékesíteni. A második félidő első 10 perce után a mintegy 150 fős lelkes közönség bízvást remélhette, hogy a győzelem nem maradhat el. Perceken belül 6 gólos vezetést ért el a Dabas. Ami ezután következett, az a játékosok számára, de talán a nézők számára is mint egy visszatérő rossz álom. Támadásban gólképtelenség, számtalan kihagyott ziccer és be nem lőtt büntető. S ami még ehhez hozzájött, a védekezésről elfelejtkeztek a dabasiak. Sajnos a kezdeti jó kapusteljesítmény ekkor már feledésbe merült. Hatgólos hazai vezetés után tehát megszületett a Jó példa Közmunka Nemrég számoltunk be az Örkényi önkormányzat munkanélkülieket segítő akciójáról, melynek az a lényege, hogy a községben elvégzésre váró közmunkákat nem idegen vállalkozókkal, hanem saját, munkahely nélkül maradt polgáraikkal végeztetik el. mindenkit megdöbbentő váratlan vereség. A mérkőzés kimenetelét meghatározó, sorsdöntő edzői hibákat kell elkönyvelni, amit egy feljutásra törekvő csapat nem engedhet meg magának. A dolgok szerencsés alakulása folytán azonban javításra van még lehetőség. A Tököl domo- nyi győzelme újabb lehetőséget adott csapatunknak. A június 23-án (vasárnap) 10 órakor kezdődő Budakalász—Dabas mérkőzés még (vendéggyőzelem vagy döntetlen esetén) célba juttathatja a dabasia- kat. A szervezők kérik a szurkolókat, hogy a 7.30- kor Induló buszokkal minél többen kísérjék el a csapatot, amely a hazai kisiklást mindenképpen jóvá akarja tenni. Hegyi Gábor Bugyin, főútvonalon, Délegyházi tavakhoz közel, kettő szoba összkomfortos, kertes családi ház, garázs + üzlethelyiség eladó. Érdeklődni: Bugyi, Lengyel László u. 2., Mol- nárné. (58 728/2K) DABAS1 HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili. kér., Somogyi B. u. 6. sz. Ff.: 311. ír. sz. 144«. Telefon: 138-2399/283
