Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-24 / 146. szám

MOblORI XXXIII. ÉVFOLYAM, 146. SZÄM 1991. JÚNIUS 24., HÉTFŐ Oroszból kettes, szakmából jeles Neki lesz munkája Szerény, egyszerű fiú Mé­száros Csaba, a vecsési Bes­senyei utcában. Szülei hi­vatali dolgozók: az anya Utasellátó Vállalat főmun­katársa, az apa gazdasági igazgatóhelyettes egy kft.- nél. Csaba jól tanult a Hal­mi-telepi iskolában, de mivel oroszból csak kette­se volt, a középiskolákban nem fogadták a jelentkezé­sét. i így került az északi járműjavítóba villany- mozdony-szerelő tanulónak. Mások ilyenkor kétségbe­esnek és bukásként köny­velik el magukban az ese­tet, nem így Csaba. Az új iskolában is igyekezett, s miután a MÁV az 1990— 91-es tanévben az ő szak­májában a vállalat kiváló tanulója versenyt (VKT) hirdetett, harmadikos lé­vén, ő is szerencsét próbált. Az elődöntőn II. helyezett lett és bejutott a szakmai tanulmányi verseny pécsi, országos döntőjébe. Mint mondta, a Mechwart András Szakközépiskola ta­nárai, Veres István szak­oktató és Nagyőszi Péter tanműhelyvezető minden segítséget megadtak neki a sikeres felkészüléshez. Olyan elméleti és gyakorlati ismereteket is kapott, ami­ket az iskolai órákon nem­igen szerezhetett volna meg. Főleg elektrotechnikából Tábor Immáron tizedik al­kalommal nyitja meg kapuit június 25-én, kedden délelőtt 10 óra­kor a mendei általános iskolában a körzeti al­kotótábor. A szervezők — közöttük Vadász Iván táborvezető — is­mét színes programo­kat állítottak össze a gyerekek részére, akik nagy izgalommal ké­szülnek az egyhetes ott- tartózkodásra. Július 4- én este 6 órakor a he­lyi művelődési házban lesz a búcsúest, kirako­dóvásárral egybekötve, amelyen bemutatkoznak a különböző művészeti csoportok is. Ismét megjelentetik a tábori újságot (a legjobbakat mi is közöljük majd), levetítik a videofilmét a dolgos pillanatokról. A kirakodóvásáron gaz­dára lelt tárgyakból származó bevételt a tá­borvezetőség a házigaz­dák javára ajánlja fel. (é) RIONORI HÍRLAP SVIonor, Kossuth u. TI. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. £ Munka­társak: Gér József és Kob- Jencz Zsuzsa. # Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől * péntekig 8-től 11-ig. volt erre nagy szüksége, mert az általános iskolai alapok is hiányosak voltak, meg aztán a Mechwartban is alig jutott idő a villamos forgógépek elméleti és gya­korlati alapjaira. Bonyolította a dolgot, hogy bár a Munkaügyi Mi­nisztérium az országos dön­tő első hat helyezettjének szakmunkásvizsga nélkül engedélyezte a szakmun­kássá nyilvánítását, a MÁV azonban tovább szigorított a kiíráson és csak abban az esetben adott szakmunkás­oklevéllel egyenértékű he­lyezést, ha a tanulók az el­érhető pontszám 60 százalé­kát megszerezték. Mészá­ros Csaba alapos felkészült­ségét mutatja, hogy az el­érhető 300 pontból kettő- százhuszonnégyet meg­szerzett, ami több mint 74 százalékos teljesítménynek felelt meg, s ez egyben a II. helyet is jelentette. győzelmi esélyei voltak, de a szóbelin akadt némi hiá­nyosság. — Én az elődöntőn okul­tam, nem bíztam el ma­gam az országos döntő után sem. Nagyon örülök, hogy anyunak ezt hoztam anyák napi meglepetésnek. Az pe­dig biztató, hogy a MÁV- létszámstop ellenére az északi járműjavítóban szép órabérért munkalehetősé­get kaptam a szakmában. Sajnos a végzősöknek ne hezebb lesz a dolguk. Most egy kis szünetet szeretnék, pihenni meg csavarogni. A gyakorlati versenyen a V—43-as mozdonyok se­gédüzemi átkapcsolóját kel­lett meghatározott techno­lógia szerint szétszerelni, tisztítani, javítani, össze­szerelni. s egy elég bonyo­lult vezérlés-hibarendszert kellett feltérképezni, javí­tani, illetve elhárítani. Köz­ben kemény kérdésekre is válaszolni kellett. Az írás­belin a villamos mozdo­nyok védelmi berendezé­séből, szakmaismereti és vil- lamosrajz-ismereti kérdé­sekből, számítási felada­tokból lehetett értékes pon­tokat gyűjteni. S Csabának ez is szépen sikerült, sőt Aztán majd le szeretnék érettségizni, hogy az orosz kettes miatti hátrányomat így hozzam be. Egyébként, ha belegondolok, hogy ta valy tizenhármán buktak az osztályunkból, de most félévkor is heten, azt kell mondjam önteltség nélkül is, hogy a vállalat kiváló tanulója-versenyen sem a Mechwart-tanintézetre, sem a vecsési iskolámra nem hoztam szégyent — mond­ta Csaba. Orosz Károly Sülysáp Szemvizsgálat Június 24-én, 25-én és 26-án — tehát ma, kedden és szerdán komputeres szemvizsgálatot tartanak a lakosság részére Sülysápon délelőtt 9 órától 15 óráig a művelődési ház előtti téren, amelyre várják a helybe­lieket és környékbelieket. Tíz százalék csoda Alina volt á háromtagú orvoscsoport menedzse­re. Azt mondta, nem kívánja előtérbe állítani ma­gát, ne nagyon írjak róla — de hát mégiscsak kö­rülötte pezsgett leginkább a levegő. Fordított, tol­mácsolt, hevesen gesztikulálva próbálta meg­győzni a hallgatóságot arról, hogy ez a jövő egész­ségügye és az egészségügy jövője. Mármint az .új módszerek és természetgyógyászat, amit a Szov­jetunióból általa a monori rendelőintézetben ka­lauzolt három szakember is képvisel. Lehet, hogy neki van igaza. Mit tudom én, a laikus? Tudo­mányos előképzettség hiányában, józan paraszti eszemet üzembe állítva próbáltam tájékozódni. Most épp Franciaország­ból érkezett a három gyó­gyító — mondta Alina —, de Los Angelesbe is van meghívásuk és Lengyelor­szágba is, ahol Josif Khan úrnak, a csoport bioener­getikusának már több ta­nítványa is dolgozik. Én viszont úgy tudtam, arról van szó, hogy ha Monoron sikeres lesz a bemutatko­zás, a bioenergetikus, a ve­le együttműködő sportor- vos-gyógymasszőr, s az íriszdiagnoszta Monorra kí­ván szerződni, s e kisváros­nak és környékének bete­geit gyógyítani. És ugye, Monor meg Los Angeles között a lehetőségeket te­kintve van egy csöpp kü­lönbség. Az anyagi lehető­ségek tekintetében meg pláne. De erre Alina azt mondta: a csoportot nem az anyagiak hozták Monor­ra, hanem a magyarok iránti tisztelet, és mert sze­retnének segíteni az itteni betegeken és tanítani a magyar orvosokat. Ez iga­zán önzetlen gesztus, külö­nösen, ha odafigyel az em­ber arra, hogy a Nyugaton egyre inkább divatossá váló természetgyógyászok­nak egy-egy kezeléséért het- ven-száz dollárt is fizetnek, míg a magyar közönség ál­tal a későbbiekben fizetendő összeg 500-1000 forintban kifejezhető lesz. Míg a rendelőintézet iro­dájában társalogtunk, az íriszdiagnoszta már dol­gozott a szemészeti vizsgá­lóban, de a nagy érdeklő­désre való tekintettel csak arra a fél percre tudtam elé kerülni, míg közölte: nem szeretné, ha róla még bármi is megjelenne a saj­tóban. Majd. Kérését tisz­teletben tartva mindössze csak annyit írok: az ál­tala vizsgáltak „ez fan­tasztikus, mindent meg­mondott!” felkiáltással jöt­tek elő a rendelőből. Az íriszdiagnoszta állítólag 6 Még mindig az égetőről Másként is lehetne Lakossági fórumot szer­vezett a város környezet- védelmi bizottsága, ahol a tervezett szénégető volt a téma. A környezetvédelmi kft. két embere nem cso­dálkozott ugyan — hisz nem először élt át hasonló ellenséges indulatokkal teli órákat —, ám kissé sértő­dötten vette tudomásul: va­lószínűleg innen is tovább kell állniuk. — Miért nem hisznek nekünk? — Én elhiszem, hogy a kéményen kevesebb mér­gező anyag fog távozni, mint egy teherautó kipufo­gójából — mondta a pol­gármester asszony, és nem értette a közönség gúnyka­caját. Pedig egyszerű a dolog. Minket itt, e kis hazában nap mint nap, percről perc­re becsapnak, átvernek. A boltban kevesebbet mérnek, többet fizetnek. A több ezer forintos ruha, cipő ad­dig tart, mintha a lengye­lektől vettük volna. Gyer­mekeink menzáin, üzemi konyháinkon az előírt ada­gokat, kalóriákat két tá­nyérra osztják. Vajon hány szocialista autó fogyaszt annyit, amennyit a gyári garancialevél mond? Az ál­lam ingyenes oktatást ígért. Az MDF pedig egyszerre ígért munkát, inflációcsök­kenést és gazdasági fellen­dülést. Betartja-e? Folytat­hatnám a sort. Fent és lent ígérnek, s aztán széttárják karjukat: — Pardon! Mi sem így gondoltuk! Csoda-e hát igazán, ha az igen tisztelt polgármes­ter asszonynak és a környe­zetvédelmi kft. tagjainak nem hiszünk. S mégis azt mondom: so­kan lennénk, akik ronda anyagi megfontolásokból túltennénk magunkat holmi levegőszennyezésen, víz- sár-piszkon, telekárcsökke­nésen. Ha hónapok óta Mo­noron az újságból, kábel- tv-ből, plakátról, szórólap­ról, képviselőszájakból azt hallanánk: ez az egyedül üdvözítő út. Mert nézzük Dorogot! Hány százmilliós kapcsolódó beruházást ígér­tek, s ha késve is, de meg­kapják. Ha dr. Rados Má­ria azzal áll elő: a szemét­égető mellé megépül egy vasúti felüljáró, jó bekötő­nemcsak azt mondta el, hogy az illető páciens kü­lönböző szervei milyen ál­lapotban vannak, mire kell különösen ügyelni bizonyos bajok elkerülése érdekében, hanem azt is, hogy koráb­ban milyen betegségeken, beavatkozásokon esett át. A rendelőintézet egyik főor­vos asszonya az általa ta­pasztaltakon lelkesedett, míg a másik szkeptiku­san megjegyezte: — És te ebben hiszel? Hiszen ha ez igaz, hogy jön valaki, csak ráteszi az egyik kezét a betegre és diagnosztizál, ráteszi a má­sik kezét és gyógyít, akkor mi mindnyájan elmehet­nénk kapálni. Mert igen, a gyógytorna­teremben, ahol a déli órák­ban a rendelőintézet orvo­sai ültek le beszélgetni az új gyógymód képviselőivel, már az is elhangzott: Khan úr a bal kezével megállapít­ja a diagnózist, a jobbal pedig gyógyít. Az Alma Atából . érkezett természet- gyógyász, aki az ottani népi gyógyászati klinika tiszte­letbeli orvosa, végzettsége szerint biológus, pár perc­cel ennek előtte Alina köz­reműködésével tájékozta­tott: az ő energiamezője négy méteren túli sugarú. Ez minden gyógyítónál így van, legfeljebb a sűrű­sége, az intenzitása más és más. Fotókat is mutatott, ezek közül az egyik különö­sen felkeltette az érdeklő­désemet. Khan úr a képen egy pici gyerekkel látható. Mint kiderült: ennek a csöppségnek fokozott nyo­más volt a koponyájában, olykor hatalmasra nőtt a feje, de egy kurzus — 24 kezelés — alatt gyógysze­rek nélkül tökéletesen meg­gyógyította őt Khan úr. Aki egyébként nagy munkabí­rással dolgozik, egy nap 60-70 beteggel is foglalko­zik. Hetven százalékban utak, bővítik a vízmüvet, a szennyvíztisztítót, a gázfo­gadó állomást, a villamos hálózat kapacitását. Épülne egy kis szálloda, hogy a re­ferenciaként épülő intéz­ményt meglátogató vastag­pénzű nyugati városatyák­nak legyen hol álomra haj­tani a fejüket. Ha ennyi meg ennyi munkahely léte­sülne amiatt Monoron .... Bizony, elgondolkodna vál­lalkozó, üzletasszony, bér­ből élő. Talán halkabban szólna a néhány „elvete­mült” környezetvédő. S lenne, aki bátran emelné kezét: én is veled vagyok, Mária! Ám így, hogy a lakosság, sőt a környezetvédelmi bi­zottság külső tagjai is ilyen-olyan újságokból tud­ta meg, hogy szemétégetőt akar, hogy Budapest és Pest megye kórházi hulla­dékát ide szeretné utaztat­ni, és itt szándékozik az enyészetnek átadni, így gondolkodás nélkül nemet mondunk. A cserébe ígért 5 százaléknyi tulajdonjog, a haszon 5 százaléka nagyon kevés. Többet, sokkal töb bet akar még az is, aki elv bői nem ellenzi. Tudjuk, hogy jót akarnak városatyáink. De mi képvi­selőket választottunk. Ne helyettünk gondolkodja­nak, hanem velünk! Vörös Zsuzsanna Monor eredményesen, de ebből a hetvenből is . tíz százalék olyan súlyos eset, hogy a gyógyulás a csoda kategó­riájába sorolható. A ke­zelések regeneráló, fiatalí­tó hatása kétségtelen — hangzott el. A mónori orvosoknak természetesen több kérdé­sük volt. Mi több: látni is akartak — nem csak halla­ni. S bár kint már gyüle­keztek a „civil” páciensek, a szakma vállalkozott rá, hogy o bemutató első ala­nya orvos legyen. Khan úr keze körözni kezdett a vizsgálóasztalon fekvő kol­léga felett, sorolta a bajo­kat: ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit. Közben az volt az érzésem, hogy mindez valamennyiünkről elmondható, akik már el­múltunk húszévesek. Sőt az is felködlött bennem: nem jobb-e boldog tudat­lanságban élni, mint hogy így rázúdítják az emberre kopott, elhasználódott, ve­szélyben lévő szerveinek nevét. Persze, számosán nálam sokkal bölcsebb és előrelátóbb emberek vi­szont joggal mondják, hogy a bajt meg kell előzni, oko­san és egészségesen élni a kapott tanácsokkal. Hiszen végül is ez itt az egyik cél: a megelőzés. Kiszűrni a veszélyeket, s kikerülni azokat. Másrészt pedig: gyógyítani. Hogy bioener­giával? Ha valóban segít —• miért is ne? Khan úr fel­ajánlotta: kéthetes alapfokú tanfolyamon, napi kétórás oktatáson bevezeti az ér­deklődő, s arra alkalmas orvosokat az új gyógymód rejtelmeibe, hogy mások is élhessenek e gyógyítási technikával. Ez megint né­mi hitetlenkedést váltott ki. Még az is elhangzott: cirkusz kell a népnek, ha nincs kenyér ... Már most a nép maga fogja eldönteni, mi is kell neki tulajdonképpen. Az érdeklődésből, az előzetes propaganda teljes hiánya ellenére is a rendelőbe za­rándokló páciensek nagy számából ítélve: az em­berek bíznak a másféle gyógymódban. Hogy a Szov­jetunióból érkezett termé­szetgyógyászok leszerződ­nek-e Monorra, az rövide­sen eldől. Időben igyek­szünk hírül adni. K. Zs. Levél a polgároktól Egy korábbi tudósítá­sunkban megírtuk már: Sülysáp néhány általános iskolai osztályában a kívá­natosál magasabb gyer­meklétszám tanul egy-egy osztályban már most is. De különösen nehéz a hely­zet a szőlőstelepi tagiskolá­ban, ahol az ez évi szeptem­beri tanévkezdéskor várha­tóan 33-35 fős első osztály indulásával kell számolni. Szülői akaratot fogalmazott meg a kérdés, amely az eredményesebb oktató-ne­velő munka érdekében osz­tálybontást javasol a nagy­községi önkormányzatnak. Az április végi testületi ülé­sen — mint azt megírtuk — nem született egyértel­mű döntés ez ügyben, így hát e téma ismét napirend­re került a legutóbbi ülé­sen is. Kecser István, Sülysáp polgármestere: — Az osztálybontást il­letően mintegy 37 névalá­írással újabb levelet ka­pott önkormányzatunk, sür­gősségre való tekintettel soron kívül tűztük napi­rendre e témát ismét. Sok szőlőstelepi szülő s az ok­tatásban illetékes 1-es szá­mú általános iskola igazga­tója, valamint számos pe­dagógusa is eljött testületi ülésünkre. Érveltünk, vi­táztunk. Azzal valójában mindenki egyetértett, hogy a színvonalasabb oktatás csakis a kisebb létszámú osztályközösségben lehet eredményes, ám sok más mellett a bontáshoz szük­séges anyagiak előteremtése jelentette az igazi gondot. — Végül is kedvező dön­tésre jutott a testület? — A szülői kérést telje­sítve két első osztály indul majd Szőlőstelepen szep­temberben. A szakmai ten­nivaló az iskola feladata lesz természetesen, míg ön- kormányzatunk biztosítani fogja az ehhez szükséges anyagi fedezetet, egyben mindent elkövetünk a szük­séges plusz osztályterem s a tárgyi felszerelések biz­tosítása dolgában -is. A nagyarányú telekpar­cellázás, s az itt élő fiatal családalapítók jóvoltából sok a gyermek a szőlőste­lepi községrészben. A mos­tani mellett — számításaink szerint — az elkövetkező két évben is sok gyereket íratnak majd első osztály­ba. E ténnyel számolva el­mondhatom, ezeknek az osztályoknak szükségszerű, bontását is támogatva, az általános iskolával közösen összefogva, mindent elköve­tünk majd azért, hogy na zsúfolt osztályokba kerülje­nek az apróságok. (janöó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom