Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

'Hét végi világpolitikai k Új válságkezelő intézmények Eredményes volt a 35 külügyminiszter kei fai tanácskozása Miért nem jelölhették ki most a moszkvai csúcs dátumát? Csak időlegesnek tekintik Indiában Rao kormányalakításét 1 Altalanos PILLANATKÉP Immár 16 esztendeje, hogy Helsinkiben aláírták az európai biztonsági egyezményt, de a szerződő államok külügyminiszteri tanácsa első ízben ülhetett össze. A változásokra azon­ban nemcsak az jellemző, hogy sikerült a 32 európai és két észak-amerikai or­szág eddig csak papíron lé­tezett intézményébe lelket lehelni, hanem az, hogy Berlinben Albánia csatla­kozásával — amely 1975- ben még elzárkózott a szerződés aláírásától —, teljessé vált kontinensünk részvétele a biztonság ga­rantálására törekvésben és az együttműködésben. További szimbólum, hogy az értekezletet az egykori berlini fal tőszomszédsá­gában tartották meg, s ép­pen tanácskozásának befe­jezési napján határozta el a német parlament, hogy az egykori kettéosztott vá­rost teszi meg Bonn helyett fővárosává, s tíz év lefor­gása alatt ide költözik át a szövetségi gyűlés. Ez az utóbbi döntés, mint a ven­déglátók rámutattak, Össze­függ azzal is, hogy Német­ország döntő szerepet kí­ván játszani az új európai építmény alapjainak lera­kásában, s ezért kívánatos­nak tartja evégett is, hogy fővárosa földrajzilag kon­tinensünk szívében legyen. A kétnapos megbeszélést a résztvevők egyértelműen eredményesnek ítélték meg. A külügyminiszterek taná­csa, a mostani első ülés­szak után, állandó intéz­ménnyé válik, s legköze­lebb januárban Prágában tárgyalja meg a helsinki folyamatban részt vevő or­szágokat kölcsönösen ér­deklő problémákat. Nagy lépés történt előre a vál­ságkezelő intézkedésekben is. Eddig ugyanis csak el­vileg létezett az a szerv, amelyet arra hívtak élet­re, ha kontinensünket ne­tán súlyos és veszélyes helyzet fenyegetné valame­lyik tagország kiélezett problémái miatt. Most vi­szont kimondták, hogy ha egy érintett államnak ti­zenkét másikat sikerül megnyernie arra, hogy kontinensünk biztonságát fenyegető válság keletke­zett valamilyen cselekedet folytán, összehívható még a külügyminiszteri tanács is. Szovjet részről ugyan megpróbálták kivívni, hogy vétójog alkalmazásával a 35-ök bármelyike megaka­dályozhassa a válságrende­ző gépezet megindulását. De látva a többség idegen­kedését, visszaléptek ettől az indítványtól. JELCIN A FEHÉR HÄZBAN Kommentátorok egy része bizonyos csalódottságának adott hangot, hogy a berli­ni értekezleten nem szület­tek döntések a kelet-euró­pai új demokráciák megse­gítésére, holott az, hogy ezek gazdasági helyzete hogyan alakul a közeljövő­ben, elsőrendűen megha­tározza kontinensünk biz­tonságát. Nehezményezik, hogy erről csak szép sza­vak hangzottak el, s ez a 2 problémakör a tanácskozás perifériájára került. Kohl kancellár és Genscher kül­ügyminiszter arról beszélt például, hogy nem kíván­ják, hogy a korábbi, Euró­pát kettéválasztó vasfüg­göny helyett új választóvo­nal jöjjön létre, a „jólét határa", amely a szoros gazdasági és politikai egye­sülést előkészítő Nyugattól elzárja az átalakulás miatt szegénységre kárhoztatott Kelet-Európát. Tekintve azonban, hogy egy hónap sincs már hátra az iparilag legfejlettebb államok lon­doni csúcstalálkozójáig, ahol ez a probléma amúgy is napirendre kerül, ért­hető, ha Berlinben a 35 külügyminiszter nem te­kintette e gazdasági prob­lémákat tanácskozása fő témájának. Túl ezen, a berlini érte­kezlet időpontja más miatt sem tette lehetővé, hogy bármiféle érdemi döntésbe bocsátkozzék gazdasági tá­mogatások ügyében. Gor­bacsov éppen a berlini ér­tekezlet idején tárgyalt Moszkvában Delors-ral, az Európai Közösségek Bizott­ságának elnökével, s meg­állapodás jött létre arról, hogy az EK 150 millió dol­lár értékben, részben hitel­re, részben segélyként szál­lít élelmiszereket a Szov­jetunióba. Ez azonban csak részben enyhíti az ellátási válságot, hiszen a Nyugat szerint csupán a piacgaz­daságra való áttérés segít­het a moszkvai vezetésen. A fejlett országok a jelek szerint a több tízmilliárd- százmílliárdos nagyságren­dű szovjet hiteligényeket úgy értékelik, hogy ezek „feneketlen zsákba" törté­nő pénzbedobásokat jelen­tenének, s csupán megala­pozott beruházásokban gondolkodnak. Ez egybe­vág a jelek szerint Gorba­csov elképzeléseivel, s Pavlov miniszterelnök programjával is, amelyet a parlament elé terjesztett. Más kérdés, hogy mennyire tekithető biztonságosnak bármiféle beruházás. A parlament keményvonalas, konzervatív elemei ugyan­is frontális támadást intéz­tek a peresztrojka ellen, s azzal vádolják a reformok híveit, hogy „a kapitaliz­mus rabszolgarendszerét’’ akarják visszaállítani. Gor­bacsov kemény szavakkal ítélte el a minap őket, s — mint rámutatott — tel­jesen elrugaszkodtak a va­lóságtól. Bonyolítja a helyzetet, hogy kidolgozás alatt van még az új szövetségi szer­ződés, miután a 15-ből hat tagköztársaság független­ségre törekszik, s kilenc tárgyal az új föderációról. A Jelcin—Gorbacsov egyezség nyomán e szerző­déstervezet csaknem kész, s július közepére alá le­hetne írni. Jelcin is — amikor fogadták a wa­shingtoni Fehér Házban — erre mutatott hajlandósá­got, miközben rámutatott, hogy együttműködik Gor- bacsovval, ha ő kitart a re­formpolitika mellett. Bush elnök, bár nagyra értékelte Jelcin elkötelezettségét a demokrácia és a piacgaz­daság mellett, hangsúlyoz­ta, hogy Gorbacsovot te­kinti változatlanul a Szov­jetunió legfőbb vezetőjé­nek, annak a politikusnak, akivel meg kell állapodnia. A nagyobb önállóságra tö­rekvő tagköztársaságokkal — mint az elnök világossá tette — akar kapcsolatokat építeni, de csak a moszkvai központi hatalom jóváha­gyásával. Jelcin, a reálpoli­tikus ezt tudomásul is vet­te a jelek szerint. A 454 OLDALON TÜL... Baker és Besszmertnih külön is találkozott Berlin­ben, hogy megkísérelje előbbre vinni a hadászati támadó fegyverek ötven­százalékos csökkentéséről szóló szerződéstervezet ügyét. Ez ugyanis az elő­feltétele annak, hogy Bush Moszkvába repüljön, és egy csúcstalálkozón aláírja az újabb leszerelési okmányt. A dokumentumtervezetből már 454 oldalnyi szöveg­ben megegyeztek. A csök­kentés mértékét is rögzí­tették: az Egyesült Álla­mok a jelenlegi 12 ezerről 10 400-ra, a Szovjetunió a mostani 11 ezerről 8000-re csökkenti nukleáris robba­nófejeinek számát. Mindebből, látható, hogy az úgynevezett Start­szerződés nem szüntetné még a világ fenyegetettsé­gét a tömegpusztító fegy­verekben, hanem csupán csökkentené azt. Viszont kiindulási alapot adna a további leszerelésre. A Ba­ker—Besszmertnih találko­zón történt bizonyos előre­haladás a még vitás kérdé­sekben, de nem alakult ki olyan áttörés, hogy ki le­hetett volna jelölni a moszkvai csúcstalálkozó dátumát. Mi akadályozza a meg­egyezést? Elsősorban az, hogy a szerződéstervezet nem terjed ki az új raké- tatípusokra, amelyek je­lenleg már kifejlesztés alatt vannak. További probléma az ellenőrzésből fakad. Hogy elérjék a meghatá­rozott csökkentést, le kell szerelni a rakétákról a plusz robbanófejeket, de ezeket nem semmisítik meg, csak a hordozóesz­közöktől távolabb tárol­ják. Felvetődik a gyanú: ha háborús válság keletke­zik, a robbanófejeket visz- szaszerelhetik a rakétákra, A DELHI ESKÜTÉTEL A Radzsiv Gandhi halá­lát okozó merénylet miatt megszakadt parlamenti vá­lasztás folytatása után a Kongresszus Párt szerezte meg a következő fordulók­ban a legtöbb szavazatot, s így 237 mandátumával, el­nökét, Raót kérték fel a kormányalakításra. Közben Pandzsábban, ahol szom­baton kellett volna dönte­ni néhány mandátum sor­sáról, a megdöbbentő ter­rorcselekmények miatt szeptemberre halasztották a voksolást. A szikhek ugyanis, akik az ottani la­kosság többségét képezik, olyan terrorszervezeteket tartanak fenn, amelyek 20 képviselőjelöltet gyilkoltak meg a választási hadjárat­ban. Rao, aki a napokban tölti be 70. életévét, s egy ízben már szívbetegséggel ápolták, letette a hivatali esküt, s hozzálátott, való­színűleg kisebbségi kor­mányának megalakításá­hoz. A Kongresszus Párt volt főtitkárát, aki a kül­ügyi tárca élén is állt már, átmeneti politikusnak tart­ják az 1989 óta negyedik indiai kormány élén. Arkus István OTVEN EVE L ehet-e ma tárgyila­gosan emlékezni? A történelem törmelékei­nek hegyei között bo­lyongva, útkeresés köz­ben nem téved-e hamis áleszmék mezejére az is, aki megélte, átélte sok­sok más nappal egye­temben azt az elvéthe- tetlen egyet, 1941. június 22-ét?! A később szüle­tetteknek legyen a ma­guk gondja, miként vé­lekednek a meg nem élt napokról, hónapok­ról, évekről. Ha közülük most tízet megkérdez­nék, milyen nap volt az az 1941. június 22-e, va­jon mit felelnének, há­nyán lennének, akik tud­nák?! Vasárnap volt. Ma öt­ven esztendeje vasárnap volt. Hajnali négy óra­kor Ribbentrop átadta a hivatalos hadüzenetet a berlini szovjet nagy­követnek. Akkor már órák óta repülőgépek, tankok, tüzérségi ütegek, gépesített gyaloghadosz­tályok sáskahada tipor­ta, pusztította a meg­támadott földjét. A tá­madó? A hitleri Harma­dik Birodalom. Attól a vasárnap hajnaltól fog­va új fejezete nyílik a második világháború­nak. Könyvtárnyi irodalom, filmfelvételek, doku­mentumok áttekinthe­tetlen szövevénye. Írták nagy betűvel, most ki­csivel kell: nagy hon­védő háború. Némelyek, a zsenge magyar demokrácia fattyúhajtásai szerint semmi közünk hozzá, sőt... ! A támadók mellé koncért szegődő- ket nevezik ők az igaz­ság vitézeinek, s a meg­támadottat, a hazájáért harcolót az ördög zsol­dosának. Avagy ők is úgy látják, jogosat ál­lított az, aki így véle­kedett : „ ... Oroszország és Németország harca a fajok harca lesz"?! Uraim, tessék óvatos­nak lenni, ezt ugyanis a Führer, azaz Hitler mondta. Ma, ötven esztendő el­telte után is milyen im­ponálónak látszanak a támadók sikerei! Öt hónap elteltével, 1941 novemberében a néme­tek megszállta területen volt a teljes szovjet la­kosság 40 százaléka, a széntermelés 65 százalé­kát adó bányák, az alumíniumgyártó üze­mek 60 százaléka, a cu­kor termőterületének a 84 százaléka ... Csak­hogy egy háborúnak ak­kor van vége, amikor megmásíthatatlanul ki­derül, ki győzött, s ki vesztett... Későbbi, joggal felpanaszolt sé­relmek, világbirodalmi agresszivitások Sem fe­ledtethetik, kik viselték a második világháború fő terheit, kik vesztet­tek el egyedül több em­bert, mint az összes érintett ország együtte­sen. Egy hazájáért har­coló nép, egy megtáma­dott nép érdemel-e mást. mint tiszteletet? Sajnos, hogy ez a szó­noki kérdés ma ko­rántsem szónoki! A ha­tárainkon belül sem, azon kívül sem számít­hat szónokinak, mert nagyon is valóságos ve­szély a történelem is­mételt, immár sokad- szori újra-átírása, any- nyi hamisítás után egy újabb hamisítás. T alán-talán ma is elfogadhatóak azok a szavak, amelyek 1941. június 22-én este, egy rádióbeszéd részeként hangzottak el. „Az Oroszországot fenyegető veszedelem tehát ben­nünket is fenyeget, és az Egyesült Államoltat is fenyegeti, a családi tűzhelyükért harcoló oroszok ügye pedig a világ minden szabad emberének és szabad népének az ügye." Á rádió, amely a beszé­det sugározta, a londo­ni volt. A beszélő pe­dig Nagy-Britannia mi­niszterelnöke. akit Winston Churchillnek hívtak ... Esetleg már ő sem autentikus? Ű sem „megbízható” köz­reműködő és tanú egy személyben ? Már őt, ;s cenzúrázni kellene? Avagy a történelmet úgy kell látni, ahogy, és ami történt. Churchill egyébként ezt a beszé­det így fejezte be: „Ta­nuljunk végre a sok keserves tapasztalatból!" Tanuljunk,.. Végre már: tanuljunk. Mészáros Ottó Kérelem adósság átváltására Új indiai kabinet A sikertelen kísérlet Kuba jelenlegi rendszere élvezi a nép széles támoga­tását, és azt a lakosság de­mokratikusnak tartja — ezt mondta a kubai külke­reskedelmi miniszter, ami­kor a japán külügyminisz­ter felszólította Kubát, hogy csatlakozzon a világ minden részén tapasztalt demokratikus változások­hoz, fogadja el a piacgaz­daság elveit. Semmi jelét nem adta Ricardo Cabrisas annak, hogy Kuba, amely a leg­hűségesebb szövetségeseitől is elszigetelődik, fontolgat­ná a fordulat lehetőségét. A kubai miniszter, aki Kar int iái leváltás Hitlerről jót? Ausztria Karintia tarto­mányának parlamentje pénteken leváltotta tarto­mányfőnöki tisztéből Jörg Haidert, aki egyben az Osztrák Szabadságpárt or­szágos elnöke is. A 41 éves jogász politi­kus a múlt héten a helyi törvényhozásban elismerő kijelentést tett a hitleri né­met birodalom foglalkozta­tási politikájáról, s ezt az­óta az osztrák politika legfontosabb testületéi, ve­zető politikusai és társa­dalmi szervezetei egyönte­tűen elítélték. A 36 tagú tartományi parlament .pénteki rendkí­vüli ülésén nácibarát állás- foglalása miatt Haider el­len bizalmatlansági indít­ványt nyújtott be a legerő­sebb, 17 képviselőből álló szociáldemokrata (SPÖ) frakció, de kívüle megsza­vazta az Osztrák Néppárt (ÖVP) nyolc képviselője is, így a szavazatok aránya elérte a leváltáshoz szüksé­ges kétharmadot. Csak a 11 tagú FPÖ-frakció utasí­totta el, érthetően, a párt­vezérének menesztésére vonatkozó indítványt. nyolcnapos hivatalos láto­gatáson tartózkodik Tokió­ban, a reformokról szólva megjegyezte: kormánya számos intézkedést hozott a jelenlegi rendszer megja­vítására. Ami a kubai vezető uta­zásának fő célját, a Japán­nal szemben fennálló tar­tozások könnyítését illeti, a külkereskedelmi miniszter nem járt sikerrel. Azt ja­vasolta, hogy a közel 80 millió dolláros adósság egy részét Japán ütemezze át, másik részét viszont a ja­pán vállalatok alakítsák át beruházásokká, fektessenek be a kubai turizmusba. Mivel jóval nagyobb fej­lesztési lehetőségekről vol­na szó, mint az adósság, ezért még további tőkét is kért-a kubai vezető. Még egy nő is Naraszimha Rao, az új indiai miniszterelnök pén­teken tizennégy kabinetmi­nisztert nevezett ki: közöt­tük van két muzulmán, egy szikh és egy nő. A tel­jes kormány listáját a kor­mányfőnek négy héten be­lül kell a Parlamentnek bemutatnia. A kabinet tagja lesz a bombayi Sarad Pavar is, aki Naraszimha Rao javá­ra visszalépett a pártelnöki tisztért folyó versenyből. A kabinetminiszterek az új miniszterelnökkel együtt pénteken letették a hiva­tali esküt. A tárcák elosz­tását még nem hozták nyilvánosságra. [ Külföldi események - | egy mondatban !<*■ to III1M ]! . 111 Ul I öl llláíí iVí n III in I ............ M agyarország, Japán, Venezuela, Marokkó és Zöld-foki Köztársaság lesz az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt új — nem állandó — tagja a jövő év elejétől. A A német kormányzat Berlinbe költözésével az Európai Közössé­gek áttehetné a központját Brüsszelből Bonnba — mon­dotta pénteken egy franciaországi rádióműsorban Michel Poniatowski volt francia belügyminiszter. A Bejegyez­ték a bukaresti fővárosi bíróságon a Nagyrománia Pártot, adta hírül az Adivarul című napilap tegnapi száma. A Vlagyimir Arhipov hadseregtábornok, védelmi minisz­terhelyettes, a Szovjetunió fegyveres erőinek hadtáppa- rancsnoka Pekingben tárgyal. A Eltávolították tegnap délelőtt Tirana utolsó köztéri kommunista emlékmű­vét, az Albán főváros főterén lévő Lenin-szobrot. A James Baker amerikai külügyminiszter nyilatkozatában elutasító választ adott arra a kérdésre: elismerné-e az Egyesült Államok a szlovén függetlenséget. A Gorba­csov pénteken éles vitában, de különösebb nehézség nél­kül verte vissza a konzervatív erők hét eleji támadását. A London Cityben tegnap katonai díszszemlét tartottak az öbölháborúból visszatért brit katonák részvételével. A Kurt Waldheim osztrák köztársasági elnök bejelen­tette: nem kívánja magát újabb hatéves időszakra ál­lamfőnek jelöltetni a jövő nyáron esedékes elnökválasz­táson. A Kubában folytatódik a kampány azon értelmi­ségiek ellen, akik felemelték szavukat a kubai szocialis­ta építés visszásságai ellen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom