Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-20 / 143. szám
VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 143. SZÄM 1991. JÚNIUS 20., CSÜTÖRTÖK Ki és mennyit kaphat? Támogatás az első lakáshoz Jár-e az a 150 ezer, vagy sem? Szerintem igen, mégpedig a teljes összeg! — háborgott egy szerkesztőségünkhöz tanácsért forduló férfi, amikor a fiatal házasok első lakáshoz jutását segítő állami támogatást hozta szóba. Ezt korábban az OTP-től automatikusan megkapták, most azonban a városháza lett az illetékes. Ott tudta meg, hogy csak kisebb összegre számíthat. Pedig ismeretei szerint a teljes összeget törvény biztosítja. Nos, törvényt törvény követ, s mint a kártyában a lapok, egyik fölülüti a másikat. A változásokat pedig nem elég egy-két évre visz- szamenőleg ismerni, hanem olvasni érdemes a legújabb Magyar Közlönyöket is. A hír egyébként igaz, már ami a támogatás differenciáltságát illeti. A városi képviselő-testület legutóbbi ülésén hosszú listát kaptak a városatyáik a legújabb igénylőik neveivel. Ma ugyanis kérni kell. Negyvenöt párból most mindössze harmincötén feleltek meg a követelményeknek. Közülük pedig hárman voltak, akik nem a teljes adható összeget kapták. Lehet, hogy olvasónk is köztük van? Dr. Kovács Tibor jegyző magyarázatából talán az is kiderül, a képviselő-testület döntése után már nincs értelme fellebbezni. Korábban egy 1988-as miniszter- tanácsi rendelet értelmében, amely az első lakáshoz jutás támogatásáról szól, még az OTP-n keresztül kapták meg az érintettek. Mégpedig úgy, hogy egyszerűen leírták a vételárból ezt az összeget. Eszerint csakis azok részesülhettek belőle, akik az ő vevőik voltak. Az országos törvényhozói '■munka során később hatályon kívül helyezték a fenti rendeletet, és szabályozás nélkül maradt ez a kérdés. Az OTP tehát már nem vonja le a 150 ezret, ugyanakkor az önkormányzatokat se kötelezi törvény ennek átvállalására. Éppen ezért a város saját rendeletet hozott. Ez pedig úgy szól, hogy a 35 év alatti fiatal házasoknak, ha legalább két éve állandó bejelentett lakóhelyük Vácott van, akkor 150 ezer forintig terjedhető támogatás adható az első saját lakás megszerzéséhez. Miért jó és miért rossz egyszerre ez a változás? Rossz azoknak, akik helyzetét mérlegelve úgy dönt a városi képviselő-testület, hogy ne kapják a maximális összeget. Jó azonban mindenkinek, aki saját erőből oldja meg lakásproblémáját. Ha tehát szabadpiacon vásárol, építkezik vagy közösséghez társul. Így történt, hogy a most támogatást kapottak többsége a Vádisz, vagy a Váci Izzó MTE Lakásépítő Szövetkezet által épített új lakások tulajdonosai. — Vajon a város saját költségvetéséből veszi el ezt az összeget, vagy állami forrásból külön megkapja? — kérdeztük a városi jegyzőt. — Állítólag a települések lakosai után kapott állami juttatásból háromszáz ezt a célt szolgálja. Nálunk tehát az 1400 forint tartalmazná. Feltételes módban fogalmazok, mert a költség- vetési törvényben nyoma sincs. Ennek ellenére döntött úgy a város, hogy évente tíz és fél millió forintot elkülönít, amennyit az OTP is leírt évente. A háromszáz forintokat beszorozva a lakossággal, hasonló számot kapunk. A hűtlen ember hű barátja Csatlakozom azokhoz a tüntetőkhöz — igaz, kissé megkésve —, akik az állat- védelmi törvény azonnali meghozatalát követelik. Csatlakozom, mert: — láttam nemrég a 2-es úton, ahogy egy autóból feltehetően nemrég kilökött kutya az egymást követő kocsik között rohangált hűtlen gazdáját keresve; — láttam egy valahol feleslegessé vált kiskutyát a bokor tövében lapulva keservesen visítani, amikor az egykor ugyancsak szélnek eresztett, nagy kóbor ebek támadták; — láttam kutyát, amely szinte eszét vesztve ka- parfca-verte a kaput, amely mögül gazdája kirakta; — láttam, hogyan tuszkolnak be összekötözve egy szerencsétlen állatot a kocsi csomagtartójába, hogy majd az erdőben végezzenek vele; — hallottam állatorvosoktól, hogy alig-alig ismerik a macskák időskori betegségeit, mert az emberek többsége az olcsóbb megoldást választja: hagyja kimúlni öreg, beteg állatát; — hallottam, hogy azt a macskát, amelyik megdézsmálja a csirkéket, zsákba teszik, és kapával verik agyon (pedig, ha enni adtak volna neki, nem vadászott volna a szárnyasokra) ; — tudom, hogy egy kutyába minden következmény nélkül bele lehet lőni légpuskával (s ha nem törzskönyvezett, még az anyagi kárért sem lehet perelni), viszont, ha a kutya gazdája visszalőne, egykettőre a börtönben találná magát. S ha mindez nem elég érv az állatvédelmi törvény mellett, akkor talán az meggyőző lehet; hogy ha az állatok kiszolgáltatottságával visszaélő embereket a meglévő törvények nem tudják visszatartani, sőt büntetlenül hagyják a kötelező gondoskodás elmulasztását, a brutalitást, a szadizmust, akkor az állatokért, az emberek ellen kell törvényt hozni. — nos. — A városi önkormányzat tehát önmaga rendelkezett így. De vajon számon- kérhető-e hasonló a többi várostól, vagy a községek önkormányzataitól is? — A falvakban is adható volna, hiszen a háromszáz forint az ő pénztárcájukban is ott van minden egyes lakó után. De mégsem kérhető számon, mert ezen a ponton joghézag van. Ennek ellenére azt hiszem, legalább a városok mégiscsak gondolnak erre, addig is, ameddig minden a helyére kerül. Mi például az emelkedő kamatterhek könnyítésére is elkülönítettünk hat és fél millió forintot — válaszolta dr. Kovács Tibor. ■aw A képviselők alapjaiban elfogadták az eléjük tárt és az illetékes bizottság által már véleményezett listát. De rámutattak, bizonyos esetekben nem szabad szó szerint ragaszkodni a három feltételhez. A kétéves állandó váci lakóhelyet ugyanis azok nem tudják felmutatni, akiket a munkahelyük köt a városhoz, de itt szándékoznak letelepedni. Az ő igényléseiket újra fontolóra veszik. Dudás Zoltán Berendezték a hívők és a máltaiak „Kőszikla” Cselőtepusztán Vácot Kosddal egy alig hat kilométeres aszfaltút köti össze. A két település között található az egykori tsz-major, Cselötepuszta a maga düledező cselédlakásaival, hatalmas istállóival, volt 2 szintes tsz-irodájá- val, erdőkkel, dombokkal körülvett, gyönyörű környezetben. Az arra utazó kis táblát pillanthat meg, melyen az áll: Kőszikla Lelkigyakorlatos Ház. Hogy mit takar pontosan a felirat, arra kerestük a választ Kösd plébánosánál. Kovács Gábornál. — A római katolikus egyházközség vezetését Kosdon csak a múlt év augusztusától látom el, így a házat már én is örököltem elődömtől. Az épület az egykori termelőszövetkezeti iroda épülete, s ennek az épületnek az alsó szintjét kaptuk meg, hogy kialakíthassunk ott egy lelkigyakorlatos házat. Ez egy bérleti szerződésen alapuló egyezség, de tulajdonképpen nem fizetünk érte a szövetkezetnek, hanem rendbe hoztuk, karban tartjuk, és gondnokkal láttuk el a házat. Az emeleti részt továbbra is a termelő- szövetkezet használja. — Mit takar a név, hogy lelkigyakorlatos ház? — Ez azt jelenti, hogy hívők csoportja, odamehet, ott tölthet hosszabb-rövi- debb időt, és plébános vagy más egyházi személy vezetésével elmélyülhet, imádkozhat, elmélkedhet. — Most önök, a kosdi katolikus közösség rendelkezik a házzal. Kik kérhetnek helyet, kiket várnak ide? — Gyakorlatilag bárhonnan, értem ez alatt az ország bármelyik településéről érkezőket szívesen látjuk, előzetes egyeztetés után. — Csak katolikus hívők tarthatnak ott lelkigyakorlatot, vagy nyitottak más felekezetek felé is? — Eddig csak katolikusok voltak a házban, tavaly több csoport is, de ha igény lenne például protestánsoktól vagy más felekezetektől, természetesen velük is tárgyalnánk. — Hogyan alakították ki a házat, és hogyan tudták berendezni, hiszen a csoportok számára nem kis hely kell? — Ez az épület nagy. Kialakítottunk benne három hálóhelyiséget, jelenleg 32 fekhely van. Szép, tágas konyha, ebédlő és természetesen mosdó, WC-k és zuhanyozó is tartozik hozzá. Az egyik termet pedig kápolnává alakítottuk át. Az oda érkezőket viszonylag jól el lehet helyezni, a berendezések egy részét Kösd község hívői adományozták, takarókat, edényeket, ágyneműt, szőnyeget és még sorolhatnám, mi mindent, de a java részét a bútoroknak a Máltai Szeretetszolgálattól kaptunk — mondta Kovács Gábor plébános. Tájékoztatott még arról is, hogy szerinte ez a működtetési forma nem a legjobb. Nem jó sem a termelőszövetkezetnek, sem a? ott tartózkodó hívőknek, hogy ketten használják az épületet. Terveznek egy tárgyalást a gazdaság vezetőivel, s szeretnék, ha átadnák nekik az egészet. —árvái— Az érintett válaszol Ki kitől is határolja el magát? A Váci Hírlap keddi számában megjelent közleményben — amelyre elsődlegesen érintettként reagálni kívánok — Váci Gusztáv és Moys Csaba elhatárolják magukat a Váci Demokratától, mondván: „...a lap jelenlegi arculata eltér az alapítók szándékától”. — Tudtommal a lapot 1989 tavaszán (Fodor Gábor neve alatt) a Fidesz váci csoportja alapította, s nehezen tudom elképzelni, hogy ez a csoport Moys és Váci urakból állt volna. Vagy netán összehívták az akkor kb. 30 tagot számláló csoportot? Ez igen kétséges, hiszen sem én, sem barátaim nem kaptunk meghívót. Vajon mit jelent az, hogy a „lap jelenlegi arculata”? Fafaragások a percei múzeumban Fiától tanult az apa A nál Menyecske-hegy lábá- feikvő Penc falumúzeumában két fafaragó népművész, idősebb és ifjabb Ferenczy Ferenc kiállítását rendezte és nyitotta meg Jakus Lajos a közelmúltban. Az érdeklődők türelmes, aprólékos munkával készült fafaragásokat, kis szobrokat, dísztárgyaikat, fagyökerekből „megelevenedett” figurákat láthatnak. (A kiállítás naponta 13—19 óra között, vasárnap 10—12 és 15—17 óra között tekinthető meg.) Penctől nem messze, Rádon él az egyik alkotó, ifjabb Ferenczy Ferenc, akivel otthonában beszélgettünk. — Mikor fedezte fel a fát? — Először agyag formálásával próbálkoztam, majd a kőfaragással folytattam. A zebegényi képzőművészeti táborban ismerkedtem meg egy fiatal fafaragóval, ott éreztem, hogy a fafaragás az, ami egy életre megfogott... — Ki figyelt fel először önre? — Közel negyedszázada annak, hogy az akkori Menyecske-hegyi Termelőszövetkezet mezőgazdásza, Tauber Ferenc felfigyelt valamelyik szobromra. Ö beszélt a zebegényi múzeum akkori igazgatójával. Miután megnézte szobraimat, meghívott Zebegénybe tanulni. Ott kiváló főiskolai tanárok tanítottak, így például a figurális ábrázolást is. Tanárom volt Pál István és Somogyi József. — Édesapja, id. Ferenczy Ferenc hogyan dolgozott? — Édesapám bútorasztalos volt, így a fához közel állt. Az a fordított eset történt, hogy az apa tanult a fiától. Ugyanis amikor a zebegényi táborból hazajöttem, édesapámat is érdekelni kezdték a különböző szakmai fogások. Ezután több különböző témájú szobrot faragott. — Hogyan dolgozik a fafaragó? — A fafaragó szerszámokat magam készítem. Szükséges a fa ismerete, melyik fából mit lehet elkészíteni. A különböző figurákat más-más színezetű, erezetű fából készítem. Fontosnak tartom a rajzolási tehetséget. Az ember gondolkodik, elképzeli, hogyan lehetne megvalósítani. Előzetesen vázlatot készítek, lerajzolom a figurát. Ezek után végül kialakul a fafaragás által a figura. — Milyen téma ragadja meg képzeletét? — A vidéki élet vonzott mindig, falusi témájú faki faragásaim kerültek Amerikába is. — Hol volt már kiállítása? — önálló kiállítások Budapesten és Pest megyében. Országos pályázaton is részt vettem. 1983- bpn harmadik helyezést értem el 250 fafaragó között ... És a váci búcsún az 1980-as évek elején a közönségnek az én fafaragásaim tetszettek legjobban. — Milyen megbízatást kapott mint fafaragó? — A keszegi katolikus templom belső felújítási munkálataiban dolgoztam, a szobrok restaurálásában vettem részt, és a kosdi katolikus templom orgonadíszítő faelemeinek restaurálásában is tevékenykedtem. Ezekből rengeteget tanultam. Bercznai László váci hírlap Vác, Dr. Csányi László krt. 45. ® A szerkesztőség vezetője: Borgó János. Q Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. Q Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. ® Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, valamint a váci hirdetőirodában (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. Nem lenne jobb a konkrét cikkeket előrevenni, s az abban leírtakkal vitatkozni? Talán Moys Csaba alpolgármester úr emlékezik még arra az 1989 őszén megtartott tanácsi nyílt napra, ahol a Vácon akkor megjelenő lapokat „tárgyalták ki”. Akkor a Demokratát a hatalomnak nem tetszőnek nyilvánították, s nem látták be, hogyan is működhet egy ilyen bíráló, kritizáló újság Vácon. Akkor éppen Moys úrnak kellett megvédeni a lapot, s éppen ő háborodott fel azon, hogy egy, a hatalomtól független lapot támadnak. Most ő mint az új hatalom képviselője, beleesik ugyanebbe a hibába: nehezen viseli a lap hasábjain megjelenő kritikát. A lap 1990 vége felé egy szerződéssel magánkézbe került. A megállapodás — melyet Moys Csaba volt főszerkesztő is aláírt — kitér a jövőbeni tulajdonos jogaira, ami a lap tulajdonát, s ebből fakadóan a név megtartását s a szerkesztés felelősségét jelenti. Tehát ezzel Moys úrnak megszűnt a lappal való bármilyen kapcsolata. Az én ismereteim szerint, az ember attól szokta elhatárolni magát, amiben valamilyen szinten részt vesz. Ez Moys és Váci úr esetében nem így van. S végül örülök, hogy sokan bírálják a lapot, hiszen ez azt jelenti, hogy figyelnek arra, amit ott leírunk, s ezzel segítenek egy jobb, sokrétűbb Váci Demokratát készíteni. S talán amiatt sem kell szégyenkeznünk, hogy Moys Csaba alpolgármester elhatárolja magát a Váci Demokratától. Ezt tudomásul vesszük, s reméljük, a Vácon megjelenő többi lap irigykedik ezért ránk. Ferjancsics László, a lap kiadója A Gasztronómiai Kft. felvess 5-10 évi gyakorlatot szerzett konyhafőnököt és szakácsot, 3—5 évi gyakorlattal. Jelentkezni lehet június 21-22-én 18 és 21 óra között, a kft. ügyvezetőjénél, cím: Budapest XIII., Pozsonyi út 12.
