Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-03 / 128. szám

1991. JÚNIUS 3., HÉTFŐ AZ IGAZGATÓ TENYERE Hiába nyitom ki, üres Tisztelt Szerkesztőség! A május 20-án megjelent „Lyuk a hálón” című írás­sal kapcsolatban, a történ­tek tisztábban látása érde­kében röviden tájékozta­tom Önöket és a lap olva­sóit néhány lényeges ese­ményről. Ezerkilencszázkilencven június 17-én a Dabas Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bi­zottságától írásban utasí­tást kaptam a létszámcsök­kentésre vonatkozó teendők előkészítésére, mivel a kör­zeti feladatok ellátását a naptári év II. felében nem finanszírozza. A tanári kar, a növendékek és szüleik hónapokig bizonytalanság­ban várták — velem együtt — a fejleményeket. A kihelyezett tagozatok tanácsai — Alsónémedi, Gyál, Öcsa, Üj hártyán — más-más lendülettel és sze­rényebb összeggel, de vé­gül is hozzájárultak a zene­iskola költségvetési gond­jainak enyhítéséhez. Ezt néhány társközség megta­gadta! Például Inárcs, Ka- kucs, Örkény, Tatárszent- györgy. Az említett vb-határozat szóbeli kiegészítése alapján — miután különféle érvek­kel próbáltam az akkori il­letékeseket meggyőzni — azt az engedményt kaptam, hogy a „már beiskolázott úgynevezett régi növendé­kek” ezekből a községekből továbbra is igénybe vehetik a dabasi zeneiskola szol­gáltatásait. Üj növendék felvételére nem volt lehető­ségünk! Iskolánk több éve kiala­kult rendje szerint augusz­tus utolsó hetében a meg­üresedett helyeket új nö­vendékekkel töltjük fel. Meghallgatás, beiratkozás, tan dí jcsekk-befizetés ... Még az egész országban bizonytalan a fejkvótakér­dés! Az említett községekből jelentkező gyerekeknek sem tudtunk mást mondani. Nem tudhattuk, miből gaz­dálkodunk decemberig. Hány kollégától kell meg­válnunk? No és januártól? Lesz-e zeneiskola? Mennyi pénzből kell megélnünk? És jött az önkormányzat! Tárgyalások, alkudozások, érvek és ellenérvek. Ki-ki vérmérséklete szerint el­mondhatta az igényeket. Aztán a „vékony ceruzá­val” megírt költségvetést leadtuk, amit megvitattunk, magyaráztunk, megvédtünk, mint egy diplomamunkát. A dabasi zeneiskola meg­kapta a dabasi önkormány­zattól az 1990. nyarán be­kért létszám után a 19 ezer forintos fejkvótát az előző évi tantárgyfelosztás sze­rinti létszám alapján! Jó­váhagyta a dabasi önkor­mányzat a zeneiskola költ­ségvetését — 1991. március 11-én! A tanévet a május végi vizsgákkal rövidesen lezárjuk... A cikkben leírt sorokra visszatérve tehát: az emlí­tett gyermek, Zámbó István csupán meghallgatáson volt, felvételt nem nyert — még! —, taníttatására se­honnan semmiféle 19 ezer forintot nem utaltak — nem is utalhattak! — az iskolához! Ma már némileg rende­zettebbek a körülmények. Az oktatásban bekövetke­zett valamennyi változás kezdeti nehézségein lassan túljutunk. Reménykedünk egy biztonságosabb, „em- berközpontúbb” tanévben! De félő, hogy a jövőben is lesznek jobb sorsra ér­demes kallódó tehetségek! S ha a bezárni kényszerülő könyvesboltokra, színhá­zakra, a megcsonkított mű­velődési házakra, az ampu­tált könyvtárakra, a 300 százalékkal megemelt zene­iskolai kottákra vagy a munkanélküli-segélyre kár­hoztatott pedagógusokra gondolok — hát nekem is, ahogy a cikkben a szerző írja: „összeszorul a torkom és ökölbe szorul a kezem”, s hiába nyitom ki, üres. A tenyér jóslás pedig ma már nem jövedelmező! Török György igazgató Van védőháló Inárcson Kérem, közöljék hozzászólásomat az 1991. május 20-án megjelent „Válaszféle — Lyuk a hálón" című cikkük­höz, mivel a célomtól eltérő következtetésekre alapot adó cikk jelent meg az én nevem említésével. Eredeti levelemben arról írtam, hogy milyen jó volna, ha Ű jhartyánban valóban megvalósulhatna az a kibőví­tett zeneiskola, amiről 1991. március 29-ei számukban olvastam a „Ne szégyelljük, hogy svábok lágyunk” című írásban. Ebből tudtam meg, hogy a megye kiutalta a gyerekek­nek a zeneiskolák számára a 19 ezer forint fejkvótát. Nekünk ettől tették függővé a fiunk felvételét a daba­si zeneiskolába. Mivel azóta sem értesítettek a felvétel­ről, leírtam: nem is bánjuk, mert nekünk az sokkal elő­nyösebb lenne, ha Üjhartyánba járhatnának az inárcsi gyerekek is, mert fele út, mint Dabas, és ide egyedül is tudnának utazni, szülői kíséret nélkül. Alá szerettem volna támasztani az újhartyáni zeneiskola létjogosult­ságát. Azt írtam, hogy az én fiam NEM egy zenei tehetség, de szerelne zenét tanulni. Ugyanakkor vannak Inárcson tehetséges gyerekek is, akik az álutaztatás miatt nem tanulhatnak zenét, mert a szülők nem tudják vállalni az átkísérésüket. Nem az volt a célom, hogy az inárcsi ön- kormányzatot és polgármesterét felelősségre, illetve kérdőre vonjam, hogy egy év alatt miért nem váltották meg a világot! Nem is lett volna rá okom, mert ők a le­hetőségekhez képest tényleg mindent megtettek a fa­luért és személy szerint én is minden támogatást meg­kaptam, amit egy mozgássérült megkaphat. Nálunk hála istennek nem lyukadt ki az a bizonyos védőháló. Egy jó ügyet szerettem volna szolgálni, ami az újhar­tyáni zeneiskola kibővítésével lehetőséget nyújtson nem csak az inárcsi, de a kakucsi, újlengyeli, sőt még a her­nádi zenét tanulni vágyó gyerekek számára is, mert ezek a községek is kb. 3-6 kilométerre vannak Üjhartyántól. Zámbó Istvánné szülő; Inárcs I. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Ki fizesse meg a kárt? Luskuesöd Az újlengyeli laskagom- ba-termesztők számára rosszul indult ez az év. Hogy a kezdők hozzá nem­értése okozta-e a csődöt, vagy a Duna Tsz szállított hibás alapanyagot, szakér­tőknek kéne eldönteni. Nemcsak Újlengyelben, Inárcson is hasonló tapasz­talatokat szereztek a ter­melők, és nemcsak a kez­dők. Krizsán Sándor ék 4 éve termelnek laskát, de idén először találták szem­be magukat olyan problé­mákkal, hogy az alapanyag egy része rosszul szövődött át, más részéből tönk for­májú, selejtes gombák nőt­tek ki, legutóbb pedig gom­balegyek lepték el fólia­sátraikat. A laskagomba kényes jó­szág, 80 százalékos pára- tartalmat, minimum 10—15 fokos hőmérsékletet és megfelelő szellőzést kell biztosítani, hogy teremni kezdjen. A Duna Tsz-ben perforált műanyag zsákokba töltik az alapanyagot, ami­be — jó esetben — egyen­letesen keverik bele a gom­baspórával átitatott gabo­naszemeket. Első hallásra korrekt üzlet A termelők feladata az oda- és visszaszállítás, a gomba növekedéséhez szük­séges feltételek biztosítása, a sziiretelés, tisztítás, cso­magolás. Ök megveszik az alapanyagot, a téesz vissza­vásárolja a gombát. Első hallásra egyszerű, korrekt üzlet. Csakhogy a laskák idén megmakacsolták ma­gukat és nemigen akartak kibújni a zsákokból. — Normális esetben 4—6 hét után már szedhetjük is az első adagot — mondja Krizsán Sándorné. — Ügy nőnek, hogy alig győzzük szüretelni! Az alapanyag­nak 3—4 hét a „lefutási ideje”, ezalatt három erő­sebb hullám., és sok kisebb követi egymást. Mégsem hullák, elócsalogalni Újlengyelben még azok sem vállalkoznak többet gombatermesztésre, akik nem vallottak teljes kudar­cot. A decemberben vásá­rolt alapanyagból szépen nőttek a gombák, január­ban azonban ugyanazt ta­Tavaly ősszel meghallgattam néhány ócsai és nemed! zöldség­termel« panaszát. A fóliasátor tetején az eső kopogott, bent meg a sirámok: gond van az értékesítéssel, nem tudják a ter­méket eladni. Akkor — tervként — felvetődött néhány ötlet, egyesekben volt realitás is. Összeállni kft.-be, társulni, szövet­kezni stb. — Veszünk egy hűtökocsit és azzal szállítunk egye­nesen Ausztriába — mondta az egyik tag. Ekkor merült fel a hűtöház-alapítás gondolata is. Azóta sem hallottam felőlük, mély csend van. Viszont néhány napja egy alkalmi beszélge­tés során eszembe jutottak. Pakonyi angol—magyar Pakonyból jöttem haza­felé, amikor egy emblémás fehér zászlóra lettem fi­gyelmes annál az eddig el­hagyott telephelynél, mely Pakony és Gyál között hú­zódik meg az országút mel­lett. Megálltam. A zászlón és az új cégtáblán ez állt: APV Ungaro Kft. No­csak! Mi folyhat itt és ki az üzemeltető? Amikor utoljára jártam errefelé, még se zászló, se tábla nem volt itt. — Eltévedt vagy keres valakit? — szólt ki a kerí­tésen egy jókötésű férfiú. Így ismerkedtem meg Vi­rág Menyhérttel, a telep vezetőjével — aki melles­leg pakonyi —. és így sze­reztem tudomást, milyen tevékenység folyik a két üzemcsarnokban. — Hűtőházi aggregátoro­kat gyártunk, közösen egy angol céggel. Ha kíváncsi, körülnézhet, most készül­tünk el egy HSP—18-cal, holnap viszik Székesfehér­várra. Virág mester készséges, sok mindent elmond, meg­mutat, de ahhoz, hogy min­dent megtudjak erről a speciális szakmáról, össze kell jöjjek a főmérnökkel is. Ami viszont közel sem olyan égj-szerű. Gregus Zoltán az ideje nagy részét nem az irodában, hanem terepen tölti. S ez alatt az egész ország értendő, már ahol APV-k működnek. — Nem a cég új, csak a pakonyi telepünk. Ebben az évben költöztettük oda az aggregátorgyártást, vi­szont a rozsdamentes cső­kötőelemet gyártó részleg már tavaly is abban a tér­ségben üzemelt. Húsz-hu- szonkét embernek biztosí­tunk a környékről állandó munkahelyet, nagy és sür­gős megrendelés esetén még többnek, bár ezeknek csak meghatározott időre, szer­ződés alapján. Magyarországra a het­venes évek végén jött be az első tíz darab APV hűtő- aggregát angol importból. Ezeket a gyártó beszerelte, beüzemelte, de a szervize­lésük megoldatlan maradt. Erre a fehér foltra épült rá a ’85-ben létrejött APV Ungaro Kft., az első angol— magyar vegyes vállalat a háború utáni időben. — Az első aggregátorunk 1986-ban készült el, ’87-ben már öt darab. A csúcs ’89 volt, 15 megrendelésnek tettünk eleget. A gazdasági pangást mi is megéreztük, tavalyra csak öt szerződé­sünk volt. Viszont éz ér­tékben többet hozott, mint amennyit a hazai piacra betört nagy világcégek ösz- szesen inkasszáltak Ma­gyarországon. — Ha mint megrendelő referenciát kérnek, kiket ajánlana? — Mindenekelőtt a Bor­sodi Sörgyárat. Tizenkét da­rab aggregátort vásároltak tőlünk, melyeknek ma is mi végezzük a szervizelé­sét. De ugyanígy említhe­tem a békéscsabai vagy a székesfehérvári hűtőipari vállalatot, a kalocsai és a szegedi paprikafeldolgozó üzemet. Kissé távol van, de Kínában is érdeklődhet, oda is szállítottunk néhány darabot. Az APV aggregátorok hű­tőt el j es í tm é n y - tar t omány a 170-től 3000 KW-ig terjed, mínusz 10 fokos elpárolgá- si hőmérséklet mellett. Eze­ket a paramétereket Gregus Zoltán diktálja papírra, de látja rajtam, nem sokat értek az egészből. — Hogy fogalma legyen a dolgokról: egy közepes háztartási frizsider 2 KW hűtőteljesítményű. Az APV Ungaro Kft. ál­tal gyártott hűtőaggregáto­rok a világ élvonalába tar­toznak, az angol partner szigorúan betartatja a li- cencben előírt gyártási technológiát. — Betartatják, megköve­telik, de nem kell, hogy ők ellenőrizzenek bennünket. Magunk is tudjuk, hogy mi forog kockán. Manapság akkora a konkurencia a szakmában, hogy senki nem engedhet meg magának la­zítást, mert lesöprik a piacról. — Említettem önnek a Pest környéki zöldségter­melők értékesítési gondjait. Ha megrendelőként eljön­nek önökhöz, mit tudnának kínálni? — Eddig csak nagy hűtő­házakban gondolkodtunk, mert erre volt igény. Vi­szont a recesszió arra kész­tetett bennünket, hogy ki­dolgozzunk egy kis kapa­citású változatot is, amiből a napokban szereltük be az első darabet. Ezt ajánla­nám. Viszonylag olcsó és kis helyet igényel. Tízva- gonnyi áru hűtését bizto­sítja, az ára hatmillió fo­rint, amiben benne van az egész hűtőberendezés, sze­relés és beüzemelés. — Plusz a hűtőház, ami újabb három-négymillió. Kicsit sok egy nulláról in­duló társaságnak. —• Akkor a lízingelést ajánljuk. A lebonyolítását magyar és angol bankok vállalják. Szintén az ősszel a gaz­dák azt mondták: ha tudok valami jó hírt. vagy jó öt­letet, üzenjem meg. Nos, nem tudom, mennyire jó ötlet egy tízmillió forintos beruházás, az viszont biz­tos, kockázat nélkül manap­ság senki nem jut az ötről a hatra. Matula Gy. Oszkár pasztalták, mint a többiek. Hogy miért? Nem tudják! Tíz-egynéhány termelőnek egyáltalán nem sikerült az új vállalkozás. A téesz kép­viselői majd mindenütt ta­láltak valami hiányosságot, Kleineisel Mihályéknál azonban minden rendben volt — a gombák mégsem nőttek! — Amikor november 29-én bementem az alap­anyagért, éppen elromlott az adagológép. Beakadt a lánc, hol több, hol kevesebb spórás gombaszem szóró­dott az alapanyagba. Ezt jegyzőkönyvbe is vették! Azt mondták, hogy ezeket a zsákokat kidobják, de ké­sőbb nem voltak ott, aho­vá állítólag elszállították — emlékszik vissza Kleineisel Mihály. A pillanatnyilag csirkeól­nak használt téglaépületben minden feltételt biztosítot­tak, a laskát mégsem tud­ták elocsalogatni. A téesz szakértője türelemre intet­te őket, végül 10 hét múlva 30 százalékot leírt a költsé­gükből. de csak az át nem szövődött zsákokat számí­totta. Ahol tönkök dudo- rodtak ki. de formátlan voltuk miatt ót sem tudtak bújni a perforáción, ezért rövid időn belül rohadni kezdtek, azokat nem. Pörkölt formájában sem tudnak rágondolnl A többi kárvallottnak — aki szintén jól felszerelt téglaépületet rendezett be gombatermesztésre — csak-csak felkerült valami a számlájára. Volt, akinél a fűrészporos kályha hasz­nálatát kifogásolták — utó­lag! —, egy másik termesz­tőhöz pedig épp akkor ér­keztek ellenőrzésre, amikor — a zsákok átrakása miatt — egv napig nem fűtött, de akkor sem esett 10 fok alá a hőmérséklet. A termelőkben megerő­södött a gyanú, rossz alap­anyagot kaptak. Megkísé­relték ellenőriztetni, a bu­dapesti Villányi úti labora­tórium azonban időhiányra hivatkozva elutasította őket. Amikor látták, hogy min­den próbálkozásuk hiába­való, kidobták a zsákokat. Még ebben sem volt sze­rencséjük. Egy magántulaj­donban levő földre hordták trágyának, de a helyi téesz megfenyegette őket, hogy 20 ezer forintos kártérítést fizettet velük környezet- szennyezés címén. Nem elég, hogy hónapo­kig hiába dolgoztak, hogy óriási összegeket költöttek fűtésre és szállításra, a Du­na Téesz követeli tőlük az alapanyag árát. Csoda-e, hogy még pörkölt formájá­ban sem tudnak gombára gondolni mostanában ? Pachner DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 Óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. VIII. kér.. Somo­gyi B. u. S. sz. Pf.: 311. ír. *z. 144«. Telefon: 138-2399/2*3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom