Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-18 / 141. szám

* ti * ■i§ft * é * f * ­* y I. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM 1931. JŰN ü , 13., KEDD MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Kellene a gyógyfürdő Meg a strand is messze van Vállalkozni pedig kell! Dréhere® fiúh A városi önkormányzat egy korábbi ülésén az egész­ségügy helyzetét boncolgat­ták a képviselők. Ekikor me­rült fel ismét az épülő nagy. kátai strand vizének gyó­gyászati értéke. Vizsgálatok alapján a szakemberek olyan természeti adottság­nak tartják, amelyet vé­tek lenne kihasználatlanul hagyni. — Megint lekésünk vala­miről, ha nem lépünk idő­ben — jegyezte meg dr. Lengyel László reumatoló- gus főorvos, akinek sokan osztják a véleményét Nagy- kátán. — Engem három éve izgat a kérdés. Az Országos Közegészségügyi Intézet ugyanis 1988-ban vizsgálta meg a leendő strandfürdő hévízkútjának vízminősé­gét. Az eljárás során, meg­állapították, hogy a kút ter­mál- és ásványvizet ad. A magas nátrium-, továbbá kloridtartalom Bükkszék, Balf, Párád alkalikus ví­zéhez teszi hasonlatossá. Emellett a hidrogénkarbonát aránya a sós gyógyvizéről nevezetes zala-karosi, hajdú- szoboszlói fürdőkkel vete­kedik. Növeli a víz gyógyá­szati hasznosságát a magas jód- és fluórmennyiség is. Magyarán: ez a víz a moz­gásszervi betegségeik keze­lésén túlmenően ideg-, uro­lógiai-, nőgyógyászati, gégé­szeti. asztmatikus betegsé­gek esetében egyaránt jó hatásfokkal alkalmazható. Lépcsőzetesen Vagyis a betegek nagy csoportját érintené. Kézen­fekvőnek látszik, hogy ne csak strand épüljön! Egy gyógyfürdőt is kellene a víz mellé építeni! Az itt ki­alakítandó korszerű fiziko- és balneoterápiás egysé­gek természetesen jelentős anyagi befektetést igényel­nek. Lépcsőzetes fejlesztés­sel azonban — szerintem — megvalósítható, mert nem csak egészségügyi, de gaz­dasági haszon is várható. Jelenleg betegeink egy részét ambuláns fürdőkeze­lésre utaljuk: 1990-ben pél­dául 5500 fürdőjegyet ad­tunk ki. Az ebből származó haszon így a felkeresett gyógyfürdőkben jelentke­zik. Ráadásul a strand csak szezonálisan üzemeltethető, míg a gyógyfürdő egész éven át több embernek biz­tosítana munkalehetőséget. Gyógyfürdő címkével és az egészségügyi létesítmé­nyekkel maga a strand is több embert vonz. Ennek a reklámban, a várható ide­genforgalomban ugyancsak komoly súlya lenne. Köztudott, hogy a város korábbi (tanácsi) vezetése tapiömenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Deák Attila. 9 Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban. döntötte el a strand felépí­tését. Egyben állást foglalt a termálvíz gyógyászati fel- használásáról. Mielőbb hoz­zá kellene fogni a megvaló­sításhoz. Induljunk el, mert a késlekedés mindannyiun­kat, de főként a a térség be­tegeit hozza hátrányos hely­zetbe. Ősszel várható a tár­sadalombiztosítási törvény- javaslat elfogadása, jövő év januártól új térítési rend­szer lép életbe. Nagyon ki lesz „centizve” minden. Ezért szívügyem a kérdés, amire föltétien választ vá­rok az önkormányzattól. Kiforratlan — Lengyel főorvos aggo­dalma teljesen jogos — mondta megkeresésünkre Bodrogi Györgyné, Nagyká- ta polgármester asszonya. Nagyon szeretnénk már ma a távlatokba vezető utat építeni. Álmainkban egy minden szükséges feltétel­lel rendelkező kisváros ké­pe lebeg. Amely nemcsak saját polgárait látja el, biz­tosít számukra életteret, hanem együttműködik a környező településekkel is. E megközelítésben egy — de nagyon fontos — kérdés az egészségügy. Be kell azonban látni, hogy a há­rom évvel korábbiakhoz ké­pest teljesen megváltozott a szituáció. Az állami beru­házásoknál mégiscsak volt valami kiszámítható, ha megfelelő helyen áldásukat adták a döntésre. Most kel­letni kell magunkat _ a ha­zai és külföldi tőiké előtt... S amíg nincs például tele­fonunk, addig szóba sem állnak velünk! Megválto­zott tehát a sorrend. S mondjam-e, hogy minde­nekelőtt üzemeltetni mu­száj a várost, az intézmé­nyeket. Nem mondhatunk le a belvízrendezésről, út-, járdaépítésről, legyen az a városközpont vagy a Kázmér utca. Mellesleg teljesen ki­forratlan még a helyzet az Nagykátán, a volt piac­térrel szemben, a 31-es műút mellett napról nap­ra magasabbra emelkedik a város most épülő, első szállodája. Amint arról már beszá­moltunk, a jövő év május 31-ig felépülő vendéglátó komplexum kivitelezője a nagykátai Építőipari Szö­vetkezet. Az építtető pe­dig Majoros Tibor vállal­kozó, Tápiószele alpolgár­mestere, akitől újabb in­formációkat kaptunk. Esze­rint egy külön kis kastély­szerű épülettel bővítette az eredeti terveket, ahol fittness klub működik majd. Lesz itt — elsősorban a hölgyek örömére — szép- ségszaíon, szolárium, szau­na, kondícióterem. — Természetesen jó üz­egészségügyben, tisztázat­lanok a tulajdonviszonyok: a térséget szolgáló szakor­vosi rendelőintézet sorsa szintén bizonytalan. A korábbi strandfürdőre vonatkozó terveket pedig nem vetettük el, hiszen nem volt ilyen: fedezet nélküli, hosszabb távra szóló állás- foglalás született. Ezzel egyetértünk, magunkénak valljuk. De nincs a város­nak pénze még arra sem, hogy a strandot egyedül fel­építse, pedig a lakosság er­re fizetett öt év alatt mint­egy 12 millió forintot teho formájában. Ez pedig az utolsó fillérig benne itfyt az eddig strandra és ifjúsági parkra költött 60 millióban. Ahhoz, hogy a most épülő gyermek- és meleg vizű fel­nőttmedence üzemeljen, még kb. 50 millió forintra van szükség. S ekkor még csak — félkész állapotok között — a nagymamák és unokák élvezhetik a vizet. További húszmillióból ki­jönne a harmadik medence — de a gyógyfürdő még olyan messze van, mint Ma­kó Jeruzsálemtől... Kínálják Itt tartunk: még stran­dunk se lesz az idén, tőke nélkül jövőre sem. Ezért 350 ezer forintos szerződést kötöttünk a MEDINVEST elnevezésű propaganda- és reklámügynökséggel. Arra szól a megbízatásuk, hogy július 31-ig gyógyfürdő- üdülő tanulmánytervet ál­lítsanak össze, illesszék azt bele egy országos és nem­zetközi gyógyfürdőláncba. Szerepeltessék, kínálják hazai és külföldi partnerek­nek egyaránt, de a népjóléti tárcát ugyancsak szívesen látnánk az érdeklődők kö­zött. S persze számítunk a továbbiakban Lengyel főor­vos, de más szakemberek hozzáértő közreműködésére is... letet várok az újabb befek­tetésemtől is. De a városia­sabb körülmények megte­remtése bizonyára ugyan­csak fontos a helybeliek szempontjából. Legalábbis egy meglevő — még inkább kialakuló — polgár; réteg igényli ezeket a szolgálta­tásokat. S miért utazna ezért Jászberénybe vagy Budapestre bárki, amikor ugyanazt helyben — nem alacsonyabb színvonalon — megkaphatja. Olcsóbban, gyorsabban! Másrészt a Sancella—Hungary Kft. például előre lekötött ál­landó jelleggel 2-3 szo­bát a hozzájuk érkező svéd, vagy más vendégek, üzle­ti partnerek részére. Akik természetes módon naponta szaunáznak, sportolnak. Nem beszélve arról, hogy Két huszonéves fiatalem­ber, a tápiószőlősi Fehér Sándor és a nagykátai Sí­pos Tamás gondolt egy na­gyot, és Nagykáta központ­jában, a mozi mellett, egy régi öreg házban megnyi­totta a környékben egye­dülállónak tartott, külön­leges, szép Dréher sörözőt. Azt mondják a helybé­liek, valamikor itt egy kis köpködő volt, most pedig a sötétbarna-fehér színek­kel, a természetes fa szép­ségével, a fényt, a tágassá­got kitűnően erősítő tük­rökkel tágas sörözőt vará­zsoltak. Halk diszkózene szól, a félkör alakú bár-, az­az sörpultnál rendelhetnek az egyedül betérő vendé­gek, ám az asztaloknál ké­nyelmesen elférnek a baráti társaságok is. \at*v merészség — Tavaly májusban kezdtük meg a tárgyaláso­kat — mqndja Fehér Sán­dor, aztán november köze­pén nyitottunk. — Mi okozta a vállalko­zás megkezdésekor a leg­nagyobb nehézséget? — Hogy merjünk bele­vágni! — válaszolja nem kis büszkeséggel Fehér Sán­dor. — Ma már nem merné­nek belevágni? — Nem igazán! Képzelje csak el, ez egy romos kis parasztház volt, beázott a Német kivonulás Kútba esett szerződés Mint ismeretes, az Ózdi Acélmű Rt. és a kormány­zat közötti, hosszú hónapok óta tartó állóháború május végén lezárult. Ennek 'kö­vetkezményeként a Metall­gesellschaft nevű, részvény- többséggel rendelkező né­met cég kivonja tőkéjét Ozd- ról. A kivonulás érzékenyen érinti a tápiószelei KoDA Rt. idei terveit. Mint Méne­si József ügyvezető igazga­tótól megtudtuk, 2,2 millió márkás aláírt . szerződés esett a kútba. A harmadik negyed­évre ugyan még 80 szá­zalékos a lekötöttségük, de az év utolsó három hónap­jában mindössze annak ne­gyedére kaptak eddig mun­kát. Emiatt az rt. vezetése intenzív tárgyalásokat foly­tat újabb megrendelések szerzésére. olasz testvérvárosunk is van, gyarapodó intézményi, családi — s remélhetőleg üzleti — kapcsolatokkal. No meg rendszeresen rendez­nek itt tánctalálkozókat, rockzenei fesztiválokat. A szomszédos Tápióbicskén nemzetközi motokrosszver- senyeket, Tápiószentmár- tonban lovasnapokat. A ver­senyzők s a nézők közül bi­zonyára sokan lesznek a vendégeim ... — A városban most épü­lő strand szakemberek sze­rint akár világszínvonalú fürdőhellyé is fejleszthető, „csak” éppen pénz, tőke hiányzik. Tud erről? — Hogyne. Foglalkoztat a dolog, de korai erről még beszélni... vagyis minden előfordulhat. tető is. Igaz, hogy mi csak béreljük az épületet, de lát­hatja, hogy mi munka van benne. És nemcsak a kül- csínt kell ám nézni, hanem a hátsó kiszolgálóhelyisé­geket, azoknak is meg kel­lett felelniük az előírások­nak. Nincs visszaút A Dréher söröző vállal­kozóinak az indulás rette­netesen nehéz volt. Ha va­laki belevág egy ilyen üz­letbe, annak lehet, hogy fél­úton elveszik a kedvét a bürokraták — vallják a dréheres fiúk —, de nem lehet megtorpanni, mert akkor úszik a befektetett pénz. Ók még a kölcsönök feltételrendszerénél is idő­ben észbekaptak, és elsők között kértek. Ma már régi jó világként emlegetik a négyszázezer forintos újra­kezdési támogatást. Ök is vallják más térségbeli vál­lalkozók véleményét: ma­gas kamatra nem szabad felvenni vállalkozáshoz kölcsönt, mert akkor lopni, csalni kell. Azt pedig a vendég nem szereti, hamar elpártol, és akkor a vállal­kozó nem tudja kitermelni még a hideg vízre valót sem. — Bejön a vendég a sö­rözőbe? — Most nem panaszkod­hatunk. Napközben termé­szetesen csak átmenő for­galmunk van, de esténként egymásnak adják a kili eset a vendégek. Asztaln nehéz helyet szorítani betérőknek. — Vannak törzsvend gek? — Természetesen. Hős szabb távon gondolk dunk... — Az mit jelent? — Színvonalat akarur nyújtani, és azt tartani akarjuk. Negyven kilomét rés körzetben nincs hasoi ló söröző, és az áraink igyekszünk leszorítani. Ne ml vagyunk a legdrágál bak. Az ital mellé kínálur sörkorcsolyákat: melei szendvicset, pogácsát, i hasét is, amit mindenné frissen hozunk a tápiósz« lősi cukrászüzemből. Szón bat, vasárnap éjjel kettő tartunk nyitva. öílelcli — A további terveik? — Már készül egy új he lyiség, mert szeretnén diszkót is. — Elárulná, hogy a söre ző ízléses belsejét hogya tervezték, készítették? — A társam dolgozo már több vendéglátóipa: egységben. Mielőtt hozzá kezdtünk, elmentünk lese! kedni: az ötletek közül legjobbakat igyekeztün megvalósítani. Egy cegléc kisiparos segített a bels építészeti munkák kivitele zésében. Deák Attila ELGONDOLKODTATO Gálaruha - hálaruha A szegényedés egyik ál­cázott, mégis feltűnő jele az, hogy a térségben is szer­te tucatszám nyíltak az úgynevezett bálás boltok. Nagykátán nem is egy van belőle. Sőt alkalmanként a művelődési központban is rendeznek egy-két napos vásárt. De Tápiószecsőn, Kó- kán, Tápiógyörgyén is meg­jelennek a bálaruhák áru­sai. Az álszent szépítés kedvéért bálabuti koknak, slágerboltnak írják és mondják az „importból származó” használt ruhákat árusító pincéket, ideiglenes építményeket. De hát mi szégyen van abban, hogy külföldi ruhá­ban járunk!? Jól emlék­szünk azokra az időkre — nevezetesen az ötvenes évek végére — amikor sikk volt külföldi eredetű hol­miban puccoskodni. Nagyon nagy keletje volt a Nyugatra távozott roko­nok által küldött csoma­gokból előkerült nylon alapanyagú blúzoknak, alsóneműknek és haris­nyáknak. Minden pénzt megadtak értük a divato­san öltözködni kívánó höl­gyek, de az urak is. Egé­szen jó jövedelmet biztosí­tott az ajándékcsomag. Ily módon tudták segíteni a külföldi rokonok a „vissza- maradottakat”. Nos, ma már nincs rá szükség és még csak fá­rasztó utazásokat sem kell tenni ahhoz, hogy valaki eredeti, márkás párizsi, londoni vagy római szabó által varratott holmikban tündököljék. Elég, ha el­ballag a bálabutikba, ki­logrammonként 150—600 fo­rintért megvásárolhatja az áhított ruhaneműt. Potom 350 forintért remekbe sza­bott zakót mondhatunk magunkénak, hogy azután mihamarabb kiollózzuk be­lőle a nyugati szabó céljel- zesét. Szégyelljük?! Hát! Pedig ne higgye senki, hogy ez a legmélyebb pont, hogy ez a vég! A szegényedés most egy olyan állandó folyamat, aminek a végén feladjuk önérzeteskedésünket. Ma is nem egy középosztálybe­li embert, egyaránt hölgyet és urat ismerek, aki a használtruha-üzletben szer­zi meg a „magára valót”. Pedagógusok, tisztviselők, mérnökök, jogászok kere­sik fel, még pironkodván és titokban ezeket a „ruha­szalonokat”. Találkozha­tunk azokkal a régebben nyugdíjban élő, ún. maga­sabb körökhöz tartozó sze­mélyekkel, akiket annak idején igazgató úrnak, őr­nagy elvtársnak, főmérnök kartársnak szólítottak. Az történt, hogy felcserélték az elnyűtt gálaruhát a bálaru­hával. Igaz, hogy ez a ru­haféle jobban is illik mai beosztásukhoz. Volt főosz­tályvezető most portás, és a volt üzemvezető jelenleg éjjeliőr egy építkezésnél. Csak rosszallóan csóvál­juk a fejünket: hová süly- lyedtünk? Titokban pedig csodáljuk őket és talán iri­gyeljük is egy kicsit, mert van elég bátorságuk szem­beszállni a nyomorgató sorssal. — KATT — Tóth Ferenc — he — Szauna is lesz Fittek és nettek (hácé)

Next

/
Oldalképek
Tartalom