Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-18 / 141. szám
* ti * ■i§ft * é * f * * y I. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM 1931. JŰN ü , 13., KEDD MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Kellene a gyógyfürdő Meg a strand is messze van Vállalkozni pedig kell! Dréhere® fiúh A városi önkormányzat egy korábbi ülésén az egészségügy helyzetét boncolgatták a képviselők. Ekikor merült fel ismét az épülő nagy. kátai strand vizének gyógyászati értéke. Vizsgálatok alapján a szakemberek olyan természeti adottságnak tartják, amelyet vétek lenne kihasználatlanul hagyni. — Megint lekésünk valamiről, ha nem lépünk időben — jegyezte meg dr. Lengyel László reumatoló- gus főorvos, akinek sokan osztják a véleményét Nagy- kátán. — Engem három éve izgat a kérdés. Az Országos Közegészségügyi Intézet ugyanis 1988-ban vizsgálta meg a leendő strandfürdő hévízkútjának vízminőségét. Az eljárás során, megállapították, hogy a kút termál- és ásványvizet ad. A magas nátrium-, továbbá kloridtartalom Bükkszék, Balf, Párád alkalikus vízéhez teszi hasonlatossá. Emellett a hidrogénkarbonát aránya a sós gyógyvizéről nevezetes zala-karosi, hajdú- szoboszlói fürdőkkel vetekedik. Növeli a víz gyógyászati hasznosságát a magas jód- és fluórmennyiség is. Magyarán: ez a víz a mozgásszervi betegségeik kezelésén túlmenően ideg-, urológiai-, nőgyógyászati, gégészeti. asztmatikus betegségek esetében egyaránt jó hatásfokkal alkalmazható. Lépcsőzetesen Vagyis a betegek nagy csoportját érintené. Kézenfekvőnek látszik, hogy ne csak strand épüljön! Egy gyógyfürdőt is kellene a víz mellé építeni! Az itt kialakítandó korszerű fiziko- és balneoterápiás egységek természetesen jelentős anyagi befektetést igényelnek. Lépcsőzetes fejlesztéssel azonban — szerintem — megvalósítható, mert nem csak egészségügyi, de gazdasági haszon is várható. Jelenleg betegeink egy részét ambuláns fürdőkezelésre utaljuk: 1990-ben például 5500 fürdőjegyet adtunk ki. Az ebből származó haszon így a felkeresett gyógyfürdőkben jelentkezik. Ráadásul a strand csak szezonálisan üzemeltethető, míg a gyógyfürdő egész éven át több embernek biztosítana munkalehetőséget. Gyógyfürdő címkével és az egészségügyi létesítményekkel maga a strand is több embert vonz. Ennek a reklámban, a várható idegenforgalomban ugyancsak komoly súlya lenne. Köztudott, hogy a város korábbi (tanácsi) vezetése tapiömenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Deák Attila. 9 Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban. döntötte el a strand felépítését. Egyben állást foglalt a termálvíz gyógyászati fel- használásáról. Mielőbb hozzá kellene fogni a megvalósításhoz. Induljunk el, mert a késlekedés mindannyiunkat, de főként a a térség betegeit hozza hátrányos helyzetbe. Ősszel várható a társadalombiztosítási törvény- javaslat elfogadása, jövő év januártól új térítési rendszer lép életbe. Nagyon ki lesz „centizve” minden. Ezért szívügyem a kérdés, amire föltétien választ várok az önkormányzattól. Kiforratlan — Lengyel főorvos aggodalma teljesen jogos — mondta megkeresésünkre Bodrogi Györgyné, Nagyká- ta polgármester asszonya. Nagyon szeretnénk már ma a távlatokba vezető utat építeni. Álmainkban egy minden szükséges feltétellel rendelkező kisváros képe lebeg. Amely nemcsak saját polgárait látja el, biztosít számukra életteret, hanem együttműködik a környező településekkel is. E megközelítésben egy — de nagyon fontos — kérdés az egészségügy. Be kell azonban látni, hogy a három évvel korábbiakhoz képest teljesen megváltozott a szituáció. Az állami beruházásoknál mégiscsak volt valami kiszámítható, ha megfelelő helyen áldásukat adták a döntésre. Most kelletni kell magunkat _ a hazai és külföldi tőiké előtt... S amíg nincs például telefonunk, addig szóba sem állnak velünk! Megváltozott tehát a sorrend. S mondjam-e, hogy mindenekelőtt üzemeltetni muszáj a várost, az intézményeket. Nem mondhatunk le a belvízrendezésről, út-, járdaépítésről, legyen az a városközpont vagy a Kázmér utca. Mellesleg teljesen kiforratlan még a helyzet az Nagykátán, a volt piactérrel szemben, a 31-es műút mellett napról napra magasabbra emelkedik a város most épülő, első szállodája. Amint arról már beszámoltunk, a jövő év május 31-ig felépülő vendéglátó komplexum kivitelezője a nagykátai Építőipari Szövetkezet. Az építtető pedig Majoros Tibor vállalkozó, Tápiószele alpolgármestere, akitől újabb információkat kaptunk. Eszerint egy külön kis kastélyszerű épülettel bővítette az eredeti terveket, ahol fittness klub működik majd. Lesz itt — elsősorban a hölgyek örömére — szép- ségszaíon, szolárium, szauna, kondícióterem. — Természetesen jó üzegészségügyben, tisztázatlanok a tulajdonviszonyok: a térséget szolgáló szakorvosi rendelőintézet sorsa szintén bizonytalan. A korábbi strandfürdőre vonatkozó terveket pedig nem vetettük el, hiszen nem volt ilyen: fedezet nélküli, hosszabb távra szóló állás- foglalás született. Ezzel egyetértünk, magunkénak valljuk. De nincs a városnak pénze még arra sem, hogy a strandot egyedül felépítse, pedig a lakosság erre fizetett öt év alatt mintegy 12 millió forintot teho formájában. Ez pedig az utolsó fillérig benne itfyt az eddig strandra és ifjúsági parkra költött 60 millióban. Ahhoz, hogy a most épülő gyermek- és meleg vizű felnőttmedence üzemeljen, még kb. 50 millió forintra van szükség. S ekkor még csak — félkész állapotok között — a nagymamák és unokák élvezhetik a vizet. További húszmillióból kijönne a harmadik medence — de a gyógyfürdő még olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől... Kínálják Itt tartunk: még strandunk se lesz az idén, tőke nélkül jövőre sem. Ezért 350 ezer forintos szerződést kötöttünk a MEDINVEST elnevezésű propaganda- és reklámügynökséggel. Arra szól a megbízatásuk, hogy július 31-ig gyógyfürdő- üdülő tanulmánytervet állítsanak össze, illesszék azt bele egy országos és nemzetközi gyógyfürdőláncba. Szerepeltessék, kínálják hazai és külföldi partnereknek egyaránt, de a népjóléti tárcát ugyancsak szívesen látnánk az érdeklődők között. S persze számítunk a továbbiakban Lengyel főorvos, de más szakemberek hozzáértő közreműködésére is... letet várok az újabb befektetésemtől is. De a városiasabb körülmények megteremtése bizonyára ugyancsak fontos a helybeliek szempontjából. Legalábbis egy meglevő — még inkább kialakuló — polgár; réteg igényli ezeket a szolgáltatásokat. S miért utazna ezért Jászberénybe vagy Budapestre bárki, amikor ugyanazt helyben — nem alacsonyabb színvonalon — megkaphatja. Olcsóbban, gyorsabban! Másrészt a Sancella—Hungary Kft. például előre lekötött állandó jelleggel 2-3 szobát a hozzájuk érkező svéd, vagy más vendégek, üzleti partnerek részére. Akik természetes módon naponta szaunáznak, sportolnak. Nem beszélve arról, hogy Két huszonéves fiatalember, a tápiószőlősi Fehér Sándor és a nagykátai Sípos Tamás gondolt egy nagyot, és Nagykáta központjában, a mozi mellett, egy régi öreg házban megnyitotta a környékben egyedülállónak tartott, különleges, szép Dréher sörözőt. Azt mondják a helybéliek, valamikor itt egy kis köpködő volt, most pedig a sötétbarna-fehér színekkel, a természetes fa szépségével, a fényt, a tágasságot kitűnően erősítő tükrökkel tágas sörözőt varázsoltak. Halk diszkózene szól, a félkör alakú bár-, azaz sörpultnál rendelhetnek az egyedül betérő vendégek, ám az asztaloknál kényelmesen elférnek a baráti társaságok is. \at*v merészség — Tavaly májusban kezdtük meg a tárgyalásokat — mqndja Fehér Sándor, aztán november közepén nyitottunk. — Mi okozta a vállalkozás megkezdésekor a legnagyobb nehézséget? — Hogy merjünk belevágni! — válaszolja nem kis büszkeséggel Fehér Sándor. — Ma már nem mernének belevágni? — Nem igazán! Képzelje csak el, ez egy romos kis parasztház volt, beázott a Német kivonulás Kútba esett szerződés Mint ismeretes, az Ózdi Acélmű Rt. és a kormányzat közötti, hosszú hónapok óta tartó állóháború május végén lezárult. Ennek 'következményeként a Metallgesellschaft nevű, részvény- többséggel rendelkező német cég kivonja tőkéjét Ozd- ról. A kivonulás érzékenyen érinti a tápiószelei KoDA Rt. idei terveit. Mint Ménesi József ügyvezető igazgatótól megtudtuk, 2,2 millió márkás aláírt . szerződés esett a kútba. A harmadik negyedévre ugyan még 80 százalékos a lekötöttségük, de az év utolsó három hónapjában mindössze annak negyedére kaptak eddig munkát. Emiatt az rt. vezetése intenzív tárgyalásokat folytat újabb megrendelések szerzésére. olasz testvérvárosunk is van, gyarapodó intézményi, családi — s remélhetőleg üzleti — kapcsolatokkal. No meg rendszeresen rendeznek itt tánctalálkozókat, rockzenei fesztiválokat. A szomszédos Tápióbicskén nemzetközi motokrosszver- senyeket, Tápiószentmár- tonban lovasnapokat. A versenyzők s a nézők közül bizonyára sokan lesznek a vendégeim ... — A városban most épülő strand szakemberek szerint akár világszínvonalú fürdőhellyé is fejleszthető, „csak” éppen pénz, tőke hiányzik. Tud erről? — Hogyne. Foglalkoztat a dolog, de korai erről még beszélni... vagyis minden előfordulhat. tető is. Igaz, hogy mi csak béreljük az épületet, de láthatja, hogy mi munka van benne. És nemcsak a kül- csínt kell ám nézni, hanem a hátsó kiszolgálóhelyiségeket, azoknak is meg kellett felelniük az előírásoknak. Nincs visszaút A Dréher söröző vállalkozóinak az indulás rettenetesen nehéz volt. Ha valaki belevág egy ilyen üzletbe, annak lehet, hogy félúton elveszik a kedvét a bürokraták — vallják a dréheres fiúk —, de nem lehet megtorpanni, mert akkor úszik a befektetett pénz. Ók még a kölcsönök feltételrendszerénél is időben észbekaptak, és elsők között kértek. Ma már régi jó világként emlegetik a négyszázezer forintos újrakezdési támogatást. Ök is vallják más térségbeli vállalkozók véleményét: magas kamatra nem szabad felvenni vállalkozáshoz kölcsönt, mert akkor lopni, csalni kell. Azt pedig a vendég nem szereti, hamar elpártol, és akkor a vállalkozó nem tudja kitermelni még a hideg vízre valót sem. — Bejön a vendég a sörözőbe? — Most nem panaszkodhatunk. Napközben természetesen csak átmenő forgalmunk van, de esténként egymásnak adják a kili eset a vendégek. Asztaln nehéz helyet szorítani betérőknek. — Vannak törzsvend gek? — Természetesen. Hős szabb távon gondolk dunk... — Az mit jelent? — Színvonalat akarur nyújtani, és azt tartani akarjuk. Negyven kilomét rés körzetben nincs hasoi ló söröző, és az áraink igyekszünk leszorítani. Ne ml vagyunk a legdrágál bak. Az ital mellé kínálur sörkorcsolyákat: melei szendvicset, pogácsát, i hasét is, amit mindenné frissen hozunk a tápiósz« lősi cukrászüzemből. Szón bat, vasárnap éjjel kettő tartunk nyitva. öílelcli — A további terveik? — Már készül egy új he lyiség, mert szeretnén diszkót is. — Elárulná, hogy a söre ző ízléses belsejét hogya tervezték, készítették? — A társam dolgozo már több vendéglátóipa: egységben. Mielőtt hozzá kezdtünk, elmentünk lese! kedni: az ötletek közül legjobbakat igyekeztün megvalósítani. Egy cegléc kisiparos segített a bels építészeti munkák kivitele zésében. Deák Attila ELGONDOLKODTATO Gálaruha - hálaruha A szegényedés egyik álcázott, mégis feltűnő jele az, hogy a térségben is szerte tucatszám nyíltak az úgynevezett bálás boltok. Nagykátán nem is egy van belőle. Sőt alkalmanként a művelődési központban is rendeznek egy-két napos vásárt. De Tápiószecsőn, Kó- kán, Tápiógyörgyén is megjelennek a bálaruhák árusai. Az álszent szépítés kedvéért bálabuti koknak, slágerboltnak írják és mondják az „importból származó” használt ruhákat árusító pincéket, ideiglenes építményeket. De hát mi szégyen van abban, hogy külföldi ruhában járunk!? Jól emlékszünk azokra az időkre — nevezetesen az ötvenes évek végére — amikor sikk volt külföldi eredetű holmiban puccoskodni. Nagyon nagy keletje volt a Nyugatra távozott rokonok által küldött csomagokból előkerült nylon alapanyagú blúzoknak, alsóneműknek és harisnyáknak. Minden pénzt megadtak értük a divatosan öltözködni kívánó hölgyek, de az urak is. Egészen jó jövedelmet biztosított az ajándékcsomag. Ily módon tudták segíteni a külföldi rokonok a „vissza- maradottakat”. Nos, ma már nincs rá szükség és még csak fárasztó utazásokat sem kell tenni ahhoz, hogy valaki eredeti, márkás párizsi, londoni vagy római szabó által varratott holmikban tündököljék. Elég, ha elballag a bálabutikba, kilogrammonként 150—600 forintért megvásárolhatja az áhított ruhaneműt. Potom 350 forintért remekbe szabott zakót mondhatunk magunkénak, hogy azután mihamarabb kiollózzuk belőle a nyugati szabó céljel- zesét. Szégyelljük?! Hát! Pedig ne higgye senki, hogy ez a legmélyebb pont, hogy ez a vég! A szegényedés most egy olyan állandó folyamat, aminek a végén feladjuk önérzeteskedésünket. Ma is nem egy középosztálybeli embert, egyaránt hölgyet és urat ismerek, aki a használtruha-üzletben szerzi meg a „magára valót”. Pedagógusok, tisztviselők, mérnökök, jogászok keresik fel, még pironkodván és titokban ezeket a „ruhaszalonokat”. Találkozhatunk azokkal a régebben nyugdíjban élő, ún. magasabb körökhöz tartozó személyekkel, akiket annak idején igazgató úrnak, őrnagy elvtársnak, főmérnök kartársnak szólítottak. Az történt, hogy felcserélték az elnyűtt gálaruhát a bálaruhával. Igaz, hogy ez a ruhaféle jobban is illik mai beosztásukhoz. Volt főosztályvezető most portás, és a volt üzemvezető jelenleg éjjeliőr egy építkezésnél. Csak rosszallóan csóváljuk a fejünket: hová süly- lyedtünk? Titokban pedig csodáljuk őket és talán irigyeljük is egy kicsit, mert van elég bátorságuk szembeszállni a nyomorgató sorssal. — KATT — Tóth Ferenc — he — Szauna is lesz Fittek és nettek (hácé)
