Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-17 / 140. szám
I. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 1991, JÚNIUS 17., HÉTFŐ DA^SI t/ifiMflP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Ez a merőkanál nem nyereségcentrikus Mint a mesében, olyan a konyhája Nagyzási mánia ? ALIG TELIK el hét, hogy ne kapnánk hírt új lapok születéséről. Az ember csak kapkodja a fejét, nem győz csodálkozni, honnan ennyi bőkezű mecénás, ennyi könnyelmű Krőzus ?! Mert aki jártas a lap- csinálásban, az tudja, manapság igen sokba kerül az effajta mulatság. A papír ára és a nyomdai költségek a magasba szöktek, s még hol van az újságírók fizetése, a rezsi, a honor és a terjesztés díja. Ez utóbbiakról most nem meditálok, mert azokat a médiákat, melyekről szó lesz, nem érintik. Még szerencse. Különben a lapgazdává avanzsált községeknek inge-gatyá- ja rámenne erre a járványként terjedő újkori nagyzási mániára. A megboldogult pártállam idején üzemi lapokat csináltunk. Ügy hiányzott ez az üzemeknek, mint púp a szépasszony hátára. Cipelte, nyögte, mert felülről rábeszélték. Minden rendszerben van valami jó is, és ha azt a jót átmentjük a következő érába, nincs abban semmi rossz. De miért pont a lapcsiná- lást tekintjük követésre méltónak, miért ezzel akarnak egyesek rangot, tekintélyt szerezni? Mert szerintem erre megy ki a játék. A saját lap amolyan státusszimbólum, mely nélkül a község nem község. s a polgármester sem érezheti igazán magát községatyának, ha magvas kinyilatkozásait nem nyomtatott betűkkel adja a gondjaiba vett község tudtára. Szeretném leszögezni, nem a kenyérféltés beszél belőlem. Egy több évtizedes, bejáratott napilapnak a községi kiadványok nem jelentenek komoly konkurenciát. A szakma iránti igényesség nevében írok, lévén, hogy e lapok többsége sem tartalmilag, sem stiláriasan, de még csak szerkesztési- leg sem ütik meg azt a mértéket, mely létjogosultságukat igazolná. Arra viszont nagyon jók, hogy az adott település grafomániásai teret nyerjenek, s kedvükre pancsikáljanak a közösség pénzén. Tessék csak megnézni, egy-egy számban ugyanaz a szerző két, három, sőt ennél több „művét” is jegyzi. És azt is tessék megnézni, hány olyan írás jelenik meg, mely bírálja a lapgazdát. Az ön- kormányzatot. Mert ha valaki nem tudná, a lap- csinálást kevés kivétellel, az önkormányzat finanszírozza. Nem direkt, hanem indirekt. Például: a pénzt a művelődési ház kapja, illetve annyival többet kap, mint amennyibe a lap kerül. Hogy mennyibe kerül? Egy kiadvány annál drágább, minél kisebb a példányszám. Egy 20 forintért árusított lapot — 1000 példány esetén — minimum 40 forintért állítanak elő. A két összeg közti differenciát úgyszintén a polgár fizeti. Ennyivel kevesebb jut könyvre, rangosabb, igazi újságra a községi könyvtárnak, megint csak nem lesz kifestve a művelődési ház nagyterme, s az idén sem veszik meg a 100 tő rózsát a főtérre, mert nem jutott rá pénz a közös kasszából. ÓRÁKIG tudnék Vitatkozni, számtalan ellenérvem van a fenti témában. Maradjunk any- nyiban, az üzemi lapcsi- nálás a porhintést szolgálta, de legalább — általában — szakem- ber(ek) csinálta. A települési lap is porhintés, de kontár módra. (—maíula—) HOLNAP A Marczibányi téren Alakuló ülés Farmos festője Májusban és június elején a Marczibányi téri Művelődési Központban vendégeskedtek Horváth László festményei. A jeles festő farmosi tárgyú tájképei mellett bemutatta tokaji akvarelljeit, remalcbe szabott portréit. Farmosi sorozatából kimagaslik a templom szürkékbe ágyazott látképe, s a „Téli utca’’. Fölkészültségének tanúbizonyságai a porték. Valóban remekel „Nagyanyám" arcának fölidézésében, pompás Jóláthy Attiláról készített festménye. Miközben nyitott, megfontolt egyúttal, mert tiszteli a festészet törvényeit, annak gazdagításra és nem kompromittálására törekszik. A mérnöki pontosságú rajzi hálózat hitelesíti vizuális gondolatait. Művészetének külön értéke, hogy a farmosi tájat és farmosi hangulatokat közérthető, színes technikával tudja megörökíteni. L. M. Farmosi udvar Ilyen jó ebéd után legszívesebben aludnék egyet (Petényi István felvétele) — A pacal miatt jöttem! — állít be a reménykedő vendég az inárcsi — vasútállomás melletti — büfé rejtett kis vendéglőjébe. Ezúttal azonban nincs szerencséje. — Sajnos elfogyott — sajnálkozik Kozma József- né, a szakácsnő. — Nemrég nyolc adagot vittek el egyben. Nem főzök olyan sokat. Viszont van birkapörkölt, ha szereti. A vendég arca felderül — szemmel láthatólag rajong a birkapörköltért —, és letelepszik egy népies terítővei borított, virággal díszített asztal mellé. Akkora tányér birkapörköltet kap — 100 forintért —, hogy az alját majdnem otthagyja szégyenszemre. De azért erőt vesz magán. Egy másik vendég — aki, mint kiderül, történetesen vegetáriánus — szintén óriási adag „üres” bablevest eszik — három ember jóllakna belőle. Otthonos ízek, kellemes fűszerezés — és a menzához, meg üzemi konyhához szokott gyomornak mérhetetlen mennyiség. A falvakat járva ritkán találunk igazán jó étteremre. A legtöbb egyszerű kocsma, ahol étel gyanánt legfeljebb Tibi csokit árulnak. A helybéliek ugyan otthon esznek, az átutazókra pedig korábban nemigen lehetett építeni ezen a tájon, de DABASI HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 őratg a szerkesztőségben. Címünk : Bp. Vili. kér., Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 14«. Telefon: 138-2399/283 ha a falvak ezentúl — ahogy mondják — „vonzani” akarják a turistákat, gondolniuk kell ilyesmire is. Inárcson a legutóbbi időkig ez a kis étterem biztosította az átutazók és kíváncsiskodók étkezési lehetőségét. Létezéséről csak véletlenül lehetett tudomást szerezni, ugyanis kívülről semmi nem árulja el, hogy kávén, üdítőn és alkoholon kívül más is kapható. Egyszer bekukkantottam a belső helyiségbe, ahol egészen más világ fogadott: otthonos kis étterem, kézmosóval, szappannal, törülközővel a sarokban, kedves, jószívű személyzet, olyan: „hadd egyen szegény, ki tudja, mióta éh ezik”-hozzál lássál. Kozma Józsefné azt állítja ugyan, hogy nem veszteségesek, de ahogy merőkanala megszalad, kételkedem benne. Ugyanakkor jó érzéssel tölt el, hogy létezik ilyen „mamás” kiszolgálás, mintha nem is a mai Magyarországon lennénk. Mint a mesében. — Itt már reggelizni is lehet. Igaz, tea, kakaó nincs, ilyet nem szoktak igényelni — mondja szinte bocsánatkérő mosollyal a szakácsnő —, inkább sört, vagy üdítőt. Tojásrántottá- val, kolbásszal, frissensül- tekkel kezdhetik a napot, akik ide betérnek. A déli menüben állandó szereplő a bableves és a babgulyás, a sertés- és birkapörkölt, a pacal és a különféle frissensültek. Főzelékek. tészták is előfordulnak, csak hát az igény ... Előfizetőik is vannak, téesz- dolgozók, nyugdíjasok elsősorban. Az előfizetési díj 56 forint naponta. Az ízletes konyha, a szorgalom és a kedvesség nincs igazán megfizetve. A szakácsnő bruttó alapfizetése 7300 forint, a segítője, — nevezzem konyhalánynak? —. Komaság Györgyné 6240 forintot keres. Erre számolják a forgalmat, ami persze változó. Kozma Józsefné emlékeiben őrzi még a régi esküvőket, eljegyzéseket, osztálytalálkozókat. — Szerintem most nincs az embereknek pénzük ilyesmire — gondolkodik hangosan. Hallottam, az elmúlt hetekben új vendéglő nyílt Inárcson. Magam még nem jártam ott. Bizonyára korszerűbb, szebben berendezett, mint ez a kis „resti”, de házias ízekben, kedves kiszolgálásban nehéz lesz vele felvenni a versenyt. Pachner Edit A növekvő bűnözés ellenére Újlengyelben viszonylag jónak mondható a közbiztonság. E kedvező állapot megőrzése érdekében itt is létrejön a faluvédő egyesület, melynek alakuló ülése június 18-án, kedden este 19 órakor lesz az önkormányzati hivatalban. Újlengyel Kiképzés Újlengyel Polgári Védelmi Parancsnoksága kéri az érintett lakosokat, hogy június 19-én, déli 12 órakor feltétlenül jelenjenek meg az egészségügyi szak- szolgálat kiképzésén. A kiképzés helye az ön- kormányzati hivatal tanácsterme lesz. Kicsiknek, nagyoknak Meghívó Ócsára Az alábbi levelet egy ócsai kislánytól kaptuk, nekünk címezte, de valójában valamennyi Pest megyei kispajtásának küldi, akik a vakációt szeretnék hasznosan és jó környezetben eltölteni. Kedves Gyerekek! Ocsán lakom, ahol nagyon sok látnivaló van. Kezdem a 750 éves, rormán stílusban épült kereszthajós reformáitus templommal, mely egyik építészeti ritkasága a megyének. Folytatom az ócsai tájházzal, ahol rengeteg régi tárgyat és eszközt állítottak ki. Az Ócsához tartozó tájvédelmi terület 3500 hektáros. Ennek egyik nagyon szép része a Selyemrét. Fellelhetők itt olyan növényi ritkaságok, amiket eddig legfeljebb képen láttatok. Ráadásul az állatvilág is gazdag: vaddisznó, szarvas, őz, nyúl, róka és rengeteg madár. A községünk egykor híres volt a szőlő- termelésről. Ezt bizonyítja a 100 pincéből álló pincesor. Ezt is érdemes megnézni, vagy a kopjafás temetőnket. A mi családunk szegfűtermesztéssel foglalkozik. Az udvarunkban van egy istálló is, melynek falait apukám telerakta régi eszközökkel. Ezeket a környéken gyűjtötte, valamikor nagyapáink használták. Akad köztük járom, sütőlapát, kampók, kolompok és 100 éves szőlőprés. Ezt nem a falon tartjuk. Ilyen dolgokat már csak múzeumokban látni manapság. Szintén az istállóban látható a családunk három kedvence. Egy kanca, egy csődor, és egy kiscsikó. A lovakon leiiet lovagolni, vagy a lőcsöskocsival kocsikázni. Akit mindez érdekel, írjon egy levelet a címünkre, mi szívesen fogadunk vendéget. Balló Edit tanuló 2364 Ócsa, Somogyi Béla u. 16/A A fenti levélhez mi annyit tennénk hozzá: dicséretes az a szülői és pedagógusi összmunka, melynek nyomán ilyen mély gyökerekkel kötődik egy gyermeklány a szülőföldjéhez.
