Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-17 / 140. szám

FINISBEN A BIZTOSÍT Körkép a kötelezőről Gyerekek a vakációról Munkát keresek tábor helyett A jó idő sokakat csalogatott a hétvégén a Dunakanyar strandjaira. A tűző napon bizony szükség volt arra, hogy vastagon leolajozzák egymás testét Egymilliónál kevesebb autótulajdonos kötötte ed­dig meg az új kötelező gép­jármű-felelősségbiztosítási szerződést a hat biztosító- intézetnél a Pénzügymi­nisztérium adatai szerint. Így a július 1-jei határidőig már mindössze két hét áll rendelkezésre a további, körülbelül 1,6 millió ügy­félnek, s a biztosítóknak. A Hungáriánál a biztosítá­si állomány már meghalad­ja a félmillót, de még két­szer ennyit szeretnének kötni. Ügy tapasztalják, hogy ügynökeik általában sikerrel járnak, a kiküldött csekkek azonban csak igen elenyésző arányban érkez­tek vissza. Ezért a biztosító most a hátralévő időben megerősíti ügynöki gárdá­ját. Az Állami Biztosítónál elmondták: eddig körülbe­lül 200-300 ezer aláírt szer­ződés van a birtokukban, a terv azonban ennek több mint duplája. Éppen ezért a hét végén új akciót kezd­tek „Légy saját magad ügynöke” elnevezéssel. En­nek lényege, hogy azt a 300 forintot, amelyet a költség- vetés juttat szerződésen­ként a biztosítóknak, ők odaadják annak az ügyfél­nek, aki befárad valame­lyik ÁB-irodába, és aláírja a szerződést. Mivel úgy gondolják, hogy sokan az utolsó pillanatra halasztják a szerződés megkötését, ezért július 1-jéig szomba­tonként is nyitva tartanak néhány fiókot, ám számí­tani kell ezeken a napokon nagyobb sorállásra. Az ÁB-Generali még el sem kezdte a kötelező biz­tosítások szervezését. Igaz, mindössze 20-50 ezer biz­tosítást szándékoznak meg­kötni, és 15-től küldik ki a leveleket ügyfeleiknek, többnyire vállalkozóknak, őket egyébként részben levélben, részben személye­sen keresik fel. A Colonia Biztosítónál sem túl sok kötelezőt kö­töttek. A német érdekelt­ségű cég azzal kívánja vonzóbbá tenni szolgáltatá­sait, hogy országos hálózata nem irodai rendszerben működik, hanem telefonon elérhető ügynökök útján, akik nemcsak a szerződé­seket kötik meg, hanem a kárbecslői teendőket is el­látják, s a károkat helyben kifizetik. Az ügynökök ne­ve és telefonszáma azon a kártyán is szerepel, ame­lyen a károkozó autós el­ismeri vétkességét a bal­esetben. Hiszen a nevekre és telefonszámokra ezúttal az „áldozatoknak” lesz szükségük. A kötelező biztosítások kötésével szintén foglalko­zó Garancia Biztosítót és a Providencia Rt.-t nem si­került ez ügyben szóra bír­ni, így egyelőre arra sincs válasz, vajon beváltak-e a Providenciánál üzletkötő­ként a postások. Tovább nő a kistermelők szerepe a zöldségtermelés­ben, ők adták 1990-ben az össztermék 77 százalékát — derül ki abból a statisztikai összegzésből, amelyet a KSH mezőgazdasági sta­tisztikával foglalkozó fő­osztálya tett közzé. A magyar zöldségter­mesztésben a múlt évben is Ügy látszik, a vakáció kezdetével beköszöntött az igazi nyár is. A hétvé­gén a gondtalanság, a na­pon való sütikérezés, a strandolás és a jó idő volt a jellemző. A megye vala­mennyi általános iskolájá­ban elballagtak a nyolcadi­a már hosszabb ideje ta­pasztalható tendenciák ér­vényesültek, azaz a mintegy 2 millió tonnányi zöldséget 116 ezer hektáron termelték meg — ez 10 százalékkal haladta meg az 1989-es te­rület nagyságát —, főként szántóföldön. A többit a kertekből és más egyéb művelődési ágakból taka­rítják be. A termés 88 szá­zalékát ugyanaz a 11 zöld­ségféle — többek között a fejes káposzta, sárgarépa, vöröshagyma, uborka, zöld­bab, zöldborsó, paradicsom és csemegekukorica —. adta, mint az előző években. Je­lentősebb területcsökkenés csupán a vöröshagyma ese­tében volt. Ugyanakkor to­vább növekedett egyebek mellett: a csemegekukori­ca, a paradicsom és a fok­hagyma vetésterülete. A vetésterületek növekedése általában együtt járt a ho­zamok emelkedésével is. A kedvezőtlen időjárás kisebb termésátlagot eredménye­zett például a sárga- és görögdinnyénél, valamint a zöldbabnál és a spenótnál. A kistermelők szerepének növekedését mutatja az a tény, hogy a szántóföldi zöldségtermelés csaknem 68 százaléka, a kerti és más művelési ágakban termeli zöldségfélék termelésének pedig 98 százaléka került ki a kisüzemi gazdaságokból. A kistermelői részarány számottevő növekedése a mezőgazdasági nagyüzemek termelésének jelentős csök­kenése mellett következett be. Ez évek óta tartó folya­mat, amely jól nyomon kö­vethető. Míg ugyanis 1981— 85 között a zöldségtermelés 59 százalékát adták a kis­termelők, addig 1986—1990. között ez az arány elérte a 72 százalékot. Az említett szerkezeti eltolódás jól megmutatkozik az egyes zöldségfélék termelésében is. így például: tavalyelőtt a zöldborsó mennyiségének 14 százalékát termesztették a kistermelők, addig 1990- ben már a termés közel egyharmadát szedték le. kosok, búcsút vettek tár­saiktól, tanáraiktól. Több százezer gyerek számára befejeződött élete első gondtalan szakasza. Hogy mi lesz velük, hogyan töl­tik a nyarat, és mi azzal a sok kis társukkal, aki még a 14 éves korosztály alatti táborba tartozik, annak próbáltunk utánajárni. (La­punk 4. oldalán egyébként összeállítást olvashatnak az olcsóbb táborozás és a kevés diákmunka lehetősé­géről.) Pest megye valamennyi iskolája szervez táborokat, hal több, hol kevesebb gye­rek, de csoportosan üdül, sátorozik, vándortáborozik, mássza a hegyeket, nagyo­kat fürdik, vagy a legkü­lönbözőbb szaktáborokban gyarapítja tudását, fejleszti képességeit. Vácról mennek diákok a Balaton partjára, mások a szülők révén nehezen meg­szerzett, még viszonylag ol­csó szakszervezeti üdülők­ben töltődnek fel. Beszél­tünk váci sport tagozatos tanulóval, aki a követke­zőket mondta el: — Van még két napja anyukámnak, hogy eldönt­se, tud-e fizetni. Tetszik tudni, én focizni szeretek, és a tanárok szerint ügyes gyerek vagyok. Ha lesz a szüleimnek elég pénze, el­mehetek egy edzőtáborba Olaszországba. Nagyon sze­retném, segítek otthon, és próbáltam jó fiú lenni, csak hogy mehessek. Dolgozni még kicsi vagyok, hiszen hatodikba jártam, de azért jó volna a többi fiúval ed­zeni. Főleg az lenne az iga­zi, hogy nem Magyarorszá­gon vagyunk, és biztos sok új barátot is szerezhetnénk. Angolul tanulok, majd úgy beszélnénk és mutogatnánk — magyarázta Policsányi János, akinek még nem dőlt el a programja. A megye szervezésében idén is tartanak képzőmű­vészeti tábort Dunakeszin. A gyerekek oda pályázat útján juthattak el, rajzok­kal, kerámiatervekkel, fest­ményekkel és kisplaszti­kákkal. Horváth Krisztián és a kisöccse halásztelkiek, már második alkalommal töltik ott a vakáció egy ré­szét, hogy nap mint nap új alkotásokkal örvendeztes­sék meg az oktató tanáro­kat, művészeket, akik az utánpótlásról gondoskod­nak. — Az én nevem ne tes­sék leírná, csak annyit, hogy Marci! Mi négyen va­gyunk testvérek, Nagykő­rösön lakunk, és nagyon szerényen élünk. Apukám azt mondta, ő nem tud lop­Voltak fiatalok, akik már a vakáció első napját bicikli­túrával kezdték, s karikáz- va látogattak el a festői Szentendrére (Erdősi Agnes felvételei) ni, tehát mi nem mehetünk nyaralni. Én már elég nagy vagyok, hogy segítsem őket anyagilag, tehát dolgozni fogok. Még nem tudom, mit, de tábor helyett munkát keresek. Voltam több cég­nél, szívesen hordanék ki levelet vagy mondjuk újsá­got, de fagyizóban vagy va­lami kocsmában is moso­gatnék, csak azért, hogy se­gítsek a családunk anyagi helyzetén. Az a baj, hogy a táborok nem kötelezőek, mint az osztálykirándulá­sok, ott én is voltam, jó volt, csak rövid. A nyár tehát nem hoz egyformán minden gyerek­nek felüdülést, pihenést. Sajnos vannak rétegek, akiknek gyermekei egészen korán rájönnek, ők mások mint a többi, nekik min­denből kevesebb jut. S ott van a másik tábor, a kül­földet járók, vagy a luxus­tanyák birtokosai, akik az elit. az egyre gazdagabbak közé tartoznak. Ók nagy lo­vaspartikat rendeznek, házi tábortüzeknél sütnek-főz- nek, míg a többség viszont beosztva, kuporgatva is ne­hezen jut el egy-egy 2-3 ezer forintért kínált tábor­ba. Mert ma már egy gyer­mektábor is ennyibe kerül. Megszűnt az úttörősdi, má­sak kezelik a régi táboro­kat, felmentek az árak. Még jó, hogy a kicsinyek, zöme értelmes. Megértik a szülők gondját, a nehéz helyzetet, és dolgoznak úgy, ahogyan azt tőlük elvár­ják ... —árvái— Külhonból érkezett Tovább szolgál a főtemplom A vallási élet gazdag ha­gyományait gondosan őrző piliscsabai evangélikus gyülekezetnek emlékezetes napja volt június 14-e. Tegnap nagy ünnepélyes­séggel adták át az áhítatos hívőknek az új templomot. A diakonisszaközösség egykori otthonának helyén, az állami kézből ismét egy­házi tulajdonba került tel­ken a fából épült templom a szülőföldjükről elsodort egykori piliscsabai német hívők ajándéka. A Stutt­gart melletti Nöttingenből érkezett adomány huszon­nyolc esztendőn keresztül szolgálta ott a hívőket, akik most kőből, téglából építenek új templomot. A szétbontott faépületet még tavasszal két hatalmas ka­mion szállította Piliscsabá­ra. A helyi gyülekezet tag­jainak társadalmi közre­működésével készült el az épület alapja s a templom összeszerelése. A 180 négy­zetméter alapterületű Is­ten házát most — ugyan­csak fából épült — torony­résszel bővítették. A belső berendezés — a szépen fa­ragott oltár és szószék — az Erdélyből hazánkba te­lepedett Ambrus Aladár fafaragó művész odaadó munkáját dicséri. A pénteken délután ün­nepélyes istentisztelet ke­retében átadott új pilis­csabai evangélikus temp­lom a hívők gyarapodása mellett a település képét is gazdagítja egy klasszikus épülettel. K. Z. A kistermelők nagy szerepe a mezőgazdaságban Lapszélre Irt életek TRÜKK Ha kicsi is, de város ez, itt már mm tudni, ki kicsoda. Az a nő is. Egyik nap felbukkant ott, ahol a lakótelepi utak kiöblösödnek. Néhány pad, giz- gazos fű, mászóka, hinta. Ennyi, s az illúzió, hogy ez a tér. Az a nő lehetett harmincéves is, ötven is. Kortalan. Karcsú, jól öltözött. Etette a madara­kat. Amiben semmi különös nincsen. Vannak itt néhányan, akiknek ez a heppje. Galambot, gerlét, rigót, cin­két ... Csakhogy! Az a nő nem úgy etette a madarakat, mint mások. Má­sok kiszórják a magot, a kenyérmor­zsát, az összetört, húscafatos csonto­kat, felaggatják a bokrok ágaira a szalonnabőrkét, s lesik, bámulják, mi­ként röppennek a tollcsomók a terített asztalhoz. Az a nő viszont leült a pád­ra, megvárta, míg tisztes távolban fél­körbe gyűltek a mindig éhesek, s ak­kor azt mondta: „Te vékony galléros gerle, te vagy a legkisebb, te jöhetszt elsőnek.” A többi maradt, az a vékony galléros meg kilépett, megállt a nő előtt, felkapkodta a földre szórt bú­zaszemeket, s rebbent fel, helyet adva a következőnek. Annak a „te sánta fehér, most te következel”-nek. S ha tíz galamb volt ott, akkor is csak egy, a sánta fehér gyalogolt a pádhoz ... Amikor Hajdúné először mesélte ezt, nevettek rajta a sarki Kisüzletbsn. Hiába esküdözött, hogy így volt, hi­szen ott ült a semmi tavaszi napsü­tésben két paddal odébb, kötögetett, s akaratlanul is megfigyelte, az a nő mit művel. Következő nap már szinte idegesen várta, jön-e és mikor az a nő. Jött. S ugyanazt tette, mint tegnap. Sőt! Ahogy elmondta a Kisüzletben Hajdúné, az egyik rigóval szabályosan beszédbe elegyedett! „Ügy éljek”, es­küdött a Kisüzlet közönsége előtt, mert maga is érezte, ha ő hallaná mástól ezt, ö sem hinné. „Ahogy mon­dom, úgy volt, az a nő azt kérdezte, »na, hol a párod?«, mire a rigó két rö­videt fütyült, s mint a villám, úgy vá­gódott ki a lombok közül a párja, oda, az elé a nő elé.” Bizonykodott, de lát­ta, nem hisznek neki. Következő na­pon azonban ott találta a padján Len­ke nénit is, meg Bajbóknét, mindket­ten zavartan azt motyogták, „hát ugye...” Nahát, láthatták, hallhat­ták! Mert jött az a nő, s úgy történt min­den, ahogyan ő a Kisüzletben elmesél­te. „Ez nem igaz!" Lenke néni mo­tyogta ezt az újságja mögül, Bajbók- né meg bámult szótlanul, ilyet tény­leg ki látott?! Az hagyján, hogy az a nő beszélgetett a madarakkal, de azok meg feleltek neki! Cserregve, rik­kantva, burukkolva, búgva, füttyent- ve, turbékolva, kacagva, trillázva, csi­ripelve, zsibolva, hangicsálva, pintyeg- ve, csicseregve, azaz énekelve-dalolva száz és mégis egy nyelven. „Ez nem igaz!” Lenke néni ezt ismételgette, az ölébe ejtett újsággal hirtelen nem tu­dott mit kezdeni, odanyomta Bajbók- né kezébe. Hajdúné meg azt hajtogat­ta, „na ugye, megmondtam, na ugye, megmondtam”. Az a nő nem törődött velük. Zacs­kókat vett elő a táskájából, mást és mást adott az eléje rendelteknek, azok meg kapkodták az élelmet a csőrük­kel, mint akik tudják, jön a kézmoz­dulat, s akkor menniük kell. A Kis­üzletben most már hárman mesélték ugyanazt, ám hitiek is, meg nem hit­tek nekik. A vitát végül is a pénztá­ros Márika vágta el azzal, hogy le­hetséges a dolog, mert ebben a világ­ban minden lehetséges, de az biztos, mondta, „hogy valami trükkje van annak a nőnek”. Bólogattak. Tényleg, valami trükkje lehet... Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom