Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-15 / 139. szám
EGYÜTT AZ UTAKON Í.Z ŰTIKTCS5M JELENTI T.Vth Tibor az tJtlnformtól jclonti: A hétvégén az autópályákon nem lesz építési, illetve fenntartási munkából eretlö forgalomkorlátozás. A főutak közül a 2-es főúton szombat reggel 6—IS óra között a megszokott erős forgalomban a torlódást az is növelni fogja, hogy több motorcsónakot szállító utánfutói gépkocsi közlekedik majd, mivel Vácról induló — a Szentendrei szigetet megkerülő — motorcsónakverseny lesz. A verseny után az esti órákban hasonlóan erősebb utánfutús forgalom várható Budapest és Vác között. A 4-es számú főúton a burkolat javítása a hétvégén is lassabb tempóra kényszeríti majd az autósakat Pilis és Manor között. A munkaterület mellett csak csökkentett tempóban lehet elhaladni. A 11-es főúton Szentendre és I-eányfalit között csatornaépítés miatt fél szélességben lezárták az utat. A forgalmat jelzo- lámpa irányítja. Elkerülhetik a torlódást, ha Visegrádta a pilisi "feltáró úton mennek, vagy ha a forgalomkorlátozás színhelyére 11 óra után érkeznek. X 12-es főúton a 2-ps főút és Verőcemaros között szintén aszfaltoznak a hétvégén. Itt is torlódás várható, a forgalmat- jelzőlámpa irányítja. A 12-es főutat Nagymarosnál is fél szélességben lezárták, mert az út mentén csatornáznak. A forgalom áthaladását Itt is jelzőlámpa szabályozza. A Dunakanyarban, valamint a Duna Pest alatti szakaszán a komitok és" a kishajók a kiadott menetrend szerint közlekednek, kivéve Suránynál, Zebegényncl és Döntősnél, ahol nem járnak az átkelöhajók. VOLKSWAGEN LÉGZSÁKOK A német Volkswagen autógyár az ,ütközéskor életet mentő légzsákok új nemzedékét fejlesztette ki, amelyet a kisebb kategóriájú autókba is be fognak építeni. Az új találmányt — amely a biztonsági övvel egybeépítve tölti majd be funkcióját — a jövő év közepén kezdik beszerelni az új autókba. Korábban csupán nagyobb autókat tudtak légzsákkal fölszerelni, az új változat azonban kisebb modellekbe is beszerelhető, a kormánykerék, illetve a kesztyűtartó közelébe. A mentőszerkezetet a tervek szerint idővel az összes új modellbe beépítik. A légzsák fölszerelésével kapcsolatos költségek egyelőre nem ismeretesek. A zsák működési elve egyébként hasonló az eddigie- lcéhez: nagy erejű ütközés esetén egy elektromos érzékelő a másodperc tört része alatt fölfújja a zsákot, amely így megmentheti az utasok életét. HÉTVÉGZ EGYIRltNYÚSSTAS A hét végén a Balatonra tartó, ma.jd a fővárosba visz- szaérkező forgalom mozgásban tartása érdekében a BRFK közlekedésrcndészetc és a Budapest főváros főpolgármesteri hivatal egyirányúsítja a BAH-csomő- pont felüljáróját. Kísérletképpen első alkalommal június 14-én, pénteken 15 és 21 óra között került sor az egyirányúsításra az Erzsébet híd felől az MT-es út irányába. Június lfi-án, vasárnap 15 és 21 óra között pedig az Ml-es út felöl az Erzsébet híd irányába egyirányú- sít ják a felüljáró mindkét forgalmi sávját. Tehát akárcsak tegnap, vasárnap a jelzőlámpák a Hegyalja út, Budaörsi út vonalán majd sárgán villognak. A csomópontokban rendőrök irányítják a forgalmat. A felüljáró fel- és lehajtóinál terelőkapuk jelölik a forgalmi sávokat, és a forgalmat rendőrök segítik. A forgalom zökkenőmentes lebonyolítása érdekében kérik, hogy a járművezetők fokozottan figyeljék a rendőrök karjelzései^ és annak megfelelően közlekedjenek. TANÁCSOK A NYÁKKÁ Itt a nyár, jón a vakáció. A felnőttek szabadságra mennek. Egy részük üdülni, és magukkal viszik gyermekeiket is. A gyermekek, fiatalkorúak kirándulnak, túráznak. Egyszóval más környezetbe kerülnek. Kiesnek az iskolai fegyelem, irányítottság alól. Közben az élet nem áll meg, mások folyamatosan dolgoznak. Növekszik a turizmus. Emelkedik a közúti forgalom. Tanácsként hangsúlyozhatjuk a jól ismert mondatot: „fokozott figyelmet, körültekintést és óvatosságot, ott ahol a partnerek figyelme másra terelődik”. A nyártól kikapcsolódást várunk, amit ki-ki másképpen talál meg. Egyrészt megjelenik a „felszabadullság” érzése, amely néha szertelenségben fejeződik kii. Gondoljunk a fiatalokra, a vidám kerékpáros, motoros csoportokra. Másrészt a „valami mást csinálni” következtében megjelenik az újjal, a nem mindennapossal együttjáró „feszültség”. Ezt a feszültséget fokozza, ha az ember nem biztos, nem járatos a dolgában. Például idegén helyen az emberek többsége nehezen tájékozódik, kevés a vezetési gyakorlata, bőröndöt cipelve rohan a közlekedési járműhöz slb. A hosszú bel- és külföldi út tervét úgy célszerű összeállítani, hogy a nagy hőségben ne kelljen vezetni. Ismeretlen helyen lehetőleg világosban vezessünk. Ütközben célszerű és ajánlatos pihenőhelyeket beiktatni testmozgással — a gyermekeknek a játék, a szaladgálás a legjobb. Külföldön a helyismeret hiánya, az ottani szokások szerinti közlekedés ismeretének hiánya mind, mind óvatosságra, türelemre, megértésre int. Tanulhatunk is a külföldiektől előrelátást, segítőkészséget, korrekt, szabályos magatartást, A nyári közlekedést nehezíti a kánikula, amely az emberi szervezetet erősen igénybe veszi, főleg ha még gyalogolni, kerékpározni, vezetni is kell. Gondoljunk a „kóválygó” gyalogosra, vezetőkre, ilyenkor inkább álljunk félre. A nagy melegben minden ruhát zavarónak érzünk. Üdülőhelyen általában fürdőruhában közlekedünk. Gyalogosan jó is ez, de járművel már veszélyes. A leggyakoribb veszély ilyenkor a rovarok becsapódása. Kerékpározáskor, motorozáskor „lenge öltözetben” a rovarbecsapódás fokozottabban idéz elő balesetet. Végül az időjárási frontátvonulásokkal kapcsolatos veszély- helyzetekre is ajánlatos figyelni. Rovatunk a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanacs támogatásával készült Jó utat, balesetmentes közlekedést kíván: Győri András HELETJROI NÉZVÉST IGAZ IS Magyarország »Nyugat” Sok szovjet családban máris megkezdődött a nagy visszaszámlálás: 1993. január 1-je ugyanis piros betűs ünnep több milliójuk számára. A nagy nap után — legalábbis a most elfogadott utazási törvény szerint — szabad az út a külvilágba. Államtitkok tudói, persze kimaradnak a rég várt jóból, üe milliók élhetnek alapvető emberi jogukkal, a helyváltoztatás, a lakóhely-megválasztás és a külföldi munkavállalás jogával. A szabadságnak azonban igen súlyos ára van. Egyre többen' jönnek rá erre a Szovjetunióban. Az amerikai és a többi nyugati követség előtt kígyózóknak természetesen nem ez jár a fejében — legalábbis egyelőre nem. Pedig nem árt, ha alaposan végiggondolják a dolgot. Ehhez nyújt kiváló segítséget a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap legfrissebb száma, amely kétoldalas összeállítást szentel a témának. A kép lesújtó: a legszerényebb becslések szerint is rubelmilliárdókat kell költeni — az otthon maradók pénzéből — o következő két-három évben az utazások alapfeltételeinek biztosítására. Kivált, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg 5-600 ezren várakoznak. A moszkvai Arbaton, persze, más számokat hall az ember. Egy Matrjoskát áruló fiatal lány 7-8 millióra becsülte a minap az első hullámban kivándorolni szándékozók számát. Mások „csak” 1-2 millióról beszéltek. Pontos .számot senki sem tud. Tudják viszont, de legalábbis sejtik, hogy már a világútlevéllel is sok baj lesz. A televízió egyik e heti hírműsorában megszólaltatták az új útlevelek borítófedelét gyártó cég igazgatóját. A vezető szinte könyörgött az újságírónak: intézze már el, hogy legyen elegendő alapanyag, különben másfél év múlva hiába lép életbe a törvény, sokan kénytelenek lesznek itthon maradni. A Moszkovszkije No- vosztyiban egyébként más vélemény is teret kapott. Például Ivan Laptyevé (a szövetségi tanács elnöke), aki felettébb határozottan érvelt amellett, hogy aki utazni akar, az fizesse is meg az összes költséget. „Ne az állam, hanem a polgárok viseljék a terheket.” Laptyev azt is hangoztatta: „Ne csak azt nézzük, milyen veszteséget okoz a ki- vándorlási hullám. A véglegesen emigrálok évek múlva — anyagiakban megerősödve — segíthetik a szovjet fejlődést.” A külföldön ideiglenesen munkát vállalókról pedig a Magyar- országon is ismert jugoszláv vagy török példát idézte, vagyis hogy fizetésük java részét valutában hazautalják, ily módon segítve a családot. Laptyev a turistainvázióról szólva kissé borúlátóbb volt, bár elismerte, hogy ez is fellendítheti a pangó idegenforgalmat, és nemcsak a ki- utaztatással, hanem a Szovjetunióba érkező külföldiekkel foglalkozó ágazatot is. A szovjet etemzők java egyöntetűen úgy véli, hogy a romokban heverő gazdaság nem készült fel a kiutazók millióinak ellátására. Hivatalos nyilatkozatok, persze, vannak, hogy éppen elég az aranytartalék, és a fellendülő gazdaság majd csak megtermeli a hozzávalót is. A számok azonban másról beszélnek. Évente például csak 30 dollárnak megfelelő keményvalutát vásárolhatnak a szovjet állampolgárok. Nem csoda, ha az idegent útón-útfélen, „change” vagy „c ambio” szavakkal bombázzák. A taxisok estefelé már csak 5-10 dollár fejében hajlandók fuvarozni a külföldit. További megrendítő körülmény, hogy az egykori szocialista országokban immár mit sem ér a rubel, hacsak nem gyűjtőknek viszi a Szovjetunióból érkező vendég. Mindenütt dollár vagy márka a fizetőeszköz, illetve abban számolják a költségeket. Van még egy oldala a ki- utazási hullámnak. Ez pedig a határ. Ami, mint sok magyar turista, hivatalos kiküldött jócskán megtapasztalta, külön intézmény e hatalmas országban. A Moszkovszkije Novosztyi- ban az egyik cikkíró a cső- pi határon történteket eleveníti fel. A szerző évekkel ezelőtt akkor lépte át először az országhatárt, s mindjárt a „nyugati” Magyarországét. Így emlékezik: „Tucatnyi kiskatona szállta meg a vagont. Kiparancsolták az utasokat a folyosóra, bevilágítottak az ágyak alá, alaposan átvizsgálták a csomagokat, _ s mindezt úgy tették, olyan mogorván, olyan faragatlanul, olyan ellenségesen, mintha legalábbis csempészbandával lenne dolguk. Még a vagonok alá is bemásztak. Csoda-e, ha a szovjet emberekben már- már genetikai vonássá nőtt a külső támadás veszélyére hivatkozó félelem?” Félelmük igazán csak a szomszédoknak és az európai államoknak lehet. Meg is tesznek mindent azért, hogy legalábbis visszafogják a várható rohamot. Szinte kivétel nélkül megszigorították bevándorlási törvényeiket, miközben persze üdvözölték, hogy Moszkva megnyitja a határokat. Többet azonban nem tesznek. Csak várnak, hátha az általuk talán megizmosodó szovjet gazdaság maga is képes lesz a milliónyi jegy árát kifizetni. Mester Nándor Nem időszerű már a régi nóta: „a gazdászgyerek, sose kesereg”. Az idén sárguló (ballagó) öregdiákok búsan énekelgették az elődeiktől tanult dalt. Nekik ugyanis van okuk a keser- gésre, .mert többségüknek nincs állása. Nem kelendő az agrárdiploma a magyar földön. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen a hagyományos nagyüzemek jó része a tönk szélén áll, a vállalkozó családi gazdaságok pedig még csupán a vérmes remények állapotában vannak. Az agrároktatás fellegváraiból — Keszthely, Debrecen, Gödöllő — kapott információk szerint munka- nélküliként kezdi pályafutását a végzős gazdászok tekintélyes része. A három egyetemen megközelítően háromszáz diák fejezi be tanulmányait, közülük öt- vennek van társadalmi ösztöndíja, ami szinte biztos elhelyezkedést kínál. A három intézménybe összesen hetven állásajánlat érkezett, ami azonban korántsem jelent ennyi munkahelyet, hiszen egy gazdaság több egyetem hallgatóit is versenyeztetheti. Persze a fordítottja is igaz, nem feltétlenül hirdettek meg minden munkahelyet az egyetemet frissen befejező diákoknak. Hivatalosan nem lehet tudni, hányán kezdik pályájukat nyugodtan, ismereteikhez igazodó beosztásban, s hányán sodródnak ötévi tanulmányi birkózás után a szakma szélére vagy éppen a kilátástalan munkanélküliségbe. Tény viszont, hogy a diákok hangulata rossz, keseregnek az elvesztegetett öt esztendő után. Alighanem igaza van ÖT EL VESZTEGETETT ESZTENDŐ Felesleges agronómusok annak a keszthelyi tanárnak, aki azt állítja, hogy a végzősök hetven százaléka nem tudja, mihez kezd az államvizsga után. Vannak persze szerencsések,akik néhány esztendeje ■ jó szakot választottuk. Keresettebbek az ökonómia iránt érdeklődő, közgazda- sági ismereteket szerzett diákok. Könnyebben találnak munkát azok is, akiknek nyelvvizsga-bizonyítvány lapul a zsebükben. Az egyetemek igyekeznek enyhíteni diákjaik elhelyezkedési gondjain. Keszthelyen például felvették a kapcsolatot a munkaerő- gazdál'kodási hivatalokkal, munkanélküli-segélyt kérve az állástalan diplomásoknak. A szerény juttatást az egyetem falain belül toldják meg azzal, hogy a tanszékek kutatási témáiból munkát és -csekély „ fizetést kapnak a kezdő szakembe-- rek. A kettő együttes összege is alig haladja meg a tízezer forintot, így szárnyaló gondolataik alighä lehetnek közeli jövőjüket illetően az életbe belépő fiataloknak. Törvényszerű volna a ki- látástalanság? Valóban túlképzés van az agrárszakmában? Előfordulhat, hogy csupán a pillanatnyi terv- szerütlenség, a politikai és a szakmai tudatlanság hozta hátrányos helyzetbe a diplomával együtt járó szaktudást. Ha a sokszor és példaértékként emlegetett Nyugat felé fordulunk, az utóbbi kérdés áll a legközelebb a magyar valósághoz. A politika az elmúlt hónapokban az elszenvedett sérelmek orvoslására figyelt, az eddigi struktúra, a nagyüzemek bomladozóban vannak, az új szerkezet pedig még nem mutatkozik. Néhány harcias, de az európai termelési viszonyokban járatlan, öreg gazda szava hangosabb, mint a nyugod- tabban érvelő szakembereké. Nem kell megőrizni a kolhoz típusú szövetkezetét, de légvár, rózsaszín álom a nadrágszíjparcellás agrártermelés is. A kettő között pedig a középbirtokok vannak, függetlenül azok szervezeti formájától. Működtetheti a száz-, ezerhektáros gazdaságokat szövetkezet, bérlő vagy egyszemélyi tulajdonosba szaktudást szerzett, gondolkodó, jövőbe látó szakembert, egyik forma sem nélkülözheti. Nem túlképzés van tehát a mező- gazdasági szakmákban, hanem a politikai eredetű huzavona miatt késik a hozzáértő emberek megbecsülése és szaktudásuk hasznosítása. Az persze biztos, hogy nem nagyüzemi szemléletű, parancsolgató típusú szakembereket kell képezniük az egyetemeknek, ennek a gazdászvilágnak remélhetően végérvényesen befellegzett. Tulajdonosi gondolkodású agrárértelmiségre van szüksége a honi mező- gazdaságnak is, mint tőlünk nyugatra. Lehetnek ők jogszerű tulajdonosok vagy azok közvetlen segítői, ennek eldöntése elsősorban a politika világába tartozik. A föld viszont a politikai akarattól függetlenül szakembert követel. Ha végre nem az indulat, hanem a józan ész vezérli majd a hazai agrárfolyamatokat, évtizednyi távlatban nem kell keseregniük az idén végzett gazdászoknak s. az őket követő társaiknak. Éppen ellenkezőleg, egy napjainkban hanyatló műszaki színvonalú mező- gazdaság a találékonyságot, a szellemi tőkét értékeli fék Y. Farkas József írlao11
