Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-15 / 139. szám
Nemzetközi diafesztivál Vácott Magyar barokk Hit kedd\ okkor filmsorozat Felvételek vörösben A kísérletezés jellemezte mindenkor a váci Dunakanyar Fotóklubot. Nemcsak új témák, technikák keresésével, alkalmazásával hívta fel a figyelmet magára, hanem nagyszabású rendezvényekkel is. Ezek sorából jól ismerhetjük a diaporámafesztiválokat, s sikeresnek bizonyultak a kétévenként sorra kerülő nemzetközi színesdia-be- mutatók is. Az idei Inter- dia-show ’91 fesztivál programját azonban tovább bővítették. Abból az elgondolásból Indultak ki, hogy e műfaj keretein kissé túllépve megszervezik a váci fotográfiai napokat. ' Nem titkoltan azzal a céllal, hogy minél több külföldit csalogassanak a hangulatos városba. A jelentkezők körül a zsűri hazánkkal együtt kilenc ország — Anglia, Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Franciaország, Jugoszlávia it Németország — huszonhárom fotóklubjának beküldött anyagát fogadta el, amelyeket a fotózás iránt érdeklődők kiállításon is láthatnak június 28. és július 7. között. A' kettős rendezvénysorozat Zsuzsa Cros francia fotóművész tárlatának megnyitójával kezdődik június 28-án, pénteken délután 5 órakor a Madách Galériában. A művésznő kertépítő és tájrendező mérnök, s munkája révén került kapcsolatba a fényképezéssel. A magyar származású fotós képegyüttesének a Vörös etűd címet adta. Ugyanis e színnel kísérletezett, árnyalataihoz különböző formákat keresett. Június 29-én, szombaton délelőtt 11 órakor Agg Károly fotóművész mutatkozik be a Katona Lajos városi könyvtár galériájában. Délután 3 órakor pedig a művelődési központban indul a nemzetközi színesdia-fesztivál. Szokatlan látványosságban lehet részük a nézőknek, mert a diapozitívokat a színházteremben óriásvászonra vetítik ki. Ezeken kívül még számos vonzó programot kínálnak ezekben a napokban. Szép és érdekes fotogra- fikákkal lepi meg a nézőket a váci klub több tagja, így Molnár Ferenc és Robotka János, valamint Kocsis Iván klubvezető, aki egyébként a rendezvény szervezője is. (vennes) Százhetven újdonsült szakember Diplomaosztás Gödöllőn Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen most végzett hallgatók. de a tegnapi diplomakiosztó ünnepélyen ezt illett egy órára elfelejteni. A fiatal szakembereket dr. Székely Csaba, a gazdaság- és társdalomtudomá- nyi kar dékánja üdvözölte az aulában, majd dr. Sajgó Mihály, a Mezőgazdaság-tudományi kar dékánja köszöntötte meleg szavakkal a búcsúzokat, s ezzel biztatta őket, hogy mindig hinni kell: a kellemetlenségek jóra fordulnak. Külön megemlékezett a szovjet hallgatókról, utalva arra, hogy hazánknak is fontos: minél virágzóbb gazdaságot teremtsenek a köztársaságokban. Az ünnepélyes fogadalomtétel után a gazdászka- ron 111, a gazdaságtudományi karon 59 hallgatónak adták át a dékánok az oklevelet. dr. Kocsis Károly rektor jelenlétében. híreket csinálják Jelenet a ötvösművészet Magyar barokk ötvösművészeti kiállítás nyílt a Nemzeti Múzeum kupolatermében. A kiállításon a korszak világi és egyházi reprezentációját szolgáló díszedények, katolikus és református szakrális tárgyak, különféle férfi és női ékszerek és emlékérmék láthatók. A tárlaton megtalálhatóak a legjelentősebb mestereik — Hann Sebestyén, Szilassy János és Szegedi ötvös János — kupái, monstranciái (szentségtartói), valamiint a szerényebb kivitelű, ,.ám jellegzetesen magyar edénytípus, az úgynevezett talpas pohár is. Az ékszerek változatosak, drágakövekkel és zománcokkal díszítettek. A közel kétszázötven darabból álló gyűjtemény nemrég érkezett vissza Németországból. Drámapedagógia Foton Mesterfokon A Magyar Drámapedagógiai Társaság Pest megyei központjában, a fóti gyermekvárosban továbbképzést tartanak drámatanároknak. A július 1. és 7. között sorra kerülő rendezvényre mindössze huszonöt pedagógus jelentkezését fogadták el, jóllehet sokkal többen szerettek volna részt venni ebben az oktatási formában. A résztvevők — közöttük hat megyei — igen intenzív munkára számíthatnak az országos drámapedagógiai továbbképzésen, amelyet csak haladóknak tartanak. A mesterkurzus ve- zzetője ugyanis David Davis, Angliában élő drámatanár, főiskolai professzor, aki az elmúlt évben Szentesen sikeresen bemutatkozott eredményes tevékenységével. Akik a Mi lehet izgalmasabb annál, mint kilesni a titkokat? Bepillantani behúzott függönyök és falként magasló kulisszák mögé? Reflektorfényben élő emberek életével ismerkedni? És minden szakmában van valami kivételes, valami érdekes. Hát még az újságírókéban! Máig is idézhető emlékünk. ahogy Chrudinák Alajossal megjártuk a háborúkat, ahogy fülünk mellett sivítottak a fegyvergolyók, szemünk előtt dőltek romba házak. De nem kell a Távol-Keletre vagy Dél-Amerikába utaznia annak, aki egzotikus élményeket akar. Izgalmas téma újságírónak akad itthon is bőven. Naponta tapasztalhatjuk, hogy micsoda fergeteges indulatok feszülnek még a leg- szolidabbnak induló stúdióbeszélgetésben is. A közönség elé kerülő szócsatákban nemcsak a riportalany. de a riporter is az érdeklődés középpontjába kerül. Most már nekünk is vannak sztár -újságíróink, akiknek meg kellett jegyezni a nevét, mielőtt arcukat emlékezetünkbe véshettük volna. Fel kellett figyelni rájuk — akár kellemes a mosolyuk, akár ellenszenves —. mart okosan kérdeztek. mert szellemesen, merészen voltak kíváncsiak. Hogy az ő munka- módszereikbe. életkörülményeikbe bepillantsunk, arra egyelőre nincs módunk, arra viszont igen, hogy angol kollégáikét megismerhessük. Az Akik a híreket csinálják című hat részből álló angol sorozatot kedd esténként láthatjuk- a megszokottnál későbbi időpontban. Az ötvenegy perces részek háromnegyed kilenckor kezdődnek. \ A filmsorozat egy tévétársaság — fantázianeve TCN — belső életével ismertet meg bennünket. No nem munkaköri leírás vagy do- kumentumszinten. Ezek a munkatársak nemcsak riporterek, hanem nyomozók. A piaci verseny a nézők érdeklődésének lekötéséért folyik. Az első epizódban a sztárriporternő Ausztráliába utazik, hogy egy eltűntnek hitt és gyilkossággal vádolt angol politikus után nyomozzon. De láthatnak a későbbiekben majd tudósítást börtönlázadásról, s beutazzuk nyomokat követve a napfényes Itáliát. Számunkra talán az az epizód lesz a legizgalmasabb. amely a forradalom előtti Romániában és az akkori Magyarországon játszódik, s egy politika} üldözött kiszabadításáról szól. tv-íilmből Ebben valószínűleg az lesz különleges, hogy angolok szemével ismerhetjük meg az egyszer már átélteket Minden rész más helyszínen játszódik. A változatos és izgalmakban bővelkedő mese epizódjait M. Attkins írta. John Chapman fényképezte, és William Brayne rendezte. A szereplő színészek kevésbé ismertek. Akik a magyar hangjukat adják, azok viszont igen: Oszter Sándor. Papp János, Hegyi Barbara, a mostanában ritkán szinkronizáló Bálint András, a remek Tolnai Miklós, a mindenben kitűnő Bencze Ilona és Kovács Nóra. El honi gondjainktól! Irány a nagyvilág! Józsa Ágnes SZOMBATI KRIMI A diszkóban a szombat éjszakai program zajlott A hosszú szőke hajú lány — zöld szemekkel és pompás alakkal — vadászó pillantást vetett a parkettra, majd az asztalokra. Egy magányos, sötét ruhás férfin akadt meg a tekintete. Menedzser lehet, gondolta és felcsillant előtte a lehetőség. A férfi is nézte, nyilván nem cél nélkül. A fickó, nyilván felbátorodva, odalépett hozzá: — Táncolna velem? — Szívesen. Hamar találtak közös témát. ■— Bocsánat, de még be sem mutatkoztam — mondta a férfi. — Harald a nevem. Harald Rupp. — Én Miriam vagyok. — Nagyon szép név. Majdnem olyan szép, mint aki viseli — suttogta a lovag, miközben tekintetét végigjár- tatta miniszoknyás partnerén. A barátság emelkedett pillanatában a hölgy megállapította, hogy a fiú bezsongott: mindjobban szorította tánc közben és a nyakát csókolgatta. — Javasolnék egy kellemesebb helyet — suttogta a fülébe. — Mit szólnál egy italhoz nálam? Miriam nem kérette magát sokáig, csupán a látszat kedvéért erőltetett magára fontolgató magatartást. A lakás csodálatos, állapította meg később, és nem is csak a kilátás adja az értékét. Valószínű, nemhiába jött. Harald stílszerűen gyertyát gyújtott, majd kitöltötte az első pohár pezsgőt. — Felteszek valamit, ami neked is nagyon fog tetszeni — mondta, és a zenegéphez ment. Miriam is úgy érezte, igen,'a pillanat elérkezett. Gyors mozdulattal egy kicsiny üveget húzott elő a táskájából, és az üvegből egy-két cseppet a férfi poharába ejtett. A táskatrükköt cigarettadoboz és az öngyújtó keresgélésével fejezte be. Jól dolgozott, az ital az első pillanatban fejbe vágta vendéglátóját. Felugrott tehát, és becserkészte a lakást. Amit keresett, a könyves szekrény mögött volt: a falba rejtett páncélszekrény. A kulcsot Harald tárcájában találta meg. Amikor kinyitotta a széfet, elállt a lélegzete. A szekrény tömve volt kötegelt papírpénzzel, pontosabban százmárkásokkal. Felkapta a közelben levő irattáskát, tartalmát a padlóra hajította, és teletömte bankókötegekkel. A jól végzett munka tudatával azonnal el is hagyta a házat. Harald Rupp kábultan ébredt. Egy közeli templomban delet harangoztak. „Űristen, mi történt? — tűnődött, s a kábulatból a látvány térítette magához: mintha forgószél zúdult volna a lakásra, szétszórva, kiborítva P Huber PISZKOS SZERENCSE minden. A könyvszekrényhez sietett. Amikor a kitárt ajtót és az üres polcokat megpillantotta — a széf zárjában az ő kulcsa —, elkáromkodta magát, — Hát persze hogy az a szajha vert át! A telefonhoz ment és tárcsázott. Akit hívott, azonnal felvette. — Kiraboltak. — Mintha csak hatásszünetet tartott volna. — A százasokat az utolsó szálig elvitték. — Na, hagyd a hülyeségeket — mondta a másik. — Sajnos nem az. — Elmondta a történetet a lánynyal. — Azonnal gyere ide! A lányt meg kell fognunk! Talán egy héttel később Edith Burgner — aki Miriam Kroll néven is bemutatkozott olykor — fél napot töltött a kozmetikusnál, és azon tűnődött, hogy melyik földrész világvárosa adhatna biztonságot a megérdemelt pihenéshez. Otthon már a csomagolás kellemes gondja izgatta, ha ugyan lehet így fogalmazni olyan esetben, amikor az utazó a vagyon tökéletes biztonságában tudja magát. Jeleztek a kaputelefonon. — Ki az? — A Braun és Társa cégtől jöttünk, a házkezelőség megrendelte a felmérést tapétacseréhez. •— Jöjjenek fel. Amikor ajtót nyitott, csakugyan ott állt előtte a „cég”, de Rupp és társa valóságában. De bármit is szólhatott volna, betaszították és belülről bezárták az ajtót. — Egyedül vagy? — kérdezte Harald. A lány ijedten bólintott. — Akkor beszélj, hol a pénz? — Miféle pénz? — kérdezte naivan. — És egyáltalán, mit hülyéskedsz? — Na, ide figyelj! Fél percet adok, hogy válaszolj a kérdésemre, vagy a haverom kezére adlak. Majd ő kiszedi belőled. De azt megemlegeted! Miriam fölmérte a lehetőséget: veszített. — A másik szobában, egy bőröndben. A bőrönd a szekrény tetején. — Nézd meg — szólt a várakozó társának. A fickó elment, aztán hamar vissza is jött. ■— Ott van. ( — Mennyit szórtál el belőle, te lotyó? — Talán egy ezrest. Harald cinikusan felnevetett. — Hogy te micsoda ostoba tyúk vagy! Meglépsz a pénztél, és itt sétálgatsz a városban. Nem gondoltad, hogy még az országot is tűvé tesszük érted? Azzal, hogy a hajad átfesteted, csak magad számára vagy más, de csak a tükörben. — Mit akartok még tőlem? — kérdezte halálra vált hangon. — Amit te nem tettél meg. Velünk jössz, és aztán eltüntetünk. Csak nem képzeled, hogy megvárjuk, míg a nyakunkra hozod a zsarukat? Miriam kétségbeeestt. Tudta, hogy menekülni kellene, de erre semmi ötlete nem volt. Elindultak lefelé. Amikor az utcára léptek, civil ruhás urak vették körül őket. — Rendőrség! A fegyvereket eldobni! —kiáltotta az egyik, de abban a pillanatban rájuk is vetették magukat. A megbilincselés néhány pillanatig tartott csupán. — Szerencséje volt, kisasszony — jegyezte meg a felügyelő. A lány némán bólintott, mint aki nem tudja, mi is történik vele. — Mondja, felügyelő úr, honnan tudták, hogy ki kell menteni engem a karmaik közül? — kérdezte reszkető hangon. — Tulajdonképpen kiábrándító, amit mondok. Nem magát mentettük, hanem a pénzt. Maga csak a lehetőséget adta Rupp és társa elkapásához. Honnan tudhattuk volna, hogy a két fickó hamisított százasait maga lopta el... — ... Hamisak voltak?! — Szóval, maga ellopta, gálánsán fizetett velük, és ml keresni kezdtük a pénztárcát. A címet a kozmetikus adta meg. — És most mi lesz velem? — Valószínű, elítélik, de feltételesen szabadlábra is helyezik. Gondolom, okult az esetből. Legalább annyit tudjon, hogy az életével játszott. Kisasszony, ez esetben piszkos szerencséje volt. Az LPS Magazin alapján ford.: T. G.
