Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-13 / 137. szám

i. évfolyam, hi. szám 1891. JUNIUS 13., CSÜTÖRTÖK D U KATÁ J ^Ifírfa SZENTENDREI-SZIGET • CSEPEL-SZIGET • DUNAKESZI MIKLÓS 6 FÓT • GÖD • RÁCKEVE • SZIGETSZENT­Vállalkozásban a temető Haia}» nélkül, tanulságokkal Szeretteink elvesztésekor gyászolunk. Nem fillére­sünk, nem ellenőrizzük té­telesen a kézhez kapott számlát — kutatva, hogy a temetést lebonyolító intéz­ménynek hol fogott vasta­gon a ceruzája —, s nem háborgunk a kegyeletadás perceiben elkövetett mu­lasztásokon. Sok történet kering az esetekről, s bár van, ami eltúlozva jut tovább, tény: az új önkormányzatok szin­te valamennyi településün­kön szembekerültek a te­metők problémáival. Tak­sonyban hasonlóképpen. Sok a panasz, egyre-más- ra érkeznek a jelzések, így itt is lépni kellett. A folyamatnak persze több állomása volt, s idő­ben hosszan húzódott. A taksonyiak a Pest Megyei Kegyeleti Szolgáltató Vál­lalat dunaharaszti kiren­deltségével álltak kapcso­latban, de a hetvenes évek második felétől kezdődően meglehetősen gyakori súr­lódásokkal. A lakók — jog­gal — nem voltak elégedet­tek a kapott szolgáltatással, s tetézte a helyzetet, hogy a temetőnek nem volt gond­noka. Ahol pedig nincs gazda, ott előbb-utóbb el­lenőrizhetetlenné válnak a viszonyok, nem beszélve az elhanyagoltságról, a ren­dezettség hiányáról. Az el­ső fejlemény az ügyben akkor történt, amikor si­került az önkormányzat­nak egy megbízható sírásót találnia. Éjjeliőrként dol­gozott — más cégnél —, nappal pedig előkészítette a terepet, de kizárólag a la­kókkal állt kapcsolatban. Közben némiképpen javult a dunaharaszti kirendelt­ség munkájának színvona­la is, jelentős minőségi változás azonban nem kö­vetkezett be. S amit utoljá­ra említünk, de korántsem elhanyagolható: az árak az egekig szöktek, egy teme­tés kész anyagi összerop­panás egy családnak. Je- 1 lenleg húsz- és negyven­ezer között van az ára. Az elmondottak alapján érthető, hogy amikor Tak­sonyban megjelent Jécsai Ferencné vállalkozó, s fel­ajánlotta szolgálatait, az önkormányzat kapva ka­pott az alkalmon. Az asz- szonyt — aki a környék több temetőjének gondozá­sát s a temetkezés egész bonyolítását vállalja — úgy a képviselő-testület, mint egy erre a célra lét­rehozott bizottság meghall­gatta, s egyértelműen mel­lé álltak. Az érvek igen nyomósak: az általa bo­nyolított temetések mini­Dunaharaszti Villámtorna, sördélután Várhatóan sok érdeklő­dőt — sportszerető és vi­dámságot kedvelő pol­gárt — vonz majd a jú­nius 15-én, a Dunaharasz­ti Munkás Testedző Kör elnöksége által megrende­zendő nemzetközi villám­torna, s az azt követő — a József Attila Művelődési Házban tartandó — sördél­után. A rendezvény a pol­gármester, Luttenberger Gusztáv megnyitójával ve­szi kezdetét a sporttelepen, majd kilenc órakor Tak­sony és a DMTK öregfiúk csapata mérkőzik meg. Dél­előtt fél tizenegykor a DMTK a németországi Langenhaslach SC-vel ját­szik, majd ebéd után, dél­után három órakor a vesz­tesek a 3. és 4. helyért, il­letve fél ötkor a győztesek az első és a második he lyért küzdenek. A mérkő zések kétszer negyvenöt percesek lesznek, hivatalos játékvezető irányítja i meccseket,, s döntetlen ese tén tizenegyesrúgások kö­vetkeznek — öt-öt rúgás mindkét féltől. Este hét órakor, a sport­nap után a program szóra­koztatóbb, s minden ven­dég által élvezhetőbb része a sördélután következik. Lesz büfé, s nem hiányzik a talp alá való muzsika sem a zenét Hruda Gusztáv zenekara szolgáltatja. Vé­gül az est fénypontja az eredményhirdetés lesz — erre ünnepélyes keretek kö­zött este fél kilenckor ke­rül majd sor. —1. —a. Szigetszen tmiklós Ma: testületi ülés A szigetszentmiklósi ön- kormányzat képviselő-tes- tülete ma, csütörtökön, 16 órakor ülést tart a polgár- mesteri hivatal földszinti tanácskozótermében. A kép­viselők tájékoztatót hall­8 ** gatnak meg a szabálysértési ügyekről, döntenek a Kék­tó és a Bucka-tó hasznosí­tására benyújtott pályáza­tokról, tárgyalnak a Bíró Lajos Általános Iskola épí­tésével kapcsolatos felada­tokról, illetve megbízott igazgatót választanak az in­tézmény élére. Aktuális té­maként tájékozódnak a vá­rosi strandok és parkok rendezéséről. málisan öt-hétezer forint­tal olcsóbbak, mint a Pest Megyei Kegyeleti Szolgál­tató yállalat árai, a teme­tő gondozását is végzi, ugyanakkor a szolgáltatá­sok teljes körét adja: a ha­lotti anyakönyvi kivonat kézhez adásától a segélyek rendezéséig komplex ki­szolgálást biztosít. Nyeste István polgármester sze­rint ez az egyetlen útja, hogy a polgárok számára megpróbáljanak jobb szín­vonalú és olcsóbb megol­dást találni. Természete­sen — hangsúlyozta a polgármester — semmire sincs garancia. Elképzelhe­tő, hogy nem úgy alakul­nak a számításaik, mint remélik, de a Pest Megyei Kegyeleti Szolgáltató Vál­lalattal akkor is szakíta­nak. S bár e cégnek igen nagy pozícióvesztése van, s kifogásokat is emelt az önkormányzat eljárása el­len, tudomásul kell venni a versenyhelyzetet, azt, hogy a mai világban sen­ki sem — még a monopol - helyzetben lévő intézmé­nyek sem — érezheti biz­tonságban magát. Az ön- kormányzatnak mindenek­előtt a lakosság érdekeit kell szem előtt tartania. A válás tehát visszavon­hatatlanul megtörténik. Nem haraggal, de fontos következtetések levonásá­val, amelyeket — esetleg éppen az új vállalkozóval szemben is — érvényesí­tenek, amennyiben nem tenne eleget szerződésben vállalt kötelezettségeinek. Bár nagyon reméli min­denki, hogy mivel Jécsainé a maga ura, s a saját hasz­nára dolgozik, jobban oda­figyel a színvonal tartásá­ra. És persze vállalkozása jó hírére is. Va. É. i tudja, az művelje Megváltás helyett keserűség? Pirosló pipacs, kecsesen hajladozó rozskalász. Mint­ha elérhetetlenül messze lenne a zajos-piszkos fővá­ros, pedig szinte karnyúj­tásnyira van. De ki kíván­kozik innen máshová? A Délegyházához tartozó Gal- la-tanyán a régiek laknak, az idősebb generáció tagjai, akik itt éltek és dolgoztak, s akik mindig egyek lesz­nek a tanyával. A hatvannyolc éves Zaty- kó Károly és neje, Dezső Julianna számára is ez a porta a minden. A meghitt otthon, a megpróbáltatások éveiben menedéket adó biz­tos pont, s a jövedélemki- egészítés forrása. Ami van, a házaspár két keze mun­kája. A ház, a gazdasági épületek, s a rendben tar­tott kert: szőlővel, kukori­cával, zöldfélékkel. Minden megterem, ami a háztartás­hoz kell: burgonya, káposz­ta, zöldbab, hagyma, kony­hakerti növények. Egyenes sorok, kigazolt rendek — itt a nap minden percében dol­gozni kell. nem nagyon kímélték a gyerekeket, mindent bír­niuk kellett. Kenyérdagasz- tás? Az asszony mosolyog — hiszen már kislány kora óta tudja, milyen áron ke­rül a kenyér az asztalra. A cselédcsaládok együtt éltek, közös konyhával, sok gye­rekkel, sok bánattal, ök az­tán tudták, hogy nincs az a sok, ami el ne fogyna, s nincs az a kevés, amit be ne lehetne osztani. A gazda örömmel mutat­ja tanyáját, s közben mesé­li történetét. Tizenkét éves korában kezdett cselédes- kedni Kristóffy Endre bir­tokán. Mintagazdaság volt ez a javából, jól kellett vé­gezni a munkát, de jól is fizették. Az éves kommen- ció — az ellenszolgáltatás — tizenkét mázsa rozs, négy mázsa búza, két mázsa árpa s negyven pengő volt. De kapott a gazdasági cse­léd napi egy liter tejet s téli tüzelnivalót. ZatyKó Károly jó munkaerőnek számított, tizennégy éves korában már háromnegyed kommencióért dolgozott. Mindent csinált. Jó erőben volt, szerette az állatot, jó­szágot, a lovakat úgy etet­te és gondozta, mintha a sajátjai lettek volna, öt küldték, őt ugrasztották: — Gyerek, szaladj! — kiáltot­ta folyton az ispán. S ő sza­ladt. Fél négykor kelt, de ha a svájcenárokhoz (tehe­nészekhez) volt beosztva, már fél háromkor ébrednie kellett. A felesége épphogy el­hagyta a kislánykort, már a kertészetben dolgozott, ugyancsak cselédként. Na­ponta hat kilométert gya­logolt oda és vissza, hogy megtanulja a betűvetést, s aztán ha végre hazaért, irány a földek. Akkortájt Amikor a háborúnak s a cselédvilágnak vége lett, már férj-feleségként nap­számban, részaratóként dol­goztak. Később, 1947-től lo­vakat vették, magángazda­ként a maguk urai lettek, de aztán a szorongalás kö­vetkeztében Zatykó Károly is belépett a téeszbe. Volt ott minden beosztásban, azt csinálta, amit kellett. S bár mindig vágyott az önálló­ság után, belátta, hogy ez az egyetlen járható út. Az egyik legnagyobb csalódása éppen az volt, amikor a cselédek végre földhöz jut­va nem tudtak mit kezdeni azzal. Mert hiába dolgoztak — ahhoz hozzászoktak, hi­szen azelőtt is hajtották őket — nem jutottak sokra. S a mai helyzet mintha kí­sértetiesen ismétlődne. Zatykó Károly az utca túl­oldalán húzódó műveletlen földre mutat: a tulajdonos, aki a téesztől kikérte, nem tudja locsolni, az egyik ré­szén vetett valamit, de a nagyobbik rész parlagon fekszik, felveti a gaz. Kár a földért, bűn műveletlenül hagyni. Aki nem képes ve­le mit kezdeni, az nem ér­demli meg. Annak kell ad­ni, aki megműveli. A házaspár hiszi, s mond­ja, ha a szövetkezeteket el­aprózzák, vége a magyar mezőgazdaságnak. A kicsi gazdaságok nem képesek megtermelni az országnak szükséges kenyeret, a gaz­daemberek álmokat kerget­nek. A házaspár megmutat­ja gépeiket: traktor, eke s minden egyéb felszerelésük meglenne. Mégsem vágnának be­le a gazdálkodásba. s akkor sem, ha fiatalok len­nének. Mert ők már látták a cselédeket, akiknek az áhított föld megváltás he­lyett keserűséget hozott. Jó a változás, kell is töp­rengeni, hogy miként to­vább, de nem szabad a múl­tat elfelejteni. És okulni belőle — hasznosítani a je­lenben, jövőben. Vasvári Éva Ráckevén létkérdés A lakosság is segít a munkában Talán kevesen tudják, hogy az adófizető állam­polgárok számára előnyö­sebb, ha az utcájukban az útépítéshez önkéntes ada­kozással járulnak hozzá, mint ha a polgármesteri hivatal veti ki a rájuk eső részt. Mégis szinte általá­nos, hogy az emberek nem szívesen fizetnek önszán­tukból. Persze kivétel azért akad. Például Ráckevén, ahol a Jókai utca lakói levél­ben fordultak az önkor­mányzathoz, hogy támogas­sák őket az önerős útépí­tésben. Az utcában sok vállalkozó lakik, akik szá­Az ember mindig tanul Iskola a kocsimosó előtt Az autót családi alapon generálozzák. Házilag ké­szül az alvázvédelem. Ha az ember odaáll a mester mellé, nőm annyira segéd­kezik a munkában, mint in­kább tanul tőle. Csendes ember. Ritkán engedi el a szót. Ami elhangzik, az két- szer-háromszor is meg van gondolva. Amit befelé te­kintő szótlan mosolygás kö­vet, az a kocsitulajdonos naiv kérdései miatt van. Mert bizony, ezek a váro­siak sok naivságot tudnak kérdezni, mivel a tömbhá­zak között, a sok irodai ül- dögélésben nem lehet elég jól megismerni az életet. Gyorsan kötő anyaggal dolgozik. Délutánra már következhet a motormosás, amire a falu kocsimosó telepén kerülhet sor. A csendes hétvégi nap délelőttjén álmosan hunyo­rog a tehenészet portása. Hozzá kell odamenni, be­jelenteni az akció kezdetét. — Viszek neki harminc forintot — közli a mester. amire mint tulaj, azt mon­dom: — Hagyd, majd én. — Név, rendszám? — néz rám kérdőleg a kapus, mire bemondom az adato­kat. — Negyvenhat forint — közli az összeget. — Mert mindenkinek más a tarifája — vonja le a tanulságot a mester. — Nekem harminc, ma­gának negyvenhat. Mi is így vagyunk ezzel, ha külön­munkára megyünk a mű­helyből. Előbb jól körülné­zünk a megrendelő háza tá­ján, hogy milyenek az anyagi körülmények. — Környezettanulmány készül, mint a gyámügynél? — Úgy ám! Aztán ha azt látjuk, hogy ott jól keres­nek, van minden, akkor szégyenkezés nélkül meg­kérjük az árát. Most is lesz egy villanyszerelés. Tizen­kétezret szoktunk máshol kérni az ilyen munkáért. Itt húsz a tarifa. Ezt min­denki így csinálja errefelé. No lám! Nézek a ba- zsalygó fiatalemberre, aki­nek most megeredt a nyel­ve. Biztos azért, mert büsz­ke rá, hogy ilyen jól értik ők a csíziót. Bár igaz, ha nem értenék, ki sem tud­nák fizetni azt a sok és sokféle tartozást, ami hu­szonéves vállukat nyomja. A lakás, a bútor, a háztar­tási gépeik részletei. Arról nem is beszélve, ami még kellene a házhoz. Szerencse, hogy jól menit még eddig a szövetkezetük. Csodálko­zom is, hogy most panasz­kodnak. Öt viszont ez nem ejti kétségbe. Megint az a sunyi mosoly jelenik meg a szemöldöke alatt, mikor azt mondja: Tudja azt a főnökség, hogy mit csinál. Először tönkreteszi a céget, hogy aztán megvehesse. Kész vagyunk. Beszál­lunk, indulunk haza. A kocsiban még erősen érződik a festékszag. Meg­fájdul tőié a fejem. K. T. I. mára létkérdés, hogy ügy­feleik, szállítóik könnyeb­ben közelíthessék meg őket. Árajánlatot is hoztak. Esze­rint a 300 méteres útjaví­tás négyszáznyolcvanezer forint lenne, s ebből 220 ezret vállalnának a lakók. Amennyiben 600 méternyi hosszban újítanák fel az utcát, akkor a 960 ezer fo­rintos költségből 420 ezret állnának az ott élők. A ráckevei önkormányzat a szakrendelő építése körüli finanszírozási vita miatt szinte filléres gondokkal küzd, ám akármelyik vál­tozat volósul meg, a rá- való pénzt a föld alól is előteremtik, hiszen a lakos­sági kezdeményezést visz- szautasítani nagy hiba len­ne. Ugyanakkor az is igaz, komoly gondok elé nézne az önkormányzat, ha hirtelen Ráckeve sok más csaknem járhatatlan utcájának lakói is hasonló aktivitást mu­tatnának ... emká Délegyházán r Epiil a templom Két héttel ezelőtt öröm­teli munkába kezdtek a ka­tolikus gyülekezet hívei, hozzáfogtak az épülő temp­lom alapkészítéséhez. Mint­egy tizenöten társadalmi munkában vállalták a ter­heket, szabadidejüket is feláldozva a cél érdekében. A további folytatás az anyagiakon múlik — mivel adományokból épül a temp­lom, nem lehet pontos ütemtervet tartani. DUNÁT,V.I HÍRLAP Vezető munkatárs: Móza Katalin. Q Munkatársak: Vasvári Éva és Kovács T. István. Q> Fogadónap: min­den hétfőn 12—16 óráig a szerkesztőségben. C ímünk: Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6. Pf.: 311. ír. sz.: 1446. Te­lefon: 138-4761, 138-1087.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom