Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-13 / 137. szám
1. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM mi. JÚNIUS 13., CSt'TŰRTÜK BUDlA^VIDEKI Lakossági fórum Ii:”^yon Tervezés új alapokról BUDAÖRS • ÉRD • SZAZHALOMDATTA • PILIS VÖRÖS VAR • BUDAKESZI 9 BIATOR- BAGY • TÖRÖKBÁLINT • PILISCSABA • PATY O ZSAMBÉK • SOLYMÁR • TÁRNOK 9 NAGYKOVÁCSI • BUDAJENÖ • PERBAL O TÖK 9 TINNYE O ÜRÖM Védetem, de miből? Elképzelések már vannak Nemrégiben volt a környezetvédelmi világnap, amely elsősorban azt példázza, mennyire fontos kérdéssé vált jövőnk szempontjából a természet tisztaságának óvása, védelme. Egyfelől mindenki elfogadja azt mint tényt, hogy jobban óvnunk, vigyáznunk kéne. Persze, ott a nagy kérdés, hogyan? Vácott, június 4-én, többnapos tanácskozás kezdődött, a „Piszkos 12” névvel emlegetett városok polgár- mestereinek, képviselőinek részvételével. Jelen volt természetesen más települések önkormányzati képviselője is. A téma a környezetvédelem volt, az, milyen módon lehetne megvalósítani azon beruházásokat, amelyekre szükség lenne. Százhalombattát Gyet- vai Balázs, a város építési és rendezési irodájának vezetője képviselte. Elmondotta, hogy miután beszéltek a készülő környezetvédelmi törvényről, mindenki felsorolta a helyi gondokat. Azután a legión- lósabb kérdés fogalmazódott meg, „pénz kellene, de honnan?” A jelenlevők úgy vélték, megoldást jelentene az, ha a költségvetésből oda juttatnának ' bizonyos összegeket, ahol a szeny- nyezés már megtörtént. A jelenlegi gyakorlat ugyanis nem ez. Abban is egyetértettek a tanácskozás résztvevői, hogy a bírságolás a legkevésbé vezethet eredményre. A források előteremtése pedig, vélekedésük szerint, megegyezés kérdése csupán. Arra is gondoltak, hogy a környezetvédelemre úgy lehelne előteremteni bizonyos összegeket, hogy a fogyasztói, termelői árrésbe beiktatnának pár forintot. amit erre a célra használhatnának föl. Természetesen úgy, hogy ne a fogyasztói árban jelentkezzen a többlet. De ez csak egy • • Üzenet a jövőbe A Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára a közelmúltban látott napvilágot. Érd megbízásából kiadta a TMK Egyesülete és a Magyar Földrajzi Múzeum. Pénzszűke világunkban nagy lépés ez akkor is, ha a Kartográfiai Vállalat támogatása is elengedhetetlen volt a színes borítójú, 405-ös számmal jelzett íüzeteeske megjelenéséhez. Az Érd Műemlékek címszóval jelzett kiadvány címlapján a város nevezetessége, a hajdanion korokat idéző egykori török dzsámi minaretje látható. A hátlapon — kettéosztott mezőben — az óváros látképe s az érdi magas part meredek mészfala. A füaetecske mindössze tizenöt oldal. De nem a terjedelem szabja meg egy kiadvány értékét. Sokkal inkább az az igényesség, mellyel íródott, mellyel készült. A felsoroltakban pedig nincs hiány. A földrajzi fekvésről amit tudni lehet s kell, azt Balázs Dénes vétette papírrá. A táj művészeti arculatát, a település., rövid , történetét, műemlékeit Kovács Sándor foglalja össze. Olvasmányos ismertetőjéből derül ki — mit kevesebben tudnak —, hogy az északnyugati részén a városnak, a FundokliaBUDA VIDÉKI HÍRLAP Veiető munkatárs: Fazekas Eszter. O Munkatársak: Fekete Ildikó, Aszódi László Antal, Virág Márton. # Fogadónap minden hétfőn 14— 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somogyi B. ti. 6. Pf.: 311. ír. sz.: H4S. Telefon: 138-4761, 1384067. völgyben tárták fel a régészek 1903—04-ben a középső paleolit — csiszolatlan kőkorszaki — eszközkultúrájú, neandervölgyi típusú ősember mintegy 30-40 ezer évvel ezelőtti nyílt színi vadásztáborát. Leletei a Magyar Földrajzi Múzeumban Erden láthatók. S a források szerint a falu első jelentősebb birtokosa Akosházi Sárkány Ambrus pozsonyi főkapitány — 1526-ban rövid ideig országbíró — volt, aki a mohácsi csatában vesztette életét. A Parkvárosban? A középkorban a Berki falu volt, mely a 15 éves háború idején nép- telenedett el, s pusztaként említik. A mohácsi csata, után Érdet sem vette rögtön birtokba a török, csak Székesfehérvár eleste után, 1543-ban csatolták a hódoltsági területhez, a budai szandzsákhoz. S a XVII. században épített ■ dzsámi ma fs álló minaretje az egri, a pécsi mellett a magyarországi török építészet egyik legjelentősebb emléke. Idézetek a „kis füzetecs- kéből”. de hogy mily alapos. aprólékos, körültekintő gyűjtőmunka húzódik meg mögötte, arra az olvasó, a belepillantó ritkán gondol. Pedig itt minden szó mögött tények sora húzódik meg. De nemcsak a múlt emlékeit tárják fel a szerzők, hanem a mába is elvezetnek. Számba véve a kulturálódási lehetőségeket éppúgy, mint a szórakozóhelyeket, a szálláslehetőségeket, a vállalkozás nyomán épült, látogatásra érdemes Termál Hotelt is. Üzenetet hozva a mának, küldve a jövőbe, Érdről, mely első megérkezéskor, ránézvést nem árulja el értékeit. V. E. elképzelés a sok közül. A jelenlegi jogszabályok a z ilyen elképzelések valóra váltását nem teszik lehetővé. A probléma az — összegezte Gyetvai Balázs —, hogy a lakosság részéről nagy az elvárás ebben a kérdésben. Helyi szinten pedig a gondok megoldása elképzelhetetlen. Túl nagy feladat ez az ön kormányzatoknak. Amellett, hogy úgy érezzük, ezzel a kérdéssel nem foglalkozik kellő alapossággal sem az ország- gyűlés, sem más szervezet. Ha fel akarunk zárkózni Európához, a jelenlegi helyzet nem tartható fönn sokáig. Érdekes egyébként azt megfigyelni, hogy olyan helyeken, amelyeket külföldiek megvettek, a komolyabb szennyezést okozó termelést leállították. Ott ez természetes. Arra is vigyáznunk kéne. hogy csak olyan technológiák kerüljenek be az országba, az iparba, amelyek megfelelnek a környezetvédelmi elvárásoknak. Úgy vélem, a megoldás egyik kulcsa ez lehet. A tanácskozáson elkészült egy nyilatkozat, amely tartalmazza az elképzeléseket, és azt, hogy mindehhez anyagi források kellenek. Addig, amíg ez nincs, eredmény sem várható. J. Sz. I. Nyílt lakossági fórumot tar- toltak Biatorbágyon a hét ele- jén, az 1. Számú Általános Iskolában. A téma, úcry is fogalmazhatnánk, közügy volt, az általános rendezési tervet ismertették a Fest Megyei Tervező Vállalat jelen lévő képviselői. Több mint egy éve kezdték meg a település fejlesztési programjának munkálatait, a rendezvényen ezt tárták a lakosság és a megjelent vállalkozók, képviselők elé, Faludi Erika, a tervezők vezetője részletes ismertetőt tartott. Elmondotta, milyen szempontokat vettek figyelembe munkájuk sorún. A céljuk az volt, hogy harmonikus településkép rajzolódjon ki. Gondot jelentett a tervezés során az, hogy a főváros környékének általános rendezési koncepciója ez ideig nem készült el. így a döntések az adott településekre hárulnak. A természeti környezet megőrzésére, a műemlékek védelmére, a lakóterületek bővítésére, a vállalkozások területeinél; kijelölésére is figyelemmel kellett lenniük. Távlati fejlesztési igényként jelentkezett a szeméttelep lezárása. Egy év múlva telítődik, mindenképpen másik helyet kell találni a szemét elhelyezésére. De ezen túlmenően a lakóterületek bővítését is gátolja, mivel a védőtávolságot be kell tartani ezek kiépítésénél. A felszíni vizek, patakok, a tó, mind olyan adottsága a településnek, amelyet többféleképpen lehet hasznosítani. Szabadidős, üdülőterületek kialakítása képzelhető el ezen a helyen. Áz M0-s autópálya nyomvonalának terve még nem ismeretes, addig ezen a területen beépítések sem tervezhetők. Ezt követően bemutatkoztak a helyi vállalkozások képviselői, ismertették elgondolásaikat a megjelentekkel. A lakosság, a jelen lévő önkormányzati képviselők részéről sok kritika érte a rendezési tervezetet. A legfontosabb közülük az, hogy nem kínál alternatív megoldásokat, lehetőségeket. A metodikának megfelel, a helyi adottságoknak kevésbé. Az a vélemény alakult ki, hogy ilyen formában a terv nem nyújt segítséget az önkormányzati testületnek. A megoldásokra kértek javaslatokat, de csupán általános elképzeléseket " kapták. A későbbiek során falugyűléssé alakult a fórum, egészen más kérdések kerültek elő, mint ami a programban szerepelt. A rendezési terv egyébként hamarosan a képviselő-testület elé kerül. Az már most valószínű, hogy nehéz döntés lesz. Mégpedig azért — tudtuk meg Makranczi László jegyzőtől —, mert aktualizálni kell az ismertetett tervet. Amit felvázoltak, inkább követte az eseményeket, mintsem új ötletekét fogalmazott volna meg. 3. Szabó Irén Megegyeztek a Rozmaringgal Régi-új gazdák Györgyhegyen Igen népszerű manapság a solymári György- hegy. A természetvédelmi terület határán levő, valóban szép fekvésű terület valaha a solymári gazdák tulajdonában volt, mígnem annak idején a tsz-bc ta- gosították a földeket. A régi tulajdonosok közül azonban sokan nem ismerték el a tulajdonuk ilyetén elvételét, s nem is fogadtak el soha semmilyen megváltást. Egy 1989-es törvény alapján most negyvenhármon kapták-itt visz- sza földjüket a Rozmaring Termelőszövetkezettől, művelési kötelezettséggel. Mint azt Dercsényi Pétertől, Solymár polgármesterétől megtudtuk, mindenki, akinek a faluban e törvény alapján rendezendő jogos tulajdona volt, Györgyhegyen szeretett volna földhöz jutni. Mégpedig azért, mert e terület a nemrégiben parcellázott Ibolya utca folytatása. Az új lakónegyedben kiépítették a közműveket, s az emberek úgy okoskodtak, hogy Györgyhegy — éppen a közművek közelsége miatt — egyszer még szóba jöhet mint építési terület. Györgyhegy státuca pillanatnyilag külterület, amit művelni, vagy művelteim kell a régi-új tulajdonosoknak. Éppen olyan külterület, mint a Korsós-dűlő, ahol ugyancsak visszakapták földjeiket, a solymári gazdák — mondja a polgár- mester. Mint megtudtuk, az ön- kormányzatnak nem áll szándékában Györgyhe- gyet belterületbe vonni, mert ez az eljárás számos, komoly kiadással járó kötelezettséget jelentene, amire nincs anyagi lehetőség. Ennek ellenére utóbb még azok is Györgyhegyen szerettek volna földhöz jutni, akiknek valaha a mai Ibolya utcai területen volt a tulajdonuk. A földbizoft- ságnak végül 43 ember érdekeit egyeztetve sikerült megegyeznie a Rozmaringgal. A döntés érteimében Györgyhegyen csak azok lehettek tulajdonosok, akik régen is azok voltak - — ugyanott. Az ürömiek megoldották Nemcsak a forgalmon múlik Döntött hát az Országgyűlés — mint az közismert — a világkiállítás megrendezéséről. Igaz, egy évvel késöhb, 1S9C- ban tartja meg Magyarország, mint korábban tervezték, s Ausztria közvetlen részvétele nélkül. Jó bosszú idő telt .el a felajánlott lehetőség és e döntés között. Hogy ez jó volt-e így vagy sem, azon már fölösleges meditálni. Arra persze mindenképpen „jón volt ez az Idő, hogy megossza a közvéleményt : vannak, akik ma is ellenzik az Expo megrendezését, akadnak, akik vállalkozói terveik, álmaik megvalósulását látják e döntésben. Ám akadnák az ügyben semlegesek is, meg olyanok, akik most, már biztosak a világkiállítás megrendezésében, de gondolatban sem támogatják a megvalósítását. Utóbbiakat, lehet ‘kötekedőknek vagy fölöslegesen aggályos kódoknak nevezni. Magam zömében ilyen emberekkel találkoztam a bécsi út menti településeken, Ürömön, Vörösváron, Piliscsabán s a környéken. Tőlük hallottam, hogy tizenvalahúny évvel ezelőtt állítólag már létezett egy terv, amely kijelölte a 10-es (bécsi) út tehermentesítő (kerülőút) helyét, Most, az Országgyűlés döntése után érthető, hogy mind gyakrabban emlegetik a polgárok ezt a talán sohasem volt kerülőt, ismerve, naponta tapasztalva, hogy milyen veszélyek leselkednek manapság a túlzsúfolt forgalmú 10-es íőCsak a véletlenen múlott, hogy a reggeli borozgatás nem a hullaházhoz vezető utat mutatta meg! — pedig valamennyiünknek jogunk van biztonságban érezni magunkat útón-útfélen (A szerző felvétele) úton közlekedőkre. Némelyek bizony aggódnak, amikor szóba kerül a világkiállítás ügye, mert turisták, gépkocsi-karavánok özönére számítanak 1996-ban. Nos, az ürömiek megoldották ezt a gondjukat! Ennek a településnek a polgárait hétfőtől már nem igazán zavarja majd a bécsi út zsúfoltsága. Ezen a napon adják majd út azt az utat, amely összeköti Ürömöt a fővárossal, Csillaghegy érintésével. Ezentúl a 10-es főút kikerülésével biztonságosabb körülmények között lehet majd eljutni e településről Budapestre. Azt mondom, jó hír ez a javából! Most már csak arról kellene valamilyen „fülest” kapni, hogy a gépjárművezetők közlekedési morálja is úgy javul, ahogy közeledik a világkiállítás időpontja. Mondjuk azért, mert számítani lehet arra, hogy sok ezer idegen gépkocsi terheli majd meg az amúgy is gyakori dugókkal tarkított forgalmat. Néhány napja történt az eset Solymár halárában, az angol temetőtől nem mesz- sze. A személyautó Pilisvö- rösvár felől igyekezett Budapestre. Teljesen váratlanul vágott át a bal oldalra, s csaknem 90 fokos szögben elkanyarodva, a 10-es főút menti árokban kötött ki. Az úrvezető csak kisebb sérüléseket szenvedett. Természetesen megálltunk, hogy segítséget adjunk neki, ha arra szüksége volna. El is fogadta a Vörösvárra fuvarozást, ahol olyan személyt keresett, aki erőgépével vagy teherautójával ki tudja vontatni járművét az árokból. Ám még mielőtt kiszállt volna a kocsinkból; a volán mellett ülő barátom felajánlotta, hogy el visszük! a rendőrségig, ahol biztosan, megkap maid minden segítséget. Halk tiltakozás volt a válasz, s ahogy emberünk szóra nyitotta száját, a borgőz rögtön betol-; tötte járművünk utasterét; Nem kellett ahhoz nagy fantázia, hogy rájöjjek: ezt. a vezetőt nem a nagy for- galom zavarta meg! Az már az én külön szerencsém volt, hogy fél órával korábban álltám ott, az út szélén, ahol utasunk az árokba röpült a kocsijával! Akkor megértettem, hogy a biztonságos közlekedéshez bármennyire fontosak is a jó utak, az ilyen járművezetőknek a hatsávos _ autópálya sem lenne eléggé biztonságos! E tapasztalat ellenére is érdemes elgondolkozni azon: mikor, mi módon lehetne végre tehermentesíteni a 10-es főút. olykor döbbenetes zsúfoltságát. Aszódi László Antal
