Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-13 / 137. szám
RÉSZLETES VITA ELŐTT AZ EGYHÁZI INGATLANOK SORSA Elfogadták a főrárosi törvényt Az Országgyűlés szerdai plenáris ülésén először arról hoztak határozatot, hogy még a rendkívüli ülésszakban megtárgyalják a képviselők politikai feddhetetlenségének megállapításáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Az ezt indítványozó Pásztor Gyula és Ómolnár Miklós (FKgP) benyújtotta a szükséges számú aláírást. Ezután döntöttek arról, hogy részletes vitára bocsátják a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetéről szóló törvényjavaslatot. Az elnöklő Szabad György bejelentette, hogy a kormány benyújtotta a Magyar Köztársaság lí)90. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést. A T. Ház ezt követően megkezdte a határozathozatalt a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatról. A szavazási proceŐ ÍRTA Cukor A Körhinta, a Hannibál tanár úr, a Húsz óra rendezője, Fábri Zoltán emlékezik pályájára az Új írás (91/5.) lapjain. Ebben az önvallomásban van egy kis turpisság, hiszen 1965-ben, egy külföldön megjelent lap kérésére került papírra. Amire a bevezetőben maga F. Z. is utal. Az őszinte soroknak persze nincsen szüksége mentségre vagy magyarázatra, ám lekötelező az a nyíltság, amellyel a művész az 1965-ben írt sorokat 1990-ben is vállalja. Ma sajnos ott tartunk, hogy a nem igazodók, mert mindig is magukat adók már-már mentegetni kényszerülnek nézőpontjaikat. F. Z. ugyanis leírt például ilyesmit is egy gyermekkori (1917-ben született) nyaralására emlékezve: „ ... parasztgyerekeket ismertem meg, akiknek sohasem volt még cipőjük életükben, s nem volt fogalmuk, milyen a cukor íze, mert nem volt még alkalmuk megkóstolni." Bizony, nagy szerencséje F. Z.-nek, hogy 1965-ben látta így a múltat, mert ha ma is így látná ... Bizonyosak vagyunk benne, ismerve a művész követ- kezetességét-konoksá- gát, hogy nem vizsgálta felül soha azt, amit l á - t ott, mert hiszen látta. A saját szemével. Napjainkban persze sokan vannak olyanok, akik ma azt is másként látják, amit a saját szemükkel láttak annak idején, s még többen az olyanok, akik semmit sem láttak (mert nem éltek), ám mindenkinél jobban tudják, abban a nosztalgiával emlegetett világban mi szép-jó volt... És tagadhatatlan, volt cipő is, cukor is, demokrácia is, csak nem mindenkinek. S furcsa módon, akinek cipő se, cukor se, annak demokrácia sem jutott. Valahogyan ez összefüggött. Na persze, akkor. Most ki állíthatna ilyet?! KLIENS dúra a tervezettnél rövi- debb ideig, mintegy négy órán át tartott. Megkezdése előtt az alkotmányügyi bizottság elnöke tájékoztatta a plenáris ülést arról, hogy a testület délelőtt megvizsgálta: az SZDSZ és a Fidesz indítványa szerint 32, illetve 3 törvényhelyen szükség van-e kétharmados szavazattöbbségre. A bizottság ülésén szótöbbséggel valamennyi erre irányuló javaslatot elutasítottak. (Számos képviselői indítványt ezután visszavontak.) A határozathozatal végén az Országgyűlés 173 igen szavazattal. 77 nem ellenében, egy tartózkodás mellett elfogadta a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvényt, amely kihirdetése napján lép hatályba. Szennyvíz, szemét nélkül Expo a Csepel-szsgeten Az Expo központi létesítményeit nem szabad a Cse- pel-sziget északi részén kívül, a lágymányosi híd két oldalán elhelyezni, mert ilyen nagy területen kizárt a megfelelő környezeti feltételek biztosítása — állapítja meg a Környezetgaz- daságtani Intézet vizsgálata. Az intézet felmérésében — amelyet megküldött a Világkiállítási Programirodának, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak — kiemelt szerepet kap a Duna vízminőségének javítása. Ez lényeges a megfelelő ivóvíz- ellátás érdekében is, hiszen a parti szűrésű kutak vízminősége összefügg a folyóvíz tisztaságával. Az Expo látogatói miatt nemcsak a vízigény lesz jóval nagyobb a városban, de az elvezetendő szennyvíz is. A ma megoldatlan szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás, szennyvíziszap-elhelyezés ugyancsak komoly beruházást igényel. Mivel megteltek a tároióhelyek is, az Expóval együtt járó szemét fogadását meg kell oldani. Bizonyos mértékig segíthet ezen a gondon a szelektív hulladékgyűjtés, a környezetszennyező anyagok egy részének kiválogatása. A világkiállítás révén egy sor, a fővárosban egyébként is nélkülözhetetlen infrastruktúrát hozhatnának létre. A tervezett dél- budapesti fejlesztési program és a hozzákapcsolódó világkiállítás az intézmény szerint megvalósítható — hosszabb távon — a környezetre kedvező módon, az építkezés, az Expo működtetése alatt pedig mérsékelhetők a zavaró hatások. Estére lefújták a figyelmeztető sztrájkot (Folytatás az 1. oldalról.) emelésének felfüggesztésétől. Lehetőséget láttak viszont az áremeléssel kapcsolatos kompenzáció mértékének növelésére. Meg- eygezésre jutottak a felek a munkáltatók által elbocsátott dolgozók végkielégítésének kérdésében. A kormány egy új indítványt terjesztett elő a tervezett bérszabályozásról. Ennek lényege, hogy előnyben részesítenék az alacsony bérszínvonallal rendelkező vállalatokat. A kormány delegációja elfogadhatónak tartotta az MSZOSZ követelését az évi egyszeri vasúti utazási kedvezmény visszaállítására. Az MSZOSZ delegációja szerdán délután 1 órakor kérte az ülés felfüggesztését, azért, hogy tájékoztathassa az ülésezOrszágos Sztrájkbizottságot a tárgyalás fejleményeiről, és kidolgozhassa álláspontját az újonnan elhangzott javaslatokkal kapcsolatban. A tárgyalások délutáni folytatására az MSZOSZ delegációja három feltétellel érkezett, amelyeket előzőleg egyeztetett az országos sztrájkbizottsággal. Minimális feltételnek tartották, hogy a megállapodás rögzítse: a privatizációs bevételeknek legalább 15 százalékát a munkahelyek teremtésére fordítják. Az energiaár-emelések kompenzációjával kapcsolatos kormányjavaslatnál is szükségesnek tartották az összeg megjelölését. Véleményük szerint kompenzálásra legalább 5 milliárd forintot kell fordítani. (Ez több mint kétszerese a kormány által korábban tervezettnek. Harmadik pontként a bérszabályozás jelenlegi korlátainak bizony as mértékű leépítését kérték. A kormány delegációja alapvetően nem zárkózott el a követelések teljesítésétől, de időt kért egyeztetésre. Ezt követően az újabb tárgyalási fordulóban a kormány képviselői arra hivatBizony nehéz helyzetbe került volna ma a Pest Megyei Hírlap is. A mi újságunkat is előállító nyomdászok fele határozta el korábban, hogy vállalják a figyelmeztető sztrájkot, ha az egyezség nem jön léire a kormány és a Magyar Szak- szervezetek Országos Szövetsége között. A hír azonban gyors szárnyakon járt, s a nyomdászok elálltak a munkabeszüntetéstől. így olvasóink számíthatnak rá: holnap is rendben megkapják lapunkat koztak: a javaslatok teljesítése költségvetési átcsoportosítást igényel. Megfontolandónak és tárgyalási alapnak tekintik az MSZOSZ javaslatait, ám azok teljesítésére — mivel a költségvetés módosítására csak a Parlament van felhatalmazva — garanciát nem tudnak vállalni. Végül is abban állapodtak meg a tárgyalófelek, hogy jegyzőkönyvben rögzítik: a kormány reális tárgyalási alapnak tekinti az MSZOSZ javaslatait, s azokat ismét napirendre tűzik az Érdekegyeztető Tanács ülésén. így végül is Nagy Sándor, az MSZOSZ képviseletében és Herczog László helyettes államtitkár a kormány delegációjának vezetője aláírta a tárgyalási jegyzőkönyvet. Miután az MSZOSZ és a kormány delegációja aláírta a megállapodást a szakszervezeti követelésekkel kapcsolatban, az MSZOSZ sztrájkbizottsága több mint egyórás ülésen szerdán este úgy döntött: visz- szavonja a csütörtöki figyelmeztető sztrájkra szóló felhívását. Bár a sztrájkot nem rendezik meg, továbbra is fennmaradnak a kitűzött kék zászlók és kék szalagok a munkásszotidaritás jelképeként. Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke az ülés végén elmondta: az MSZOSZ figyelemmel fogja kísérni a megállapodás pontjainak teljesítését. Az országos sztrájkbizottság pedig . tovább ülésezik, hogy a megállapodás fényében értékelje az elmúlt hetek tapasztalatait. UTAZÁS KÁRPÁTALJÁN (II. RÉSZ) Kenyér és kope|ka a kalapban Az Ungvár és Munkács közötti szakaszon egymást követik a patakok, a gyors vízfolyások. A környék kétségtelenül legnevezetesebb, a zeneirodalomba is bevonult folyója, a Latorca. Évszázadok és évezredek történelmi viharai vonultak át rajta. A Latorca hídján áthaladva érkeztünk Munkácsra. A város nyüzsgő hétköznapját élte. Román turistabuszok szobroztak több parkolóhelyen Is. Körülöttünk a feketézők, csen cselek hada tekergeti. Az idegenvezető, tudván, hogy szoros, feszített a program, hiszen nagy távolságokat kellett legyűrni, többször is hangsúlyozta, hogy lehetőleg a legismertebb, a magyarok számára oly becses helyeket keressük fel. A munkácsi vár ezek közé tartozott, illetve tartozott volna, de sajnos csak messziről vehettük szemügyre. Állítólag tatarozták, mondván, igen elhasználódott állapotban van. A Zrínyi Ilona által három évig védett várat az osztrák császári seregek csak csellel, árulás segítségével tudták bevenni. Az utódoknak a jelenben pedig be kell érniük azzal, hogy a betonkerítéssel körülvett, 68 méteres vulkanikus kőzetű dombon magasodó építmény csupán a fényképező-masi- nák segítségével legyen — egy-egy fotó erejéig — elérhető. Azért jól működtek az optikák, s úgy tűnt a képekről, mintha katonai híradósok antennáit himbálná a szél... Bizonyára valamifajta újításról, távirányított „renoválásról” lehet szó. Következő állomásként Beregszász megtekintése szerepelt az útitervben. Ennek a barátságos városnak volt a szülötte a neves színésznő, Fedák Sári. A két világháború közötti nemzedék minden bizonnyal sokat hallott a szintén beregszászi születésű neves labdarúgóról, Kalocsai Gézáról. A 36 ezer lelket számláló városban egykoron pezsgő életet élt úri kaszinó falai között megfordult Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond, s itt élt sokáig a neves zeneszerző, Zádor Dezső. Sajnos ebben a városban is, mint mindenütt Kárpátalján. egymást követték az üresen ásítozó üzletek, áruházak. A polcokon néhány pár gumicsizma, posztópapucs, kalap, nyakkendő vagy elvétve egy-egy öltöny, női ruha árválkodott. Kitömött madarak, otromba gyertyatartók vagy valamilyen jelvény képezte a látnivalót. Az egyik középület előtt szakadt ruházatú, ápolatlan külsejű, élelemért kolduló férfi tartotta a kalapját. A zsíros, foltos fejfedőben néhány szelet kenyér és kopejka lapult meg. Egy elkeseredett fiatalaszszony dühösen mondta: már a fél napja arra ment el, hogy tej és kenyér után kajtat. A várost elhagyva, ismét csak a táj tudta úgy istenigazából felvidítani a csoportot. Nagyszőlősre érve megtudhattuk, hogy ebben a kisvárosban — amely inkább hasonlít nagyközséghez — élt és alkotott egy ideig, a század elején Bartók Béla. Szintén a település adott otthont Révész Imre, egykoron ismert festőművésznek is. Nagyszőlős és a környék hajdan a hazaszeretetükről is méltán hires Perényi grófok birtokában volt. Egymást követik a vegyes nemzetiségű települések. Kárpátalját a II. világháború utáni évtizedekben sikerült úgy összekeverni, hogy napjainkban közel nyolcvanféle nemzetiség él ezen a területen. Azért szerencsére találni olyan színmagyar falvakat is, mint például Guzsaly, amelynek még a neve is őshonosán csengő. A Kárpátok az elmúlt évszázadok során 13 büszke várral voltak színesebbek és gazdagabbak. Közöttük a Kölcsey által megénekelt Huszt vára már a tatárjárás idején is fontos védelmi erődítmény volt, s nem is bírtak vele az Ázsiából érkezett rablóbandák. Történelmi feljegyzések tanúsága szerint az utolsó tatárcsapatok a Krímből, az 1760-as években törtek be erre a vidékre, de aztán szélsebesen vissza is kotródtak. A huszti várat is „tatarozzák” — tudtuk meg a helybeliektől —, mondván, olyannyira romos, hogy néhány éve egy tégla valakinek a fejére is zuhant. Mivel a romokhoz csak földút vezet, így a nagy sárban, a rossz látási viszonyok közepette a busz pilótája nem Is mert vállalkozni az odaútra. Már közvetlenül Erdély határán fekszik Técső, ez a korát meghazudtolóan fiatalos kinézetű város. A centrumból rálátni a mára- marosi hegyekre, a fenyvesekkel és egyéb fafélékkel borított fenséges ormokra. A közelben már feltűnnek az első román határőrtornyok is. Ami külön is nevezetessége Técsőnek, hogy Kárpátalján itt található az egyetlen Kossuth- mellszobor. Kossuth Lajos mellett Petőfi Sándorról is mindössze Beregszászon és Ungváron található szobor. A beregszászi, egykori Fekete Sas vendégfogadó falán egy 1911-ben leleplezett emléktábla jelzi, hogy hajdan ott szállt meg a szabadságharc, a forradalom lánglelkű költője, akinek az emlékét szerencsére őrzik és ápolják az itteni magyarok. Talán a legjobban várt élmény a Vereckei-hágó megtekintése volt, ahova csak az utóbbi két évben szerveznek az idegenforgalmi hivatalok turistautakat. Éles, hajtűkanyarokkal tarkított kapaszkodókon, ha erőlködve is, de sikerült feljutnia a busznak. A lát- vény, a szakadó eső szinte a hegycsúcsokat súroló sötét felhők ellenére bénítóp" fenséges volt! Ha lendülete^ kap ezen a környéken a turizmus, beindul az idegen- forgalom, akkor itt dőlni fog a valuta a programokat szervezők kasszájába. Az Ungvárra visszavezető szakaszon végighaladva a Vereckei-szoroson, ejtettük útba Polenát, ezt a nevezetes gyógyüdülőhelyet, amely hírnevét egy ásványi anyagokban gazdag gyógyforrásnak köszönheti. A helybéliek szerint, aki ebből az ásványvízből iszik, az sokáig képes megőrizni a fiatalságát. Szó, ami szó, kortyolgattunk a jó ízű forrásból, de ahogy elnéztük, a demi- zsonokkal érkező és távozó vízhordók között csak elvétve akadt fiatal. Jóval több a görnyedt, idős, hajlott korú néni és bácsi. Talán későn kezdték a kúrát... A zsíros fűből, amely a hegyoldalakat és a völgyeket borította, jókat lakmá- roznak a juhok és a kecskék.. Az apró nadrágszíj- parcellákon zöldellnek a burgonyaföldek. A krumpli, a kenyér mellett a legfőbb táplálékot jelenti. A látogató számára oly nevezetes, ám egyszerű, szegényes településen — mint a név is utal rá — Rákócziszálláson, szállt meg egyetlen éjszakára 11. Rákóczi Ferenc fejedelem. Mindenütt, amerre utunk során elhaladtunk, ott kísértett tárgyakban, a helybéliek emlékezetében, a népmondákban a múlt — történelmünk egy-egy dicső személyiségének állítva örök emléket. Kárpátaljai utazásunk közeledett a végéhez, de még az utolsó napon is jócskán akadt látnivaló, sőt még számos ijesztő és elképesztő pillanat is. Gyócsi László (Folytatjuk.)